Transzplantációs turizmus

A transzplantációs sebészet fejlődésével párhuzamosan világszerte szaporodnak a szervátültetéssel összefüggő visszaélések és bíncselekmények. A milliárdos üzlet mögött a maffia s a vele együttmíködő tudomány áll…Lassan egész bínügyi iparág épül a szervkereskedelemre. Előfordul, hogy a gazdag beteg maga utazik egy távoli országba, hogy mondjuk, egy ajándékvesével gazdagabban s gyógyultan térjen haza. Nem ritka az sem, hogy a donor és a szervet kapó együtt indul olyan területre, ahol a jogi szabályozás gyenge, s a mítét kockázatok nélkül elvégeztethető. Olykor az orvosok és az asszisztencia is a beteggel utazik s csak a mítőt bérlik idegen országban…

Nyomor-donorok
Gyakori, hogy a szervbrókerek direkt módon keresnek kapcsolatot a várólistán lévőkkel vagy orvosaikkal, ápolóikkal,
és nekik ajánlanak donorokat… Indiában, a Fülöp-szigeteken s Brazíliában, s ma már Moldovában szinte sorban állnak a szervkínálók, a felhajtók pedig pontosan tudják, hogy a világ mely szeméttelepeinek s nyomornegyedeinek közelében kell kutakodniuk. Aki valamely nemes szervétől megszabadul, úgy hiszi, az érte kapott pénzzel megváltotta életét, de sok
a megzsarolt, térdre s mítétre kényszerített ajándékozó is. A transzplantációs turizmus a betegnek mintegy 100 ezer dollárjába kerül, ebből a szervadományozó kb. 3 ezret kap…, s idővel újra nyomorba döntik egészségügyi és egzisztenciális problémái.  A szervkereskedelmet a szabad rablás jellemzi. A brókerek új piacokat keresnek, s ma már a kelet-európiai régió szegénynegyedeit is sírín látogatják… Egyes szakértők azt állítják: Magyarországot még elkerülte a nemes szerveket pénzért vásárlók csapata. Azzal indokolják: ehhez túl kicsi az ország, vagyis a szervátadó és szervátvevő nehezen tudná titokban tartani ügyletét, hisz mindkettő gondos orvosi, kórházi szintí kezelésre szorul.

Persze, ne feledjük: ha egy iparágban pénzt lát a szervezett bínözés, akkor elő is teremti a megfelelő míködtetéshez szükséges pénzt, s egy korszerí, néhány ágyas titkos magánkórház felállítására alkalmas lehet akár egy vidéki családi ház is… (Egyébiránt az effajta szervkereskedelem hiánya, nem zárja ki annak egy másik fajtáját: akadnak szakértők, akik már összefüggést látnak a fiatalok és a fiatal-középkorúak tömeges és nyomtalan eltínése, valamint  a szervkereskedelem között…) Nem is oly rég bejárta a hír a magyar sajtót. Afrikai szervkereskedők itt végeztettek volna veseátültetéseket – s az illegális mítétek első fázisának megszervezésére magyar orvosokat kíséreltek meg (sikertelenül)  rávenni. A mítéthez a harmadik világból érkeztek volna a donorok, s csak a kioperálás várt a magyar orvosokra, a szerv továbbszállítását és a transzplantáció megszervezését már az erre szakosodott bínszövetkezet vállalta volna magára… Az eset egyedinek tínik. Vagy csak egynek, ami gyorsan lelepleződött. Tény, az uniós csatlakozásunkat követően, a szabadabb mozgás birtokában egyre több lehet az effajta kísérlet. Az olaszok is vizsgálódtak emberi szervek, szövetek és sejtek internetes kereskedelmével kapcsolatban. Az emberi szervek tőzsdéjén a világhálón virtuális licit folyik. Egy átültethető szív 3–15 ezer euróba, egy vese 4–15 ezerbe kerül, de a lap szerint a legdrágább emberi szerv a here, amiért akár egymillió eurót is elkérnek. A gyermek után sóvárgók számára spermát és petesejtet is kínálnak az interneten.

Gyerekrablók, brókerek
Mozambikban emberi lényekkel kereskednek. Igen nagy az eltíntek, és rémisztő az út mentén elhantoltak száma. A holttestek legnagyobb részénél egyes fontos szervek hiányoznak – írta néhány hónapja a párizsi Le Monde. Miközben Mozambik egyetlen törvényszéki orvosa kijelentette: nem nagy a valószínísége annak, hogy az országban egyáltalán létezik a szervátültetésre alkalmas donorszervek megóvásához szükséges bonyolult felszerelés. Az emberkereskedelem ellen küzdők szerint, a mozambiki Nampula térségében gyakoriak a kisgépes éjszakai repülések, gyakoriak a gyermekrablások (a módszer roppant egyszerí, új iskolatáskát ígérve csalják magukkal a gyerekeket, akik aztán örökre eltínnek), egy környéken élő  külföldi házaspár gyanús tevékenységet folytat, s meglehet, a rendőrség és a tartományi kormányzó is segédkezik a bínös kereskedelemhez. Az emberkereskedelem ellen szót emelő missziós apácák közül legutóbb kettőt gyilkoltak meg.

Híradások szerint Izraelben iszámos „vesebróker” ténykedik, aki összehozza az ügyfeleket. A donorok többnyire Brazíliából érkeznek, az operációk többségét pedig a dél-afrikai Durbanban végzik el. (Ott, ahol az első szívátültetést végezte Barnard professzor.) Tavaly decemberben például hét évi börtönre és 32 ezer eurónak megfelelő pénzbüntetésre ítélt egy szervcsempészt a durbani bíróság. A vádlott beismerte: egy „szervbrókernek” 45 ezer dollárt fizetett átültethető veséért.  Egy magyar napilap is beszámolt arról, hogy egy izraeli férfi 145 ezer dollárt fizetett egy szervügynöknek. A beteget magángéppel vitték a törökországi magánkórházba – vesedonora egy szökött iraki katona volt –, ám az átültetés nem úgy ment, ahogy eltervezték. Az izraeli szívrohamot kapott a mítőasztalon, mert a vásárolt vese fertőzött volt. Most – szegényebben 145 ezer dollárral – újabb vesére vár.

Világhálózat…
A USA sem mentes a szervkereskedelemtől – mind többen veszik igénybe a szervmaffia szolgálatait. A bínözők többnyire Moldovából hozatják a szerveladásra vállalkozókat.  A donorok turista- és diákvízummal érkeznek s a kórházakban azt állítják, rokonaikon kívánnak  segíteni ép szervük felajánlásával. Feltételezések szerint évente 300 New York-i jut új szervhez. A közvetítők sokszor 100 ezer dollárt követelnek a betegektől.  Indiában szervezett bínbandák erőszakkal kényszerítik az eladósodott farmereket, hogy egyik veséjükkel fizessenek – árvaházban nevelt gyermekeket meg azért vakítottak meg, hogy kioperálhassák a szaruhártyájukat.  A helyzet Kínában szinte horrorisztikus – korábban maguk a kínai hatóságok bocsátották áruba a kivégzettek szerveit. Sőt, még  a kivégzés módját is a szerint választották meg, hogy az áldozat mely szervét lehet értékesíteni… 

 A transzplantációra alkalmas szervek mennyisége korlátozott. A világ legtöbb fejlett országában küzdenek ezzel
a gonddal. Egyre inkább elterjedt a nézet, hogy ezt a sajátos tartalékot „nemzeti szervkincsként” kell kezelni. &Uacutegy, mint egy állam kőolaj- vagy aranykészletét…