&Iacutezeltlábúak arzenálja

A természet első számú parancsa a túlélés.
A szüntelen és véget nem érő csatározás mindkét oldalon folyamatos fegyverkezéssel jár. Az evolúció során a felek számtalan és változatos formákat alakítottak ki az elrettentésre, rejtőzködésre és megtévesztésre.
A Harvard Egyetem kutatómunkája alapján most számba vesszük, hogy milyen ravasz és néha halálos taktikával hárítják el a ragadozók támadásait, vagy éppen szereznek élelmet az ízeltlábúak. Ezekből a titkos fegyverekből áll most itt a leghatásosabb s leghalálosabb tíz.10. Százlábú

A Földön mintegy 2800 százlábúfaj él, szinte az egész világon honosak, de a forró égöv alatt fordulnak elő legnagyobb számban, itt még az emberre veszélyes, nagyméretí fajok sem ritkák. Az ezerlábúakkal szemben a százlábúak fürge, mozgékony állatok. Az állat első és hátsó vége egyformának tínik, de lényeges különbség van a kettő között…

A feji végen található a százlábú szájszerve, amelyet egy hatalmas állkapcsi láb fed el. Az állkapcsi láb fontos támadó és védekező fegyver. A láb végén nyílás található ugyanis, amelyen keresztül méreg áramlik az áldozaton vagy támadón ejtett sebbe.

Ha tehát balszerencsésen a hátsó végénél emel fel az ember egy százlábút, az felcsavarodik és harap. A mérge bénító hatású, a nagy trópusi fajok, például az Indiában honos, 25–30 centiméterre is megnövő Scolopendra gigantea marása az emberre is komoly következményekkel járhat, főleg ha allergiás a százlábú mérgére a megharapott személy. Magyarországon körülbelül ötven szkolopendra faj él, testhosszuk néhány centiméteres, lábaik száma pedig 20–150 pár. A legnagyobb közülük az örves szkolopendra, amely 12–15 centiméteresre nő meg, a marása az embernek is fájdalmat, hosszan tartó gyulladást okoz.
 
9. Floridai erdei csótány

A floridai erdei csótány egy nagyméretí csótányfajta, akár az öt centimétert is elérheti egy kifejlett egyed nagysága. Fekete színí, széles, csillogó testén először a szárnyak hiánya tínik fel, pedig csökevényes szárnyakkal rendelkezik, amelyek azonban repülésre alkalmatlanok.

Ha megriasztják a csótányt, gyakran erős, átható szagot áraszt, amely emlékeztet a dió illatára. Az Eurycotis floridana potrohán található egy mirigy, amely ezt a negyven komponensből álló váladékot termeli. Találhatóak benne savak, éter és egy bízös összetevő, amelyet a bízbogár is használ támadói elriasztására. A csótány több mint 15 centiméterre is ki tudja lövellni a folyadékot, amellyel ha eltalálja megzavarója, például egy egér vagy gyík szemét, nagy fájdalmat okoz nekik.

8. Mézelő méh

Magyarországon nagyon sok különféle méhfaj él, közülük a leggyakoribb a mézelő méh. A méh növényevő, így fullánkját kizárólag védekezésre használja. Háromágú fullánkja végén horgok vannak, ezért a szúrás után a fullánk a méreghólyaggal együtt a bőrbe szakad. Egy méhnek körülbelül 0,3 mg méreganyaga van, melynek a negyedét fecskendezi a sebbe. A méreg azután kezd hatni, miután a méh meghalt, a potroha elvesztése ugyanis általában megöli a méhet.

A méh mérge egy kellemes illatú, átlátszóan tiszta, savas kémhatású folyadék. Fő alkotóelemei enzimek, fehérjék és különböző aminvegyületek. A méreg a szúrás helyén azonnal fájdalmat okoz, ami pár perc múlva égő, viszkető érzéssé alakul, a csípés helye bedagad, vizenyőssé válik. A szúrás helye egy-két nap múlva nyomtalanul eltínik, ha valaki nem érzékeny a méreganyagra.

Több szúrás és allergia esetén azonban súlyosabb következményekkel járhat a méhcsípés, mivel a méhméregben lévő anyagok erősen értágító hatásúak és a vérnyomás hirtelen leesését okozhatják. Hasmenés, hányás, látási zavarok, szívdobogás, ájulás jelentkezhet, a szájban és gége körül történt szúrás esetén pedig beszíkítheti a légutakat, ami akár halálhoz is vezethet. Az Egyesült &Aacutellamokban többen halnak meg méhcsípéstől, mint kígyómarástól, pókcsípéstől vagy más mérges állattól.

7. Pávaszemes lepke

Egy hirtelen ránk meredő szempár nagyon rémisztő hatást kelthet. A gerincesek szeme gyakorlatilag azonos felépítésí, könnyí utánozni, ezért számos rovar, lepke úgy védekezik, hogy ijesztő szemeket villant fel a rájuk támadó madarak előtt. Még ha maga a rovar kicsi is, a nagyobb szemfolt azt sugallja a vadásznak, hogy egy sokkal nagyobb állat nézi őt.

Ezt a módszert alkalmazza Európa legnagyobb lepkefaja, a pávaszemes lepke is. A kutatók bebizonyították, hogy a madarak valóban megriadnak és visszahőkölnek, ha egy pávaszemes lepke kiterjeszti a szárnyait, és látható lesz a rajta lévő rémisztő kékes színí szempár, közepén a fehér folttal.

6. Skorpió

Vigyázni kell az olyan élőlényekkel, amelyek támadó fegyvereket használnak védekezésre. Az emberek félnek a kígyóktól, pókoktól és skorpióktól, főleg azoktól a fajoktól, amelyek mérges marásúak.
A skorpiók a legősibb élőlények a pókfélék közül. Közel 1200 fajuk él világszerte, a trópusoktól a sivatagokig. A fajok nagy része talajlakó, de néhány faj fák lombjai között keres búvóhelyet. Mivel éjjeli vadászok, amelyek más pókszabásúakkal táplálkoznak, a nappalt rejtekhelyükön töltik. Vigyázni kell, hogy ne zavarják meg nyugalmukat, mert ha álmukból felriasztják őket, hirtelen megmarhatják a felriasztójukat.

A skorpiók farkán található egy csipesz, amelyen a kidudorodó méregampullák helyezkednek el. Az állat nagy hatékonysággal használja ezt a fegyvert. Amikor éhes, gyorsan lecsap áldozatára, megragadja rágószervével az elkábított zsákmányt, miközben folyamatosan beleszúrva tartja fullánkját. Amikor védekezik a skorpió, nem csak egyszer csap le fegyverével, hanem folyamatosan ostorozó mozgást végez farkával.

Minden skorpió mérges, de a méreg ereje és hatása nagyon eltérő a különböző fajoknál. A legtöbb skorpió csípése körülbelül olyan fájdalmas, mint a méhcsípés, és ritkán halálos. De van egy maroknyi fajta, amely marása akár végzetes is lehet. Ezek közé tartozik például az Amerika délnyugati részén honos kopasz skorpió is.

5. Óriás ostorfarkú

A skorpiópókok ősi, ízeltpotrohú, pókszerí élőlények, amelyeknek 85 faja él, főként a meleg égövön. Egy utópotrohhal rendelkeznek, amelyhez farokfüggelék csatlakozik. Az egyik legismertebb fajuk az óriás ostorfarkú.
Angolul vinnegaroon, amely nagyon jól jellemzi az ízeltlábút. A vinegar jelentése magyarul ugyanis ecet. Fogóval megfogva a Mastigoproctus giganteus nagykoncentrátumú ecetsavat – amely az étkezési ecet legfőbb alapanyaga is – bocsát ki az ostorában található mirigyből, amellyel nagy pontossággal tudja eltalálni áldozatát. De míg az ecet csupán néhány százalékos töménységben tartalmazza az ecetsavat, az óriás ostorfarkú 84 százalékos koncentrátumút lövell ki mirigyéből. Ez a legtöményebb sav, amely a természetben megtalálható.

Az ecetsavon kívül található még a váladékban víz és capril sav. A capril sav nélkül nem tudná olyan gyorsan kiváltani az irritációt az ostorfarkú váladéka, holott a gyors reakció az egyik sajátossága. Az óriás ostorfarkú éjjeli ragadozó, ám a savas folyadékot sohasem használja az áldozata elfogására, mindig csak védekezéskor lövi ki, akár 15 centiméterre. A váladék visszaveri a rovarokat, egereket és más ragadozókat.

4. Csőrös bogár
 
Számos formában előfordul ez az agresszív rovar, nem véletlen, hogy az angol nyelvterületen nevezik merénylő bogárnak is. Ezt a nem éppen dicsérő nevet azzal vívta ki magának, hogy lesben állva várja áldozatát, majd amikor megfelelő közelségbe ér zsákmánya, hosszú csőrével gyorsan és pontosan eltalálja, és halálos mérget fecskendez bele. A toxin lebomlasztja az áldozat szöveteit, hogy aztán az Apiomerus flaviventris ki tudja szívni a zsákmányállat elfolyósodott belsejét a csőrén át. A rovar lábai is a zsákmányszerzéshez idomultak: ragadós szőrök borítják, hogy minél jobban meg tudja tartani áldozatát, miközben elfogyasztja.

A csőrös bogár igen agresszív, és attól sem riad vissza, hogy saját magánál nagyobb élőlényekre támadjon, leginkább csótányokat és poloskákat fogyaszt, ezért néhány helyen tulajdonképpen jótékony rovarként tartják számon. Az embernek is nagyon fájdalmas csípést tud okozni, ha nem figyelnek oda rá, az érzékenyeknél súlyosabb reakciók is végbemehetnek. Nyála irritálja az orr és a szem nyálkahártyáját, akár átmeneti vakságot is okozhat.

3. Fülbemászó

A közönséges fülbemászó Európa egyik legelterjedtebb rovarfaja. A közhiedelemmel ellentétben nem költözik más állatok és az ember hallójáratába, a dobhártyát sem fúrja át. Ez az ízeltlábú alapvetően hasznos, elpusztítja a mezőgazdasági kártevőket, mint például a levéltetveket, hernyókat, különféle petéket, bár elszaporodva a gyümölcsök megrágásával kárt is okozhat. Legjellegzetesebb ismertetőjegye a potroh faroktoldaléka, amely a hímeknél görbült, és egy-egy fog található bennük, a nőstényeknél viszont egybesimulnak. Ezek a fogók félelmetesnek tínnek ugyan, de szerepük az ellenség elriasztásában, a táplálék szájhoz emelésében és az apró, körülbelül negyvenrét hajtott szárnyak kicsomagolásában van, mert ugyan ritkán használják, de tudnak repülni a fülbemászók.

Az igazi fegyvere, hasonlóan más kisméretí rovarokhoz, egy bízös váladék, amely a potrohában termelődik, és az ollók végén található hólyagocskákból akár tíz centiméterre is ki tudja lövellni. A váladékot elsősorban védekezéskor bocsátja ki. A bízös folyadék okozza a málna, a szeder és ribizli rossz ízét is.

2. Csíkbogár

A csíkbogár professzionális úszó. Erős hátsó lábait használja a vízben propellerként. Tudnak repülni is, amikor kiszárad a tó, amelyben éltek, továbbköltöznek másik állóvízbe. Ezek a vízi bogarak egész évben aktívak, aktivitásuk középpontjában a víz keresése áll. Amikor a nyári monszun ideje eljön, számos időszakos tavacska keletkezik, amelyben élhetnek. Főleg meleg, mediterrán területeken, Dél-Kaliforniában, &Uacutej-Mexikóban, Texasban, Arizonában és Mexikóban él.
 
Gerinctelen állatokkal táplálkozik, főleg moszkítólárvákkal, de a kisebb halakat és kétéltíeket is megtámadja. A Thermonectus marmoratus figyeli az áldozatokat, és tömegével pusztítja el őket. Támadáskor és védekezéskor mirigyeiből kiüríti a szteroidokból álló, sírí, fehér, kristályos mérget, amely megöli a halakat, sőt a kétéltíeket is.

1. Hernyó
 
A hernyó a lárva alakja a különböző lepkefajoknak. A legtöbbjük telhetetlen, nagy károkat okoznak a mezőgazdaságban. Több lepkefaj is inkább a hernyó alakjáról ismert, mert ebben a formájában okoz tetemes károkat… Nagyon sok élőlény táplálkozik a hernyókkal, mivel fehérjékben gazdag élelmet jelentenek, így a hernyók különböző védekezési módokat alakítottak ki a ragadozók ellen, hiszen a mozgás, helyváltoztatási képességük nem tudná megvédeni őket a támadásoktól.

Néhány csoport tüskéket növesztett az evolúció során, egyesek pedig halottnak tettetik magukat, hogy elkerüljék a paraziták és a ragadozók támadásait. Mások hatalmas álszemekkel rendelkeznek a potrohukon, így a támadóik nem tudják, melyik is a hernyó eleje, és így a hernyónak esélye van elmenekülni, míg a ragadozó a rossz oldalon próbálkozik. Megint más fajok a mimikri egész tárházát mutatják be az ághoz való hasonlatosságtól a kígyóutánzásig.

Egyes hernyók más állatok számára mérgező növényekkel táplálkoznak. &#336k képesek arra, hogy testükben semlegesítsék a mérget, hiszen az rájuk nem veszélyes, de a toxikus anyagot elraktározzák, így a támadóik számára ők maguk mérgezővé válnak. A Dalcerides ingenita hernyója pedig olyan különleges szemölcsökkel rendelkezik, amelyek egy ragadós réteget termelnek, és ha egy hangya megpróbál beleharapni az arizonai molylepke hernyójába, a gumiszerí anyag eldugítja a támadó szájszervét.