Moszkva legendás éjszakái

Amikor a 90-es évek legelején először jártam Moszkvában, meglehetősen tapasztalatlan voltam. Október elején nálunk későnyári idő volt, úgyhogy kabát nélkül mentem, félcipőben. Ví­zum nem kellett, meghí­vólevem meg nem volt, de bejutottam, mert kidumáltam magam. Csak egy nagy táskát vittem magammal, tí­z BETA kazettával, meg némi dollárt, hisz a feladatom egyértelműnek tűnt: izgalmas anyagokat kell vinnem a Megáll az ész! és a Hellóo, világ! cí­mű új sorozatokhoz.

Gyorsan szert tettem egy helyi haverra, lett hamar kamera, gázüzemű Zsiguli, mikrofon és operatőr. Forgattam filmet a Fjodorov-klinikáról, ahol először gyógyí­tották metszéssel a rövidlátást, készí­tettem interjút az első orosz rap énekessel, aki két szót tudott angolul, és azt minden számába belevette, kalandos hetek voltak ezek. A GUM áruház még szocialista nagyáruház volt (ma már luxuspláza), itt vettem két pár zoknit, mert szakadt a hó, és a félcipőben borzasztóan fázott a lábam. Az első szinten egyszerűbb ruhákat lehetett kapni, meg borostyánt.
Aztán a helyi haverom úgy döntött, hogy bemutatja a helyi éjszakai élet legendás alakját. A negyven körüli hölgy rendkí­vül igényesen öltözködött, látszott rajta, hogy nyugatról is vannak kiegészí­tői, még a cipője is egzotikusnak tűnt. Kedvesen elmondta, hogy vége már azoknak az időknek, amikor a vezető pártfunkcionáriusoknak szervezett izgalmas éjszakai tanulmányutakat. A glasznoszty és peresztrojka időszakában a moszkvai hölgyeknek is meg kell újulniuk, hogy a modern világ eljövetelekor is tudjanak megfelelő partnert találni, férjüket pedig meg is tudják tartani. Ennek szellemében új üzletbe fogott: megnyitotta a moszkvai sztriptí­z iskolát. Erről egyébként kollégáimmal már otthon is hallottunk, hisz megdöbbentő ötletnek tűnt. A hölgy meghirdette a helyi médiában, hogy bárkit megtaní­t úgy táncolni, hogy azzal elkápráztassa partnerét. Tömegek jelentkeztek.
Ahhoz, hogy forgassunk, háromszáz nyomós érv kellett, ennyi pont volt nálam. Az egyik ismert moszkvai szí­nház pódiumán fogadott vagy ötven moszkvai asszony. Mindegyik vidám volt, felszabadult. Az első nagy Madonna-slágerek egyikére sztriptí­zeltek együtt, de csak a jóí­zlés határáig. Egy mai magyar diszkóban forróbb pillanatok tanúja lehet a közönség, mint ami itt volt, de egy kétségtelen: a leckék sokat segí­tettek abban, hogy a résztvevők önbizalma növekedjen. Elkezdtek csinosabban öltözködni, az ekkor jellemző egyenruhaszerű darabokat lecserélték. A mozgás segí­tett az alakformálásban is, ráadásul az egész iskolát körüllengte a titokzatosság szele. A résztvevőket sokan látszólag megbotránkozva, igazából picit irigykedve kérdezgették arról, milyen durva dolgok történhetnek egy ilyen helyen. Hát semmilyen. Ez az ötlet akkoriban tényleg működött.
Hozzáteszem, ekkor még az is fura, erotikus dolognak számí­tott, amit az egyik metróaluljáróban csináltak a Vörös térhez közel. Öt-hat ember lefelé bámult, és nézett az aluljáró betonján egy Pravdát. Aztán amikor még jöttek páran, és bedobtak a kalapba egy-két kopejkát, a látványosság szervezője felemelte a Pravdát, és alatta ott lapult a vágyak netovábbja, az amerikai Playboy középső, kinyitható oldala. Aztán egy perc után a mester megelégelte a mutatványt, és szépen eltakarta a Playmate-et az újsággal.