Mária Terézia és a gyermekrabló főúr

A XVII. században a vallási türelmetlenség gyakran megdöbbentő bíncselekményekhez vezetett, melyeket legalizált az uralkodó.A sáromberki eklézsia anyakönyvébe Péterffi László református pap 1776-ban, a következőket jegyezte be: „Ez esztendőben mátkásodott meg a falunak ura Méltóságos Gróf Széki Teleki Sámuel &Uacuter a Méltóságos Gróf Bánffi Dienes ő exellentiája Leányával, ki, mint mondják, 11 esztendős, de a maga ideje felett tanult és okos, kelletvén még utána várakoznia a grófnak egynehány esztendeig.” A leány, Bánffy &Aacutegnes, történetünk hőse, ekkor kislány még, de a vele történtek hatalmas felháborodást váltottak ki Erdély-szerte. Miért került sor a gyermekrablásra, mi áll igazán a történet hátterében?

Valláspolitika

A Mária Terézia uralkodásának közepe táján érvényesülő valláspolitika a XVII. század türelmetlen fanatizmusának következménye. A császárnő apja, III. Károly regnálása alatt erősen érvényesült a protestantizmus elleni küzdelem. Mindenféle eszközt felhasználtak a protestánsok hatalmának erősödése ellen. Mária Terézia uralkodása alatt több mint 200 protestáns templomot és iskolát foglaltak le, lehetetlenné téve míködésüket. Mivel az „egyház ügyében intézkedni a király kizárólagos joga”, a királynő élt is ezzel a hatalmával. Mária Terézia idejében különösen tervszeríen folyt a térítés: társulatok alakulnak, melyeknek tagjai kötelezik magukat arra, hogy évenként legalább egy „eretneket” térítenek át a római katolikus egyházba. Természetesen legnagyobb szerepet az anyagi előnyök játszottak ezen áttérítéseknél. Maga a közigazgatás és igazságszolgáltatás is segítségére sietett a római egyház e törekvéseinek: büntetések kiszabása, városokban iparengedélyek megszerzése más mérték szerint történt, ha a folyamodó római katolikus, más ha protestáns volt. Sőt a brutális erőszaktól és a nyílt törvénysértéstől sem riadt vissza az uralkodó, hogy protestáns gyermekeknek a római katolikus vallásban való neveltetését biztosítsa.
Egészen különös történetek váltak ismertté, melyek sokáig foglalkoztatták Erdély lakosságát.

Bánffy Dénes és családja

A református Gróf Bánffy Dénes egyike volt a korabeli Erdély legmíveltebb, de egyúttal legpazarlóbb, legkicsapongóbb főurainak. 1746-ban vette nőül a gazdag protestáns Barcsay &Aacutegnest, báró Barcsay Gergely és báró Naláczi Sára leányát. A házasság kezdettől fogva boldogtalan volt, és bár két fiuk és egy leányuk született, Bánffy Dénes nem a családjában, hanem másutt kereste a boldogságot. &#336sei vagyonát eltékozolta, és miután nincstelenné vált, 1755-ben, érdekből, a királynő támogatásával, érvényesülése érdekében, katolikus hitre tért, és így az udvar kegyeit élvezhette. Ekkor a törvény értelmében, mint katolikus, magához vehette, és katolikus hitben neveltethette két fiát, a fiatalon meghalt ifjabb Bánffy Dénest, és Györgyöt.
Barcsay &Aacutegnes édesanyja, Naláczi Sára mentette meg a családot a végleges romlástól, aki 1759-ben átvette veje összes birtokát, kifizette összes adósságát, hogy három unokájának jövőjét biztosítsa. Bánffy, aki tovább folytatta pazarló és kicsapongó életmódját, hamarosan ismét nagyobb összegekre szorult. 1761-ben, anyósa halála után szerződést kötött feleségével. Ennek értelmében a feleség gondoskodik férje eltartásáról, a férj pedig lemond egyetlen leánya, Bánffy &Aacutegnes felett eddig gyakorolt minden atyai jogáról. A szerződésben az is szerepelt, hogy &Aacutegnest sohasem kísérli meg katolikus hitre téríteni. Bánffy &Aacutegnes tehát református hitben nevelkedett édesanyja mellett. Az anya, hogy kisleánya se lelki, se anyagi jövőjét ne fenyegesse veszély, 11 éves korában eljegyezte gróf Teleki Sámuelnek, a híres Teleki Téka alapítójának, Erdély egyik legkiválóbb református főurának. A házasságot akkor kívánták megkötni, amikor a menyasszony 15 éves lesz.

„Apai szeretet, apai gondoskodás”

A szülők megállapodtak abban is, hogy Bánffy Dénesnek semmi beleszólása nem lesz leánya eljegyzésébe, sem egyéb családi ügybe, sem a birtok kezelésébe.
Bánffy Dénes azonban csakhamar megbánta, hogy mindebbe beleegyezett. Mária Teréziához fordult azon ürüggyel, hogy leányának lelki üdvössége anyja befolyása és a református Teleki Sámuellel való eljegyzése következtében kockáztatva van. Kérte a királynőt, hogy vétesse el anyjától a gyermeket és gondoskodjék Istennek tetsző neveltetéséről. Megnyerve a királynő kegyét (aki ekkor már sokat foglalkozott házasságok összehozásával és felbontásával), hogy erőszakkal is elragadhatja leányát édesanyjától. A királynő Bajtay József Antal erdélyi római katolikus püspököt bízta meg, aki neki ilyen ügyekben bizalmasa volt, hogy az ügyet tapintatosan intézze el. Bajtay közbenjárva a család egyik közeli rokonát, Bethlen Miklós grófot kérte meg az ügy tapintatos lebonyolítására.
Bajtay Antal, erdélyi püspök, aki sokat foglalkozott a vallási áttérések dolgaival, sírí levelezést folytatott a királynő titkáraival, Bánffy &Aacutegnes ügyében. A remetei Bánffy-levéltárban fennmaradt levél tanúsága szerint Bajtay Antal 1767. július 8-án tudatta Bánffyval, hogy közel a megoldás. „Felséges Asszonyunk kegyelmessége által végre czélunkhoz közeledünk. Már csak arra kell igyekeznünk, hogy ami kezünknél nincs, kezünkhöz vehessük.” A levélben arról is szó esik, hogy a királynő azt óhajtja, minden lehetőleg szépszerével menjen végbe. Gróf Bethlen Miklós mint közeli vérrokon, vállalta az ügy végrehajtását, vagyis az akkor 11 éves Bánffy &Aacutegnes elrablását.

A gyermekrablás

Barcsay &Aacutegnes leányával örményesi birtokán tartózkodott, amikor 1767. július 16-án hírt kapott arról, hogy Bethlen-huszárok tartózkodnak a közelben, akik túlerőben lévén, rövidesen el is foglalták a kastélyt. Ott tartózkodott a kislány vőlegénye, Teleki Sámuel is. Bethlen Miklós azonnal a lányt követelte, átadva az anyának Bajtay levelét. A püspök ebben tudtára adja Barcsay &Aacutegnesnek, hogy Mária Terézia őreá bízta Bánffy &Aacutegnest, amíg Bécsbe hozzák, és maga nem gondoskodik felőle. A császárnő kemény hangon figyelmezteti az anyát, hogy ne ellenkezzen, mert ha nem enged, keményebb eszközökhöz fog folyamodni. Hasonló tartalmú levelet hoztak Hadiktól, Erdély katonai parancsnokától. Ellenkezésről szó sem lehetett, hiszen 175 huszár vette körül a kastélyt. Teleki Sámuel a felséges asszony saját kezí parancsát kívánta látni, az anya pedig kijelentette, hogy ha mindez igaz, maga kíséri leányát Bécsbe.
A grófné az alkudozás közben leányával egy szobába zárkózott. A katonák a szoba ajtaját addig lövöldözték, míg az beszakadt, Teleki Sámuelt pedig egy sereg katona fogta közre, miután lefegyverezték. A katonák parancsnoka – egy hadnagy – a szétlőtt ajtajú szoba homályából a halálra rémült 11 éves kislányt kiszakította anyja öléből, aki kétségbeesésében egy Pikler neví hadnagy oldalába döfött egy kést, de mindez nem ért semmit. A kislányt egy kocsihoz vonszolták, melyben Bethlen Miklós várakozott. Elhajtottak anélkül, hogy &Aacutegnes elbúcsúzhatott volna vőlegényétől és édesanyjától.

„Pápistává akarták tenni erővel”

A lányt Bécsbe vitték. Amint lehetett, még aznap éjjel 3 órakor az anya és a vőlegény Bethlen hintaja után eredtek. Bécsbe érkeztük után hosszú ideig várakoztatták őket. Az anya csak augusztus 12-én kapott audienciát Mária Teréziától, aki megígérte, hogy erőszakkal nem térítik katolikus vallásra &Aacutegnest. Mindez persze csak színjáték volt, a császárnő meg sem engedte, hogy a kétségbeesett anya láthassa leányát, akit két jezsuitára bíztak, akik egész nap, szinte szünet nélkül a katolikus hitre oktatták. A kislány, bár egy ideig igyekezett, nem volt elég ereje az ellenállásra.

Az állandó oktatásnak (ma úgy mondanánk „agymosásnak”) csakhamar meglett az eredménye. Bánffy &Aacutegnes 1768. január 25-én, az udvari kápolnában letette a hitvallást Mária Terézia és az udvar jelenlétében. Udvarhölgy lett, majd nem sokkal később férjhez adták gróf Esterházy János katolikus főúrhoz. A közhit Isten büntetését látta abban, hogy Bánffy Dénes unokáiban kihalt a család férfiága.