Paprika utcai családirtó

„A Csongrád Megyei Bíróság háromnapos tárgyalás után Vass Gyula 25 éves, szegedi lakost négyrendbeli gyilkosságban, egyrendbeli szándékos emberölésben, egyrendbeli erőszakos nemi közösülésben, egyrendbeli lopásban mondta ki bûnösnek, és ezért összbüntetésül halálra ítélte.” Ezekkel a mondatokkal fejeződött be a Szegeden megjelenő napilap, a Dél-Magyarország féloldalas tudósítása 1961. június 29-én. Pár hónappal később az országos terjesztésû újságokból a Szeged külső kerületében, Alsóvároson élők is olvashatták, hogy az első fokon meghozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelte, vagyis Vass Gyulának már csak egyetlen útja maradt, ami a bitófa alá vezet.A nyomozás kezdetben több szálon futott. Gyanúsítottak elmebeteget, családnak hitelező asszonyt, egy rokon is képbe került, hirtelenjében még egy titokzatos jugoszláv férfi után is kutattak, mígnem fény derült az igazságra. Méghozzá igencsak gyorsan. Vass Gyula számos nőismerőse közül ugyanis az egyik, Sz. Ferencné május 14-én, vagyis pár héttel a gyilkosságot követően összeszedett magában annyi bátorságot, hogy meg sem állt a rendőrségig, s elmondta: a gyilkosság estéjén Vass Gyulával színházba ment, ahol a kubai balettegyüttes mûsorát nézték meg. Akkor a barátja fején vérző sebet vett észre.

A férfi sérülését egy verekedés visszamaradt nyomaként magyarázta, ám ezt Sz.-né túl gyanúsnak találta. Különösen azt követően, hogy a helyi napilap egy nyúlfarknyi kis hírében azt olvasta: „Rozsi János Paprika utcai lakost és családját valaki megölte, a rendőrség nyomozást folytat…”. Megerősítette a gyanúját, hogy Vasstól egy nejlonsálat kapott ajándékba, s látott a férfinél két karórát is, éppen olyanokat, amilyeneket a rendőrség a közzétett felhívás szerint keresett. Már ez a vallomás is nagy izgalmat okozott a kapitányságon, ahova ugyanezen a napon egy névtelen levél is érkezett. Ebben pedig arról olvashattak a rendőrök: Vass Gyula az utóbbi időben nagyon idegesen viselkedik, és azt sem titkolta el felesége előtt, hogy Alsóvároson több embert megölt. A nyomozók azonnal kocsiba vágták magukat, és a lakásán tartóztatták le Vass Gyulát. Néhány nap múlva, amikor elé tárták a bizonyítékokat, beismerte tettét.
Minden feltárt információ azt bizonyította, Vass Gyula nem csupán heves vérmérsékletû férfi volt, de a szexualitás alapvetően meghatározta napi életét. A jóképû férfi már tizennyolc évesen házasságot kötött, ami – éppen erőszakossága miatt – nem volt hosszú életû. De nem sokat bánkódott a válás után, hamarosan egy másik asszonyt vezetett az anyakönyvvezető elé.

A kétgyermekes apa igencsak kicsapongó életet élt, számolatlanul vitte ágyba a nőket. De ha egy kis pénzre vágyott, homoszexuális férfiaktól sem tagadta meg a testét. A nagytermészetû férfi nem ijedt meg a kalandoktól sem: 1956 után külföldre, Angliába ment, ahol két év alatt döbbent rá, a számára idegen világban nem találja meg a helyét. Az ő igazi terepe Szeged volt, különösen a dél-alföldi város éjszakai életében mozgott otthonosan. A nappalai már nem voltak ilyen szerencsések. Lopásért és garázdaságért is elítélték, miután hazatért. Szabadlábon sem lelte igazán helyét, számos munkahelyet kipróbált, de nem talált tetsző elfoglaltságot a hat általános iskolai osztályt elvégzett férfi. 1961. április 18-án a szegedi Szőrme- és Bőrruhaipari Vállalatnál helyezkedett el rakodóként, de összesen csak négy napig dolgozott itt. &Aacuteprilis 24-én, vagyis egy nappal a gyilkosság előtt már nem jelentkezett munkára, s azt sem tartotta fontosnak, hogy ezt főnökei előtt kimagyarázza.

A gyilkosság napján, 1961. április 25-én is inkább a túlfûtött szexualitás, mintsem a munkakedv tombolt Vass Gyulában. Annyira hajtotta a vágy, hogy – miután elment egyik régebbi munkahelyére, hogy elhozza ottfelejtett bakancsát, amit zálogba szánt –, a szegedi nagyállomás restijében egy kis szíverősítőt vett magához, s elballagott a Paprika utcába. Régi ismerőseit, a Rozsi családot akarta felkeresni, mert úgy okoskodott, itt két asszony közül is válogathat, ha ágypartnert akar szerezni. A házigazda 21 éves felesége mellett a házban lakó 41 éves Forró Máriát, az anyóst is olyan nőnek vélte, aki hajlandó egy kis kora délelőtti légyottra. (Az asszonyok mellett egyébként a külvárosi házban élt akkoriban a 21 éves Rozsi János, 20 hónapos kisfiuk, Jánoska és a fiatalasszony 17 éves húga, Buborék Gizella is.) Vass nem először járt náluk, még börtönbe kerülése előtt jó kapcsolatot alakított ki Rozsiékkal. Többször is megfordult a házban, így jól ismerte a család szokásait éppen úgy, mint magát az épületet. Vass Gyulát délelőtt 10 óra körül engedték be a házba, ahol Forró Mária és Rozsiné fogadta, a kisfiú ágyában aludt. Nem hosszú ideig zajlott hármasban a beszélgetés, ugyanis Rozsinénak sürgős dolga akadt, orvoshoz kellett mennie. Vass ezt követően nem tétovázott sokat: korábbi szeretőjét, Forró Máriát kezdte el ölelgetni, de a nő elutasította. Vass Gyula az ilyen konokságot – mint az előéletének feltérképezése során kiderült – korábban is keményen megtorolta. Partnereit, ha kellett erőszakkal is rábírta a szexre, s ezen a napon sem fékezte indulatát. Lendült a keze – előbb csak megütötte a nőt, majd felmarkolt egy baltát, s többször is lesújtott áldozatára. A forróvérû gyilkos ezt követően nagyon is hideg fejjel gondolkodott.

&Uacutegy vélte: nem menekülhet el a lakásból, hiszen a hazatérő Rozsiné azonnal tudná, ki ölt a házban. Ezért aztán Vass úgy döntött, a család egyetlen tagjának sem kegyelmez.

Nyugodtan elüldögélt a holttest és az alvó kisfiú mellett, még arra is szánt időt, hogy felmossa a vérrel áztatott padlót, rendet rakjon, áldozatát pedig a hátsó szobába rejtse el, nehogy az első rányitó rögtön felfedezhesse a bûntényt. Délben aztán ismét akcióba lépett: a hazatérő Rozsinét, akárcsak első áldozatát, baltával verte agyon, de többször belevágott egy kést is a hörgő asszonyba. Ez a gyilkosság már nagyobb zajjal járt, a rémülten védekező, sikoltozó asszony hangjára felébredt Jancsika. Vass Gyula ekkor sem esett pánikba. Miután végzett második áldozatával, a gyermeket felöltöztette, és kivitte a kertbe játszani, majd ismét eltüntette a nyomokat. Meghozott Vass még egy, számára fontos döntést: ha már egyszer dél felé jár az idő, meg is ebédel. „Még szerencse, hogy bevásárolt.” – gondolhatta, amikor a halott Rozsiné táskájából kivette a frissen hozott kenyeret, majd szalonnát keresett magának, s békésen falatozgatott. Ezt követően megint a nyomok eltüntetésével töltötte az időt, s döntött: mégiscsak végez a gyerekkel. Mivel nem akarta vérrel szenynyezni a szobákat, a gyermeket a ház padlásán ütötte le a baltával, kést szúrt a kicsinyke testbe, s hogy teljesen biztos lehessen abban, Jánoska nem éli túl a támadást, egy kötelet is meghúzott a gyerek torkán. Délután aztán kiélte szexuális vágyait is az akkorra már minden emberségéből kivetkőzött férfi.

A munkából négy óra után hazaérkező Buborék Gizellával is végezni akart, leütötte baltával, de mielőtt az meghalt volna, agóniája közben meg is erőszakolta.

A családfő, Rozsi János élete öt órakor fejeződött be. Baltával ütötte, késsel szurkálta meg, majd, mivel saját inge és nyakkendője véres lett, Rozsi ruháit vette magára. Távozása előtt nem feledkezett meg a zsákmányszerzésről sem: két napszemüveget, két karórát, egy nejlonsálat vett magához, s bezárva a lakásajtót, elballagott.Napokig csend borult a házra, nagyon is gyanús csönd. A szomszédok erre felfigyelve értesítették május 2-án a rendőrséget. A helyszínre kiérkező rendőröknek elmondták: napok óta semmilyen mozgást nem tapasztaltak az öttagú családnak otthont adó házban, holott korábban mindig nagy volt itt a sürgés-forgás. Belépve a lakásba aztán perceken belül négy holttestet fedeztek fel az egyenruhások, a padláson elrejtett Jánoska tetemét nem sokkal később találták meg.
 
Az elkövetkező hetekben több mint ötszáz embert hallgatott meg a rendőrség a Paprika utcai családirtás részleteit kutatva, ezeroldalasnál vastagabb jegyzőkönyv készült. Júniusban a többnapos tárgyalás során természetesen azt is vizsgálták: vajon elmebeteg mûve volt-e a családirtás? Végül arra a megállapításra jutott a bíróság, hogy az öt ember, közöttük egy kisgyermek meggyilkolásával vádolt Vass büntetőjogi szempontból beszámítható, vagyis büntethető.
„Igaz ugyan, hogy a férfit érzelmi sivárság, kötődés- és kapcsolódási képtelenség jellemezte, mint ahogy az is tény, hogy az első gyilkosságot indulatától vezérelve követte el. &Aacutem a többi áldozata megölése előre kigondolt, tervszerû, a menekülés érdekeit szolgáló, a vádlott szempontjából célszerû cselekményként értékelhető” – állt abban a szakértői véleményben is, amely négy évvel később idézte fel, Vass Gyula jellemét kutatva, a közvéleményt még mindig foglalkoztató családirtást. Első fokon 1961. június 28-án, majd augusztusban már másodfokon is bûnösnek mondták ki Vass Gyulát. Ahogy a törvény halálbüntetés kiszabása esetén előírta, kegyelmi kérvény is fogalmazódott, ám ezt elutasították, Vass Gyula kötéllel a nyakán végezte, bitófáját Pesten állították fel, tetemét – szintén az akkor élő jogszabályok szerint – jeltelen sírba földelték. §