Kokas Katalin és Kelemen Borbála hegedímívészek

Egy belvárosi ház negyedik emeleti lakásában élnek. Kislányuk tíz hónapos. A nappaliban a zongora foglalja el a fő helyet, a gyerekjátékok között pedig az indiai dob, a tabla. A szülők nem dolgozóba járnak, hanem muzsikálni, Hanna pedig nem a ringatásra nyugszik meg, hanem a hegedíszóra. Igaz, Brahmstól sírva fakad, de Bartókot szereti. Céltudatosan élnek. Zeneakadémia, versenyek, fellépések, esküvő, gyerek…Mi lesz a következő évek programja?

– Tanítani szeretnénk, arra vágyunk, hogy a Zeneakadémia tanárai lehessünk. Ha máshol adódik lehetőség, hosszabb-rövidebb ideig persze ott is oktatnánk, de Budapest az ideális, mert itt lakunk, és nem jó utazással tölteni az időt. Az akadémián nagyszerí tanárok tanítanak, akiknek sokat köszönhetünk, de szeretnénk mi is továbbadni mindazt, amit tőlük tanultunk – mondja Kokas Katalin.

– Alakítunk egy vonósnégyest, mert szeretnénk két másik nagyszerí muzsikussal kvartettben játszani – tervez Kelemen Barnabás. – Jó zenészekkel, akiket lehet, hogy már ismerünk is, csak még nem tudjuk, hogy a későbbiekben együtt fogunk zenélni.

– Nem is tudom, hogy én brácsát vagy hegedít választok – tínődik Kokas Katalin –, de ha mindketten hegedülünk, akkor egy brácsista és egy csellista hiányzik a kvartettből. Nagy álmunk egy olyan zeneszalon, ahová azok járnának, akik örömüket lelik a mívészetekben. A közönség is és a zenészek is szomjaznak a meghittségre. Ha az ember kiáll a Zeneakadémia nagytermében egy szonáta-estre, nagynak tínik a terem. Ma már minden koncertet hatalmas termekben rendeznek, hogy minél többen meghallgathassák. Pedig mennyire más, ha a zenész közelről néz a szemébe annak, akinek játszik, és tudja, hogy bármit tesz, azonnali a visszajelzés, és nem csak a tapsból derül ki a mívész számára, hogy tetszett-e az előadás. Utána beszélgetnénk a darabról, arról, miért és hogyan játszunk, mennyire szereti a hallgatóság az elhangzott mívet… Néha tartanánk egy-egy nagyobb koncertet is. Kiállításokat is rendeznénk, a barátaink
is fellépnének, természetesen tiszteletdíj nélkül, ahogyan mi is. Persze hiába volna meg a hely, pénz is kellene hozzá, hogy megfelelően alakítsuk ki.

És a szülők!? &#336k is támogatnák …

– Természetesen! Miért is ne tetszene nekik az ötlet? Ki az, aki ebben nem lenne benne? – döbben meg a kérdésen Kelemen Barnabás, akinek édesanyja Pertis Zsuzsa csembaló-, édesapja Kelemen Pál gordonkamívész. – Ezzel az elképzelésünkkel nem vagyunk egyedül, mert nagyon sok emberben él a szalonélet utáni vágy.

– Itthon is rendszeres az együttmuzsikálás – folytatja Katalin. – Tegnapelőtt például Barnabás édesanyjával másfél órán át gyakoroltuk Bartók Hegedíversenyét. Hanna a földön ült, és le sem vette rólunk a szemét. Együtt mozgott velünk, és amíg zenéltünk, ő végig dobolt hozzá a tablán.  

Kokas Katalin csellózni szeretett volna, mégis hegedís lett. Azért tanult meg brácsázni, hogy mélyebb hangokat is játszhasson?

– A csellót nem választhattam, mert édesanyám nem vállalt tanítványának, más csellótanár meg nem volt otthon, Kaposváron. Ezért tanultam hegedülni. A húgom, aki most tizenegy éves, édesanyámtól tanul csellózni, mert ő sokkal jobb gyerek, mint én voltam, nem olyan makacs. Nagyon jó csellista, bár nem kiforrott, de ügyes. Hétévesen már különdíjat nyert az országos versenyen, azután később meg is nyerte. A mélyhegedí, a brácsa eszembe se jutott addig, amíg a Zeneakadémián kötelező nem lett a hegedí mellett ezen is tanulni. Nem vettem túl komolyan, csak akkor, amikor Barnabás Salzburgba készült, a Mozart-versenyre, ahol egy olyan duót kellett játszania, amely hegedíre és brácsára íródott. Gondoltuk, összejátsszuk. Engem nem vihetett magával, de gyakorolni tudtunk együtt. Ekkor tetszett meg igazán a brácsa.

Tavasszal mindkettőjükre több koncert vár. Hogy tudják megoldani a gyakorlást egy lakásban, a pici gyerek mellett?

– Ha hetekre be lennék zárva egy szobába egyedül, és éjjel-nappal lehetne gyakorolni, lehet, hogy akkor is azt mondanám, nem elég. Most meg egy családban vagyok, egy férjjel és egy kisbabával – ez mind rengeteg teendővel jár, úgyhogy nagyon ügyesnek kell lennem – mondja Katalin. Külön gyakorolunk, mindegyikünk egy másik szobában. Kisebb áthallás persze előfordul, de igyekszünk egymást nem zavarni. Ha az ember nagyon belemerül a munkába, ki tudja zárni a külvilág zajait. 

– A zenei nevelést születés előtt kilenc hónappal kell elkezdeni, mondta Kodály – veszi át a szót Barnabás –, de a zeneszerző közvetlenül a halála előtt már úgy vélte, hogy akkor sem a gyerekkel, hanem az anyával. Hanna, mint minden pici gyerek, nagyon muzikális. A hegedí hangja kifejezetten megnyugtatja. Csak azt szokta furcsállni, ha CD-ről hallja a hegedít, mert nem érti, miért szól a hangszer, ha nincs a kezünkben. Régebben, amikor úgy öt hónapos lehetett, koncertre is elvittük. Érdeklődve figyelte a színpadon a családtagokat, hiszen mindenkit ismert, aki játszott. Most nem jöhet már hangversenyre, mert ha tetszik neki valami, akkor sikongat.

Másfél éve mindketten rangos hegedíversenyt nyertek. A világ két különböző pontján.

– Amíg én Indianapolisban versenyeztem, azalatt Kati Budapesten megnyerte a Szigeti József Nemzetközi Hegedíversenyt. Ez fantasztikus eredmény, mert 1948 óta csak másodszor fordult elő, hogy magyar hegedís győzött ezen a versenyen – meséli büszkén Kelemen Barnabás.

– A saját eredményemnek nem is tudtam addig örülni, amíg Barnabás fel nem hívott, hogy első lett – szól közbe Katalin.

– Most biztos, hogy ebből a szempontból néhány évig nyugalom lesz körülöttünk, mert ha az ember megnyer egy versenyt, utána hosszú évekig nem versenyzik. Kiélvezi a győzelmet és annak lehetőségeit. Ez általában így míködik. A győzelem után annyi meghívást kapunk, hogy örülünk, ha azoknak eleget tudunk tenni. 

– Szigeti győztesnek lenni Amerikában is komoly rangot jelent – folytatja korábbi gondolatmenetét Barnabás –, mivel Bartók Hegedíversenye kemény erőpróba a legjobb hegedísök számára is. Aki kifogástalanul játssza el ezt a mívet, annak nem jelenthet problémát egy Paganini etíd sem, pedig azok hegedítechnikailag a legbravúrosabb szemfényvesztő produkciókra emlékeztetnek. 

– Bartók zenét írt. Nem gondolkodott azon, mint Paganini, hogy milyen technikai elemekkel csillogtassa meg a hegedís a tudását – veszi át a szót Katalin. – Bartók mindkét hegedíversenye zeneileg nagyon nehéz, de főleg a háromtételes, amit később írt. Ez persze technikailag is próbára teszi a hegedísöket. A Paganini etídökön keresztül az ember inkább a technikai tudását tudja megmutatni, míg Bartóknál a zene kerül előtérbe, ezért mívein keresztül elsősorban a muzsikus mutatkozik meg, a hangszeres tudás, a virtuozitás csak másodlagos. Nekem Bartók már gyerekkoromban is az egyik kedvencem volt.

Kelemen Barnabás, mint az indianapolisi verseny első helyezettje, jutalomból már több mint egy éve Jozef Gingold Stradivariján játszik, áprilisban pedig (a beszélgetés március végén készült – a szerk.) a Carnegie Hall-ban adhat koncertet.  

– 2004 tavaszára kértem a fellépési lehetőséget, mert úgy gondoltam, hogy előbb megismertetem magam az amerikai közönséggel, utána lépek csak fel ebbe a majd’ háromezer férőhelyes koncertteremben. Fontos, hogy az előadót ismerje valamennyire a New York-i közönség. Bogányi Gergellyel lépek színpadra. Bár New Yorkban nem számítok világhírességnek, meg a koncerttel egy időben biztos lesz egy-két operaelőadás és néhány komolyzenei hangverseny neves karmesterekkel, a szervezők bíznak abban, hogy teltházas lesz a koncert.

– Nem is tudom, a Carnegie Hallban mikor adtak magyar mívészek legutóbb szonáta-estet – tínődik el Katalin. – Magyar hegedís talán Dohnányi idejében játszott ott utoljára, 1991-ben pedig Perényi Miklós a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Jó, hogy megint játszhat kint magyar zenész.

Életrajzukban rengeteg nagy név szerepel. Olyan hegedímívészeké, akikhez mesterkurzusokra jártak. Mit jelent egy ilyen mesterkurzuson való részvétel?

– A mesterkurzus tulajdonképpen hegedíóra – magyarázza Kokas Katalin. – Azt jelenti, hogy olyan professzoroknak játszhatunk, akikhez nem járunk tanulni, de kapunk tőlük egy-két órányi lehetőséget tudásunk bemutatására. Egy szerintünk elkészült mívet meghallgat tőlünk a mester, majd elmondja a véleményét és próbál útmutatást adni. Előfordul, hogy egy vagy két hétig is eltart egy ilyen kurzus, akkor többször is játszhatunk neki. Attól függ, mennyi az idejük, és hányan jelentkeznek meghallgatásra. Nem feltétlenül jobbat, de mindenképpen mást hallhattunk tőlük. Más megvilágításba kerül a játékunk. Egy ilyen kurzus egy évig is éltet, elegendő erőt ad, feltölt, mert újat hallunk. Barnabás jó párszor játszott Isaac Sternnek is, akinek köszönhető, hogy még áll a Carnegie Hall.

Nem okoz feszültséget &Oumlnök között, hogy mindketten ugyanazon a hangszeren és hasonló színvonalon játszanak?

– Nincs köztünk zenei vita, nem veszünk össze azon, hogy ki mit szeret, egyébként a zenei ízlésünk is hasonló – mondja Barnabás. – Az többször szóba kerül, ki hogyan játszaná az adott mívet. Meghallgatva egymás próbáit, gyakorlását, javasolunk valamit, de nem feltétlenül kell elfogadnunk a másik véleményét. &Iacutegy is rengeteget segítünk egymásnak.

– Én így játszom, ő úgy játssza, beszélgetünk róla – fízi hozzá Katalin. – Valójában zavar, ha Barnabás nem hallgatja meg a játékomat. Nagyon-nagyon számít a véleménye.

– Semmi értelme sincs, ha bárki úgy gratulál egy mívésznek, hogy: nagyon jó volt, de…, pedig van, aki azért jön be hozzánk koncert után, hogy elmondja a véleményét a játékunkról.

Szokás felkeresni a mívészeket hangverseny után?

–    Persze. Sokkal többen teszik, mint egy színházi est után – lep meg válaszával Kokas Katalin. – Húszan-harmincan biztosan bejönnek gratulálni. Nálunk hagyomány, hogy koncert után a közönség bejön a mívész szobájába és gratulál. Lehet, hogy azért, mert fiatal a közönségünk. §

  • Szakmai életrajz  
    Kokas Katalin 
    1978-ban született Pécsett. 16 évesen teljes ösztöndíjjal került a torontói konzervatóriumba, kanadai tanulmányai után a budapesti Zeneakadémián Perényi Eszter növendéke volt. Itt diplomázott kitüntetéssel 2002-ben. Főbb díjak, helyezések:1997. Bartók verseny I. hely (Ausztria – Semmering), 2002. Nemzetközi Szigeti József Hegedíverseny I. hely, 2003. Halász Ferenc díj, 2003. Flesch Károly Nemzetközi Hegedíverseny.
    Kelemen Barnabás 
    Budapesten született 1978-ban. A Zeneakadémián Perényi Eszter osztályába járt, a jövő évadban többek között az amsterdami Concertgebouw, a Londoni Wigmore Hall és a New York-i Carnegie Hall Nagytermében ad koncertet. Nevéhez fíződik többek között Ligeti, Schnittke és Kurtág míveinek ősbemutatója. Főbb díjak és helyezések: 2002.  Nemzetközi Hegedíverseny (Indianapolis, USA) I. hely (a nyolc különdíjból hatot megkapott), 2003. Liszt-díj, 2003. Diapason D’or-díj, 2003. Gramofon zenei díj – Az év klasszikus mívésze.