Oxbridge

A két egyetemet mindig együtt emlegetik, sőt közös nevük is van: Oxbridge. Lehetne éppen Camford is, viszont akkor nem rímelne a „redbrick”-re, ami vöröstéglást jelent, és az összes többi angliai egyetem összefoglaló neve. &Aacutem akármennyire egy kalap alá veszik is őket, Oxford és Cambridge örök vetélytárs marad.Oxford és Cambridge immár nyolc évszázada a kiváltságosok egyeteme. Oxford pár évtizeddel idősebb: a XII. században alapították Bolognából és Párizsból érkezett professzorok, Cambridge afféle szakadár háborúból keletkezett: 1208-ban alapította néhány oxfordi tanár, aki szakított az anyaiskolával. Nehéz megállapítani, miben különbözik egymástól a két világhírû angol egyetem. A természettudományokban mindenesetre Cambridge a jobb (nem egy fizikai, kémiai és orvosi Nobel-díjas került ki a padjaiból), a humán tudományokban Oxford. A politikusok többsége is Oxfordban végzett. Nyilvánvalóbb a másik különbség, amely a lányokat illeti: a legcsúnyábbakat Cambridge-ben látni. „Ez is hagyomány nálunk” – mondják rezignáltan az itteni diákok.

Az uralkodó osztályok tagjai évszázadok óta Oxfordba vagy Cambridge-be küldték tanulni csemetéiket. Mindegyik családnak megvolt a maga egyeteme és a maga kollégiuma. Ehhez aztán hívek is maradtak: semmi okot nem láttak arra, hogy változtassanak valamely távoli ősük elhatározásán. &Iacutegy aztán eleve eldőlt, hogy az ifjú angol úr hol tanulja meg majdani szerepét, főként a társadalmi szabályokat, amelyeket sohasem szabad megszegnie. Ha Cambridge-ben tanult, akkor kissé különc úriember lett belőle, ha Oxfordba járt, inkább kiismerte magát az evilági dolgokban. De mindenképpen gentleman lett belőle: angol úriember, aki tisztában van helyzetével és jogaival.

A két patinás egyetem legjobb professzorai ma már nem tartják olyan nagyra a kiváltságot, hogy történelmi nevek viselőit taníthatják. Elődeikhez hasonlóan ők is lelkiismeretesen ellátják pedagógiai kötelességeiket, de már kevesebb meggyőződéssel. A következmény: Oxford és Cambridge még mindig kitûnő egyetem, de jobbak is vannak már Angliában – kevésbé a múlthoz kötött, inkább a jelenre és a jövőre figyelő intézmények.Mindamellett Oxford és Cambridge marad a nagy álom, az a két egyetem, ahová járni kell. Igen ám, de hogyan lehet bekerülni a nagy múltú iskolák falai közé; s ha már bekerült az ember, mit kell ott tulajdonképpen csinálni – persze a tanuláson kívül?

Először is korántsem biztos, hogy felveszik az embert. Az elméleti követelmény: jó tanulmányi eredmények. De a valóságos, noha íratlan szabályok szerint egyébre is szükség van: jó családból kell származni, vagyis olyan családból, amelynek ősei lehetőleg Cambridge-be vagy Oxfordba jártak. Két további fontos követelmény: tisztes bankszámlával rendelkezni és helytállni a felvételi vizsgát pótló beszélgetésen; amely főleg arra szolgál, hogy az előbbi két pontot tisztázza.A felvehető diákok száma korlátozott. Előre megszabják, hány diákot vehetnek fel egy-egy szakra. Némi rugalmasság elképzelhető, de csak indokolt esetben; a nagy nevek viselőinek mindig jut hely, szükség esetén akkor is, ha nem jeleskedtek a középiskolában.Ha egy ifjú Hailsham lord kopogtat a Christ Church kollégium ajtaján vagy Sir William Raleigh leszármazottja az Orielben, biztosra veheti, hogy kitárul előtte az ajtó, még akkor is, ha jóformán írni-olvasni sem tanult meg a középiskolában, és ha elméletileg minden hely betelt.

Agy és ágy
A kollégiumokra a fenti szabályok még inkább érvényesek, mint a tulajdonképpeni egyetemre. A felvételi kérelmet egyidejûleg kell benyújtani az egyetemre és a kívánt kollégiumba (hármat kell feltüntetni, az óhaj sorrendjében). Akit a kollégiumban elutasítottak, az egyetemre sem járhat. Amennyiben a felsorolt három kollégium egyike sem veszi fel a leendő diákot, újabb kérvényt nyújthat be, másik három kollégiumot megnevezve – persze kevésbé tekintélyeseket –, amíg olyat nem talál, amelyik hajlandó felvenni. Ha egyáltalán talál. Ha meg nem talál, vannak még egyetemek Angliában – miért kell neki éppen a legexkluzívabb egyetem színvonalát csorbítania jelenlétével? A kollégiumok az egyetem alapkövei. Itt kap a diák majdnem mindent: kosztot, kvártélyt, társadalmi életet, sportolási tehetőséget, egyéni oktatást. Az egyetem viszont az előadásokat és laboratóriumokat nyújtja – például a kémiai, fizikai, nyelvészeti laboratóriumot.

A legtekintélyesebb, leghíresebb kollégium Cambridge-ben a Trinity, Oxfordban a Christ Church. Roppant gazdag szervezetek: ingatlan- és részvényvagyonukat a legjobb pénzügyi szakemberek kezelik. A jólétet a tanárok és a diákok egyaránt élvezik: kényelem, tekintélyes fizetés (a professzoroknak), tágas tér, remek oktatási és sportlétesítmények állnak rendelkezésükre. Az oxfordi Brasenose kollégium például a leggazdagabbak egyike, épp ezért megengedheti magának, hogy a legolcsóbbak közé tartozzék. A Brasenose-ban százhetvenöt napi ellátás (napi három étkezéssel) ötszázhatvan fontba kerül a diáknak, míg a többi kollégiumban átlag hatszáz fontba (1981-es áron).

A teljes tandíj heti egy-két magánóra költségét is magában foglalja. Minden „tutor” legfeljebb hét-nyolc diákkal foglalkozik, oktatja őket, tanácsokat ad a pályaválasztásra nézve, bizalmas barátjuk. Elméletileg a kollégium gondoskodik a fegyelemről is. Csak elméletileg, mert elmúlt az idő, amikor még voltak proctorok, afféle egyetemi rendőrök, és volt kötelező esti takarodó is. Ma is előfordul, hogy a diák ilyenkor ágyban van, de „jó társaságban” – és ezen ma már senki sem botránkozik meg. Akkor sem, ha az ágybeli társaság két fiúból áll. Homoszexuálisok szervezete is mûködik az egyetemen. Professzorok és diákok nyíltan csatlakoznak hozzá. Ha mégis különböző nemû az ágybeli páros – és az esetek többségében egyelőre ez a helyzet –, gyakran előfordul, hogy a fiú és a lány egyben évfolyamtársak. A jelenség új keletû, és nem is minden kollégiumra érvényes, ugyanis még ma sem vesznek föl mindegyik kollégiumba lányokat (ahogyan a régi lánykollégiumok közül sem nyitották meg mindegyiküket a fiúk előtt). A vegyes kollégiumok azonban egyre szaporodnak: évről évre kevesebben jelentkeznek a kizárólag férfi vagy női kollégiumokba.

Mindent írásban
A tanszakokat illetően Oxford és Cambridge nem sokban különbözik a többi európai egyetemtől: van fizika, kémia, mérnöki szak, közgazdaság, geológia, kohászat, biokémia, botanika, zoológia, mezőgazdaság és erdészet, matematika, orvostudomány, humán tudományok: jog, zene, politika, teológia. Mindegyik szakon három év a tanulmányi idő, kivéve az orvosi kart, ahol öt év és a klasszika-filológiát, ahol négy év. A tanszakok, általános jellemzője, hogy a tananyag gyakorlatilag semmire sem használható. Alapmûveltséget nyújt, és kész. Aki például ügyvéd szeretne lenni, a háromévi oxfordi jogtanulás után be kell iratkoznia egy megfelelő londoni iskolába, ahová Oxford nélkül is nyugodtan elmehetett volna. – Az a helyzet – magyarázza Aurelio Di Gregorio, a cambridge-i Darwin Kollégium olasz kutatója –, hogy bármilyen tanszakról legyen szó, a diplomának nincs hivatalos érteke, a végzettség csak bizonyos tanulmányok elvégzését igazolja, nem jogosít fel valamely hivatás gyakorlására. Aki Oxfordban vagy Cambridge-ben végzett, az valaminek a doktora, nem pedig ügyvéd, közgazdász vagy más egyéb. Az egyetlen kivétel az orvosi kar.
A legtöbb diák beéri az első fokú diplomával. Sokan úgy döntenek, hogy három év helyett négy év alatt szerzik meg, és ezt a vezetőség jó szemmel nézi: az elmélyültebb tanulás vágyát látja benne. Pedig sok diákot inkább az csábít a négyéves tanulásra, hogy így két nyarat úszhat meg kényelmesen, vizsgák nélkül, nemcsak egyet. Év közben úgyis éppen eleget kell dolgoznia a diáknak. Aki henyél, annak könnyen kiteszik a szûrét. A diák hetenként köteles írásos dolgozatot készíteni: ezt megvitatja a tutorával az egyéni foglalkozáson, mielőtt másik feladatot kapna. A vizsgák mind írásbeliek, a szóbeli vizsgát egyáltalán nem ismerik.

A tanulás mellett a diákok képzésének szerves részét alkotja a társadalmi élet és a sport is. Itt alakul ki az a bajtársi szellem, amely a kollégiumtársakat egy életre testi-lelki jó barátokká teszi, nem is beszélve azokról, akik egy csónakban eveztek a híres evezősversenyen. Itt születik az a sajátos kiejtés is, a hangképzésnek azok az árnyalatai, azok a jellemző szavak, amelyek Angliában a beszédet még ma is státusszimbólummá, társadalmi megkülönböztető jeggyé teszik. Az egyetemi társas élet fontos részét képezik a klubok. Ezek a független körök a professzorok előtt is nyitva állnak, amennyiben a professzor osztja a társaság tagjainak érdeklődését, közösen akar ûzni velük valamilyen hobbit vagy megvitatni egy-egy témát.

Számlás büntetés
Oxfordban százhetvenkét ilyen klub mûködik a legkülönbözőbb jellegûek. Van Lombik Klub a kémia rajongói számára, vagy Epikureus Egylet, motoros bélyeggyûjtő, meg rádióamatőr klub. Vannak mûvészeti és kulturális egyletek: színjátszó körök, zenebarátklubok, politikai és sportegyesületek. Némelyik klub kizárólag a diákélet vidám vagy duhaj oldalával foglalkozik: az Edmund Burke-társaság tagjai például csakis bort isznak, és pajzán dolgokról társalognak. Az Oxford Lemon Society tagjait a citrom szeretete tartja össze, és a citrom mindennemû hagyományos és fantasztikus alkalmazását szokták megvitatni. A diákjókedv egyéb megnyilvánulásai: a kerekes ágyakkal rendezett futóverseny vagy Cambridge-ben a Trinity Kollégium birkanyája, amely évszázados hagyományhoz híven a kollégium területén él, és új meg új fantasztikus ötleteknek ad tápot. Mikor a folyó áradása szegény állatok életét fenyegette, megmentésük rögtönzött happeninggé nőtt, amelyben vagy ezer diák vett részt. A politikai élet gyér.

Vannak ugyan klubok, amelyek a három legnagyobb brit párt hívei, de a kiváltságos egyetemek falai közé nemigen jut el a társadalmi feszültségek visszhangja. A diákok nagyon ritkán vesznek részt politikai tüntetésben, esetleges politikai indulataiknak is úriemberi módon adnak kifejezést. Amikor például híre ment, hogy a Barklay’s Bank az apartheid hazájában, Dél-Afrikában eszközöl beruházásokat, sok diák elhatározta, hogy más bankba helyezi át folyószámláját. Mások viszont azt mondták: egy diák folyószámlája inkább veszteség, mint nyereség a banknak, tehát igenis ott kell fenntartani a folyószámlát, mert ezzel csak gyengítik a bankot, melynek politikájával nem értenek egyet. Ennél viharosabb politikai tüntetés ritkán fordul elő az ősi egyetemek tájékán, s ha a diákok olykor tiltakozó felvonulást rendeznek – pár éve még a legexkluzívabb kollégium, a Trinity előtt is volt ilyen –, rendszerint jelentéktelen kiváltó okból. Oxford és Cambridge hallgatóit még ma is jobban foglalkoztatják sajátos kiváltságaik, mint a napi politika. Az utóbbival foglalkozni nem „gentleman-like”. §

  • Szintek
    A diplomáknak három szintje van. Az első a bachelor. Ezt a fokozatot háromévi tanulás után nyeri el az, aki letette a vizsgákat – rendszerint az első és a harmadik év végén. Ha rosta vagy éppen csak elégséges eredménnyel vizsgázott, nem tanulhat tovább. Ha jó eredménnyel vizsgázott, újabb kétévi tanulás után elnyerheti a mester fokozatot. Ha kitûnően vizsgázott, akkor a PhD-fokozatot kérvényezheti, ehhez a (nevében filozófiai) doktori fokozathoz azonban újabb három évig kell továbbtanulnia.