Társas lények voltak a háromkaréjú ősrákok

Egységben az erő – “vélték” 475 millió évvel ezelőtt a trilobiták (háromkaréjú ősrákok), amelyek nem csak együtt rejtőzködtek a ragadozók elől, hanem egyszerre vedlettek, s tömegesen párosodtak.A trilobiták kihalt ízeltlábúak, amelyek a kambrium időszak második korszakában jelentek meg, s a perm végén, 250 millió évvel ezelőtt haltak ki. Tizenhétezer trilobitafaj ismert, változatosságuk óriási életmódbeli különbségeket rejtett: voltak köztük aljzatlakók, ragadozók, dögevők, planktonevők, mások egyes elméletek szerint kénevő baktériumokkal alakítottak ki szimbiózist (kölcsönösen előnyös együttélést), amelyek élelmet termeltek számukra. Méreteikben is nagy különbségek vannak, az egészen apró, centiméteres nagyságtól a 0,7 méteres hosszúságig ismertek.
A trilobiták megkövesedett maradványaira Portugáliában, Porto közelében egy kőfejtőben bukkantak, ahol tetőfedésre alkalmas palát bányásznak, a kőzetben fellelt fosszíliáinak némely csoportja ezer egyedet számlált – olvasható a LiveScience (http://www..livescience.com) címí tudományos hírportálon.
A kis trilobiták fosszíliái tömegesen fordultak elő egy-egy palalemezben, ahogy megkövesedett maradványaik szinte "átfúrták" magukat a kőzeten. Juan C. Guitiérrez-Marco, a madridi Instituto de Geologia Economica paleontológusa szerint, aki kollégáival elemezte a fosszíliákat, ezek az egyedek menedéket kerestek, hosszú, keskeny járatokban bujkálva a ragadozók elől.
Más lemezekben a trilobiták levetett páncéljainak százaira bukkantak. A háromkaréjú ősrákok egyedfejlődésük során vedléssel növekedtek: a fejpajzson varratvonalak haladtak keresztül, amelyek mentén a kitinpáncél egyéb sérülés veszélye nélkül felhasadhatott. A levetett páncélok nagy összevisszaságban helyezkednek el. Ez arra utal, hogy a trilobiták egy helyen csoportosultak, s nem a víz hordta egybe a kitinpáncélokat. A tömeges vedlés, majd az ezt követő tömeges párosodás olyan szokás, amelynek a trilobiták távoli leszármazottja, a kardfarkú tarisznyarák mind a mai napig "hódol".
A leletek tanúsága szerint a trilobiták egyazon viselkedési mintát követtek – vedlettek, majd párosodtak. A tömeges megmozdulások bizonyos védelmet nyújtottak a páncéljukat épp levető, ennek folytán védtelen ősrákoknak, s az általuk lerakott petéknek a ragadozókkal szemben.
A portugál lelőhelyen a trilobiták néhány óriásegyedét is megtalálták. Az egyik trilobita, amelynek megkövesedett maradványai csak részben maradtak fenn, életében csaknem 90 centiméter hosszúságú lehetett. Amennyiben a kutatók feltételezése beigazolódik, ez lesz a legnagyobb trilobitaegyed, amelynek fosszíliái eddig előkerültek. Óriási mérete alkalmazkodás lehetett a hideg vízhez: abban a korban Portugália mai területe ugyanis a Déli-sark közelében helyezkedett el.