Tudósközelben: Meskó Attila geofizikus, akadémikus

IPM: Professzor úr, &Oumln akár híres zenész is lehetett volna, hiszen zenei konzervatóriumba járt, és hosszú ideig zongorázott. Miért nem abba az irányba indult el?

M.A.: Ennek már negyven éve. Nagyon szerettem, de becsülettel meg kell mondanom, hogy a tehetségem nem volt elegendő. Mert ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, nem elég a napi hat-hét óra gyakorlás, a kiváló memória, hogy meg tudja jegyezni a míveket, különleges tehetség és szerencse is kell. De valójában engem a tudomány is legalább ugyanannyira érdekelt, és azt gondoltam, ott könynyebb sikeresnek lenni. Hiszen nagyon sok kutató tud eredményesen dolgozni akkor is, ha soha nem lesz Nobel-díjas.

IPM: Lefordíthatom ezt úgy, hogy azért lett inkább tudós, mert el akarta kerülni a kudarcot?

M.A.: Nem, hiszen a tudósokat is rengeteg kudarc érheti. Ha szerencsétlenül választja meg a témát, amin dolgozik vagy mások valamivel hamarabb érnek el egy eredményt, ugyanúgy lehet sikertelen. Különben visszatérve a zenei pályára, én a konzervatóriumot a gimnázium mellett végeztem, mintegy mellékesként.

IPM: Hova járt gimnáziumba?

M.A.: A Madáchba, amit nagyon szerettem. Kiváló tanáraink voltak. Például a matematika tanárom ugyanaz a Volenszki tanár úr volt, aki megjelenik Andrew Grove könyvében, aki Grófként négy évvel előttem járt az iskolába, majd Amerikába ment, és az Intel vezérigazgatója lett. A fizika tanárom is nagyon jó volt. Tarnói Bélának hívták, és ő volt az, aki rávilágított, hogy azért fontos ez a tárgy, mert az élet minden területén alkalmazható.

IPM: Ezért kezdett fizikával foglalkozni?

M.A.: Igen, mert ha bármit meg akarunk érteni, tényleg szükség van a fizika alaptételeinek ismeretére. Ha nagyon
akarom, akkor a kémia az elektronhéj-fizika, a biológia pedig a kémia egyik ága, ahogy a vegyészek mondják. Hiszen a világ pici építőkövekből áll. Vannak atommagok, amiket elektronfelhők vesznek körül, és ezek egymással kölcsönhatásba léphetnek. Engem nagyon érdekelt, hogy miért van az, hogy a világ tulajdonképpen hidrogén, ami kevesekben tudatosodik. Van egy kis hélium, ami a hidrogénből képződik, és ami a csillagok energiatermelése során fúzióval keletkezik, és minden másból alig van. A hidrogénbombát akkor robbantották fel, amikor én még általános iskolába jártam, 1952-ben. Nagyon csodáltam Teller Edét, és nem is reméltem, hogy egyszer találkozhatok vele. De jóval később, akadémikusként erre is lehetőségem volt.

IPM: Első munkahelye a Szeizmológiai Obszervatórium volt. Nem tartott attól, hogy nem nagyon lesz mit megfigyelnie?

M.A.: Az igaz, hogy Magyarországon nincs túl sok földrengés, de például ’56-ban, január 12-én Dunaharasztin volt egy, amit éreztem. 16 éves voltam akkor, és egyáltalán nem gondoltam, hogy ezzel fogok foglalkozni. De később az egyetemen, a geofizikai tanszék vezetője, Egyed László, akinek a szeizmológia a szívügye volt, újjáépítette a Magyar Szeizmológiai Intézetet. És amikor azt mondta nekem, hogy kihelyez oda, nagyon örültem.

IPM: Mit csinált?

M.A.: Mindent. Kezdtem a papírok kormozásával, mert a szeizmográf kormozott papírokra regisztrált. A mai fiatalok ezt már el sem tudják képzelni. A míszer, amit ők ma megvesznek az digitális, automatikus, ráköthető a hálózatra, onnan leolvasható… Nekem a kormozás után kellett kiolvasnom a beérkező jeleket, és azokról megmondani, hogy mik lehetnek. Aztán ellenőrizni kellett saját magamat. De ez már régen volt. Ma már tényleg minden számítógépen keresztül megy. Viszont amire tényleg büszke vagyok, hogy a tanítványaimmal 1972-ben világszínvonalú szeizmikus feldolgozó programrendszert fejlesztettünk ki.

IPM: Professzor úr, &Oumln a Tényeket Tisztelők Társaságának elnöke 2002-től. Egyszer  e lap hasábjain Almár Iván csillagász, aki szintén tagja ennek a társaságnak, azt mondta, azért fontos a közvélemény minél szélesebb körí tájékoztatása a tudomány jelenlegi állásáról, mert az áltudományok képviselői félrevezetik az embereket. &#336 munkájából adódóan az asztrológiát említette. &Oumln sem hisz a csillagjóslásban?

M.A.: Nem, és sajnálom is azokat, akik hisznek.

IPM: Tegyünk azért egy kísérletet. Mondok néhány jellemző jegyet a Bikáról. Kíváncsi vagyok, hogy magára ismer-e. A legkitartóbb, legmateriálisabb jegy, két lábbal a földön áll, előszeretettel választ olyan munkakört, ami a szabadban zajlik, lusta….

M.A.: A szabadban tényleg szeretek dolgozni, a hallgatóimmal sok mérést természetesen a terepen, kint végeztünk. Ma már erre nem jut időm. Amit szeretek csinálni, abban nem vagyok lusta, de vannak dolgok, amelyeket annyira nem kedvelek, hogy nem is akarok hallani róluk. Nyilvánvaló egyébként, hogy a leírásokat úgy állítják össze, hogy sok pozitív vonás legyen benne, mert akkor az emberek azt szívesen olvassák. Jellemhibákat nem írnak, mert azokat mindenki visszautasítaná. De ugye ezek most csak személyiségjegyek voltak. Az asztrológusok ezzel nem elégszenek meg. &#336k kérik a napot és az órát, és azokból vonnak le messzemenő következtetéseket. De gondolja csak el, egy nap kb. 300-350 ezer ember születik, percenként tehát kétszáz-kétszázötven ember. Akkor nekik ugyanaz a sorsuk?! Ennél viszont sokkal veszélyesebbnek tartom, ami az egészséggel kapcsolatban folyik. Az orvostudomány ugyanis nem mindenható, így vannak betegségek, amelyek nem vagy nehezen gyógyíthatók. És ilyenkor jönnek a kuruzslók, akik például azt mondják, hogy felfogják és átadják a gyógyító kozmikus energiát. Ez nem lehetséges.

IPM: Maradjunk az ön asztalánál. A sláger most a Hartmann-zóna és a vízerek. Vannak feltételezések, hogy rákot okozhat, ha ezek találkoznak. &Aacutellítólag van is egy olyan falu, ahol szinte mindenki rákos, és kiderült, a háttérben ez a találkozás áll.

M.A.: Lehetséges, hogy egyes helyeken gyakoribb a rákos megbetegedés előfordulása, de ennek semmi köze nincs a vízerekhez. Először is meg kellene nézni, hogy ez nem egy egyszerí statisztikus ingadozás. Mert amióta az emberi élet ilyen hosszú, elég sok a rákos beteg, és egyértelmí, hogy bizonyos százalékunk ebben hal meg. Ha ez az arány valahol a statisztikus átlag fölött van, akkor meg kell nézni, hogy mi lehet a hátterében. Lehet, hogy például a talajban van a rákkeltő szennyeződés. De meg kell nézni a levegőt és a vizet is. Ez a Hartmann-zóna dolog meg egyszeríen nevetséges. Mindenhol van talajvíz, ami a világon mindenütt áramlik. A talajvíz mélységét vagy áramlási sebességét geofizikai módszerekkel pontosan meg lehet határozni. Csak ennek semmi köze nincsen sugárzáshoz. Az úgynevezett szakértők valószíníleg azért szeretnek a mélyben áramló vízről beszélni, mert az a felszínen nem látható.

IPM: Eddig arról beszélt, hogy miben nem hisz. És miben hisz?

M.A.: Rengeteg mindenben. Magában a tudományban. Mert az alapelv az, hogy az eddigi kísérletek alapján kialakítunk valamilyen elméletet, egy hipotézist. De erről sosem mondjuk azt, hogy ez a végső igazság, csak annyit, hogy eddig egy kísérlet sem mondott ennek ellent. És ha ez alapján számításokat végzünk, berendezéseket építünk, akkor ezek mindig míködnek. Például az, hogy jelenleg hatszázmillió autó van a világon, azt bizonyítja, hogy a mérnökök a motor tervezésében jól használták a fizika elveit, a kémikusok jól határozták meg, hogy miből kell állnia a benzinnek, hogyan kell porlasztani stb. Tehát mi jogosan gondoljuk, hogy a természeti törvények nem változnak. De ebben igazából csak hiszünk. Abban a pillanatban, hogy a hipotézisnek egyetlen kísérlet ellentmond, újat kell találni. Most kapott három fizikus Nobel-díjat a quarkok között ható erők leírásáért. Nagyon vicces, hogy ha a quarkok közel vannak egymáshoz, akkor szabadnak tínnek, de nem igazán tudnak eltávolodni egymástól, mert abban a pillanatban rettenetes erő vonzza vissza őket. Ez ellentmond a gravitáció vagy elektromágneses vonzás alapszabályának, ahol a vonzerő a távolság négyzetével fordított arányban csökken. &Uacutegy tínik, a quarkokra más szabály érvényes. Például ezt elég nehéz elképzelni, de kicsit már kénytelen vagyok ebben is hinni. §

  • Szakmai életrajz  
    Meskó Attila, geofizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese Született: Budapest, 1940. április 23.Tudományos fokozatok: egyetemi doktorátus, 1965; kandidátus, 1969; a tudományok doktora, 1977; az MTA levelező tagja, 1990; az MTA rendes tagja, 1995.Szakterület: geofizikai kutatások, adatfeldolgozás és -értelmezés, a környezet és a fenntarthatóság kérdései.Nyelvismeret: angol, német, francia, orosz.Fontosabb díjak, kitüntetések: &Aacutellami Díj 1978; Eötvös-emlékérem 1993; Ipolyi Arnold-díj 2000.