Tudósközelben: Papp Zoltán szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár

IPM: Világviszonylatban elismert szülész-nőgyógyász, nők százai gondolnak hálával &Oumlnre. Mi foglalkoztatja mostanában a leginkább?

P.Z.: Az eltelt évben a kis unokám megszületése volt a legfontosabb. Komplikáció lépett fel a lányomnál, úgynevezett lepényleválás, amelyet ha nem veszünk észre időben, és nem végezzük el a császármetszést, nem lehetett volna megmenteni a magzatot, és ma nem mondhatnám el, hogy boldog nagypapa vagyok. Nagyon nagy ajándék ez az élettől.

IPM: Tudomásom szerint az a gyakorlat, hogy egy orvos nem kezeli a legközelebbi hozzátartozóját. &Oumlnöknél mégis ez történt…

P.Z.: Számomra természetes volt, hogy én operáljam a lányomat, annál is inkább, mert ő is azt mondta: úgy tudom, te vagy a legjobb, akkor miért adnál oda másnak? Furcsa az élet. A legszigorúbb szakmai felügyelet mellett is adódhatnak előre nem látható komplikációk… Nos, a kis unokám, akit tavaly augusztusban végül sikerült egészségesen a világra segíteni, most a legfontosabb az életemben. Ez nem jelenti azt, hogy ne operálnék naponta több beteget is, ne küzdenék sokuk életéért ugyanolyan intenzitással, mint azelőtt, de ez a kis élet most új értelmet adott az életemnek.

IPM: Országszerte híresek azok a mítéti eljárások, amelyeket a legnagyobb biztonsággal és szakértelemmel itt végeznek.

P.Z.: Valóban van egy-két dolog… a myoma enucleatio például egy olyan eljárás, amelynek folyamán a méhizomdaganatot olyan formában  távolítjuk el, hogy a méhet közben megmentjük, és így ha később szülni szeretne a nő, vagy csak egyszeríen szeretné, ha megmaradna a méhe, lehetővé tesszük számára. Ezt a mítétet össze szokták téveszteni az egyszerí kis myomák eltávolításával, lecsavarásával. Itt nem erről van szó, hanem egy olyan eljárásról, amit máshol nem biztos, hogy vállalnak, hanem a méheltávolítást tartják az egyedüli lehetséges megoldásnak. Mi ezeket megoperáljuk, és a méheket megmentjük. Már nagyon sok olyan terhességet gondoztunk végig, amely ilyen mítétek után fogant. Ennek a híre aztán elterjedt a betegek között, és így már sok asszonyt sikerült megmentenünk a méhe eltávolításától. Ez egy nehéz, komplikált, nagy vérzéssel járó, kockázatos mítét, amelyhez megfelelő tapasztalat kell. Az elmúlt évtizedben klinikánkon ez gyakorlattá vált, s évente nyolcvan-száz beavatkozást végzünk.

IPM: Ezt a fajta mítétet megelőzte egy másik eljárás, amelyet szintén ön vezetett be a gyakorlatba
.
P.Z.: Igen. Ez a fejlődési rendellenességí, kettőzött méhek egyesítő mítétje. A méh egy olyan szerv, amely két csőből alakul ki a fejlődés során, és ha nem tökéletes az egyesülés, akkor kétszarvú lesz a méh. Ha kétszarvú méhből egyet hozunk össze, akkor nem vetéléssel, hanem egészséges szüléssel fejeződik be a terhesség. Ebben a metroplasztikának nevezett eljárásban szereztem nagy tapasztalatot az elmúlt években, és a myoma operációk is ezen mítétek alapján váltak egyre eredményesebbekké. Ezek során ugyanis a méhír megnyílik, és a régi szemlélet szerint ilyenkor a méhet is el kell távolítani. Véleményem az, hogy hiába nyílik meg a méhír, ez összevarrható, a méh sebe gyógyítható és ezáltal megmenthető. Ebben az eljárásban – azt hiszem – élenjárónak mondhatom magam.

IPM: Az eredményes munkához odaadó és igen felkészült munkatársakra van szükség. Hogyan találta meg őket?

P.Z.: A legtöbbjüket örököltem, amikor tizennégy évvel ezelőtt idekerültem. Aki szakmailag vagy emberileg nem tudott megfelelni, többnyire magától távozott, mára már valóban összeszokott gárdát tudhatunk magunkénak.

IPM: Akadt, aki a professzor urat röviden így definiálta: autokrata. Aztán azt is hozzátette: de tudom kezelni.

P.Z.: Elismerem. De szükség van arra a határozott, ellentmondást nem tírő fellépésre, ami egyes esetekben elengedhetetlen. Amikor sürgősségi ellátásról van szó, nem lehet nemet mondani. Felszólításra mindenkinek azonnal a helyén kell lennie. Ha azután a beteg felépült, megvitathatjuk, hogy az volt-e a helyes megoldás, de a beavatkozáskor fegyelmezett összmunkára van szükség az én irányításommal. Az a megjegyzés, hogy az illető kezelni tud, arra utal, hogy megértette ennek szükségességét. Nem vagyok ordítozós, asztalcsapkodós típus, talán a hangomat sem emeltem még fel a munkatáraimmal egy-egy számonkérés alkalmával, mégis érthető, ha valamit kifogásolok. Nap, mint nap négyszáz beteg ellátásáról kell gondoskodnunk, a betegforgalom a legnagyobb a klinikánkon. Itt nem cigarettával a szájban, gondozatlan külsővel fogadják az orvosok a betegeket, hanem emblémás, tiszta köpenyben, vasalt ingben, udvariasan. Minden csillog a tisztaságtól. Ezt ma még csak autokrata rendszerben lehet elérni. Mindenre nagyon vigyázok, amit sikerült a klinikának előteremtenünk, és nagyon takarékosan és féltve bánok az eszközeinkkel.

IPM: Nem volt könnyí önnel egyeztetni egy időpontot a beszélgetésre. Vagy a mítőben volt vagy valahol idegenben tartózkodott, hogy ott öregbítse a magyar nőorvoslás hírnevét. Hogyan kezdődött külföldi pályafutása?

P.Z.: Először tanulmányúton voltam Skóciában és Angliában. Aztán úgy hozta az élet, hogy 1977-ben megpályázhattam s elnyertem egy angol ösztöndíjat. 1985-ben volt egy oxfordi év. Amerikába már mint látogató professzor jártam. Amire a legbüszkébb lehetek, hogy egy évvel ezelőtt az amerikai szülész-nőgyógyász társaság tiszteletbeli tagjává választottak. Nagyon nagy dolog volt ez számomra, mert az első nőorvos vagyok Közép-Európában, aki ezt az elismerés érte.

IPM: Sok minden érdekeli, a sport, a színház, a zene. Legendássá váltak a Szülészeti Esték – ahol értékes szakmai előadások hangzanak el, ezt kis koncert követi, vendéglátás s egy-egy képzőmívész kiállítása adja a hátteret.

P.Z.: Felelősek vagyunk a fiatalokért, a fejlődésükért s a képzésükért. Fontos az életfogytig tartó tanulás. Ez az elv és gyakorlat hívta életre a Szülészeti Estéket is, amelyet évente négyszer tartunk, hogy akit érdekel a tudomány fejlődése, az eljöhessen és képezhesse magát. A mívészetpártolást pedig szívügyemnek tekintem. Néhány éve még magam is aktívan klarinétoztam… Amikor idekerültem a klinikára megígértem a munkatársaimnak, hogyha tíz év múlva is itt leszek, bemutatom e „tudományomat”  nekik. Betartottam a szavam. Némi próba után mísoros est keretében egy kis jazz-együttessel nosztalgikus és modern számokat adtunk elő. Hétvégeken sok zenét hallgatok. Szeretem Mozartot, Chopint, Beethovent is. Nagyon el tudok merülni egy-egy szép komolyzenei számban, gyönyörí dolgokat képzelek mögé.

IPM: &Iacuteme egy romantikus autokrata!

P.Z.: Nem mondanám, hogy nincs bennem romantika. Nem vagyok besavanyodott ember. Szeretek színházba, hangversenyre járni…

IPM: Volt-e orvos a családban?

P.Z.: Én vagyok az első. És azóta sincs. A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék a legnagyobb szeretettel és tisztelettel rájuk. A fényképükkel itt a dolgozószobámban és otthon is minden nap szembenézek, és hálát adok nekik, hogy ilyen embert faragtak belőlem. Küzdelmes életet élő, egy keresetí, három gyermeket nevelő család volt a miénk, de megteremtettek minden lehetőséget a szellemi és fizikai fejlődésünkhöz.  

IPM: Gyönyöríen beszél a családjáról, hivatásáról. A gyermekei miért nem követték ezen a pályán?

P.Z.: Két tündéri gyerekem van, őszinte, bizalmi és tisztességes a kapcsolatunk, egyformán gondolkodunk politikában, ideológiában, filozófiában, mindenben. A fiam külügyi pályára ment, nemzetközi jogász. Bangkokban, a magyar követségen konzul. Nagy örömünkre szolgált, hogy a feleségemmel meglátogathattuk őt az elmúlt év végén. A kislányom, aki az unokával megajándékozott bennünket ügyvédként dolgozik. Megadtunk minden segítséget a pályaválasztásukhoz, a tanuláshoz, de saját maguk irányíthatták az életüket. &Uacutegy látták, hogy az a pálya, amelyen mi járunk az édesanyjukkal, embertelen erőfeszítéseket követel. Mást választottak. Elveim szerint a szülő ne tolakodjon, ne akarja az elképzeléseit ráerőltetni a gyerekére. &#336 már egy új ember, önálló életet él, a szülő segítsen, de csak abban, amire igény van. Persze az ember néha gyakorol némi finom pressziót, ha támogatni akarja őket.

IPM: A felesége is orvos?

P.Z.: Igen. Budapesten, a Margit Kórház neonatológiai osztályán az intenzív részleget vezeti. A születés körüli tudomány, a perinatológia iránti érdeklődésünk is szorosan összeköt bennünket. Az ő szakértelme is sokat segített abban, hogy megmenthettük a kis unokánk életét. Az első hónapban célszerínek látszott, hogy a gyermekgyógyász nagymama felügyeli a koraszülöttet. Aztán a fiatalok hazatértek az otthonukba, hogy apának s anyának érezhessék magukat. Most időnként, hétvégeken eljönnek hozzánk s nálunk hagyják az unokát, hogy örülhessünk neki, ők pedig egy kicsit felszabadulhassanak.            §

  • Szakmai életrajz
    Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója, egyetemi tanár, az MTA Orvosi Tudományok Osztálya tanácskozási jogú tagja, egyebek közt a Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti Társaság és a Magyar Szülészeti-Nőgyógyászati Ultrahang Társaság elnöke, a Horvát Orvostudományi Akadémia levelező tagja, az Amerikai Szülészeti-Nőgyógyászati Kollégium tiszteleti tagja, William Liley nemzetközi díjas (2002)