A legnagyobb kihalás után gyorsan visszatért a fajok sokfélesége

A tengeri puhatestíekhez tartozó ammoniteszek éppen csak hogy fennmaradtak 252 millió évvel ezelőtt, amikor a fajok 90 százaléka kipusztult, de ezt követően tízszer – vagy akár harmincszor – gyorsabban népesítették be az élővilágot, mint korábban gondolták – erre a következtetésre jutott egy francia és svájci tudósokból álló őslénykutató csoport.A Science címí amerikai tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője, Gilles Escarguel, a franciaországi Lyoni Egyetem kutatója szerint e lények "robbanásszerí diverzifikálódása" nyomán a tudósoknak felül kell vizsgálniuk eddigi elképzeléseiket arról, hogyan míködik a bioszféra, az élővilág egy tömeges fajkihalás után.

Manapság, amikor a tudósokat egy "hatodik nagy tömeges kihalás" lehetősége aggasztja, ez az eredmény érdekes lehet a Föld, illetve az emberiség jövője szempontjából – véli. Márpedig ezek a jobbára csigaformájú, héjpáncélban élt, a fejlábúak osztályába sorolt tengeri puhatestí állatfajok, amelyekhez a mai faunában a polipok, a kalmárok és a tintahalak állnak a legközelebb, egymillió év alatt ugyanolyan vagy még nagyobb faji változatosságra tettek szert, mint a kihalási válság előtt – foglalta össze a csoport hét éven át folytatott kutatásainak eredményét a tanulmány.

A munkában Escarguel mellett a Bourgogne-i Egyetem és a CNRS francia kutatási hatóság tudósa, Arnaud Brayard, illetve a Zürichi Egyetem kutatója, Hugo Bacher vett részt. Az előző fél évszázad alatt gyíjtött adatok alapján a paleontológusok feltételezték, hogy minden tömeges fajkihalást túlélési időszak követ, mintha a bioszférának időre lenne szüksége a regenerálódáshoz, mielőtt újra sokfélévé válik.

A korábbi vezérgondolat az volt, hogy minél több faj tínik el, annál inkább szervezetlenné válik az élővilág, és annál hosszabb lesz a kieső időszak a diverzifikálódás szempontjából. Ezek a tengeri puhatestíek azonban szinte azonnal megkezdték az óceánok újbóli benépesítését, nem volt kieső "túlélési periódus". Ez azonban azt feltételezi, hogy az óceánban volt megfelelő táplálék – növényi és állati eredetí – ezeknek a ragadozó életmódú lényeknek a számára.

A cikkhez fízött kommentárjukban amerikai őslénykutatók annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az ammoniteszek sokféleségének megdöbbentő gyorsaságú visszatérése csak akkor magyarázható meg, ha ezek a puhatestíek beérték oxigénben szegény vízzel is.

Gilles Escarguel szerint azonban inkább a jelenleg elfogadott elméleteket kellene felülvizsgálni. A tanulmány következtetései fontosak lehetnek a jövőre nézve is akkor, amikor a fajok sokfélesége csökken részben az emberi tevékenység közvetlen, részben közvetett következményeként. "Amennyiben valóban egy olyan időszakhoz közeledünk, amikor ismét tömegesen pusztulnak ki a fajok, az a gondolat, hogy a sokféleség az eddig elképzelt időnél hamarabb térhet vissza, bíztató lehet" – írta a francia tudós.

Persze, nem az ember számára. "Néhány százezer év vagy egymillió év is elviselhetetlen lenne a mi emberiségünk számára" – fízte hozzá "optimista" megállapításához a francia tudós.