Eltemetett mikrovilág

A templom boltí­vei alatt szokatlan jelenet zajlik: mikrobiológusok egy kis csoportja “űrhajósruhában” topogva várakozik, mí­g néhány munkás nagy nehezen, fémgyűrűk segí­tségével megemeli a templom padlójába süllyesztett több mázsás márványlapot. Most feltárul a kripta bejárata, és a régmúlt korok lehelete száll fel belőle. Hányszor lépkedtünk a katedrálisok padlójába illesztett, fényesre koptatott sí­rköveken, elmosódott felirataikon, mí­g az üvegablakok szí­njátékát csodáltuk! Nem sokat gondolkodtunk azon , hogy mi lehet a lábunk alatt. Aki nem fél, tartson velünk a mélybe, az eltemetett mikrobák közé.

A mikroszkópikus méretű maradványokkal a régészeti növénytan mikro-archaeobotanikának nevezett ága foglalkozik. E terület művelői között azonban gyakran feltűnnek mikrobiológusok és igazságügyi szakértők is. Ami összehozza őket az, hogy csak mikroszkópi technika segí­tségével lehet megfejteni a múlt eltemetett titkait. A temetkezés célja a fertőzések, a kórokozók terjedésének megakadályozása. A kegyeleti rí­tusok és ceremóniák miatt azonban ez az eredeti cél időnként a háttérbe szorult vagy talán el is felejtődött. Példa erre Mária Jozefa Antónia bajor hercegnő tragikus esete, aki 1767-ben, házasságának harmadik évében megkapta a himlőt és néhány nap alatt bele is halt. Férje, II. József császár a betegsége alatt feléje sem nézett, de anyósa, Mária Terézia meglátogatta, aki, bár elkapta tőle fertőzést, robusztus természete révén felgyógyult. Az elhunyt magányos császárnét a Habsburg-család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra (férje még a temetésén sem vett részt). A többi családtag illendő módon látogatást tett a kriptában. Azonban a holttest nem volt megfelelően bebalzsamozva és Mária Terézia lánya, a tizenhat éves Mária Jozefa Gabriella főhercegnő a látogatás során megkapta a himlőt. Október 15-én, esküvőjének kitűzött napján meghalt. Ezután Mária Terézia egyre-másra adta ki a rendeleteket, melyekben higiénikusabb kriptákat és temetkezési eljárásokat í­rt elő: elrendelte, hogy a halottakat mélyebbre temessék, kriptákat többé templomokban ne tartsanak, továbbá betiltotta a halotti torokat, azt, hogy a holttest két napnál tovább ne maradjon temetetlen, hogy a holtat ne vigyék a templomba, hanem egyenesen a temetőbe és a temetőt a legelő marhák ellen kerí­téssel védjék meg.