Pénzmosás három lépésben

A pénzmosás elsődleges célja nem a haszonszerzés, hanem az illegális eredetí pénz legálisként történő feltüntetése. &Iacutegy a pénzmosási folyamat sokszor veszteséggel vihető csak végbe (lásd a kaszinós példát), de ezt a bínözésen elért extraprofit bőven kompenzálja.„A pénznek nincs szaga” – tanította Titus Flavius Vespasianus a fiát, amikor az ókori Rómában bevezette a nyilvános illemhelyek díját. Lám, a Pecunia non olet tanítása azóta is él, és nem csak a közismerten drága magyar (köz)illemhelyek piacán, hanem a bínözők valószíníleg sokkal több pénzt megforgató és nagyobb nyereséget fialó köreiben is. &Aacutem lássuk be, mennyivel gyakorlatiasabb képben gondolkozik napjaink polgára, mint az öreg császár: ahol bínözést, csalást sejt a modern ember, bizony több nyelven is azt mondja: „Itt valami bízlik.”
De miért is jó az, ha a pénznek nincs szaga? Nyilván azért, mert nem derül ki, miből származik.

Természetesen manapság már nem kell szó szerint értelmezni a szagosságot, hiszen például a készpénznél jóval nagyobb mennyiségben megforduló számlapénz már nem jelenik meg fizikai valójában, hanem csak bankok és egyéb közvetítők szerverein tárolják elektronikus jelek formájában. Kivétel azért ma is akad: kutatások bizonyították be, hogy Londonban az ezredfordulón a forgalomban lévő bankjegyek 99 százaléka kokainnal volt átitatva. Minden huszadik bankjegy kábítószer-tartalma olyan magas volt, hogy az vagy kábítószer-kereskedők kezében járt, vagy drogot szívtak fel vele. Ezeknek a bankjegyeknek bizony van szaga.

Évi 2500 milliárd dollár
Nézzük, mit is jelent a pénzmosás, ha – mint egy öblítővel kombinált mosópor – nem csak tisztára mossa a pénzt, hanem szagtalanít is. Napjaink politikusai az adóbevételek folyamatos növelése kapcsán előszeretettel tízik ki célul a gazdaság kifehérítését. Ez közismerten arra utal, hogy az illegális (fekete) gazdaságot, vagy a féllegális (inkább: félillegális) szürke gazdaságot kifehérítsék, azaz a törvény és az adóhivatal előtt láthatóvá tegyék. Amit ugyanis lát az adóhivatal, azt meg tudja adóztatni, amit nem lát, az – túlzottan szép kifejezéssel élve – adómentes jövedelem. Ha innen indulunk ki, a pénzmosás első ránézésre akár üdvözlendő, sőt bátorítandó cselekedet is lehetne, feltételezve, hogy célja a fekete pénzek tisztára mosása, ezzel felfedve az ilyen pénzeket a hatóságok részére. Persze nem azért született meg – nemzetközi nyomásra – Magyarországon a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, mert a pénzmosás annyira hasznos lenne a társadalom számára.
 
A hivatkozott törvény célja, hogy „útját állja a bíncselekményből származó pénzeknek a pénz- és tőkepiaci rendszeren, továbbá más, pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosásának”. A hivatkozott törvény sajnos csak ezzel a körmondattal utal homályosan a pénzmosás lényegére. Talán érthetőbb a pénzmosás fogalma, ha azt a folyamatot nevezzük pénzmosásnak, amelynek célja, hogy bíncselekményből származó pénzek eredetét felismerhetetlenné tegye. &Iacutegy tehát kettős bínelkövetésről beszélhetünk, hiszen az alap bíncselekménynek (ez, mint látni fogjuk, lehet rablás, sikkasztás, zsarolás, kábítószer-kereskedelem, vagy bármely egyéb nyereségszerzésre irányuló, illegális cselekedet) mintegy velejárója a pénzmosás, mint másodlagos bíncselekmény.

&Iacutegy volt ez már a kezdetekben is, a pénzmosás fogalmának születésénél. A manapság már nagypapakorban járó fogalom az 1920-as években, Chicagóban született, és a fogalmat az egyéb közismert (gaz)tetteivel nevet szerzett Al Caponénak köszönhetjük. &#336 volt az, aki a szeszcsempészetből, prostitúcióból, fegyverkereskedelemből, szerencsejátékokból szerzett jövedelmét az akkoriban (és azóta is) az Egyesült &Aacutellamokban közkedvelt önkiszolgálós mosodák nagy készpénzforgalmával mosta tisztára, azaz igazolta eredetét.

A lényeg azóta sem változott: a piszkos vagy fekete pénzt pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási és egyéb gazdasági ügyletek egész során forgatják át azzal a céllal, hogy eredetét elfedjék, az azt kutató bínüldözők munkáját ellehetetlenítsék. (Piszkos pénz: illegális forrásból származó pénz, melyet legálisként szeretnének feltüntetni. Fekete pénz: legális forrásból származó pénz, melyet más legális forrásból származónak tüntetnek fel például adókerülés céljából).

Aligha meglepő, hogy nem kis összegekről van szó. Mértékadó becslések szerint (mint például az IMF-é) a pénzmosás forgalma a világ teljes GDP-jének 2–5%-ára tehető. A világ (ismert) GDP-je 2006-ban világbanki adatok alapján megközelítőleg 48 245 milliárd USA-dollár volt. A pénzmosás volumene így abban az évben 1000–2500 milliárd dollár körül lehetett. A magyar 113 milliárd dolláros éves GDP eltörpül e mellett, Franciaország vagy az Egyesült Királyság gazdasági teljesítménye felel inkább meg ennek az elképesztő nagyságrendnek.

Tranzakciók
Az évenként tisztára mosott pénz mennyiségét természetesen nehéz megbecsülni. Ennek csak egyik oka az úgynevezett látencia, azaz rejtettség (kevesen dicsekednek el pénzmosási erőfeszítéseik eredményével), legalább akkora problémát jelent a többszöri számbavétel kérdése is, hiszen a pénzmosás sosem egy pénzügyi tranzakció keretében zajlik, hanem azok láncolata révén.
 
1. A pénzmosás első lépésében (szakszóval: elhelyezés) a bínelkövetők vagy azok strómanjai (megbízottai) pénzügyi szervezetekhez juttatják a pénzt, itt alakul át a készpénz számlapénzzé.

2. A következő körben (rétegzés során) komplex pénzügyi tranzakciókkal, többszöri nemzetközi átutalással, fedőmíveletekkel, fiktív számlákkal és szerződésekkel teszik követhetetlenné a pénz útját. A nyelvi nehézségekkel és egyes országok (például off-shore-centrumok) kevésbé informatív hatóságaival küszködő bínüldözők sokszor ebben a szakaszban vesztik el a fonalat vagy lépik túl egyes esetekben a bíncselekmények elévülési idejét.

3. A pénzmosóknak így az utolsó, integrálásnak nevezett lépés során már csak annyi a dolguk, hogy a követhetetlen eredetí pénzt legális vállalkozásba fektetve igazolják vagyonuk növekedését.

Mire jó az off-shore?
A folyamat első lépése, az elhelyezés a legkockázatosabb a bínözők szempontjából. Itt a legnagyobb a lebukás veszélye, nem véletlen, hogy a fent hivatkozott magyar pénzmosásellenes törvény is a pénzügyi vállalkozásoknak és pénzügyekkel foglalkozó egyéb cégeknek ír elő feladatokat. A bankba besétáló, és ott nagyobb készpénzösszeget befizetni kívánó ügyfélnek nem csak az adatait jegyzik fel, hanem nyilatkoznia kell többek között arról is, hogy a saját nevében jár-e el.

A fentiek miatt az a bínöző, aki nem feltétlenül szereti feleslegesen a vásárra vinni a bőrét, jobban jár, ha nem a fejlett pénzügyi rendszerrel és az átlagnál magasabb etikai normákkal rendelkező országban próbálkozik az elhelyezéssel, hanem megfelelőbb helyszínt keres. Nem kell sokáig kutatnia: a világon több tucat off-shore-központ míködik. Az FATF (a pénzmosás ellen küzdő nemzetközi szervezet) az off-shore-centrumok közül 2000 és 2006 között kiemelte azokat (azaz nevüket egyfajta feketelistán tüntette fel), amelyek nem míködtek együtt vele a nemzetközi pénzmosás elleni harcban. 2000 júniusában került fel erre a listára például Lichtenstein, Panama és Oroszország. A második körben, 2001 júniusában, többek között Egyiptom, Nigéria és Indonézia társaságában Magyarország is beállt ebbe a kétes dicsőséget jelentő sorba. Szerencsére rá egy évre már sikerült lekerülni a listáról, mely aztán 2006 októberében az utolsóként törölt Mianmarral ki is üresedett. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne léteznének off-shore-centrumok, melyek a pénzmosás melegágyai.

Az ilyen pénzügyi központokat elsősorban az alábbiak jellemzik: Nagyon alacsony, vagy akár nulla az adókulcs, teljes titoktartás (ügyvédi, banki, cégnyilvántartási), gyors, bürokráciamentes, egyszerí cégalapítási, átalakítási, megszüntetési lehetőségek, a vállalatok míködését felügyelni hivatott intézmények (könyvvizsgáló, közgyílés, cégbíróság) hiánya.

Végy egy olcsó bankot…
Abban az esetben, ha a bínöző még óvatosabb, és nem bízik idegenekben (legyenek azok akár egy off-shore-központban bejegyzett bank munkatársai), létezik egy még egyszeríbb megoldás: venni kell egy saját bankot. Az interneten – akár hitelkártyával – már 25 000 dollárért lehet venni egy már bejegyzett, míködési engedéllyel rendelkező bankot…

A piszkos pénz elhelyezése a bankszektorban alig igényel több időt és pénzt, mint egy autómosó nyitása. De ha valaki még a fentiekben írtakkal sem szeretne bíbelődni az elhelyezésnél, így egy speciális technikával, nagy készpénzforgalmú fedővállalkozások révén igazolja az amúgy bíncselekményből származó készpénz eredetét. &Iacuteme néhány a nagy készpénzforgalmú, így pénzmosásra alkalmas vállalkozástípusok közül: kaszinók, éjszakai klubok, bárok, vidámparkok, fizetős parkolók, antikvitásüzletek, italautomata-árusítók, éttermek.
 
A közvetlenül bíncselekményből származó, vagy az így nagy készpénzforgalmú üzleteken átfolyatott pénzt számlapénz formájában már csak meg kell utaztatni néhányszor a világ körül. A modern nemzetközi utalási rendszereknek köszönhetően már lehetséges nagy összegek átutalása akár 48 órán belül, mondjuk öt különböző ország nyolc bankján át. Ezen átutalási tranzakciók felderítése (amennyiben legalább egy-két, pénzügyi szempontból egzotikus ország bankja is belekeveredik a sorba) egy jó pénzügyi nyomozónak nagyjából fél évébe telhet. Ha ráadásul a pénzösszeg útja során többször osztódik és más összegekkel egyesül, esetleg átmenetileg ismét készpénzzé válik, majd újra számlapénzzé (azaz kiveszik a bankból, majd akár egy másik bankba befizetik), akkor elképzelhetjük, mennyire bonyolult lehet ennek nyomon követése, felderítése. Bonyolult (és időigényes), de nem lehetetlen.

Aki azonban biztosra akar menni, az a pénz mozgatása mellett (vagy a helyett) árukat is ad-vesz, vagy akár csereberél barterüzlet keretében.
 
Kedvenc trükkök,technikák
Egy egyszerí, több országban elterjedt trükk: nyertes nyeremény- (például lottó-) szelvény vásárlása felárral. A készpénzét tisztára mosni szándékozó bínöző különböző csatornákon meghirdeti, hogy hajlandó mondjuk 20 százalék felárral nyertes lottószelvényeket vásárolni. Lesz, aki él az ajánlattal, és a nyertes szelvényét a nyereményösszeget meghaladó árért eladja a pénzmosónak. &Iacutegy ő több pénzhez jut (és mivel bíncselekményt nem követett el, így jogilag nem lehet felelősségre vonni), míg a szelvényt megvásárló bínöző, ha érdeklődnek nála vagyona eredetéről, széles mosollyal meglobogtatja a nyertes lottószelvényének másolatát.

A kaszinótrükkel ugyanez játszható el kicsiben: több országban adnak a nyereményről igazolást (a veszteségről persze nem). &Iacutegy elég bemenni a kaszinóba, a pénzt feltenni mindig a feketére, és így – a nagy számok törvénye alapján – a szerencsés játékos ugyanannyit nyer, mint veszít (illetve kicsivel többet veszít, ez a kaszinó haszna). &Iacutegy alig kevesebbel, mint amennyivel bement, kisétál a kaszinóból, viszont most már nála van a nyereményéről az igazolás.

Morbid példa, de elterjedt technika még Európában is: a bínözők súlyosan beteg emberek életbiztosításába vásárolják be magukat: készpénzzel fizetik a beteg helyett a biztosítást, de ők a kedvezményezettek, így a beteg halálakor igazolt jövedelemre tesznek szert. A biztosítót is kikerülve persze ez megoldható egyszerí örökösödéssel is. Végül is az elhunyt esetében a bíróság nem szokta vizsgálni a vagyona eredetét.Azt már talán felesleges is megemlíteni, hogy Magyarországon pénzmosás céljából éppúgy felhasználhatóak hajléktalanok adatai, mint cégalapításhoz.

Az integrálás gyerekjáték
Ez az utolsó lépés. Ilyenkor a már kellőképpen kifehérített és új eredettel felruházott pénzt teljesen legális vállalkozásba fektetik, lehetőleg feltínés nélkül. Itt már kerülik az off-shore-központokat, a nagy készpénzforgalmú cégeket, sőt sokszor a többségi tulajdonrészt is. Elég tehát részvényeket vásárolni, és az eredetileg illegális összegek máris egy teljesen legális cégben eszközölt befektetésként termelnek hasznot.

Persze aki itt is szeretne még fehéríteni a pénzén, annak több lehetősége is van. Például a pénzmosó vásárol egy ingatlant. Ez az ingatlan fedezetül szolgál egy hitelhez, melyet pénzmosó felvesz a bankjától. Az elején törleszt egy-két részletet, majd bejelenti, hogy nem tud tovább törleszteni. A bank ráteszi az ingatlanra a kezét, értékesíti azt, kára megtérül, így elégedetten hátradől. A pénzmosó pedig a pénze eredetét firtató kérdésekre előkapja a hitelszerződését, melyben az összeg forrása egy jó neví hitelintézet.

A bankot kihagyva ingatlannal is eljátszható egy hasonló trükk: a 100 millió forintot érő ingatlant a pénzmosó papíron 50 millióért veszi meg (50 milliót az eladónak készpénzben átad, aki azt aligha fogja bánni, hiszen erre nem fizeti meg az adót). A pénzmosó felújítja az ingatlant, mondjuk további 30 millió forintért, és így eladja 130 millióért. Máris elért papíron 50 millió forint tiszta hasznot, azaz a bíncselekményből szerzett, és az eladónak készpénzben átadott összeget legalizálta, mint ügyes vállalkozó.

Hasonló technikáknak se szeri, se száma, mégsem ezeken van a hangsúly. A pénzmosás elsődleges célja nem a haszonszerzés, hanem az illegális eredetí pénz legálisként történő feltüntetése. &Iacutegy a pénzmosási folyamat sokszor veszteséggel vihető csak végbe (lásd a kaszinós példát), de ezt a bínözésen elért extraprofit bőven kompenzálja. Épp ezért a pénzmosás elleni harc, illetve annak eredményessége a bínüldözők esetében sem az elsődleges cél, sokkal inkább eszköz, amivel az illegális szektor jövedelmét csökkenteni tudják. Kicsit úgy míködik manapság is, mint Al Capone korában: a gengsztervezért sokkal súlyosabb bíncselekmények bizonyíthatósága hiányában adócsalásért küldték börtönbe. Több, napjainkbeli kábítószer-kereskedőtől pedig a pénzmosás felfedésével vonták meg jövedelemforrását. Lám, ha ritkán is, de néha a pénznek is van szaga… §

  • Tisztító szigetek…
    Anquilla: Kolumbusz csak elhajózott a sziget mellett (mely nem több egy hosszú, keskeny karibi korallzátonynál). 1650-ben jöttek az első fehér telepesek a szigetre, és csak 1980-ban vált a sziget többé-kevésbé függetlenné. 1992-től teljes adóparadicsom, ahol a körülbelül 900 lakosra mintegy 300 bank jut (azaz átlagban egy háromfős szík családra jut egy bank!).Seychelle-szigetek: az Afrika keleti partjánál fekvő szigetcsoport a következőket kínálja a befektetőknek: a.) nem szükséges éves beszámolót, sem egyéb pénzügyi kimutatást elkészíteni és leadni, b.) teljes adómentesség, c.) teljes titoktartás, d.) nem szükséges az ügyvezetők cseréjét bejelenteni, e.) nincsenek tőkekövetelmények…Kajmán-szigetek: a 30 000 lakosú volt angol gyarmaton semmilyen adó nem létezik, az országhatárt átlépő pénzforgalmat senki sem ellenőrzi, 500 bank és 350 biztosító kínálja szolgáltatásait.A fentiek mellett számos egyéb off-shore-centrumot tartanak nyilván, egy magyar linkgyíjtemény alapján néhány további példa: Bahamák, Bermuda, Panama, Man-szigetek, Vanuatu, Belize stb. Persze nem állítható, hogy az off-shore központokat törvénytelenség jellemzi, de tény, hogy a fentiekben vázolt laza szabályozás nem könnyíti meg a pénzmosás elleni küzdelmet.

  • Szigorítás: posta, mobil
    A legújabb uniós szabályoknak való megfelelés a célja a pénzmosási törvény módosításának, amelyet a magyar pénzügyminiszter terjesztett a parlament elé. A törvényjavaslat indoklása szerint tavaly egy uniós rendelet tovább finomította azokat a szabályokat, amelyek célja a pénzátutaló személyének visszakereshetősége. A szabályok nem csak a bankokra és egyéb pénzügyi intézményekre, hanem a postára és a mobilszolgáltatókra is vonatkoznak. Valamennyinek öt évig kell megőriznie az átutalásra megbízást adók adatait.