Száguldás

A német Autobahn a sebességnek készült, a magas oktánszámú fantázia megtestesítője. Egy út, ahol a sebességkorlátozás hiánya a német mérnöki pontossággal találkozott.A végtelen utak szeretete magával az utazással egyidős. Adjunk hozzá sebességet, és máris fellángol a szerelem. Rálépni a gázpedálra, majd tövig nyomni – csábító és veszélyes. A német Autobahn technológiai szempontból az egyik legfejlettebb autópálya-rendszer a világon. &Aacutem az Autobahn említésekor az autóvezetés rajongóinak elsősorban nem a mérnöki szaktudás ötlik az eszébe, hanem a sebesség. Évente mintegy 6000 ember hal meg Németországban közúti balesetekben. Hivatalos személyek azt mondják, hogy a helyzet sokkal jobb, mint a hetvenes években. Akkoriban az áldozatok száma mintegy 20 000 volt. Természetesen a 6000 sokkal kevesebb, de ugyanúgy megdöbbentő…
 
Amikor a sofőr lassan vezet, a kocsi mindig az ellenőrzése alatt áll, de ha gyorsan hajt, és hibát követ el, a kocsit már nem tudja uralni. Ha több mint 240 km/órás sebességet ér el, egy parányi elfarolásnak, egy töredék másodpercnyi figyelmetlenségnek borzalmas következményei lehetnek. Az átlagos reagálási idő másfél másodperc. Ha tehát 100 km/órával halad és rá kell lépnie a fékre, még 120 métert fut, mielőtt teljesen megáll. Ha 300 km/órás sebességnél fékez, a kocsival együtt még szinte egy teljes kilométert tesz meg, mielőtt megáll… 200 km/órás sebességnél már a légzsák is használhatatlan. Mégis, annak ellenére, hogy nincs sebességkorlátozás, ez a sztráda a világ egyik legbiztonságosabb útja, kisebb a halálos kimenetelû baleset/vezetett kilométer aránya, mint az &Aacutellamokban. Hogyan lehetséges? &Uacutegy, hogy Németországban a rendkívül csábító, egyben rendkívül veszélyes autópálya-paradoxont számtalan újítással, szolgáltatással és szakemberrel oldják fel. Rendőrséggel és olyan jármûvekkel, eszközökkel, amelyek láttán egy kettős ügynököt is a sárga irigység emésztené el. Közúti mentősökkel, akik egy orvos életmentő készségeit egy autószerelő kocsijavítási képességével ötvözik.

Csúcstechnológiákkal, az ügyes ellenőrző központoktól a korszerû jelzőtábla-tisztítókig. E tényezők egységéből jön létre a világ leghíresebb autópályájának támogató rendszere. Ennek az autópályának minden részletét, az útépítéstől kezdve a jelzőtáblák betûnagyságáig, aprólékosan megtervezték. &Iacuteme néhány magyarázat arra, hogy az Autobahn miért is az utak királya. Az Autobahn szerkezete vastagabb, mint a legtöbb autópálya. Éghajlattól és helyi talajviszonyoktól függően az út vastagsága 55 és 83 cm között váltakozik, és elég szilárd ahhoz, hogy egy Boeing–747-es leszálljon rá, anélkül, hogy az út akár egy centimétert is engedne. Majdnem kétszerese az amerikai autópályák vastagságának, és kellően erős alapozást biztosít ahhoz, hogy a pálya elbírja azt a terhelést, aminek éjjel-nappal ki van téve.  Egyedülálló az is, hogy szigorú szabályok határozzák meg az autópálya lejtését és a kanyarokat, a minimális görbületi sugarat, azért, hogy az autópályán nagy sebességgel lehessen közlekedni. A meredek dombokat enyhe lejtőkkel helyettesítik. Ha sík az út, gyorsabban lehet haladni.

Négyszázalékos lejtés a megengedett maximum!
&Aacutem mivel az utak követik a domborzatot, a Balti-tengertől az Alpokig, azt mondhatnánk, hogy a német autópálya-építőknek szó szerint hegyeket kellett megmozgatniuk ahhoz, hogy megépíthessék az Autobahnt. Az út teljesen be van kamerázva. A betonszalagot szenzorok, kamerák, elektronikus jelzőberendezések, kommunikációs pontok és közlekedéskövető komputerek rendszerével borították be, amelyek a sztrádát minden tekintetben s folyamatosan felügyelik. A hőmérséklettől és időjárási viszonyoktól kezdve a közlekedési dugókig és balesetekig mindenről visszajelzést küldenek. Teljesen biztos, hogy bárki bármit tesz ezen az autópályán, valaki valahol figyeli. Sejteni lehet, hogy mindennek a német tökéletességnek ára van. Németország 460 000 eurót költ évente az Autobahn minden kilométerének üzemeltetésére és karbantartására, több mint kétszer annyit, mint amit az  &Aacutellamok költ pályarendszerének egy-egy kilométerére. Az Autobahn 12 000 kilométerének körülbelül felén valóban korlátozás nélkül lehet száguldani, s ez a sebesség megszállottjai számára lenyûgöző…

A német közlekedési rendőrök is sebességgel harcolnak a sebesség ellen… jármûveik jobbak, mint a legtöbb sofőré, akit üldözőbe vesznek. A rendőrautó-flotta egy autógyûjtő álma. Mercedesek, BMW-k, Audik, amelyek vetekedni tudnak a nagyfiúkkal a belső sávban. Szabványos a rendőrségi felszerelésük: rádiók, számítógépek, jelzőfények, kamerák. &Aacutem az igazi titok a motorháztető alatt rejlik.

Több rendőrautóba nem szerelték be azt a civileknek szánt szabályozót, ami nem engedi a 250 km/óránál nagyobb sebességet…

Hogyan tud az Autobahnon szembeszállni egy járőr a nagy sebességgel? &Uacutegy, hogy a megállítandó jármûvek elé hajt! Ezzel a módszerrel elkerülhető, hogy a rutinszerû közúti ellenőrzések nagy sebességû hajszává fajuljanak. Hogyan képzik magukat a közlekedési rendőrök a gyorshajtók ellen? Videojátékokat játszanak. Egy speciális rendőrségi vezetési szimulátorral, mondjuk a sulzbachi rendőrségi kiképzőközpontban, Münchentől körülbelül 200 km-rel északra. Lehet, hogy ez az egyetlen gyorshajtási szimulátor a világon. Olyan, mint egy repülésgyakorló-berendezés egy rendőrségi mûveleti gépjármûbe szerelve. Hatalmas, körbefogó képernyője van, sőt kijelzői is, a teljes hatás eléréséhez. A berendezés vezetési szituációkat szimulál, kisvárosoktól mellékutakig, városi dugókig és nagy sebességû hajszákig. Lényeges, hogy a képzés alatt állók érzékeljék, éles helyzetben hogyan fognak reagálni a szabálytalankodók.
A rendkívül gyors hajszák folyamán a szirénák hatástalanok, mivel a csúcssebességgel haladó sofőrök nem hallják, és mire megpillantják a villogó kék fényt a tükörben, a rendőrség már tán meg is előzte őket… A szimulátoros oktatás a reagálási időt másodperc töredéknyi pontosságúra élesíti, és olyan jármûkezelési képességeket fejleszt ki, amelyek messze meghaladják egy átlagos jármûvezetőét.

A rendőrség balesetmegelőzési eszköze a motoros járőr is. A járőrmotor 240 km/órás sebességre képes. Nulláról 100 km/órára csupán 3,7 másodperc alatt gyorsul fel.

Motoron járőrözni az Autobahnon 11 pontot ér el a veszélyes munkakörök egytől-tízig futó skáláján.

Az autópályán a legtöbb vezetőt fülke, biztonsági öv és légzsák védi. A motoros rendőrnek csak bukósisakja, bőr motorosruhája van. Néha ez nem elegendő ahhoz, hogy elkapja az Autobahn leggyorsabb sofőrjeit. &Iacutegy a rendőrség egy további, csúcstechnológiájú kémberendezéssel bővítette eszköztárát, amely biztosítja, hogy az Autobahn sofőrjei akkor is betartsák a szabályokat, amikor a rendőrség nem néz oda. Kamerákkal felszerelt, álcázott rendőrautók parkolnak az út mentén, tábláknál és aluljáróknál. A rejtett kamerák lefényképezik a túl gyorsan haladó jármûveket. A képeket feldolgozzák, és a negatívok egy számítógépes rendszerbe kerülnek, amely digitálisan feljavítja a képet annyira, hogy a rendszámtábla tisztán látsszon. Aztán megjeleníti és feljavítja a vétkes jármû vezetőjének képmását. Ezután párosítja a két képet, és egy idézés kíséretében elküldi a sofőrnek, aki azt hitte, hogy megúszta.

Kérjük, mosolyogjon, amikor az Autobahnon száguldozik!A rendőrség azonban tudja, hogy a sofőrök gyakran kockáztatnak és rátaposnak a gázpedálra, miután biztonságosan elhaladtak a járőrautó mellett. Itt lépnek színre az álcázott járőrök. A civil ruhás rendőrkülönítmény olyan csúcstechnológiájú eszközöket vet be, mint a rejtett videokamerák és a lézeres sebességérzékelők. Kint az úton, a forgalom kellős közepén ezek a rendőrök a belső sávon haladva keresik a törvényszegőket. Miután azonosítottak egy gyorshajtót, bekapcsolják a kék fényt, utasítják a sofőrt, hogy kövesse őket, és húzódjon félre. Aztán idézést állítanak ki, majd kap egy csekket is, mint bárhol máshol. Csak itt drágábbat…És aztán ott az ADAC, a német autóklub. Ez a klub az Autobahn mentőöve. Tevékenységük skálája a durrdefektek javításától a légi mentések megszervezéséig terjed.

1700 guruló javítómûhely-flottát, valamint 36 mentőhelikopter-bázist mûködtetnek az ország egész területén.

A sárga angyalok a helyszínen javítják a jármûveket. Az esetek zömében a javítás után a sofőrök azonnal folytathatják útjukat. A mozgó szerelők jármûvükben egy teljesen felszerelt autójavító-mûhellyel közlekednek.Ez az út nemcsak nagy vastagságú betonkilométerekből áll. Az Autobahn gyakorlatilag gondolkodni képes. A háttérbeli csúcstechnológiájú infrastruktúra lenyûgöző, akárcsak a szédítő sebesség, amelyet lehetővé tesz. A technológia nélkül búcsút lehetne mondani a sebességnek. Lássunk a színfalak mögé. Az Autobahn egyik agyközpontja Münchenben található. A központ közvetlenül felelős az Autobahn több mint 1200 kilométeres szakaszáért, amely Németországban a legforgalmasabb utak közé tartozik. A központ egyik fő feladata a rettegett Stau megelőzése.

A német Stau szó nagyon durva fordításban olyan nagy forgalmi dugót jelent, hogy az ember szinte a haját tépi. Az átlagos forgalom a bajorországi autópályákon mintegy 45 000 jármû naponta. Müncheni térségében 140 000. A központok ellenőrzik a torlódást; az adatok az irányítóterem számítógépeire érkeznek. Amikor a kamerák vagy a radarral mûködő sebességérzékelők a forgalom lelassulását rögzítik, az irányítóközpont egy utasítássorozatot közvetít a lassú forgalmú zónában található elektronikus útjelzőtáblák felé.

Az elektronikus jelzők a forgalmi helyzethez alkalmazkodva alakulnak át, s ha kell a sztráda útpadkája – távirányítással – egy pluszsávvá alakul át, hogy a forgalom ismét felvehesse a szokásos, nyaktörő tempót.

Végső soron a karbantartás szerzi az Autobahn ragyogó hírnevét. Nap mint nap speciális jármûvek ezrei dolgoznak folyamatosan az egész országban azért, hogy az autóutak biztonságosak és tökéletes állapotban legyenek. Az autópályán minden elképzelhető feladat elvégzésére egy-egy nagy, költséges gép áll rendelkezésre. Minden karbantartócsapatnak kötelessége ellenőrizni az utak állapotát, amelyekért felelősek. &Iacutegy naponta végighajtanak az adott szakaszon, kifejezetten azért, hogy megnézzék van-e baj, mi történhet, és azokat a helyeket keresik, amelyek javítást igényelnek. &Aacutem az utakat olyan szilárdan építették meg, hogy alig igényelnek javítást.

Repedések, kátyúk gyakorlatilag nincsenek.
Ez nem felesleges túlbiztosítás, hanem józan ész diktálta követelmény. Ha valaki 200 km/órát meghaladó sebességgel hajtott már bele kátyúba, tökéletesen érti, miért helyeztek a minőségre ilyen nagy hangsúlyt. Mivel a beton átlagos vastagsága 70 cm, gyakorlatilag kivédhető a kátyúképződés. Egy amerikai autópálya átlagvastagsága körülbelül ennek a fele. A beton a meleg hatására tágul, hidegben pedig összehúzódik. A vékonyabb rétegek gyorsabban töredeznek a környezeti igénybevétel hatására. A másik ok, amiért nincsenek rajta repedések az, hogy a víz gyorsan lefolyik róla. Furcsa, de az eső sokkal több kárt tesz ebben az útban, mint a 200 km/óránál is gyorsabban haladó autógumik milliói. A mérnökök az erózió okozta károkat az Autobahn meghajlításával előzik meg.

Az út 2,5 százalékkal lejt az egyik széle felé, ami miatt a víz azon az oldalon lefolyik.

Miután átszivárog egy porózus szerkezetû betonrétegen, egy csőhálózaton keresztül elfolyik, és kijelölt tartályokba jut. Ott összegyûjtik azért, hogy megóvják a környezetet a szennyezőanyagoktól, amelyeket ez a víz tartalmaz. A csúcstechnológia, az újításokat alkalmazó mérnöki tudomány és az alapos karbantartás együtt teszi az Autobahnt dinamikussá és ellenállóvá… &Iacuteme ez az Autobahn. Első pillantásra úgy néz ki, mint egyszerû utak és autópályák hálója, amely semmiben sem különbözik a világ bármely autópálya-rendszerétől. &Aacutem miután egyenként felfejtjük a rétegeket, hogy megnézzük, mi is mûködteti igazán, napvilágra kerül a pontosság és a szakértelem elképesztő csodája. §

  • Versenypályaként kezdte
    Maga az Autobahn eredete is gyors természetû. Autóverseny-pályaként kezdte. Építése 1913-ban egy kísérleti úton kezdődött. A 19 km-es autópályát Dél-Németországban építették és kezdetben versenypálya volt. A harmincas évektől kezdődően a rendszert jelentősen kibővítették, mert az emberek rájöttek, hogy sokkal könnyebb széles, sima úttesten utazni. Nagyobb sebességgel lehet haladni. Aztán ez az autópálya a náci propagandagépezet része lett. Közvetlenül a második világháború előtt Adolf Hitler kibővítette az Autobahnt. Nagyméretû közmunka-projektnek szánták, s hogy a német mérnöki szakértelem és felsőbbrendûség ragyogó példáját szolgáltassa a világnak. 1942-re a Harmadik Birodalom több mint 3900 km-nyi autópályát épített, és összekötötte Németország fontos nagyvárosait. Az Autobahn építése nyolc évvel a második világháború befejezése után folytatódott, és az autópálya-szörnyeteg azóta is folyamatosan nő.