A múlt században uralkodó intelligenciatesztek fokozatos trónfosztásával egyidejíleg kerül előtérbe a kreativitás. Példák sokasága bizonyítja, hogy az üzleti életben nem az a hatékony vezető, akinek magas az IQ-ja, vagyis az adott helyzetben gyorsan kapcsol és reagál, hanem az, aki jó ötleteivel új körülményeket tud teremteni.Önmagában
A kiemelkedő intelligencia egyoldalúvá teheti a menedzsert, ha nem párosul produktív gondolkodással. A kétfajta adottság nem mindig kapcsolódik össze. Ezért manapság a fejvadász a vezető kiválasztásakor inkább a kreatív képességeket részesíti előnyben, mint az átlagon felüli intelligenciát. Jól tudjuk, hogy ahány pszichológiai iskola, annyi intelligencia- fogalom és -teszt létezik. Az a biztos, hogy 100 – 120 pontszám alatt nem szabad teljesíteni, mert akkor a debilitás különféle kategóriáiba csúszunk. A grafológus ezt a képességet az egy perc alatt leírt betík számával méri.
Ki lehet próbálni, hogy ki mennyi betít tud leírni a vizsgált pillanatban. Kizárt, hogy az egyik nap száz, a másik nap százhatvan betí lenne a teljesítménye.
Ennél jóval kisebb ingadozások fordulnak elő. Születési adottságról van ugyanis szó: ki mennyire gyors vagy lassú mozgású, felfogó képességí, illetve élménykészségí. Kísérletek igazolják, hogy a komótosabban íróknak úgymond magas az élményküszöbük, lassabban dolgozzák fel az átélt eseményeket. Ezért ők az alkatuknak nem megfelelő, felgyorsult életritmusért betegséggel fizetnek. Viszont agyuk lassan, de biztosan tiszta búzává őrli a felvetett gondolatot. Az ellenkező esetben: a gyorsan íróknak alacsony az élményküszöbük. Emiatt újabbnál újabb impulzusokra vágynak. Őket vétek egész nap egy alagsori komputer előtt foglalkoztatni, mert fogságukból kiszabadulva hihetetlenül agresszívvé válnak, hogy levezessék az elfojtott energiájukat.
Mind a két típusnak helye van a Nap alatt. A magas IQ-szintet elérők és nagy sebességgel írók jól érzik magukat az élet
vágyott forgatagában. Az átlagos intelligenciával rendelkező és lassan író emberek – amennyiben elegendő kreativitással bírnak – észrevétlenül átalakítják maguk körül a világot. A kreativitás fogalmát ismét pszichológusok hozták divatba az ötvenes években, de ma már a gazdasági, humánpolitikai szakemberek terjesztik. Az intelligenciaszintet megfelelően tudják mérni a pszichológusok és a grafológusok. Az alkotófolyamat azonban – jelenlegi tudásunk szerint – nem számszerísíthető. Az egyes szakaszok minőségi különbségei azonban kivehetők és íráselemzéssel
megbízhatóan kimutathatók.
Négy szakasz
A kreativitás középpontba kerülése a fogalom nagymértékí demokratizálódásával jár együtt. Napjainkban nemcsak
a tudósok, feltalálók, mívészek hozhatnak létre alkotásokat, hanem a mindennapi élet szereplői is. Eredeti ötletek a legtöbb embernek eszébe jutnak, sokan közülük megvalósítják azokat, és elterjesztik a végeredményt. Máris alkottak valamit, ami kevesebb ugyan a világ teremtésénél, de mégis több annál, mintha a kitaposott úton haladtak volna egész életükben. Milyen buktatókon kell átjutniuk, hogy alkotóvá váljanak?
• Az előkészítés: Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas professzor mondta egy emlékezetes televíziós interjúban, hogy ha betápláljuk gondolataink sorába a szükséges információt, akkor idővel kikristályosodik a megoldás. Ezért fontos, hogy ne szecskával töltsük meg az agyunkat, hanem értékes gondolatokkal. Lehet, sőt biztos, hogy a sikeres ötlet váratlanul születik meg, de sohasem előzetes munka nélkül. Példa erre Albert Einstein, aki öt hét alatt írta meg a speciális relativitáselméletet, de előtte tíz évig foglalkozott vele. Ezt a szakaszt a hangyaszorgalom írásjegyei jellemzik. A nagyfokú tudatosság az írás szabályosságában és formatartásában jelenik meg. Jellemző a kisméretí, úgynevezett tudós írás, hiszen az alkotó a választott tárgyra koncentrálja erőit. Emellett a jól kidolgozott, kötetlen íráskép is azt sugallja, hogy az analitikus, részletekbe menő gondolkozás érvényesül.
• A lappangás: Ebben a szakaszban a megszerzett ismeretek részben nem tudatosan átrendeződnek, újszerí kombinációkat alkotnak. Ilyenkor az alkotó embert bizonytalanság gyötri, és elfelejti befízni a cipőjét. Thálészről regélik, hogy miközben a csillagos eget kémlelte, és híres tétele körvonalazódott előtte, beleesett egy gödörbe.Ilyenkor az írásban is előtínnek a szabálytalanságok. Mozgalmasabbá válik az íráskép, mintha az írója lelkében dúló viharokat tükrözné. Eredeti betíformák, bekötött ékezetek mutatják, hogy valami új formálódik a megtanult iskolai sablon helyén.
• A megvilágosodás: Annyira misztikus szakasz, hogy sokan szeretnének eltekinteni tőle. Méghogy valaki megálmodja a megoldást, mint Descartes, vagy a fürdőkádban ismerje fel a lényeget, mint Archimédész! A kételkedők ellenére mégis arról van szó, hogy többnyire annyira hirtelen jelenik meg a várva várt ötlet, mint ahogy Zeusz fejéből is kipattant teljes fegyverzetben Pallasz Athéné, a bölcsesség istennője. Az intuícióra utaló írásjegyekből következtethetünk arra, hogy a vizsgált személynek kitínő adottságai vannak az alkotófolyamat harmadik szakaszának feladatához. Ilyen lehet az írás levegőssége, a nagy szó- és sortávolságok, a gyenge nyomaték révén. Megjelenik az úgynevezett h ékezet, ami egy fordítva leírt négyes számra emlékeztet, és a zsenialitás jelének tekintjük. Szerencsére sok ember írása hordozza ezt a marsallbotnak is beillő jelzést.
• A megvalósítás: A heuréka-élmény szakaszából le kell szállni a valóság talajára. Nagy gyakorlati érzék szükséges ahhoz, hogy az ötlet közkinccsé váljon. Az újszerí gondolatot érthető formába kell önteni, hogy minél szélesebb körben elterjedjen. Az írásban a jobb felé, vagyis a külvilág irányába tartó vonalvezetésre figyeljünk. A jobb margó is keskenyebbé válik, hiszen minden gondolatunk most már a széles közvélemény felé fordul. Az írás olvashatóbb, mivel meg akarjuk osztani az eredményeket másokkal.
Kölcsönhatás
Fáradságos út vezet az alkotó tevékenység előkészítésétől a megszületett ötlet megvalósításáig. Az egymástól eltérő írásjegyek is jelzik, hogy egyetlen ember sem rendelkezik egyenlő mértékben mindazokkal a képességekkel és készségekkel, amelyek segítségével saját maga végigélheti agyszüleménye életre hívásának állomásait. A producerek és a menedzserek virágkorát éljük, akik leveszik a teher egy részét az alkotó ember válláról, miközben maguk sem nélkülözik a kreativitásnak, főképpen a negyedik szakaszára jellemző ismérveit.
A kreativitás nem luxus. Napjainkban egyre nő az igény a másféleképpen is gondolkozni tudó emberek iránt, akiknek az intelligencia-hányadosa lehet átlagos vagy átlagon felüli. Mindenképpen rendelkezniük kell azonban azzal a késztetéssel, hogy a járt utat a járatlanért elhagyják.
