Megváltoztatható-e a múlt?

A tudomány mai állása szerint az időutazás egyszer majd lehetséges lehet. &Aacutem ha egyszer ez a tudomány fejlődésével bekövetkezik, akkor ennek nyomait napjainkban vagy még régebben megtalálhatjuk.

A cím sokak számára értelmetlen lesz, másokat pedig alaptalan várakozással tölt majd el. Pedig, ahogyan nagy bölcsen mondani szokás, az igazság valahol a kettő között van. A „nem” válasz korunkban kevésbé biztos, mint bármikor a múltban; de ettől még senki sem tud az időben visszafelé utazni, és valószíníleg ez a szerencsénk. Viszont érdemes végignézni az okokat és a lehetőségeket.

Fizika és időutazás 1916-ig
Időutazás az, amikor valami vagy valaki a jelenből a múltba jut. Az ellenkező irányú utazást mindnyájan folyton végezzük. Mivel az időutazás a régi görögöknek eszükbe sem jutott, természetesen még Arisztotelész sem foglalkozott vele. A középkorban számos fantáziálás volt varázslásról, túlvilágról visszatért jelenésekről, más létsíkokról származó démonokról és effélékről, de időutazókról terjengő legendákkal nem találkoztam. Az újkorban az általános filozófiai vélemény az volt, hogy az Okság Elve vagy valami ilyen tiltja; a fizika egyenletei meg általában olyan szerkezetíek voltak, hogy bennük a hatás időben előrefelé terjedt, ezért az volt a vélemény, hogy a múltra a jelenből nem tudunk hatni.
   
Még szerencse. Ha ugyanis lehetne hatni a múltra, előállna a megszüntetett nagyapa problémája. Ennek sok változata van; most egy humánus változat következik. Adva van egy nagyon életunt időutazó. Meg akarja szüntetni önmagát, de az öngyilkossághoz gyáva. Visszamegy a múltba, addig, amíg egyik nagyapja még nem ismerte a leendő nagyanyját vagy legalábbis nem érdeklődött utána, és lépéseket tesz avégből, hogy a kapcsolat ne jöjjön létre. Könnyí dolga van, családi hagyományból tudja, hogyan ismerkedtek össze, és így tovább. Ezzel viszont egyik szülője nem jön létre; hát ő sem. Remek; ez volt a célja. Hogy ő ne legyen.

Csakhogy akkor ki jött vissza? &#336 nem, hiszen már nincs ott a jövőben. De akkor nem jött vissza, tehát nem is akadályozta meg nagyszülei megismerkedését, tehát ő majd annak rendje és módja szerint megszületik. De akkor visszajön a múltba, és megakadályozza… És így tovább a végtelenségig. De akkor létezik-e ő? Létezik-e bárki? Ez egy paradoxon. &Aacuteltalában arra szoktak belőle következtetni, hogy a dolog nem lehetséges. Csakhogy az ókorban Zénon egy paradoxonnal azt akarta bizonyítani, hogy a mozgás nem lehetséges, és a bizonyítását két évezredig nem tudták megcáfolni, pedig látták, hogy a „bizonyítás” nem lehet jó; azután kiderült, hogy Zénon egyszeríen nem tudott konvergens mértani sorokat összegezni, és senki sem az ő korában. Érthetőség kedvéért: mi tudunk, pl.1 + 1/2 +1/4 + 1/8 + … (a végtelenségig) = 2

Egy paradoxon vagy azt jelenti, hogy a dolog lehetetlen, vagy hogy mi még nem értjük a dolog matematikáját vagy fizikáját. A fentebbi nagyapa-paradoxonról nagyon sokat filozofáltak, és mindenesetre jobb lenne, ha az időutazás lehetetlen lenne. De az-e? A Francia Felvilágosodás idején a fizikusok megmaradási tételeket ismertek fel, és utána úgy tínt, készen is vagyunk. Ha valaki péntek délben visszamegy a múltba hétfő estéig, akkor hétfő este és péntek dél közben többször léteztek atomjai, energiája stb., mint péntek dél után. Ha a megmaradási tételek alaptörvények, akkor az időutazás lehetetlen, és kész. 1905-ben Einstein rájött a Speciális Relativitáselméletre. Abban van a négydimenziós téridő. Egy tömegpont (kis test) képe egy világvonal: a pont most itt van, egy másodperc múlva egy kicsit jobbra, és így tovább. A fényé 45°-os egyenes (egy év alatt egy fényév út). Lehetne időutazni, ha tudnánk a fénynél gyorsabban mozogni, de ha valamit fénysebességre gyorsítanánk, tömege végtelenre nőne, és azt már nem tudnók tovább gyorsítani. Na kell-e még érv?

A téridő szerkezete és Kolumbusz példája
Csakhogy azután éppen Einstein 1916-ban azt is felismerte, hogy a téridő geometriájának szerkezete nem eleve adott, hanem azt a benne mozgó testek, mezők és effélék alakítják; azok mozgása viszont függ a téridő geometriájától is. Papíron kaphatunk ilyen geometriákat, amelyek kielégítik Einstein Gravitációs Egyenleteit. Megfigyeléseket is végezhetünk legalább a közelben. Nos, be tudjuk-e bizonyítani, hogy nem alakulhat ki Zárt Időszerí Hurok? A Zárt Időszerí Hurok egy mindenhol fénysebességnél lassabban mozgó test világvonalának egy olyan darabja, ahol a vonal önmagát metszi. Megyünk, megyünk, mindig előre, mindig fénynél lassabban, és egyszer csak a metszéspontban saját magunkkal találkozunk. Nos, ez meglepő lenne, és veszélyes is, mit mondunk saját magunknak? Hogy ne menj arra, arra kellemetlen? És ha nem megy arra, kivel is találkoztunk? De most nem az a kérdés, kellemetlen-e egy ilyen téridő, hanem az, vajon lehet-e ilyen a téridő. A gravitációs egyenletek önmagukban nem tiltják; papíron az ember gyakran kap ilyent. Ha csinálni is tudnánk, rögtön befolyásolható is lenne a múltunk; mindennek minden következményével.

A józan ész szerint a Zárt Időszerí Hurok fogalmi képtelenség: ugyan hogyan juthatnánk a múltba, ha mindig a jövő felé mentünk? Csakhogy a józan ész alapján mondtak ilyent Kolumbusznak is; hogyan gondolja, hogy mindig Nyugatra menve eljut a Távoli Keletre? Neki nem is sikerült, mert közben volt Amerika, de 25 év múlva Magellánnak már igen. A Föld felszíne olyan (ti. gömbfelszín), hogy mindig Nyugatra menve el lehet jutni Keletre, mert visszagörbül. Korong vagy végtelen sík formájú Földön viszont nem lehetne. Kolumbusz jól sejtette, csak közben volt Amerika, Magellán bebizonyította. Az &Aacuteltalános Relativitáselmélet kereteiben komoly elméleti munka folyik annak bizonyítására, hogy Zárt Időszerí Hurkok a téridőben nem jöhetnek létre. Ma már sokkal nagyobb tétekben mernénk fogadni, hogy így van, de Bizonyítás még nincs. Míg a fizika minden más területén értelmetlennek tínik a kérdés, az &Aacuteltalános Relativitáselméleten belül a kérdés máig nyitott, és mi tudjuk, hogy a többi fizikus még nem gondolta át a mi érveinket és ellenérveinket: az &Aacuteltalános Relativitáselmélet matematikai módszerei eléggé különlegesek. Persze minket is zavarba lehetne hozni magas hőmérsékletí kerámia szupravezetők tervezésével.

Gépek és kapuk, amik míködhetnek is
A legegyszeríbb ötlet tulajdonképpen Platóntól származik, bár ő még eléggé primitíven fogalmazta meg. Mi van, ha a Világ olyan, hogy T idő után minden ismétlődik? Bármiért; mondjuk ez egy világtörvény. Akkor bizony én befolyásolhatom a dédapámat. Csinálok valamit most. T – 100 év múlva megjelenik dédapám, minden újra és újra, és őt a T – 100 év előtti összes cselekedet eredménye befolyásolja. A kérdés: ilyen-e a Világ, és mekkora T? A későbbi ókorban sokan elfogadták, hogy a Világ ilyen, és T értékét a bolygómozgásokból próbálták meghatározni. Cicero pl. elismerte, hogy nem tudja pontosan meghatározni (ügyvéd ő és politikus, nem csillagász), de nem lehet egymillió évnél rövidebb. A kereszténység győzelme után a kérdés jó időre elaludt, mert ismétlődés nincs, az akarat szabad, és különben is, a Világot Isten Kr. e. 4004. október 23-án délelőtt teremtette, és az Utolsó &Iacutetélet belátható időn belül eljön. (ötletek: 1000., 1666., 1844.; a pillanatnyi előrejelzés szerint az Antikrisztus kb. 5 éven belül jön, és Krisztus úgy 25 évvel utána). Viszont az &Aacuteltalános Relativitáselmélet véleménye szerint a téridő valószíníleg nem zárt időirányban, de ha igen, T akkor sem lehet kisebb, mint kb. 70 milliárd év.

Az már sokkal inkább lehetséges, hogy valahol vannak olyan „kapuk”, amiken áthaladva Zárt Időszerí Hurkokat találunk. Például tudjuk-e, hogy hová jutunk egy fekete lyukon áthaladva? Én nem tudom; akkor a tisztelt Olvasó tekintélyveszteség nélkül bevallhatja, hogy ő sem tudja. Hacsak nem általános relativitáselméleti szakember, mikor is talán nem vallhatja be, de a magyarul olvasó ilyen szakemberek száma a világon közelebb van az 5-höz, mint a 10-hez. De át lehet-e jutni egy fekete lyukon? Hogyne. Egy elég nagy tömegí és eléggé gyorsan forgó lyuk közepe bizonyos irányokban valószíníleg jól átjárható, mármint ha nincs tele szeméttel. A legközelebbi alkalmatos a Tejútrendszer közepén van. Hogy azután hova és mikor jutunk ki?

Ha az messze van, építhetünk van Stockum-hengert. A névadó holland szerző Skóciában járt egyetemre, és 1935-ben egy skót fizikai szaklapban publikálta az Einstein-egyenletek egy új megoldását. Vegyünk egy félvégtelen hosszú hengert. Valahol kiáll egy falból, és a végtelenbe megy. Vastagsága tetszés szerinti, de hossztengelye körül forognia kell, fél fénysebességnél nagyobb kerületi sebességgel. Mármost akkor vannak olyan, a hengert megkerülő pályák, amelyeken egy írhajó visszajut a múltba. Más pályákon meg nem. Van Stockum elesett a II. világháborúban, de eredménye az emberiség közkincsévé vált. Azóta sem tudtak eredményében matematikai hibát találni. Ezek után a kérdés már „csak” az, hogy meg lehet-e a berendezést építeni; és mi lenne azután. Nos, senki nem tud félvégtelen hosszú hengert építeni, de nyílván lehetne „nagyon hosszút”. Ennek azután már nem a fénysebesség 50%-ával kellene forognia, hanem talán 54%-ával. Nem nagy különbség.

De szerkezeti anyagaink jóval fél fénysebesség alatt szétszakadnak. Mostani anyagaink. Most nem tudnánk míködő van Stockum-hengert építeni. És 100 év múlva? És 1000 év múlva? Na jó; valaki egyszer megépíti. És akkor mi történik? Többféle válasz van, majd kiderül, melyik a helyes legkésőbb röviddel a megépítés után. Lehet, hogy bejárhatjuk a múltat, és abból hasznunk is lesz; már amíg távol tartjuk magunkat magunktól. Az önmagunkkal való találkozás ugyanis veszélyesebb lehet, mint egy beélesített atombomba.m De sok más is történhet; akár az is, hogy a berendezés röviddel elindítás után tönkremegy. Ugyanis ha valami jeleket tud visszaküldeni a múltba, akkor ezek akár be is gerjedhetnek. Tudjuk, mi történik, ha valaki úgy beszél a rádió mikrofonjába, hogy közben önmagát hallgatja: gerjedés és üvöltés. Pedig ilyenkor a körbefutó és erősödő jelben legalább van egy pici késés. És ha nincs? És ha egy kicsit korábban jön vissza? Lehet, hogy a van Stockum-henger szükségképpen begerjed és széttörik. Majd kiderül. Azóta már trükkösebb berendezéseket is kitaláltak; közös bennük, hogy egyiket sem tudjuk még megépíteni. Olyan gépek, amik maguk tudnák az utazást végezni, Kapuk, Hengerek és efféle külső berendezések nélkül, a science fiction irodalomban mindennaposak, de fizikus számára komolyan vehető ötletet még ezekre nem láttam.

De ha a jövőben, akkor…
Karinthynak van egy kitalált hindu bölcsességgyíjteménye, pl.: Jobb állni, mint járni; Jobb ülni, mint állni; Jobb feküdni, mint ülni; De legjobb álomba szenderülni. Nos eme bölcsességek egyike: A jelen a jövő múltja. És erre gondolnunk kell. Ha a jövő épít egy van Stockum-hengert, és míködteti, akkor egyszer valami elér minket is, mert mi is a jövő múltja vagyunk. És akkor mi lesz? Mi lesz velünk? Ha nem lehetnek Zárt Időszerí Hurkok, akkor a jövő nem jön hozzánk. De, mint mondtam, ezt máig nem sikerült bebizonyítani. A van Stockum-henger például pont ilyen Hurkokat csinálna.

II. Montezuma, Mexikó császára, 1519-ben eléggé nyugodt volt. Óceántól óceánig ért a birodalma. Jó, Északon voltak vad törzsek, de nem veszélyesek. Délre már csak őserdők voltak. Volt még egy makacs, körbezárt kis állam, Tlaxcala, annak a határán csapatokat kell tartani, de nemsokára vége lesz. A Nagy Vizek mögött pedig ki tudja, van-e egyáltalán valami; de onnan nem jöhet semmiképpen senki. Azután, egy nap hír jött a keleti partról, hogy idegen, különös emberek kötöttek ki Keletről, a Nagy Vízen túlról. Mi tudjuk, hogy nem is messziről: Kubából. Egy év múlva ő halott volt. Két év múlva birodalma V. Károly királyhoz tartozott. Néhány száz ember, néhány tucat lovon, vasfegyverekkel és muskétákkal. Fegyverek és technika 5000 évvel a jövőből. Az Óvilágnak ennyi időbe telt eljutni a réztől a muskétákig.

Nem azt mondom, hogy mindenki a jövőből jövő veszélyeken idegeskedjen. Lehet, hogy nem is lehet az időben utazni, és, még ha esetleg lehet is, biztos, hogy nem könnyí. Persze az Atlanti-óceánt áthajózni is nehéz volt. Csak azt mondom: a téridő szerkezetének tanulmányozása mutatja meg nekünk, jöhet-e egyáltalán valaki a jelennél sokkal hatalmasabb jövőből, és ha igen, hogyan. Lehet, hogy egyszer ez nagyon fontos lesz. És lehet, bár nem valószíní, hogy már holnap. Ez ugyanis Zárt Időszerí Hurkok esetén nem a mi képességeinken múlik, hanem a Jövőéin. Legközelebb pedig arról, biztosak vagyunk-e abban, hogy a múltban nem láttunk-e már ilyet.