Kétkerekes ütközések

Nem tínt valami rózsásnak a Superbike világsorozat helyzete az évad valenciai nyitányakor. A szériamotorokat versenyeztető bajnokság nemcsak vesztett nézettségéből, de az elmúlt időszakban tökéletesen érdektelenné vált, története legmélyebb depressziójába süppedt. Mindeközben a gyorsasági világbajnokság királykategóriája, a MotoGP gazdagon szolgáltatta az izgalmakat, párharcokat, sztorikat a míértő közönségnek.A Superbike vesszőfutásának okai meglehetősen egyszeríek voltak. A MotoGP jogait bíró szervezet, a Dorna Sports állhatatos aknamunkával (saját érdekeit, természetesen, legitim módon védve) elérte, hogy majd’ az összes japán gyár fogja a cókmókját, s kiszálljon – ezzel minimálisra csökkentve e kategóriában a versenyt… A tavalyi, 2003-as szezon tulajdonképpen egy Ducati-házibajnokság volt, amelyben a brit Neil Hodgson bucira vert mindenkit. &Aacutem ez mindenkit hidegen hagyott, tisztelet a kivételnek.  Mellesleg Hodgson és ezüstérmes csapattársa, a spanyol Rubén Xaus is immár a MotoGP-ben versenyeznek, mindketten a Ducati D’Antin alkalmazásában. &Aacutetjárás tehát van a Superbike és a gyorsasági motoros vb között. Közben kiderült az is, hogy az átigazolások nemcsak vice, de versa is míködnek. Azt hinnénk, hogy a pilóták szívük és eszük szerint inkább orientálódnának a MotoGP felé – s ez nagyrészt így is van, hisz az utóbbi sorozat nagyobb publicitást kínál – akadnak viszont olyanok, akiknek éppenséggel nagyon elegük lett az effajta csillogásból-villogásból.

Két rutinos versenyző, Garry McCoy és Noriyuki Nitro Haga is úgy döntött, hogy erre az idényre a Superbike-ba szerződnek, mondván: „a MotoGP-ben minden csak a pénzről szól”. Mindketten jól döntöttek, hiszen korábban outsiderek voltak és reménytelen motorokkal futottak, most meg főszereplők, futamokat nyernek, sportemberként is  jobban járnak.
Túl az idei szezon egyharmadán kijelenthetjük: a sorozat nem halt meg. Éppen ellenkezőleg. Monzában nézőrekord dőlt, nyolcvanhatezren tették tiszteletüket a helyszínen három nap leforgása alatt. Ellentétben a tavalyi évaddal, már a pályán sem a maláj Petronasokból ki-kicsapó látványos lángcsóvák jelentik az egyetlen figyelem felkeltésére alkalmas effektet. Olyan egyéniségek állnak rajthoz a nagydíjakon, mint mondjuk a csak tavalyi Ducatival versenyezni hajlandó Pierfrancesco Chili: Frankie ugyanis jobban bízik abban, amit ő maga meg a szerelői bütykölnek, mint amit a gyár mérnökhada fejleszt. A Honda CBR1000RR Fireblade is jót tesz a bajnokságnak, a japán anyagyár pedig azért szereti a Superbike-ot, mert jóformán fél petákba sem kerül a benne való folyamatos részvétel. Persze nehogy valaki azt higgye, hogy unalmas lenne a másik pólus, a gyorsasági vébé.

Nagyon izgalmas az is. A publikum abban a szerencsés helyzetben van, hogy minimum kettő rangos motoros széria is szórakoztatja hétről hétre. Igaz, hogy a 125 és 250 köbcentis osztályba (előbbiben van magyar érdekeltség, a Malaguti Semprucci színeiben versenyző Talmácsi Gábor és az Aprilia Team Hungary-t képviselő Tóth Imre révén) közel sem érkezik annyi szponzori pénz, mint amennyi a MotoGP kategóriában landol. A meccsek ennek ellenére jók, bár néhány bevezetésre kerülő furcsa új szabály miatt (a 28 éves korhatár a 125-ben) félő, hogy megbomlik az egyensúly.&Aacutem térjünk vissza a Dornához. A szervezet márciusban megvásárolta a legjelentősebb nemzeti bajnokság, a brit Superbike (BSB) kereskedelmi jogait a Motorcycle Circuit Racing Control Board-tól (MCRCB). Befektetés, ugyanakkor célzás is volt ez a tranzakció a WSBK jogtulajdonosai felé. A következő időzített bomba az oscherslebeni Superbike-Supersport Német Nagydíjon robbant. A pénteki szabadedzések alatt az MCRCB meghívta a Supersport (SS) kategória (600 kcm-es szériában gyártott sportmotorok bajnoksága) néhány rezidens csapatát egy nemzetközi versenyre, amely köret volna a július 25-i MotoGP Angol Nagydíj mellé a Donington Parkban.

A tervezett futam a GP-t követően, délután került volna megrendezésre, mintegy 100 millió dolláros összdíjazással, ami nem kevés pénz. A mézesmadzag tehát péntek reggel, éhgyomorra elhuzatott az SS együtteseinek orra előtt. &Aacutem a hazai kereskedelmi csatornákon még el sem kezdődtek tisztességgel a délutáni ki- és bebeszélősók, máris csomagolva volt a diplomatikus válasz: „A Supersport világbajnokság állandó csapatai nem kívánnak részt venni semmiféle olyan eseményen, amely összeférhetetlen a világsorozat versenyprogramjának prioritásaival” így a közös kommüniké. Az egész operáció mögött nem nehéz fölfedezni Carmelo Ezpeletát, a MotoGP főnökét. A Dorna ikszedik zavaró manőveréből ezúttal egy csúnya, csúnya öngól lett.

A gyorsasági vb-t részben irányító spanyol társaság hosszú évek óta próbálja kinyírni legveszélyesebb konkurensét, a Superbike-ot. Az akciók kevéssel ezelőttig földalattiak és jobbára hosszú távúak voltak. Most már háború van, méghozzá sokfrontos. A Dorna stratégiaváltása minden bizonnyal annak tudható be, hogy a 2003 végi balsejtelmí jóslatok ellenére az Superbike  mégsem nyiffant ki. Sőt, éppen ezekben a hetekben talál igazán magára és kezd pezsegni, mint valami cuvée. A közönség és a média követi a Superbike, az „alternatív világbajnokság” eseményeit, amely, jegyezzük meg halkan, történésekben és izgalmakban sem szenved hiányt. A Dornának be kell látnia, hogy ez nem lesz egy könnyí menet. Vajon a nyílt háború elegendő lesz? És vajon a nemzetközi szövetség meddig hallgat az ügyben?                     §