Hundertwasser: a toalettől a templomig

Az építész, aki úgy tartotta, az egyenes vonal erkölcstelen…
Az emberek azt hiszik, excentrikus vagyok, hogy hajhászom a népszeríséget, és közben elfelejtik, hogy amit csinálok, az énemnek egy része, saját természetes kifejezésmódom. Miért nem teheti az ember azt, amit egy virág, ami jólesik neki, ami megfelel egyéniségének.A Mester, polgári néven Friedrich Stowasser, aki mindent tisztelt, amíg élt, aki a toalettől a templomig mindent épített és virággal, növénnyel telepített be, 6o. születésnapját egy saját építésí, színesmázas WC-ben ünnepelte. Hundertwasser – aki megteremtette a bécsi skyline ökológiai szemétégetőjét, természettel harmonizáló erőmívét, s iskolákat és lakótelepeket épített – gondolkodásmódjával, mívészetével, külcsínjével abszolút törvényen kívül álló volt és míértőt, laikust egyaránt meghökkentett. Szegény-gazdagon élt és gazdag-szegényen hunyt el.

A mívész – akit a világ többféle néven ismert – szívesen vállalt építési, festési feladatot bárkinek és bármikor. Bárhol is tartózkodott első számú postacíme mégis Bécs volt. Grabenre nyíló tetőlakásának ablaka egyenesen a Stephansdomra nézett. Amikor otthon volt, kiakasztotta saját kreációjú zászlóját, mint valami várúr, jelezvén: otthon a gazda. Tetőteraszos lapos földréteg húzódott meg virágágyasként lakásában is, ahol csak vízszintes terület, lépcső akadt. Akárcsak valami botanikus kertben, úgy érezte magát az ember. Röviddel 6o. születésnapja után azonban végleg kivándorolt a „szabad világba”. Miért éppen &Uacutej-Zélandba? – tehetné fel az ember joggal a kérdést. „Mert messzebb már egyszeríen nem lehetséges! Szeretem a földgolyót két kézzel és két oldalról átfogni!” Hundertwassernek azonban ettől nyomósabb oka is volt.

A csalánleves megszállottja
Édesanyjával nőtt fel, aki zsidó származása miatt rengeteget küszködött a nemzeti szocializmus időszakában és mindig a kivándorlásról, a szabadságról álmodozott. Később, egyik fiatalkori első kiállítása alkalmával Hundertwasser sorsszeríen bele is szeretett a gazdag természeti világba. 4oo hektárnyi területet, egy elhagyott farmot vásárolt, melyet saját kezíleg szántott fel és ültetett be fákkal. Az irodalom, a szerte a világon megjelent újságcikkek, 3o ezer fától 3oo ezerig terjedően a legkülönfélébb adatokat közlik ültetései nagyságrendjéről. Otthonában mindent a természettől vett. A világítás liánokra volt akasztva, a WC humusz-toalett volt, saját napenergiából nyerte a világosságot és az áramot és tanyájának hatalmas belső fala szinte tapétázva volt tarkabarka színí és formájú üvegpoharakkal, üvegcsékkel. &Uacutegy csillogtak-villogtak a fényben, mint valami meseországban.

A bohémek bohémje, aki mindig Victor Hugo-regényekből ismerős diáksapkákban volt látható, már fiatalkorában be akarta bizonyítani, hogy pénz nélkül is lehet élni. Piacok hulladékából táplálkozott, eldobott takarókból varrt magának hálózsákot és a szabadban éjszakázott. Csalánlevesen élt, egyetlen kilóból egy egész hétig. Majd szinte forradalmi ötletként 14 napos időszakokra meghívatta magát szíkebb baráti körének tagjaival, hogy ne haljon éhen. Szerette transzcendentálni az ellentéteket. „Ha az ember nem fut a pénz után, az fog utána futni.” Anyagilag nem volt szegény Hundertwasser, hiszen, ha lassú természetí ember is volt, pontosan 2002 nyilvántartott mívészi alkotást hozott létre, számos építészeti mívet, festményeket, autó rendszámtáblákat, bélyegrajzokat, melyeket jól megfizettek, hiszen megrendelői jobbára a városi hivatalok voltak. Mindazonáltal rendkívül igénytelen volt. Kizárólag bérlakásokban lakott; bécsi lakásán kívül egy velencei palazzóval is rendelkezett és néhányezer schillingért egy fírésztelepet vásárolt magának egy malommal az alsó-ausztriai Waldviertel romantikus természeti környezetében. De elég volt neki egy sarok és egy matrac, no meg valami rajzasztal, hogy megelégedett és boldog legyen.

 Mindez nem azt jelenti, hogy nem érezte jól magát a luxusban, de azt is a legnagyobb természetességgel és szerénységgel fogadta. Az osztrák szecesszión nevelkedett, a Klimt, Schiele és a szimbolista Kampmann formavilágából merítő mívész utánozhatatlanul szuverén egyéniség volt. Nemcsak nevével teremtett szimbólumot, de a természet különféle elemeiből, a vízből, a fából, hagymakupolából, a „vegetációt, a szüntelen elpusztíthatatlan életet szimbolizáló spirálvonalból, mely úgy növekszik, mint a növény”, olyan szimbólumvilágot épített maga köré, amivel meg kívánta reformálni és javítani az életet. Homogén világképet teremtett magának, festészete pedig ennek az érzéki és érzelmi világképnek lett a tükre, konkrét szférák közötti tárgyiasítása.

Eltévesztett névválasztás
1949-ben vette fel a Hundertwasser névet, amellyel világhírí lett. Később jött csak rá, hogy tévesen fordította az eredeti, Stowasser nevet („sto” százat jelent a szláv nyelveken, ám valószíní, hogy a Stowasserből a sto, inkább a német steh »áll« vagy a stau »duzzasztás«). 1961-ben az utónevét Friederichre, majd Friedreichre változtatta. Később újabb keveréknevet talált ki magának: Friedensreich Hundertwasser Regentag. (Németül a Frieden békét, a Rech országot,
a Regen esőt, a Tag napot jelent.) Majd még egy név hozzájött az előzőekhöz: Dunkelbunt. Mi volt vajon célja a választott nevekkel? „Az ember ne a rákényszerített utat járja, hanem akarjon önmaga lenni. Szokása, sőt kötelessége is legyen az önállóság!” – Mit jelentettek számára a mívészetben – építészetben vagy festészetben – az újra visszatérő motívumok? „Nem is annyira a motívumok szimbolikus tartalma a lényeg, hanem hogy menynyire lehet őket élettel megtölteni: organikusan, lassan, nem brutális gyorsasággal.

Olyan ez, mint amikor az építészetben vagy a festészetben egyik réteget a másikra helyezzük. Milyen szép is megfigyelni a természet fejlődésének menetét! A folyót például, amely soha nem erőszakosan egyenesen alakítja medrét, hanem ahol akadályba ütközik, kerülőutat tesz, ahol laposabb, puhább talajra talál, ott nyugodtan elterpeszkedik, ahol pedig gátak kényszerítik keskenyebb mederbe, ott gyorsabban rohan. Az ember ezzel szemben brutálisan rohan mindig csak előre és ezzel csupán saját pusztulását gyorsítja. Nem szívleli meg a kozmikus törvényeket, saját maga ássa meg sírját!” A víz, a gyíríző tenger nemcsak festészetének egyik alapvető motívuma, hanem az örök mozgás, az élet, az el nem múló természet jelképe is. Lelkének éltető eleme: „Ha tengeren vagyok, nincs másra szükségem, csak a horizontra!” Vásárolt egy 6o éves szicíliai fabárkát, melyen felépítette Monet példájára úszó mítermét. Ez volt a „Regentag”, ahová gyakran vonult vissza, a természet elemeivel randevúzni.

Az álom valósága
Friedensreich Hundertwasser, a Maestro, ahogy szívesen neveztette magát, hiszen mindig idősebbnek nézett ki, mint amennyi valójában volt, világpolgár volt a javából. Az egész földgolyót birtokolta. Nincs földrész, ahol nem járt és alig akad ország, melyet nem ismert. „Soha nem az vezérelt, hogy utazásaim során felfedezéseket tegyek, hanem hogy szolgálatára legyek az adott országnak. Az 5o-es évek Franciaországában például a baloldali értelmiség el volt keseredve. Először Sztálint imádták, majd Mao Ce Tungot. Én megpróbáltam a fejeket visszafordítani és megmagyarázni, hogy a politika másodlagos dolog. Sokkal fontosabb az emberiesség, a humanizmus és a szépség az életben, hogy az ember tovább élhessen. Veszélyes és nehéz kísérlet és feladat az enyém, az ember sokszor talál elutasításra! Vagy itt van &Uacutej-Zéland.

Az emberek megérkeznek egy új kontinensre, számukra az kell hogy legyen a legfontosabb, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki a természettel. Gondolataim megértetéséhez segítségül hívtam olyan szimbólumokat, mint a maori eredetí zöld spirált vagy a saját tervezésí lobogó életvidám színeit, melyet nemzeti zászlóként fogadnak el.  Ausztria a Monarchia felbomlása óta például idenditászavarokkal küzd. Az osztrákok elfelejtenek nemzeti méretek között gondolkodni. Pedig jobb lenne, ha akceptálnák helyüket a Duna-medencében és szomszédaik között, hiszen az osztrák ember közép-európai teremtmény. A gazdasági nagyhatalmak között csak sokadik helyen állhat. Emberileg is más a természete, mint azoknak. Ne akarjon versenyezni Németországgal vagy Japánnal, inkább bizonyítsa be, hogy nagyhatalom a kultúra terén!”

Az emberek álma még könnyen lehet valóság; a valóság maga azonban nagyon is puszta, kietlen!, vallotta. Talán ezért is oly életvidámak, színesek a Hundertwasser-képek. „A festészetre a színgazdagság és a vidámság a jellemző, de a még fontosabb organikus formákkal együttesen kell őket alkalmazni. A festmény nem fénykép, hanem lassan, korszakonként kell létrejönnie és saját erőből kell kifejlődnie. Időt kell hagyni neki, hogy megszülessen. A kép nem is tőlem van, csupán én lettem a kiválasztott, nekem volt annyi érzékenységem, hogy hozzásegítsem létrejöttéhez. Persze, ha egy mívész dolgozik, az önkielégülés, önterápia is egyben. És ha egy alkotással csak egyetlen lépéssel is közelebb férkőzhetünk Istenhez, miért is ne tennénk azt?!”          §

  • Vendégségben a földön  
    Hundertwasser szerette az embert integrálni a természetben. „Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül. Az ember Isten földi mása, Isten pedig kreatív, hiszen megteremtette a világot, a sok-sok madarat, színes pillangót, nem csodálatos teremtmény egy tarka lepke? Az ember is része a teremtésnek és ha igényli magának a szerepet, hogy valóban Isten földi képmása legyen és meg kívánja vetni lábát e Földön, neki is alkotó módon kell gondolkodnia. Kreativitása így válik csak hasonlóvá a természet önálló megnyilatkozási formáihoz. Ha az ember és a természet kreativitása egymásra talál, akkor minden probléma megoldható, ami világunkat foglalkoztatja.” – „Az építészetet is alá kell rendelni a legfontosabbnak, a természetnek. Amíg ez így van, elkerülhetők a katasztrófát hozó konzekvenciák. Az embernek fel kell ugyanis ismerni, hogy ő a legnagyobb kártevő a természetben. Ennek a felismerésnek tudatosulnia kell, hiszen csak vendégségben, átutazóban vagyunk a Földön. Ehhez mérten kell viselkednünk. Tudnunk kell, hogy minden, ami Isten ege alatt vízszintes, a természet tulajdona. Nem szabad zavarnunk ennek a világnak a harmóniáját és főképpen nem szabad bántanunk a spontán burjánzó vegetációt. Az embernek bele kell törödnie, hogy békés szerződésben éljen a természettel és azt csak akkor érheti el, ha nem igázza le rabszolgamódra a természetet. Ezért telepítem be a háztetőket fákkal, virágokkal. Szebb, békésebb és klimatikailag is egészségesebb így!”

  • Vissza a természethez    
    Hundertwasser 71 éves korában hunyt el a nyílt tengeren. A „Queen Elisabeth II” luxuskabinjában vacsora előtt kissé szenderegni kívánt. A halál oka szívelgyengülés volt. Egyszeríen elaludt. Kegyes volt hozzá a sors és a természet. Kedvenc közegében hagyta el a földi világot. &Oumlkológiai temetést kívánt magának. Ma egy tulipánfa alatt nyugszik saját birtokán, hogy humusszá legyen, és lelke a fában éljen tovább…