Egy vezér ifjúsága

A Jangce folyótól Szibériáig, Koreától Grúziáig rettegték és félték a teljes ismeretlenségből érkező vezér, Dzsingisz kán nevét. A mongol nagykán tetteivel, cselekedeteivel kivívta a világtörténelem egyik legvéresebb kezí uralkodója címet. A kán uralomra jutása nem volt törvényszerí, bár a belső-ázsiai nomád államalakulatok hirtelen létrejötte, majd megszínte sem volt az, pályafutása azonban páratlannak mutatkozott az akkori társadalmi viszonyok között.Jellel született

A XII. század közepén a sztyeppe népei egymástól jobbára elzárva élnek, túl vagyunk már az ázsiai hunok (Hsiung-nuk) és a türkök egységesítő törekvésein, a hatalmas területen elszórtan nomadizáló kisebb népcsoportok legeltetik állataikat. Közülük feltételezhetően többen mongol nyelven beszélnek, de egység helyett inkább az egymás ellen folytatott kisebb-nagyobb hadjáratoktól hangos a puszta. Ebbe a politikailag zavaros közegbe születik 1162 körül egy kisfiú. Apja, Jiszügej bator, egy nem túl jelentős törzs, a bordzsigidok feje, akinek ebben az időben szinte minden idejét leköti egy ellenséges törzzsel, a tatárokkal való háború. (Az csak a véletlen játéka, hogy a nyolcvan évvel később Európára törő mongol hadakat is a tatár névvel illeti majd a középkori krónika.)

Jiszügej bator pontosan fia születésének idején tér haza egy kisebb győzelem örömével és számos tatár fogollyal, amikor jurtájában először felsír a gyermek. Régi szokás szerint a kisfiút arról nevezik el, aki éppen akkor a sátorhoz legközelebb áll, így akarva-akaratlan a tatár Temüdzsin üge lesz a gyermek keresztapja. Neve kovácsot jelent, s a török eredetí szót a magyar nyelv is megőrizte tömör, tömörkény szavunkban. A kis Temüdzsin születésekor jobb kezében alvadt vérrögöt szorongatott, amiről a sámánok a nagyra hívatottságot állapították meg. Ettől azonban még igen messze volt a gyermek, éli a nomád fiatalok mindennapos életét, megtanul lovagolni, íjjal lőni, birkózni, miközben talán észre sem veszi, hogy apja fokozatosan kezdi maga köré gyíjteni az addig sehová sem tartozó kisebb népeket, törzseket.

Amikor a fiú kilencéves lesz, Jiszügej bator úgy dönt, ideje feleséget keresni a gyereknek. El is indulnak s néhány napi lovaglás után egyik este  az onggirat törzsbeli Dej Szecsen jurtájához érnek. Nincs mit tenni, ott éjszakáznak, mivel pedig az onggirat okos ember, mire eljön a reggel, már kész is a terve, amit óvatosan hoz Jiszügej tudomására. Dej Szecsen elmondja, hogy éjszaka álmot látott, a jurta tetőnyílásán berepült egy fehér sólyom, karmaiban tartva a Napot és a Holdat, ez pedig azt jelenti, hogy vendégei közül valaki világhódító lesz. Miután az onggirat ily módon gyorsan elnyeri Jiszügej rokonszenvét, bemutatja neki tízesztendős lányát, Börtét, majd tisztelettudóan vár. Temüdzsin apja talán már unja a lovaglást, talán egészen más gondok járnak a fejében, mindenesetre néhány perc múlva rábólint az onggirat ötletére, s ezzel Temüdzsin sorsa is eldől. A szokásoknak megfelelően három évig ott kell maradnia apósa jurtájában, s le kell szolgálnia munkával leendő felesége árát. Elképzelhető mit fogott fel mindebből a kilencéves fiú, talán csak annyit, hogy minden eltínt, ami addig ismerős és kedves volt számára, most pedig itt áll egy ismeretlen férfi jurtája előtt, apja pedig gyorsan elköszön tőle, majd sebesen ellovagol.

A boldog apa hazafelé azonban ellenségekbe botlott, látszólag békésen lakmározó tatárokba, akik közé le kellett ülnie, a puszták íratlan törvényei szerint. A tatárok – bár nem mutatták, hogy felismerték volna – igen szívélyesen viselkedtek vele, gazdagon megvendégelték, majd útjára engedték. Mire azonban saját szállásterületére ért, már érezte, hogy megmérgezték. Jurtájához érve még annyi ereje volt, hogy egyik vitézét Temüdzsinért küldje, majd eszméletlenül esett le lováról. Mire hí embere a kisfiúval visszaérkezett, Jiszügej bator már halott volt.

A nélkülözés évei
Történetünk itt akár véget is érhetne, ugyanis a törzsfő halála utáni éjszakán a laza törzsszövetség pillanatokon belül szétesett. A hangadók, a tajcsiut törzs tagjai magukat vezetőnek kiáltva ki, kényszerítették Jiszügej bator népét, hogy velük együtt elvonuljanak, s hagyják ott az özvegyet gyermekeivel. &Iacutegy is történt, reggelre csupán néhány idősebb, hasznavehetetlen ember maradt a hajdani táborban. Jiszügej feleségére Höelünre, gyermekeire, köztük Temüdzsinre tulajdonképpen az éhhalál várt, hiszen a gondos tajcsiutok az éj leple alatt a törzs állatait is elhajtották. Hogy ez mégsem következett be, az nagyrészt a szerencsének köszönhető. A kis család halászatból, madarászatból és gyíjtögetésből tartotta fenn magát. 

Egyik éjjel a család lódobogásra ébredt s csakhamar kiderült, hogy a hítlen tajcsiutok tértek vissza. Természetesen nem bínbánó szándék vezérelte őket, hanem az, hogy elfogják az esetleg életben maradt fiúkat, s ezzel megakadályozzák, hogy Jiszügej bator valamelyik gyermeke valaha is jogot és igényt formáljon a törzsszövetség vezetésére. Temüdzsint sikerült elfogniuk és táborukba hurcolniuk. A fiatal legény most megízlelhette a rabság keserí kenyerét. A tajcsiutok szokatlan módját eszelték ki fogságban tartásának; minden nap más és más családnál kellett meghúzódnia, ennie, ráadásul nyakára fából készült kalodát húztak, melynek szíjban végződő végét állandóan fogta valaki. A megalázó helyzetből mindenképpen menekülnie kellett, a szökésre Nyárelő ünnepén kerülhetett sor. A kellőképpen lerészegedett tajcsiutok az első pillanatban fel sem fogták, hogy foglyuk kereket oldott, mire üldözésére indultak, a legény már messze járt. Legalábbis ezt gondolták a tajcsiutok, miközben Temüdzsin táborukban rejtőzött el, egy bizonyos Szorkan jurtájában. Nem mindenki rokonszenvezett ugyanis a tajcsiutokkal, sokan, ha nyíltan nem is, de titokban a régi törzsszövetség feltámasztásában bíztak. Ilyen volt Szorkan is, aki Temüdzsinnek menedéket nyújtott, majd a keresés elülte után útjára engedte.

Harcban a csúcs felé
Ettől kezdve a fiú sorsa felfelé ível. Anyja tanácsára először is felkeresi hajdani menyasszonyát, apósa Dej Szecsen pedig nem habozik odaadni lányát, bár Temüdzsin ekkor még mindig földönfutónak számít. A lány mellé ajándékokat is kap, kapóra jönnek a fiatalembernek, anyja ugyanis újabb ötlettel áll elő. Temüdzsin keresse fel a kereitek kánját, Togrilt és a kapott ajándékokkal próbálja megnyerni ügye érdekének. Kapóra jön az is, hogy Jiszügej bator és Togril hajdanában andaságot fogadtak egymásnak, ami egyfajta testvéri szerződést jelent, olyat, amit soha nem szeghet meg a puszta embere. Togril barátságosan fogadja Temüdzsint és miután közli vele, hogy hajdani andájának fia az ő andája is, a fiatalember bizakodva tér haza. Az események azonban újra váratlan fordulatot vesznek. A lassan-lassan talpra álló családot egy éjjel egy harcias törzs, a merkitek támadják meg és többek között Temüdzsin fiatal feleségét, Börtét is elrabolják. &Iacutegy a tajcsiutok elleni bosszúhadjárat előtt a merkiteket kell megleckéztetniük.

Az újra felkeresett Togril beleegyezik ebbe is, de mivel nem érzi magát elég erősnek egy hadjárathoz, összehozza Temüdzsint egy hasonlóképpen fiatal és ambiciózus férfival Dzsamukával, a dzsadzsirat törzs fejével. Dzsamuka készséggel áll Temüdzsin rendelkezésére, sőt saját haderejéből egy ezredet állít össze neki, olyan katonákból, akik hajdanán Jiszügej batort szolgálták. Nagy pillanat ez, hiszen ettől a perctől kezdve van Temüdzsinnek saját népe, a katonákhoz ugyanis hozzá tartozik családjuk is. A frissen összekovácsolt hármas koalíció hamarosan megütközik a merkitekkel és a csata teljes győzelemmel végződik.A merkitek után a gyílölt tajcsiutok következnek, akik nem bírnak ellenállni a mongol rohamnak és kapitulálnak. A győzelem után Temüdzsin és Dzsamuka úgy dönt, nem válnak el egymástól, hanem közösen nomadizálnak. Két évig maradnak együtt, a harmadik év nyarán azonban váratlanul megszínik a barátság. A szakítás után azonnal megindul a polarizáció, a szabad és független pásztorok mellett Dzsamuka népéből is mind többen állnak át Temüdzsin oldalára. Mindez oda vezet, hogy 1196-ban Temüdzsint a mongolok kánjává választják.

Hamarosan a minden nomád nép által gyílölt kínai császár katonái érkeznek Temüdzsinhez, s egy váratlan ajánlatot adnak át neki. A kínai Kin dinasztia császára felkéri Temüdzsint és Togrilt, hogy zabolázzák meg a kínai határvidéket pusztító tatárokat. A tatárok sorsa megpecsételődött. A győzelem után érkezik a hír, miszerint a gyílölt ellenfelet, Dzsamukát, a Temüdzsin ellenes erők gürkánná (kisebb rang) választották. Most a najmanok váratnak a behódolással, Temüdzsin tábora afféle gyíjtőhelye lesz a mongolok ellenségeinek, így Dzsamukának is. A döntő ütközet a mongolok teljes győzelmét hozza, Dzsamuka öt emberével elmenekül, de hamarosan átadják őt Temüdzsinnek. A hajdani jó barátot a kán kivégezteti, s ezzel minden akadály elhárul Temüdzsin világhódító tervei elől. Negyvennégy éves, 1206-ot írunk. Ekkor veszi fel a máig ismeretlen eredetí Dzsingisz kán nevet. De ez már egy másik történet.         §