A furcsa hadvezér

Lukács professzor szerint a jövőben lehetséges lesz az időutazás. Ha pedig így lesz, akkor ennek nyomai a történelmi múltban megkereshetők. Egyet meg is találtunk.Előre közlöm az olvasóval, hogy tudomásom szerint sem misztikus, sem őrült nem vagyok, csak relativista. Az általános relativitáselmélet bizonyos állításai még fizikusoknak is gyakran szokatlanok.
Egy múltunkban feltínt időutas a feltínés ideje és a jelen közti események számára múlt, de az azt megelőzőkből nézve jövő. A jövőből történő beavatkozás pillanatában tehát olyasmi történik, aminek az esemény múltjában nincs oka. Ha tehát azt hisszük, értjük a történelmet, mégis olyan történt valamikor valahol, aminek nem találjuk okát, akkor durván 3 magyarázat van, a csökkenő valószíníség sorrendjében:
    1) mégsem értjük a történelmet;
    2) a források egy része nem igaz;
    3) a történésnek múltjában tényleg nem volt oka, tehát a jövőjében volt.
Sokszor bebizonyosodott, hogy nem értjük a történelmet, arra meg bárki tud példákat, amikor a források hazudnak. De most nem az a kérdés, mennyire valószíní, hogy furcsa történelmi események mögött időutazás állna, hanem, hogy melyiket tudjuk hagyományos módon legkevésbé megmagyarázni.

MIKOR AVATKOZIK BE A J&OumlV&#336, HA EGY&AacuteLTAL&AacuteN…?
Könnyen lehet, hogy az ilyen beavatkozás lehetetlen, csak ezt még nem sikerült bizonyítani. De amíg nem sikerül, addig nem lehetünk biztosak, és ha a másik lehetőséget vizsgáljuk, akkor fel kell tennünk, hogy a dolog lehetséges (csak nagyon nehéz). Nos, hol is avatkozna be a Jövő?
Nyilvánvalóan a történelem csomópontjaiban, ahol az események igen könnyen más irányt vehettek volna. Ha például egy fontos csatában éppen csak győzött A, akkor ha B győzött volna, más lenne a csata jövője, de ha az igazán fontos volt, akkor a távoli jövő is, amely vissza tud küldeni ügynököket, hogy stabilizálja saját jelenét, azaz biztosítsa a győzelmét minden eshetőségre.

EHNATON, NAPÓLEON ÉS T&AacuteRSAIK
A rejtélyes, újító nagy emberek a történelemben ritkák, de előfordulnak. Sokukról én is be tudom látni, hogy nem a jövőből jöttek, másoknál az én történelmi tudásom nem elég, de történészek jó ellenérveket tudnának mondani. Marad-e még valaki?
Ehnaton bevezette az egyistenhitet. A reform történelmi hatása azonban igen kicsi volt, a reformer rezsim két évtized alatt a zírzavarba vezette Egyiptomot, mire az új vallást elvetették. Napóleon hatalmas és kellőképpen meg nem magyarázott hadvezéri és szervező zsenijével másfél évtizedig ki tudott tartani Britanniával szemben. De Napóleon színre lépésekor a zászló már a briteknek állt (ipari forradalom, míködőképesebb kormányzati rendszer stb.). 1789 nélkül Britannia békés versenyben hagyta volna le Franciaországot, Napóleon nélkül a franciaellenes koalíció hamarabb győz, mindkét oldalon kevesebb emberi és anyagi áldozattal, de Európa képe nagyjából akkor is olyanná vált volna, mint Napóleon után. Napóleon meglepő, majdnem győzelme sem lehet a távoli jövő megtervezett míve. Van azonban furcsább és hosszú távon fontosabb, váratlan győzelem.

JEANNE D’ARC, HADVEZÉR A ROKKA MELL&#336L
1429-ben, a százéves háború sokadik évében az Armagnac-ügy már reménytelennek látszik.
Akkor billent fel a pálya, amikor VI. Károly francia király (1380–1422) megőrült: a királyi családon belül különböző klikkek alakultak, hogy az őrült király nevében kormányozzanak, akit közben felesége természetesen fível-fával (de csak rangbeliekkel) csalt. 1407-ben a burgundi herceg megölte az orléans-i herceget, akinek kiskorú fiai Armagnac grófjának védelmébe menekültek. Ezután viszont 1418-ban valaki orvul megölte a Károly trónörököshöz tárgyalásra érkező burgundi herceget, majd belháború tört ki a burgundi és Armagnac-párt közt, végül a burgundok szövetséget kötöttek az angolokkal.

1420-ban megkötetett a troyes-i szerződés. V. Henrik angol király feleségül vette Katalint, VI. Károly lányát – a szerződés értelmében VI. Károly halála után V. Henrik örökli a francia trónt is. (Az addigi trónörökös szintén Károly, de nem VI. Károly fia, hanem egy fattyú – a tényt a királyné megerősítette, de nem mondta meg, ki az apa.) Henrik és Károly két év múlva, pár hónap különbséggel meghalt. Henrik után egy néhány hónapos csecsemő – VI. Henrik – marad, aki helyett angol lordok kormányoznak a burgundiakkal szövetségben. Az Armagnac-párt vezérének nyilvánította a trónörökös, majd fattyú Károlyt, aki azonban fokozatosan délre szorul. Amikor az igazi történet kezdődik, a Loire-tól északra már csak néhány vára van, és éppen a folyó északi partján Orléans városa, amit az angolok ostromolnak. Ha elfoglalják, megszínik Károly kapcsolata északkal, azután néhány év alatt felmorzsolja őt az angol–burgundi szövetség. Károly bizonytalan és félénk természetí; a végén majd kap egy grófságot, és ott elvan. Végül Burgundia valószíníleg elszakadt volna az angolok kormányozta Franciaországtól, de az angol lordok hatalmas francia földbirtokokat szereznek. Az angol feudális rendszer erős lesz, a Parlament alsóháza gyenge, az ipari forradalom késik. A tudományos-technikai fejlődés lassabb.

És miért nem ez történt? Nos, amennyire látjuk, egy lotaringiai parasztlány – akit Johannának hívtak (Jeanne d’Arc) – fellépése fordította meg a háborút. &#336 elment az Armagnac-trónkövetelőhöz, és közölte vele, hogy elvezeti Reimsbe (burgundiak ellenőrizte terület), hogy ott, az ősi koronázótemplomban megkoronázhassák. Akkor pedig az egész ország mellette kel hadra, és az angolokat kiverik.
És lőn! Orléans ostromát megtörték, és Johannának ebben komoly szerepe volt. Utána a királyi sereg városokat behódoltatva elért Reimsbe, VII. Károlyt megkoronázták. Később eljutottak Párizsig, amit ugyan nem sikerült bevenniük, de a hadjárat egyértelmí siker volt. Johanna hamarosan burgundi fogságba esett, majd azok eladták őt az angoloknak, akik végül átadták egy normandiai egyházi bíróságnak. Hosszú és alapos eljárás után eretnekségért életfogytiglani börtönre – majd amikor Johanna újra férfiruhát vett fel –, visszaesőként halálra ítélte. Két évvel fellépése után Rouenben, számos szemtanú előtt, máglyán megégették.
Aki most azt hiszi, történeti érveket hozok elő, téved. Utólag mindent sikerült eddig még megmagyarázni. Viszont történtek közben igazán furcsa dolgok; és a katolikus egyház is látott csodákat az eseményekben, különben nem avatta volna majdnem fél évezred után szentté. A fizikus persze nem foglalkozik csodákkal, nekünk természeti törvényeink vannak, de valami tényleg furcsa.

Ahol a jövő beavatkozott
Johanna tisztelői számos csodát emlegetnek, ezek közül én kettőt veszek komolyan. A szél megfordulását vagy a halott csecsemő feléledését nem igazán, pláne ha a csecsemő csak addig éledt fel, amíg megkeresztelték, azután megint meghalt. A két csoda a beaurevoiri ugrás, és a fierbois-i kard.
Johannát a burgundok a beaurevoiri toronyban tartották fogva. 20 méter magas volt, tehát a tetejére kimehetett levegőzni, és ő leugrott. Ugyan megszédült, és utolérték, de baja nem lett. Az ügyet részletesen tárgyalták a perében, és azóta is tárgyalják, de magyarázat nincs.

A fierbois-i kard esete nem ennyire egyszerí, de szintén megmagyarázhatatlan. Johanna egyik személyes védőszentje, aki sokszor adott neki tanácsot, Alexandriai Szent Katalin volt. Mikor Johanna Károlyhoz ment Chinonba, valahogyan megtudta, hogy a fierbois-i Szent Katalin-templom oltára mögött van egy régi, rozsdás kard, rajta több kereszttel. &Uacutegy döntött, neki éppen az kell. Elküldtek egy kardkovácsot, az a megadott helyen megtalálta a kardot, megtisztította, kifente, és utána Johanna számos csatában használta. De honnan tudta, hogy ott van a kard, az öt kereszttel? Soha nem járt Fierbois-ban, 300 kilométerre szülőfalujától. Az eset máig megmagyarázatlan, hacsak fel nem tesszük (ilyen történész is volt), hogy Johanna az Armagnac-ügy titkos propagandafegyvere volt, akit az Armagnac-ok egy évtizedig titokban tanítottak trükkökre, miközben lánypajtásai, tanúk tömege szerint, font és birkákat terelt a legelőre.

De a legmeglepőbb nem e két megmagyarázhatatlan eset, hanem az, hogy Johanna, amint megkapja első harci ménjét és páncélját, beöltözik, és felül lovára. A nehézfegyverzetí lovasharc olyan speciális tudást igényelt, amire a nemes ifjúságot évekig képezték. Nem azt mondom, hogy az Orléans-nál harcoló Armagnac-seregben ő volt a legjobb kapitány, de nem volt a legrosszabb sem. A királyi főadószedő felesége, Marguerite de Touroulde majd negyedszázad múlva a rehabilitációs perben, azt mondja: „Johanna szinte semmihez sem értett, kivéve a hadakozást”. Ugyan hol tanulta? Mások szerint különösen az ágyúk felállításához értett. Azt sem a domremy-i réten tanulhatta.
Ezzel még nem vagyunk készen. Ugyanis az 1431. május 30-án megégetett Johanna 5 év múlva életjelt ad magáról a lotaringiai Metzben! Fivérei odautaznak, a testvérek megismerik egymást, nagy öröm, a lovagias úri nép lovakat, kardot ajándékoz a szíznek, aki ezentúl ismét lovagol. Orléans-ban, ahol a város boldog, hogy felszabadítója él, az évenkénti gyászünnepség helyett nagy bankettet tartanak tiszteletére. Ezt a következő három évben is megteszik, amiről számos irat maradt fenn. 1436 októberében, Lotaringiában Jeanne házasságot köt Robert des Armoises lovaggal. A házassági okmányt ismerjük.

A szokásos, de nem egyetlen magyarázat szerint ez egy ál-Johanna, aki szélhámoskodik. De Johanna fivérei elfogadják nővérüknek, Orléans városa elfogadja, sőt néhány harcostársa is!
1439-ben Johanna az orléans-i bankettről egyenesen Gilles du Raishez, a Kékszakállú Herceghez megy, egykori orléans-i harcostársához és barátjához, aki megteszi őt poroszlói kapitányának. Mivel Kékszakállt letartóztatják számos kisgyerek meggyilkolásáért, pedofíliáért, boszorkányságért, Johanna megint vándorolni kezd. Párizsban nyilvánosan kihallgatják, ami nem csoda, mert utolsó felettesét szörnyí bínök miatt éppen halálra ítélték. De lám azt kérdezik tőle, hogy ő-e az orléans-i szíz, mire azt válaszolja, ő nem szíz, férje van, és két gyermeke. Majd elmondja, hogy 1431 és 1436 között zarándoklaton volt Rómában, mert még annak idején egyszer megütötte anyját, ami olyan szörnyí bín, hogy csak a pápa oldozhatta fel, aki ezt meg is tette, hiszen vitézkedett seregében. És útjára engedik!

Legközelebbi adatunk 1449 és 1452 között keletkezett. Egy Sermoise neví faluban, Johanna szülőfalujától nem messze laknak Johanna anyai unokatestvérei. Johanna nagybátyjának 1476-os örökösödési eljárásában sok rokon említi Johannát, aki 25 éve többször meglátogatta őket, néha fivéreivel együtt, és egyszer teniszezett a plébánossal. Johanna nagyjából akkor tínik el, amikor VII. Károly megindítja a nagy rehabilitációs pert.
Nem Johanna feltámadása mellett érvelek. &Oumltletekkel jöhet akárki, hogy miért szélhámoskodnak Johanna fivérei együtt egy ál-Johannával, vagy miért fogadja el őt egész Orléans és Gilles du Rais igazinak. Azt viszont mondom, hogy a szabályszerí Johanna-okmányokból két-három egymásnak teljesen ellentmondó élettörténet is megírható, de egyetlen megnyugtató sem. A bolondját járatják velünk, csak nem tudjuk, kik.
Ezért gondolom tehát, hogy a jövő beavatkozására a történelemben a legjobb esély itt van. Ha valaki szerint még itt is kicsi, nem vitatkozom. Ha viszont azt mondják, hogy az esély itt is nulla, akkor bizonyítani kellene, hogy zárt időszerí hurkok nem léteznek. &Iacutegy ne is velem vitatkozzon, hanem írja meg a legnevesebb tudományos szaklapokba.