Ahol az ég és föld összeborul

Aradi Csaba a Hortobágyi Nemzeti Park természeti csodáiról és rabul ejtő hangulatairól.
A pusztát a közepén ismerheti meg igazán az ember, ahol végtelen a csend, ahol megnézi a mocsarak halászó gémjeit, kócsagjait, a napfelkeltét, meghallgatja a pusztai forgószelek zenéjét a csenkeszgyepen, vagy kiül egy nagy füves halom tetejére és onnan gyönyörködik az augusztusi éjszaka csillagkupolájában. A Hortobágy korántsem egyhangú, állandó mozgásban, változásban van, újabb és újabb élményeket ad. Az értékéhez a hangulata is hozzátartozik, a töretlen látóhatár, az ég és a föld összeborulása, az évszakok színváltozása. A természetnek ezek a csodái az ember lelkét megújító erőforrások. Dr. Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója látja így a pusztát, amely még gyermekként ejtette rabul. Diplomamunkáját, majd doktori disszertációját is a Hortobágyról írta. Az egyetem elvégzése után szinte törvényszerí volt, hogy egyre szorosabb szálak kötik majd a pusztához. 1975-ben került a nemzeti parkba, amelynek 1989 óta az igazgatója.

E Kárpát-medencei táj olyan egyedülálló érték, amelyet költők, írók korról korra mindig felfedeztek. Móricz Zsigmond egyik novellájában már 1931-ben nemzeti parknak nevezte. &Aacutem hogy valóban azzá váljon, több mint negyven évet kellett várni.
– A nemzeti park létrehozásának nyitánya az 1967-es esztendő volt, ekkor 22 nemzetközi hírí tudós – köztük több Nobel-díjas – a Pro Natura címí kiáltványban a magyar kormányhoz és akadémiához fordult, kifejtve, hogy a világ természetvédelmi tennivalóinak a sorában a legfontosabb feladatok közé tartozik a magyar puszta, a Hortobágy természetvédelmi oltalom alá helyezése, a nemzeti park kialakítása. Ez indította el azt a folyamatot – mondja Aradi Csaba –, melynek eredményeként létrejött a Hortobágyi Nemzeti Park 1973-ban. Akkor még csak 52 ezer hektár területen, azóta bővült és ma 82 ezer hektár területen védi a táj természeti értékeit, kultúrtörténeti, néprajzi hagyományait, a hagyományos földhasználati formákat, a pásztorkodást.

Hazánk legnagyobb nemzeti parkját nem csak a magyar törvények óvják. A park törzsterülete egyben Bioszféra Rezervátum, 23 ezer hektára áll a nemzetközi jelentőségí vadvizek oltalmáról szóló Ramsari Egyezmény védelme alatt, 1999. december 1-je óta pedig 75 ezer hektárnyi területe a világörökség része. E táj tehát az egész világ számára kiemelkedő értékí, s csodálatosan szép példája a természet és az ember békés együttélésének.
– A Hortobágy a rézkor vége óta nyílt legelőtáj, a száraz és vizes élőhelyek gazdag mozaikja, a különböző táji elemek csodálatos szőttese. Az élő, míködő tájat védjük – hangsúlyozza  Aradi Csaba.

Madarakból több mint 300 faj jelenlétét sikerült eddig kimutatni a Hortobágyon, ma ez a puszta Európa egyik legnagyobb madárszállója. A vonuló madarak tavasszal, ősszel millió számra keresik fel a Hortobágyot. A pásztorkodás is fennmaradt, sőt, szerves része a táj életének. S aki egymás mellé teszi a pásztorhagyományok továbbélését, a kismesterségek fennmaradását, az élő skanzenszeríséget, annak számára világossá válik az is, hogy egy életformát és világlátást tudott megőrizni a puszta.
– Kétféleképpen kell szemlélni a Hortobágyot: belenézni a végtelenbe, és lehajolni, felfedezni ennek a sajátos, kopár, rövid füví szikes tájnak finomságait, a néhány centiméteres szintkülönbség adta változatosságot. A természetvédelem csodálatosan szép munka, mert az együvé tartozók sokféleségének a dicséretéről, a teremtő sokféleségről szól. Ebből a teremtő sokféleségből, élőhely rendszerből nem lehet kiemelni egy-egy fajt. Meglehet, hogy ritkasága miatt az egyik fokozottan védett, ám a mellette lévő, nem védettekkel él együtt, s utóbbiak teremtik meg az életfeltételeit. A nemzeti park persze nem csak csodálni való, védelme megannyi kérdést és feladatot vetett s vet fel. De a szakmai kérdéseket nem másnak, hanem magának e tájnak, a természetnek teszik fel…

– Maga a Hortobágy adja a válaszokat kérdéseinkre. Mert meg kellett s kell kérdeznünk: Mennyi vízre van szükséged? Használnak-e neked a tüzek? Hány jószágot tudsz eltartani a hátadon az ürmös szikes, a cickafarkas füves pusztán?
&Oumlsszegyíjtöttük az ismereteket, sorrendbe állítottuk a feladatokat. Előbb a legnagyobb veszélyeket hárítottuk s hárítjuk el, utána következhet a kevésbé kiszolgáltatott értékek helyreállítása. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy egykor a Tisza szabályozásával elszakították a folyótól a Hortobágyot. Valamikor a Hortobágy teljes területe tiszai ártér volt. &Iacuterásos emlékek idézik, hogy nagy áradások idején Tiszacsegéről Nádudvarra dereglyével lehetett eljutni. Vissza kellett hozni a Tiszát a Hortobágyra, pontosabban újra meg kellett teremteni a kapcsolatát a pusztával.

A Keleti- és a Nyugati-főcsatornán, a Hortobágy folyón keresztül ismét víz jutott a már-már kiszáradó félben lévő mocsarakba. Be kell gyógyítani az 1950-es években okozott tájsebeket is. Abban az időszakban keresztül-kasul szelték át a Hortobágyot a kis és valójában szükségtelen csatornák. Emiatt a Hortobágyon összefutó csapadékvíz nem ott halmozódott fel, ahol kellett volna, a laposokban, szikfenekekben, mocsarakban, hanem megrekedt a csatornatöltések oldalában. Tavaly vagy 20 ezer hektárnyi területen számoltuk fel ezeket a csatornákat. Amikor a Zámpusztán, Malomházánál rendbe tett terület szélén leültem, szinte könnybe lábadt a szemem, olyan gyönyörí lett, kinyílt, szabaddá vált a puszta. A csatornák, a bennük lévő növényzet megtörte a látóhatárt, elcsúfította a pusztát. Nagy öröm, hogy sikerült ismét mintegy szabadlábra helyezni a természetet – vallja meg az igazgató.

Nemcsak a világörökség, de a puszta élete miatt is fontos az állattartás, a hagyományos földhasználati formák fenntartása. Amikor a nemzeti park megalakult, körülbelül nyolcezer szarvasmarha élt a Hortobágyon. A 90-es évek elején háromezer alá csökkent a számuk. Most megint nyolcezer körüli, és ebből háromezer a szürkemarha. Jó lenne, ha felmenne 15 ezerre. A rövid füví szikes gyepet legszebben a szarvasmarha, a racka, a ló legeli le, sajátos szerkezete is ezáltal marad fenn. &Iacuteme egy újabb példa a természet törvényei szerint míködő folyamatokra.
– A nemzetközi természetvédelmi unió ajánlása szerint zónákra osztottuk a Hortobágyot. Egyes területeken az ökoturizmus feltételeinek megteremtésén dolgozunk, másutt a tömegturizmusnak akarunk színteret biztosítani Az üdülés, pihenés is funkciója egy nemzeti parknak, ugyanúgy, mint az oktatás, nevelés, tudatformálás. Most épül a látogató központ, ahol fel tudjuk kínálni a választékot: hová mehet, mit láthat a vendég, hogy aztán saját elképzelése szerint válassza ki a lehetőségek közül azt, ami szívéhez-lelkéhez közelebb áll. Az ökoturizmust szolgálja a tanösvények kialakítása, vagy a halastavi lóvasút helyreállítása. A vízi világ megmentésében fontos a szerepük a mesterséges élőhelyek közé sorolható halastavaknak is.

A Hortobágy egy része évszázadokon keresztül debreceni birtok volt. Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja 1460-ban adományozta a városnak itteni birtokait a csárda bérleti jogával, a fahídi vámszedői joggal, és a folyó halászati jogával. Móricz Zsigmond azt írja az egyik novellájában: „Egy város tudattalan önfeláldozásából volt ennek az országnak egy természeti csodája, a Hortobágy.” Ez a tudattalan önfeláldozás pedig nem volt más, mint hogy Debrecen nem szántotta fel, nem pusztította el a hortobágyi gyepet, hanem megtartotta küllegelőjének. &Iacutegy maradhatott meg napjainkig a Hortobágy a maga valóságában. De mennyire ismerjük hazánk legnagyobb nemzeti parkját?

– Azt hiszem, sokan jóval kevesebbet tudnak a Hortobágyról – a turizmus is kevesebbet mutatott ez idáig –, mint amennyi valójában maga a puszta. Egy nagyon kis területen, néhány száz hektáron azt a csikós romantikát tárták a vendég elé, ami ugyan nagyon hangulatos, és igény is van rá, de ennél jóval több kell a Hortobágy megismeréséhez. Ha magamnak teszem fel a kérdést, hogy miért szeretem a Hortobágyot, megvallom, mindig  a hangulata fogott meg
a legjobban. A tavaszi, májusi Hortobágy színgazdagsága, a nyári Hortobágy aranysárgára égett mezői, az őszi madárvonulás, amikor liba- és daruszóval van tele az egész levegő, vagy a télnek a játéka. Mind egy-egy rabul ejtő hangulat, és a Hortobágy ezeknek az összességét jelenti számomra.         §