A csigavonal csodája

Hajdanán mi, leendő formatervezők az Iparmívészeti Főiskolán egy évig tartó stúdiumban tanulmányoztuk a természeti formákat, kitínő tanárunk, Dózsa Farkas András vezetésével. &Aacutesványok, kavicsok, majd növényi termések, csigák, bogarak formáinak törvényszeríségét, logikáját kutatva kellett kreálnunk hasonló konstrukciókat, szerkezeteket. E stúdiumok alapvetése a „forma követi a funkciót” elve volt, mivel az élőlényeknél a célszerí míködés mindig összhangban áll a formával.

„A természet nem csinál inkorrekt dolgokat”, idézhetnénk Diderot-t, s valóban, bárhová nézünk, a forma és a rendeltetés, a teljesítmény összhangot mutat, ami harmóniaként ötlik a szemünkbe.Az evolúciós biológia tudósai azonban arra intenek, nem szabad ezt az összefüggést eltúlozni, nem feltétlenül az élőlény funkciója határozza meg a formáját, mert ennek a fordítottja is megfigyelhető, amikor valamely mutáns formaalakzat (vagy szín) jobb túlélési esélyt biztosít, akkor éppen a formát követi a funkció. Az élőlény úgy harmonikus a megjelenési formájában, hogy összhangban él a környezetével. Az összhang a törvényszerí, ha felfedezzük, ezt látjuk szépnek. A forma és funkció kiegészül a környezettel való viszonnyal, az élővilágot a funkció-forma-környezet kategoriális kapcsolata jellemzi. Az összefüggés egyetemes, s bárhol sérül ez az összhang, az élőlény elpusztul. &Aacutem tévedés lenne azt hinnünk, hogy megfejtettük az organikus létezés titkát bizonyos kategoriális elvek kimondásával, marad itt még rejtély elég a gondolkodó ember számára. Erre szemléletes példa a csiga formájának különös titka.

A túlélés záloga
Vegyük példának a főiskolai formatanulmányok kedvenc témáját, az éti csigát (Helix pomatia). Már a kambrium időszakából (500 millió évvel ezelőtt) kövületekben fennmaradva látható a mai csigaforma. Jómagam is gyíjtöttem ilyen megkövült csigákat Kolozsvár mellett egy patakmederben – leszámítva a félmilliárd évet, megszólalásig ugyanolyanok, mint a ma élő utód. A csigák jelenkori fajtái tengerekben és a szárazföldön élnek, a nagy környezeti eltérések ellenére formájuk hasonló, s ez többek között a csigaházban (ha van) nyilvánul meg. A puhatestí állat védelmét szolgálja a csigaház, az állat a legkisebb helyre úgy tud beférni, hogy összegöngyölítődik, s úgy tínik, ennek a legalkalmasabb formája a csigaház. Forma és létfunkciók összefüggnek, a környezettel való harmónia is létrejön. Számunkra, a formák iránt érdeklődőknek azonban további „csodák” tárulnak fel. S ez a csigavonal, amely egy pontból kiindulva e pont körül halad, de tőle állandóan távolodik. Térbeli görbeként ugyanígy alakul, létrehozván a háromdimenziós csigaháztestet. A görbe geometriája általunk is megszerkeszthető, matematikailag leírható forma. Nyilvánvalóan genetikus kód határozza meg a héjszerkezet spirális elvét, a „jól sikerült” forma a túlélés zálogának bizonyult évmilliók óta.

Közelebbről megnézve a mi éti csigánkat, láthatóvá válik a sokoldalú „célnélküli célszeríség”. A három dimenzióban hajló héjszerkezet önmagát merevíti, részben a csigavonal mentén, részben a keresztirányban húzódó bordákkal. Ez a szilárd héjszerkezet nagyfokú biztonságot nyújt a benne élő állatnak, megvédi a ráeső tárgyaktól, más kisebb kártevőktől, a nap és a szél kiszárító hatásától stb. A csigaház felülete is nagyfokú célszeríséget mutat, míg a „terepszíní” barnás-drappos külső recés és durva, addig a belső járatok felülete selymesen finom és halvány rózsaszínben játszik, megkönnyítve az állati test előre, illetve hátra csúszását. A forma tökéletes célszeríségét szépnek látjuk. Bár a szépség kategóriája szubjektívnek tínik, hogy ki mit talál szépnek –, mégis megkockáztatható az állítás, hogy a csigaházban megnyilvánuló rend, a célszeríség látványa mindenki számára harmonikus látvány. A csigaház azért lehet dísztárgy, mert a benne rejlő törvényszeríség esztétikumként is megnyilvánul az értő szemek előtt.

A világmindenség alakzata
Formatervezőként régóta foglalkoztat a csigavonal rejtélye. Ez a geometrikus alakzat ugyanis univerzális forma! „Tudják” a puhatestí csigák, de a növények is, amikor csigavonalban csavarodik indájuk, levelük, a termésük. A szervetlen világban is ott a csigavonal, az írből készített felvételeken jól látható, hogy a hurrikánok forgása a csigavonal törvényeit követi, de ha messzebbre nézünk, a galaxisok, spirálködök csillaghalmazai is hasonló képet mutatnak – a csigavonal a világmindenség alakzata. Amikor tervezőként megszerkesztjük a csigavonalat, az Univerzum egyik titkát utánozzuk. De megérthetjük-e magánvalóságában ezt az elvet? Aligha, hiszen nem tudjuk, hol van kódolva a Világmindenségben a csigavonal, mint forma, amelyet az anyag magára ölt. Ha a spirál-galaxisok és a kertünkben élő csiga formaelvének lényege azonos, akkor itt egyetemes, matematikailag kifejezhető természettörvényre bukkanunk. A szabályos geometrikus elrendezettség, mint lehetőség (idea) úgy tínik, ott lappang a Világegyetem anyagszövetében.

Vajon hogyan alakulhatott ki a törzsfejlődés során a csigavonal alakzata? &Uacutegy, hogy valamely funkció keresett, növesztett magának formát? Honnan tudta az élő anyag a csigavonal matematikai képletét? Megannyi laikus kérdés, válasz nélkül, fürkésző szemünk elől a Teremtés pillanata ködbe vész. Mert az még érthető lenne, hogy a szervetlen világban a fizika törvényei szerint az anyag forgó mozgásában képes a csigavonal alakzatát felvenni, akár a víz, akár a felhők, vagy a csillaghalmazok spirális pördületéről van szó. De az élő anyag hogyan jöhetett rá erre a formára? Hogyan lett genetikai kód a csigavonal matematikai formájából? Ez csak úgy képzelhető el – Henri Bergsont idézve –, hogy az élet előrehaladó folyamatában „válogat” a különböző megoldások közül, s ha a csigavonalú forma a legalkalmasabb a kis helyre való összegöngyölődéséhez, akkor ezt az egyetemes alakzatot részesíti előnyben. Misztikus magyarázat, de „ül”.

A filozófiai gondolkodásban Platon adott először nevet e rejtélynek, ideáknak nevezve a Világmindenségben megbúvó, általános, változásnak nem alávetett létezést. Szerinte az ideák a valóságos létezők, az egyedi formák, akár élők, akár élettelenek, mind az ideák árnyképei. El kell fogadnunk: léteznek olyan elvont lehetőségek, melyek megvalósulva matematikailag leírható, törvényszerí formákat öltenek – a csigavonal párhuzamos feltínése a szervetlen és a szerves természetben ezt bizonyítja. Mintha értelem rejtőzne a még meg nem valósultban. Vajon Platonnak volt-e igaza, amikor feltételezte, hogy a megvalósult világban – bár tökéletlenül – az ideális lehetőségek öltenek testet? Ezek a kérdések ma is a metafizika nagy kérdései, amikor a kozmikus világfolyamatok irányítóerőit fürkésszük, akár egy csiga házán való tínődéskor is.

A Teremtő lekopírozása
Az olyan organikus formák, mint a csigavonal, „természetesnek” hatnak akkor is, ha mesterségesen állítjuk elő, amikor lekopírozzuk a Teremtőt… A szerves alakzatok geometriájának, a formamegoldásoknak másolása emberi alkotásokban általában biztos tipp az esztétikai hatásokat illetően. Díszítésekben ősidők óta gyakori minta a csigavonal, ilyenkor elvontan, gyakorlati funkció nélkül jelenik meg ez a forma, korongolt agyagedényeken, arany ékszereken. A szövött textileken, szőnyegeken azonban nem találjuk az íves csigavonalat, a szövés technikája ugyanis „nem kedveli” a görbéket, így itt ez a motívum szögletes átírásban terjedt el. A „meander” elnevezésí, derékszögben tört vonal, vagy a simán lejtő csigás végí hullámvonal mind a csigavonal átiratai, az ókortól napjainkig használt díszítő sorminták.Építészeti alkotásokban, például a görög ión oszloprendben az oszlopfőn két oldalra lehajló, csigavonalban csavarodó, plasztikus kőfaragásokat láthatunk. (Athén Niké Apteros templom). Érdekes, hogy az ókoriak a csigavonalat is felvonultató ión oszloprendet nőiesnek tartották vizuális könnyedsége miatt, szemben a dór oszlopok férfiasabb kialakításával. A görögöknek igazuk volt, a csigavonal lágyan ívelő karaktere nőies jelleget mutat a mi szemléletünk szerint is.

A gótikában a mívészek nem mutattak különösebb érdeklődést a csigavonal iránt, mivel ez az alakzat nem volt illeszthető a csúcsíves stílushoz. Később, az antik hagyományokhoz visszanyúló reneszánsz mívészet kedvenc motívuma a csigavonalban hajló díszítmény lett. &Aacutem a barokk korban használták legtöbbször stíluselemként a csigavonalat, mind külső, mind belső díszítésként. Templomoromzatok lezáró motívumaként gyakran használt forma, az oltárok dekorációiban is rendre feltínik a spirál, vagy a csigavonal. A szecessziótól sem volt idegen ez az alakzat, például Victor Horta épületeinek belső tereiben ott burjánzik az organikus csigavonal. Funkcionáló szerkezetben is szép térbeli látványt nyújt ez a forma, a csigalépcső kiosztása szervesnek hat, ahogy alulról felfelé csavarodnak a lépcsőfokok. Modern változatban is gyakran feltínik ez a szerkesztési mód, Ettore Sottsass és Johanna Grawunder élénk színekkel festett csigalépcsője megkapó látvány, az előképet azonnal felfedezzük, holott a szerkesztés csak nagy vonalakban követi a csigavonal görbéjét.

Az építészeti példák hosszan sorolhatóak, egy jelentős modern alkotást hadd említsünk: Frank Lloyd Wright Guggenheim múzeuma New Yorkban a csigavonal organikus alakzatát mutatja, kívül és belül is, ahol fentről lefelé spirálisan haladva tekinthetőek meg a míalkotások, festmények és szobrok. A hajdani szép, kurzivált betíket használó kézírásokat is érdekes témánk szempontjából megfigyelni, ahol is nem nehéz felfedezni a rokonságot a csigavonal íveivel. Ezt az indaszeríen hajó, görbülő kurzív betítípust ma is használjuk nyomtatott szövegekben. Ez a példa is arra utal, hogy milyen természetesen alkalmazható a természeti forma, szinte „ösztönösen” hajlik az író ember keze afelé, hogy csigavonalat kanyarít iniciáléihoz. (Sajnos a számítógépen való írás e tekintetben is eltávolít a természeti formák használatától.)

Az iparmívészetben szintén gyakran előforduló motívum a csigavonal fémmívesek, keramikusok, üvegtervezők munkáiban, például a muránói üvegtálak spirális mintája technikai bravúr és gyönyörí látvány. A herendi porcelánfigurák között szintén ott találjuk a csigaformát. Leggyakrabban azonban bútorok, székek karfáin, díszítésein látjuk viszont a csigavonalat. Ez a forma képzőmívészeti mífajokban is gyakran előfordul. De még a „nagy” mívészettől a legtávolabbi területeken is szép alakzat a csigavonal, mint ezt spirálisan csavarodó levestészta formáján tanulmányozhatjuk. A spirálisan tekeredő tészta nemcsak szép, hanem hasznos forma is, könnyebben megfő a vízben, s szánkba véve sem nyeljük le azonnal, mert bonyolult alakja rágásra késztet. Vagy amikor kifaragjuk a ceruzánk hegyét, a forgács felveszi a görbületét, szintén előttünk áll a világmindenség rejtélyes alakzata.És minden bizonnyal a csigavonal továbbra is motiválja a tervezőket, mívészeket – olyan formaként, amit nem lehet megunni. Akárhányszor kerül a szemünk elé a csigavonalú test, szerkezet, bámulattal tölt el a csavarodó forma, s tudatalattink önkéntelen tetszéssel reagál az örök, univerzális alakzatra.   §