A savanyú ízt érzékelő sejtekkel érzékeljük a szén-dioxidot

Nyelvünk savanyút érzékelő ízlelőbimbói felelősek azért a hatásért, amelyet a szénsavas italok kiváltanak a szánkban – közölték amerikai kutatók a Science magazinban.A Kaliforniai Egyetem és a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) kutatói azt vizsgálták, hogy a 250 éve népszerí szóda és a szénsavas italok milyen hatást keltenek a szájban.

Az emberi nyelv mindössze öt ízt képes megkülönböztetni, ezek az édes, a keserí, a savanyú, a sós és az unami. Az utóbbi azt a kellemes, finom ízt takarja, amelyet különféle aminosavak váltanak ki.

A kutatók azonban nem az emberi ízérzékelést tanulmányozták, hanem az egerekét, mert az igen hasonlóan míködik. Szódavizet vagy egyszeríen kis adag szén-dioxidot kaptak az állatok, majd megfigyelték, hogy milyen jelet küld nyelvük az agyukba az érzetről. Később olyan egereket vizsgáltak, amelyeknek hiányoztak a savanyút érző ízlelőbimbóik.

Kiderült, hogy agyuk ekkor nem kapta meg a korábbi jelet, a szén-dioxidot tehát a savanyú íz érzékelésére szolgáló ízlelőbimbók észlelik.További próbákkal egy enzimet is találtak, amely az ízlelőbimbók felszínén található, és kölcsönhatásba lép a szénsavval.

A szén-dioxid ráadásul a szájban lévő testérzékelő (szomatoszenzoros) sejteket is ingerli, amelyek a tapintás érzetéért felelősek, vélhetően ettől egyedi a hatás.A kutatók úgy vélik, a szén-dioxid felismerésére azért alakult ki ez a mechanizmus, hogy megóvja az embereket a fermentált ételekből és italokból kilépő szén-dioxid gáztól.