Mindhalálig fogyókúra

A fogyókúrás divatok s kényszerek gyakrabban változnak mint az időjárás: ki erre esküszik, ki a szöges ellentétére. Pedig a múlt századig a fogyókúrát még csak hírből sem ismerték. A karcsúság akkor vált ideállá. S azóta vágyakozik az elhízott a csodatablettára, amit ha este fekve bevesz, reggelre tizenöt kilóval könnyebben ébred… De ha nem, akkor nekilát valamilyen fogyókúrának. Holnaptó.Vajon miként érhető el ismét az ideális testsúly? Étkezési szokásaink megváltoztatásával, valamint a szervezet míködésébe való mechanikus beavatkozásokkal. A fogyókúrázókat így két részre oszthatjuk: a koplaláspártiakra és azokra, akik inkább valamiféle beavatkozásnak vetik alá magukat, csak ne kelljen éhezniük. S mozogniuk.


Az éhezőmívészek
A diéta görög szó, eredeti jelentése mindennapi étrend. Jelentése mára megváltozott, és az élelem korlátozásának szinonimájaként került be a köztudatba. Mára az éhezésből az emberiség átcsapott a túlzott fogyasztásba anélkül, hogy akár egy percre is megtalálta volna az egészséges középutat. A fogyasztói társadalom kialakulása, a felgyorsult életvitel és a jellemzően ülő életmód nem kedvezett sem az egészséges táplálkozásnak, sem kilóink számának. Elszaporodtak a gyorsbüfék, megjelent a hamburger-sültkrumpli-kóla egészségtelen hármasa, melyből egy adagot elfogyasztva máris magunkhoz vettük napi ajánlott kalória-bevitelünk kétharmadát. Ma már nem az éhezés, inkább a túlzott fogyasztás jelent veszélyt az emberek egészségére, éppen ezért akik ezt anyagilag is megtehették, azok gyorsan átváltottak a zöldsaláta-rák-hal fogyasztásra.

A táplálkozási szokások megváltoztatásán alapuló fogyókúráknak se szeri, se száma. A fogyni vágyók pedig örök vásárlóréteget jelentenek a diéták megalkotóinak: a fogyás holtbiztos receptjére vágyók mindig, mindent ki fognak próbálni, hogy a súlyuktól végre megszabadulhassanak. De vajon mi lehet az oka annak, hogy ezek a „holtbiztos fogyást” ígérő módszerek sokszor egymásnak szögesen ellentmondanak? Az egyik módszer szerint egész nap húst kell enni, a másik szerint örökre intsünk búcsút a fehérjékben gazdag húsoknak. A példákat egész nap lehetne sorolni. Vannak zsírdús és fehérjedús diéták, ezek előírásai szerint sok húst és tojást kell fogyasztani, bírálói szerint azonban érelmeszesedést okozhat a sok fehérje. A szénhidrátdús fogyókúrák a zöldség-, gyümölcs- és folyadékfogyasztást preferálják, ám a kizárólag rizsből, krumpliból és gyümölcsökből összeállított étrend egyértelmíen fehérje-, vitamin- és ásványi anyag hiányállapothoz vezet. Az egymásnak ellentmondó ötletek azért tudnak megélni, mert ugyebár minden hizlal, tehát ha legalább ételeink egy részét kiiktatjuk étrendünkből, máris kevesebbet fogunk enni. Fogyni persze nemcsak evésmegvonással lehet, de általában ez az első lépés, ezért elsőként lássuk ezeket a módszereket.

Ha ellátogatunk egy szupermarketbe, szinte nem találunk olyan ételt, mely ne lett volna már alapja valamiféle diétának. Krumpli, alma, túró, tojás, káposzta, tej, rizs, csokoládé…a felsorolás folytatható. Sőt, létezik egy olyan kúra, mely a fogyni vágyónak kizárólag tejszínhabos epret engedélyez reggeltől estig. Ezen fogyókúrák esetében a lényeg: semmi mást, csak az adott ételt lehet enni napokon keresztül. Táplálkozástudósok ezt a módszert kétségbe vonják: így rengeteg tápanyag kezd hiányozni a szervezetnek, ezért maximum 2 napig lenne szabad ezen diétákat követni. A néhány évvel ezelőtti őrület, a káposztaleves-kúra például az epét provokálta. A tojásdiéta a koleszterin lerakódását okozhatja az érfalakon…( bár egy, a napokban napvilágot látott hír szerint a tojás egyáltalán nem okoz koleszterin-lerakódást). Nem ajánlható a sörkúra sem (napi 2-2,5 liter sörrel), de a bor- és kenyérkúra sem, amely napi 8 dl fehérborból és egy zsemléből áll. A legtöbb szakértő azt mondja: soha, sehol, semmilyen tudományos bizonyíték nem született arra nézve, hogy attól, hogy egyfélét eszem, lefogyok.

Mégis ezeket a diétákat kezdik el legnagyobb arányban – és ezeket hagyják félbe a legnagyobb arányban. Némelyik heti 8 kilogrammos fogyást ígér, ezért sokan elhiszik azokat az ígéreteket, hogy a két nappal későbbi esküvőjükre nádszál karcsúra fogyaszthatják magukat egy-egy ilyen kúrával. Ekkora mennyiségí fogyás egészségtelen, ráadásul itt fokozottan fennáll annak a veszélye, hogy amint visszaállunk a rendes kerékvágásba a szervezet kétségbeesett raktározásba fog kezdeni, attól való félelmében, hogy megint jöhet egy hasonlóan tápanyagszegény periódus. A koplalás alatt ugyanis az anyagcsere akár 20-25 százalékkal is lelassulhat, normális evés esetében pedig nem áll vissza a megszokott sebességre: azaz raktározni fogja a zsírt és a szénhidrátokat. Márpedig ez hízást jelent… Táplálkozás-szakértők szerint amilyen sebességgel lefogyunk, ugyanolyan sebességgel hízunk vissza – éppen ezért tartósan lefogyni csak fokozatosan, lassan lehet. &Aacutem a belső türelmetlenség nem ezt diktálja a világ több millió fogyókúrázójának.

Nem kizárólag egyféle ételt, csupán egy kategóriába tartozó ételek fogyasztását engedélyezi a szétválasztó, más néven a testkontroll diéta. A módszer megalkotását több nemzet több kutatójának is tulajdonítják. Egyesek szerint a módszert dr. Howard Hay fedezte fel 90 évvel ezelőtt, és az eljárásnak saját egészsége visszanyerését köszönhette. Mások az évtizedekkel később munkálkodó, Marilyn és Harvey Diamondnak tulajdonítják a testkontroll diétát. Sokan pedig azon a véleményen vannak, hogy dr. Martin Noelke, német orvos állította fel a szétválasztó fogyókúra szabályait. Bárki legyen is az ötlet gazdája, a kidolgozott diéta tudományossága ma már erősen megkérdőjelezhető. A diéta lényege annyi, hogy a mindennapi táplálkozásunkban nem szabad együtt fogyasztanunk fehérjéket és szénhidrátokat. Kezdetben a kutatóknak fogalmuk sem volt a diéta tudományos hátteréről, Howard Hay például arra gondolt, hogy sikerének titka a sav-bázis egyensúlyra gyakorolt kedvező hatásban rejlik. Az elfogadott megoldásra elvileg dr.  Noelke jött rá: a szétválasztó diéta hatására leesik a vér inzulinszintje, ami azért fontos, mert az inzulin szabályozza a zsírszövetek képződését is. &Aacutem hiába a tudományos magyarázat, sok szakember azt mondja, a fehérjék és szénhidrátok szétválasztása nem okoz fogyást, kizárólag azért fogy ilyen esetben az ember, mert nem ízlenek neki a köret nélküli húsok és a hús nélküli köretek, így kevesebb kalóriát vesz magához.

A szétválasztó diétához hasonlóan, szénhidrát- és zsírtartalmuk alapján kategorizálja az ételeket az Atkins-diéta, mely szerte a világon a múlt év legnagyobb fogyókúrás őrülete volt. Pedig módszere nem mondható újnak: egyszeríen tilos szénhidrátot fogyasztani. Még alig csengett le az Atkins-diéta, máris itt az újabb divat: a dél-tengeri diéta. Bár rengeteg kritika érte dr. Atkins módszerét, mondván hogy a túlzott fehérjebevitel megterheli a szívet, a vesét, emeli a vérnyomást, a dél-tengeri diéta nem sokban különbözik elődjétől. A Miamiban élő dr. Arthur Agatston három szakaszra osztott diétájának első periódusában számízni kell az étrendből minden szénhidrátot. Később a szabályok már nem ilyen merevek, ám neve ellenére a dél-tengeri diéta örökre tiltott gyümölcsként kezeli a sárgarépát, a görögdinnyét, a kukoricát és az ananászt. Mondani sem kell, hogy a szénhidrátok és gyümölcsök teljes mellőzésének ötletét sem fogadták nagy örömmel a táplálkozáskutatók. De a dél-tengeri diéta hírnevét legalább nem tépázta meg ahhoz hasonló hír, miszerint dr. Atkins kövéren és betegen halálozott el.

Talán az összes táplálékbevitelen alapuló fogyókúra közül a dr. Peter d’Adamo által kidolgozott vércsoportdiétának elnevezett módszer büszkélkedhet a legtöbb ellenzővel. A természetgyógyász 1997-ben publikált elmélete szerint az élelmiszerekben megtalálható fehérjék más-más hatást váltanak ki az eltérő vércsoportú emberek szervezetében, éppen ezért a személyre szabott diétát a vércsoportok függvényében kell kialakítani. Szerinte szervezetünk az őseink vércsoportja által kedvelt élelmiszerekhez ösztönösen vonzódik, ám ha tudatosan mindennapi életünk részévé válik a vércsoportdiéta, akkor ennek függvényében megtudhatjuk mely betegségekre vagyunk hajlamosak, illetve milyen sportot kell íznünk.

Az A, B, 0, AB vércsoportok kialakulásának folyamatában hatalmas szerepe volt az emberek vándorlásának, aktuális lakhelyének, ebből következően táplálkozási szokásainak is. Mivel az ételek a vándorlások helyszínétől függtek, így az emésztőrendszer, az immunrendszer fokozatosan ezekhez az ételekhez kezdett alkalmazkodni – legalábbis d’Adamo szerint. A legősibb vércsoport a nullás, az emberiség kialakulásakor mindenki ezzel a vércsoporttal élt. Az A vércsoport később, a földmívelő társadalmak megjelenésével született, a hidegebb tájak felé vándorlás során alakult ki a B vércsoport, és az egyes csoportok keveredéséből született az AB csoport. D’Adamo elgondolása az, hogy a legtöbb, a szervezetbe kerülő testidegen anyagot az immunrendszer felismeri és kidobja, azonban a baj azzal a néhány százalékukkal van, ami a szervezetben marad. Annak érdekében, hogy ezekből az idegen molekulákból minél kevesebb maradjon a szervezetben, a természetgyógyász a négy vércsoport sajátosságai alapján sorolta be az élelmiszereket. Már 1997-ben világszerte hatalmas kétkedés fogadta d’Adamo publikációját: bár abban egyetértenek a táplálkozástudomány szakértői, hogy egyes betegségek valóban gyakrabban fordulnak elő egy-egy vércsoport esetében, ám a hajlamon túl számos más faktor is közrejátszhat a betegségek kialakulásában.

Szintén nem nevezhető egészségvédőnek a néhány évvel ezelőtti nagy divat: a nullkalóriás diéta. Ez kizárólag kórházban, orvosi felügyelet alatt volt végezhető, otthon belevágni hatalmas veszéllyel jár. A szakértők szerint olyan kúra, mely napi 800 kalóriánál kevesebbet enged meg, otthon nem végezhető. Ha az ember naphosszat otthon fekszik, akkor is átlagosan 1500 kalóriára van szüksége. A 800 kalórián aluli diéták ugyanis ún. ioneltolódást okoznak, ami szívritmuszavarokat okozhat. Miután az Egyesült &Aacutellamokban többen is meghaltak a kúra következtében, a világon mindenütt betiltották alkalmazását. A fogyókúra azért veszélyes, mert amikor valaki lead egy kilót, annak egy része zsír, egy része víz, egy része pedig sajnos az izomfehérjéből származik. Vagyis csökken az aktív testszövetünk. A kelleténél gyorsabb fogyókúra veszélyes, mert ekkor a fehérjevesztés sokkal nagyobb arányú, mint a lassú fogyás esetében. A nullkalóriás fogyókúra teljesen leépíti a szervezetet, a végére már egy jártányi ereje sem marad
a betegnek. Ebben az esetben a fogyókúrázó azért nevezhető betegnek, mert a nullkalóriás diétát, amikor még megengedett volt, akkor is csak kirívó esetekben alkalmazták: olyan súlyfelesleg esetében, mely már az egészségre is kihatással volt.

Az anyagcsere-gyorsítók 
A táplálkozási szokások megváltozatása minden fogyókúra alapja. Mivel ez nagyon nehéz feladat, az emberek bármit kipróbálnak, bármit bevesznek, bárminek alávetik magukat: csak ehessenek. Éppen ezért időről időre csodagyógyszerek és csodamódszerek híre kap szárnyra: ezek egyetlen közös tulajdonsága, hogy azt ígérik, a fogyáshoz nem szükséges koplalni.

Mintegy fél évszázada próbálkozik az orvostudomány különböző testsúly-, és étvágycsökkentő gyógyszerekkel. A hashajtók és anyagcsere-gyorsítók nem igazán hozták meg a várt eredményt. A fogyókúrát segítő szerek másik csoportjáról, az élénkítő szerekről pedig kiderült, hogy bár valóban segítik a fogyást, de a hozzászokás igen gyakori. Hogy miért? Mert ezek valójában efedrin- és amfetaminszármazékok, azaz kábítószerek.  Míg az efedrin egy növényi származék, addig a hasonló hatással bíró amfetamint szintetikusan állítják elő. Elsőként 1887-ben Németországban egy Edelano neví patikusnak sikerült az élénkítő szert előállítania és 1920-tól a gyógyászatban is hódító útra indult. Az orvosok előszeretettel írták fel elhízás ellen, ám étvágycsökkentő hatása két hét múltán megszínt, és csak az adag növelésével tudtak újabb eredményeket elérni.

A zsírégető hatású amfetamin azóta, lévén hogy egy drogról van szó, tiltólistára került, az efedra kivonatot pedig leginkább doppingszerként ismerhetjük. Az efedrin helyesen használva hörgőtágító hatású, az asztmások kezelésének fontos gyógyszere. Helytelen használata azonban remegést, bőrgyulladást, álmatlanságot okozhat, valamint akár az amfetamin esetében, fennáll az agyvérzés veszélye is. Aszpirinnel való kombinálása pedig fehér lyukakat éget a gyomorba. Persze a gyomorvérzéstől is le lehet fogyni, de azért nem biztos, hogy ez a legjobb módszer.

A zöld tea nálunk is igen kedvelt: bár ebben is megtalálható a már említett efedrin, de kis mennyisége miatt mellékhatása elhanyagolható. Sokan alkalmazzák a Közép- és Dél-India trópusi erdeiben honos Gymnema sylvestre elnevezésí növényt, növényi kivonatot,  ami csökkenti a szénhidrát utáni kínzó vágyat. Bizonyos barnamoszatok fogyasztását pedig abban az esetben tartják célravezetőnek, ha az elhízás hátterében csökkent pajzsmirigymíködés áll. Szintén nagy áttörést jelentett a zsírmágnes megjelenése, mely a tengeri rákok páncéljának anyagából készül. A mágnes elnevezést annak köszönheti, hogy elmélete szerint az előállított rostkivonat pozitív töltésí, míg gyomorban megemésztett zsírok negatív töltésíek. &Iacutegy képes magához vonzani és megkötni a zsírokat, megakadályozva azok felszívódását a szervezetben.

Természetesen nem kizárólag növényi kivonatokkal lehet fogyni: receptre felírható, szintetikus gyógyszereket is kaphatunk, ha testsúlyunk már ezt megkívánja. Fontos tudni, hogy ezeket a szereket csak több éven keresztül folytatott kitartó fogyókúra eredménytelensége esetében írja fel az orvos, nem lehet azonnal ezekhez fordulni. Magyarországon jelenleg kétféle gyógyszer van forgalomban, melyek hatásukban teljesen különböznek. Az egyik a sibutramin, mely a központi idegrendszeren keresztül hat és 24 órán keresztül növeli a telítettségérzetet. A másik gyógyszer a bélben hat, ugyanis gátolja az elfogyasztott zsír felszívódását, így az kiürül a szervezetből. Ez a tabletta csak annál az étkezésnél hat, melyet megelőzően beveszi a beteg.

A fekve fogyasztók
A következő módszerek abban hasonlítanak, hogy azt ígérik, semmit nem kell tenni, csak feküdni egy ágyon, és a kilók maguktól leolvadnak a testről… Esetleg némi fájdalommal, kellemetlenséggel járhatnak. Mindenesetre egy a lényeg: a cél érdekében nem (csak) a táplálkozási szokásokon kell változtatni. Számtalan kritika éri a nap mint nap újabb módszereket kiagyalókat. &Aacutem az elhízott ember olyan, mint az édesanya, aki gyermekére semmit nem sajnál áldozni: minden lehetséges módszert szeretnének kipróbálni – hátha egyszer rátalálnak az igazira…A fekvő infraszauna, az aromaterápia, a zsírmasszázs, a tekercselés és az elektromos stimulálás mind-mind megegyeznek abban, hogy megerőltető tornagyakorlatok és éhezés nélkül is le lehet fogyni. Az egyik méregtelenít, a másik megizzaszt, a harmadik az izmokat mozgatja, a negyedik összetöri a zsírsejteket és tisztítja a bőrt is. Némelyeknek van tudományos alapjuk, másoknak nincs. Ellenzőiknek és híveiknek se szeri, se száma. Valószínísíthető az, hogy mindenki más oknál fogva hízik el, éppen ezért mindenkinek más-más módszer segít. Legnagyobb ellenzőik kik mások lennének, mint a fitneszedzők, akik szerint az izmokat nem lehet kívülről mozgatni, hanem azokat csak tornagyakorlatok sorával lehet munkára bírni. Hogy kinek van igaza? Ezt mindenki maga döntse el.

Aki a súlyától való szabadulásban még elszántabb, az már egy kis fájdalomtól sem riad vissza céljának elérése érdekében. Az akupunktúrás módszert javaslók a kezelések mellett szigorú diétát írnak elő, cserébe viszont mindenképpen tartós fogyást ígérnek: a tíszúrásos módszer lényege ugyanis a test belső egyensúlyának, a csinek a visszaállítása, mégpedig úgy, hogy a szakember a tí beszúrásával szabályozni tudja az energia áramlásának intenzitását a testben. A megfelelő áramlás pedig kielégítő anyagcserét és a kilóktól való megszabadulást eredményezheti.

Léteznek azonban néhány tíszúrásnál jóval bonyolultabb beavatkozási formák is. Az elhízott emberek legnagyobb problémája az, hogy állandóan éhesnek érzik magukat. A mítéti beavatkozással járó gyomorgyírí alkalmazása ezen a gondon segít, ugyanis a gyomrot homokóraszeríen elszorító szilikongyírí hatására a lenyelt falatok feltorlódnak és ingerlik a gyomorfalban lévő, gyomorfeszülést érzékelő receptorokat. Lényegében a gyomrot két részre osztják: a gyírí feletti kisebb és a gyírí alatti nagyobb részre. &Iacutegy akár egy alma elfogyasztása után jelentkezik a jóllakottság érzése. Természetesen egy alakjával elégedetlen, 5–10 kg-os súlyfelesleggel küszködő nőnél nem alkalmazzák ezt az eljárást: azok kaphatnak gyomorgyírít, akiknek súlya már hosszú évek óta egészségügyi panaszokat okoz az életükben.

Valamint a betegnek hajlandóságot kell mutatnia arra, hogy búcsút int az édességeknek és változtat életmódján. Amennyiben a beteg betartja a szabályokat észre fogja venni a testében végbemenő változásokat: az alaposabban megrágott ételből kevesebbet fog tudni enni, mint korábban és a mítét után 2-3 héttel meg fog indulni a fogyási folyamat. A módszerrel nem kevesebb, mint évi 50 kg-ot lehet fogyni.

A gyomorba helyezett lufit húsz évvel ezelőtt egy dán kutatócsoport fejlesztette ki, hatásmechanizmusa a gyomorgyíríhöz hasonlít. Előnye, hogy a lufit nem mítéttel, hanem a nyelőcsövön keresztül helyezik a gyomorba. A ballont színezett sóoldattal töltik fel, arra az esetre, ha véletlenül leengedne, így a vizelet színéből a lufi helytelen míködése azonnal észrevehető. Miután a lufi bezáródik, a gyomorban lebegni kezd, és még ha a gyomrunkban úszkáló lufi gondolata önmagában nem venné el a kedvünket az evéstől, akkor sem fogunk tudni enni:  a lebegő tárgy megakadályozza az éhségérzet kialakulását. Egy lufi fél éven keresztül maradhat a gyomorban, ennyi az ideje a páciensnek arra, hogy kialakítsa diétáját, megszokjon egy teljesen új életmódot, melyet később „lufimentesen” is folytatni tud.

A legkomolyabb sebészeti beavatkozás még ma is az altatásban végzett plasztikai mítét. Erre legtöbbször azért kerül sor, mert a folyamatos fogyókúrák, így a testsúly állandó ingadozásának következtében a bőr megereszkedik, alatta a zsírszövet megnyúlik. Ezen pedig legjobban a szike segíthet. A mítét során kimetszik a kifogásolt testrészről a felesleges bőrt az alatta lapuló zsírral együtt. Az operáció után 2–3 hétig speciális kompressziós ruhát kell viselnie a betegnek a mítéti területen. Leggyakrabban karon, combon végzik, sajnos a hegek igen látványosak maradnak, de azok a betegek, akik erre a mítétre rászánják magukat, valószíníleg korábban sem miniszoknyában és ujjatlan topban szaladgáltak.

A testszobrászat egy másik, szintén bonyolult mítétet igénylő, de közkedvelt formája a zsírleszívás, más néven a liposzukció. Az első zsírleszívást az 1920-as évek végén egy francia sebész végezte egy párizsi táncosnő lábikráján. A beavatkozás tragikusan végződött, ugyanis a végtagot amputálni kellett. Ezután természetesen hosszú ideig abbamaradtak a zsírleszívás kísérletei. &Uacutejrafelfedezése egy magyar származású orvos nevéhez fíződik, akinek köszönhetően mára az egyik legelterjedtebb esztétikai sebészeti beavatkozássá lépett elő. A mítét során egy, a bőrön ejtett metszésen keresztül egy néhány milliméter hosszú kanült vezetnek a kérdéses testtájon a bőr alá. Előre-hátra irányuló mozdulatokkal szétroncsolják a felhalmozódott zsírszövetet, melyet a kanül végéhez csatlakoztatott szívóval eltávolítanak. Bár a mítét nem tínik túl bonyolultnak, valójában egy közepes nagyságrendí operációnak felel meg.

Ezzel a módszerrel a makacs, diéta- és sportrezisztens helyi elhízást lehet megszüntetni. A beavatkozással a zsírszövetek 70 százaléka eltávolítható, extrém esetekben ez akár 10–12 liternyi zsírszövetet is jelenthet, ekkor azonban fokozottan kell számolni a trombózis és az embólia veszélyével. A mítét nagy előnye, hogy mivel zsírsejtjeink nem képesek szaporodni, így nem kell attól félni, hogy a leszívott területre visszarakódik a zsír. Ha a páciens a mítét után mértéktelen evésbe kezd, akkor a többi testtája arányaiban sokkal jobban meg fog hízni, mint a kezelt terület.Abban azonban még a kezelést végző plasztikai sebészek is egyetértenek, hogy a diétát semmiképpen nem pótolhatja ez az eljárás.

A sorstársak segedelme
Ha nem segített sem a koplalás, sem a csodamódszerek, akkor már csak a sorstársaktól remélhető némi segítség. Valószíníleg a fogyás útja ebben az esetben is az átalakított életmód lesz, ám ami egyedül nem sikerült, az csoportterápia keretében meghozhatja a hőn áhított eredményt. Jean Nidetch gömbölyí kislányból duci tinédzser, majd molett asszony lett. Minden létező diétát kipróbált, ám az eredmény elmaradt. Igazából valakivel beszélgetni szeretett volna a problémájáról, ezért meghívta magához hat szintén túlsúlyos barátnőjét. Ezek után egymást erősítve kezdtek fogyókúrázni. A találkozókon egyre többen lettek: így született meg a Weight Watchers, a súlyfigyelők csoportja. A ’60-as években útjára indult mozgalom a ’90-es évek végén érkezett meg hozzánk. A lényeg természetesen az együtt küzdés, és ösztönzésképpen a „célsúlyukat” elértek is vissza-visszajárnak, nehogy újra visszaessenek. A heti csoportfoglalkozásokon ötleteket beszélnek meg, tapasztalatokat cserélnek, de a legfontosabb, mint minden efféle közösségben a hasonló cipőben járókkal való találkozás.

A mozgáskorlátozottak…
Talán furcsa, hogy csak most, a számtalan lehetőség után beszélünk a mozgásról, mint fogyási lehetőségről. Sajnos sok fogyókúrázónak a mozgás mint lehetséges megoldás egészen egyszeríen eszébe sem jut. Bármit kipróbálnak, bármennyit rááldoznak, csak ne kelljen futni, ugrálni vagy biciklizni. Pedig ha valamivel, sok testmozgással egészen biztosan meg lehet szabadulni a rengő hasaktól és comboktól. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben mintegy 30 százalékkal csökkent a napi energiabevitelünk, sajnos kövérebbek lettünk. Ez a mozgásszegény életmódnak és a lustaságnak köszönhető. Testünk energiafelhasználása a következőkből tevődik össze: alapanyagcsere, az állandó testhőmérséklet fenntartásához szükséges energia, valamint a mozgáshoz szükséges energia.

Az első kettő természetesen állandó volt az utóbbi időben is, hiszen nem történtek olyan klimatikus változások, melyek ezek megváltozását igényelték volna. &Iacutegy nyilvánvaló, hogy nem mozgunk eleget. Pedig a rendszeres fizikai aktivitás csökkenti az elhízáshoz kapcsolódó szív- és érrendszeri betegségek kockázatát: csökkenti a vérnyomást, fokozza a csontsíríséget, segít a cukorbetegség megelőzésében, azaz növeli a várható élettartamot. Ráadásul a sport közben tapasztalt izzadás következtében – akár a méregtelenítő szerek hatására – az izzadsággal együtt jelentős méreganyagtól is megszabadulhatunk. Nem is beszélve az állóképesség javulásáról és hangulatra gyakorolt jótékony hatásaival. Az állandó fogyókúrák helyett ideje lenne, hogy „mozgókúrák” jöjjenek végre divatba.

 A fogyókúrázók álma azonban örökre a tabletta marad: este beveszem, reggel nádszálkarcsún ébredek, akár a mesében. A kilóktól való megszabadulás egyre elkeseredettebb harccá változott, hiszen a követendő modellek egyre soványabbakká váltak. Az első csontjait mutogató ideál Twiggy volt, akinek azonnal több százezer követője akadt. &Iacutegy aztán mára, ha némi viták kísérik is, azért el lehet mondani: a soványság abszolút győzelmet aratott. A karcsú ideál kergetése mára egészen addig fajult, hogy egy ma eluralkodott szemlélet szerint az elhízott emberek lenézendőek, és többek között egy állás elnyerésekor is hátrányba kerülnek. Egy amerikai felmérés szerint az emberek nagy része inkább lenne nyomorék vagy buta, mint formátlanul kövér. Bár a kövér emberek hazája hagyományosan Amerika, azért mi sem panaszkodhatunk: nálunk mintegy 6 millióan – köztük valójában vékony lányok tízezrei – folytatnak ádáz harcot a kilók ellen. §

  • A karcsúság mint ideál a XX. század első felében indult mindent és mindenkit meghódító útjára. A múlt századig a fogyókúrát még csak hírből sem ismerték Az 1920-as években az első valódi fogyókúrázók egy igen furcsa módszert alkalmaztak: egy bélféregpetét tartalmazó pasztillával fertőzték meg magukat. A féregpete a bélrendszerükben megtapadt, féreggé fejlődött, nőtt, szaporodott, és elette gazdája elől az ételt. Ezzel a módszerrel fogyott 28 kilogrammot Maria Callas, a világhírí operaénekes is. A férgek után mesterséges anyagok, hashajtók, anyagcsere-gyorsítók jöttek divatba. Ezek azonban nem váltak be, ugyanis a szervezet gyorsan hozzászokott a tablettákhoz, és csak ezekkel volt képes továbbra is míködni. Ennél is nagyobb károkat okoztak az amfetaminszármazékok, melyeket szintén anyagcsere-élénkítőként kezdtek használni. A ma már kábítószerként ismert anyagok kezdetben kizárólag fogyókúrás szerként voltak ismertek. Mivel kiderült, hogy stimulálják az idegrendszert, ma már csak illegálisan lehet hozzájutni ezekhez az anyagokhoz.

  • Zsíros vágyak   
    Az évszázadok során az ételhez, magához az evéshez való viszony alapvető változásokon ment át: míg korábban a kövérség egyértelmíen a jómód, a gazdagság jele volt, addig ma egy túlsúlyos testről inkább a lustaság jut az eszünkbe. Egy XVII. századból származó francia szövegben egy parasztember a következőt mondja: „Ha én király lennék, mást sem innék csak zsírt.” Érdekes, hogy mivel a szegényeknek nem tellett állati zsiradékra, így kénytelen-kelletlen növényi olajokat, esetleg vizet tettek a fazékba az étel alá. A korabeli írásos emlékek számos helyen utalnak a zsíros ételek utáni vágyra: egy francia püspök zsíros sajttal próbálja elnyerni Nagy Károly kegyeit. A Grimm testvérek által lejegyzett egyik mesében Boldogfalvában 100 szekér zsírt húz egy kecske. A középkor legfontosabb étele a hús, nem is akármilyen, hanem a kifejezetten zsíros hús volt. Egészen a XIX. századig nőtt a húsfogyasztás, azóta azonban folyamatos csökkenés kezdődött: egyrészt egyértelmíen a sovány hús vált értékesebbé, másrészt a tehetősebbek elkezdtek egyre több zöldséget fogyasztani. Míg korábban legendák keringtek a nagyevőkről, addig az 1800-as évektől egyre inkább erénnyé vált keveset enni.
  • Az ideálok változásait leginkább a mívészeti alkotások vizsgálatával lehet nyomon követni: a willendorfi Vénusz a kőkor nőideálját, a termékeny asszonyt jeleníti meg. Hozzá képest soványnak számítanak a görög és római szépségek. A reneszánsz időkben a férj büszkesége a rengőhasú, duplatokás feleség volt, akinek idomai a kényeztetést jelképezték. Férjük hasonlóan telt volt, ők azonban a tekintélyt szimbolizálták hatalmas hasukkal. Ha megnézzük egyes afrikai törzsek faszobrocskáit, újra eszünkbe jutnak a willendorfi Vénusz igencsak telt idomai. A nigériai ibu törzs tradíciói szerint például az esküvő előtt két-három hétre hízókamrába kell küldeni az asszonyokat, hogy testük gusztusosan formás legyen a nászéjszakára. Arábiában a nők hasán három hurkácska kell, hogy tündököljön: így tudják csak meghódítani a férfiakat. Kínában a falfestményeken alacsony, törékeny babaszerí nőket ábrázolnak. Nem így a férfiak: a kövér, nagy hasú férfi az igazi szépségideál, hiszen felfogásuk szerint ezek a testi jegyek jelzik, hogy a férj képes biztosítani családjának az anyagi biztonságot. Keleten a mai napig a legnépszeríbb emberek a szumó birkózók, akiket nem csupán erősnek, hanem gyönyörínek tartanak a keleti nők.