Férfihumor, női könny

Férfiak és nők gyökeresen másként kezelik a komoly érzelmi témákat. Egy tragédia után a nők nyíltan kimutatják érzelmeiket, a férfiak inkább elfojtják őket. Amin a nő sírva fakad, abból a férfi viccet gyárt. A humor ugyanis valójában nem más, mint igazság és fájdalom…Életünk legfájdalmasabb élményei között tartjuk számon, amikor akaratunkon kívül humorforrássá váltunk, azaz kinevettek minket. Ezek mindig nagyon őszinte és védtelen pillanatok, s amikor valaki máson nevetünk, a szívünk mélyén tisztában vagyunk vele, mi magunk is állhatnánk a célkeresztben. Kollektív igazságok, közös fájdalmak

A két legalapvetőbb vicctípus, a disznó és a morbid viccek az élet két legnagyobb igazságára: a szexre-szerelemre és a haláltól való félelemre építenek. Freud az Eroszt és Thanatoszt az élet két elemi mozgatórugójaként határozta meg, s a viccekben is újra és újra ez a kettős köszön vissza. A szexuális viccek mindegyike az igazságról és a fájdalomról szól, hiszen a szex a leginkább szívszaggató élmény mindannyiunk számára. Az igazság itt az, hogy a nemek közötti kapcsolat meglehetősen problematikus, s ezzel még finoman fejeztük ki magunkat. A fájdalom pedig, hogy meg kell oldanunk ezeket a problémákat ahhoz, hogy a férfi-nő kapcsolatban elrejtett kincset elnyerhessük.

&Aacutedám megkérdezi Istent: „Mondd, miért teremtetted a nőt olyan puhának?” „Hogy szeretni tudd” – válaszolja Isten. „És miért teremtetted olyan melegnek és ennivalónak?” „Hogy szeretni tudd.” „És mondd, miért teremtetted olyan ostobának?”„Hogy viszont tudjon szeretni téged.”

A fenti vicc egyszerre visz be ütést a férfinak és a nőnek. Látszólag rossz színben tünteti fel mindkettőt, a felszín alatt azonban közös élmény húzódik meg: mind emberek vagyunk, nemmel megáldva, s mind itt találtuk magunkat ebben az érzelmi katyvaszban. Megvan az igazság, megvan a fájdalom, a vicc míködik.

Férfiak csoportja vár a mennyország kapujában bebocsátásra. Szent Péter közeledik, és azt mondja: „Minden férfi, aki életében papucs volt, álljon balra. A többiek jobbra.” Minden férfi átballag bal oldalra, csak egy vékony, kicsi, öreg férfi áll jobbra. Szent Péter megkérdi tőle: „Minden férfi balra ment, te hogyhogy jobbra álltál?” Mire a keszegforma kisöreg megszólal: „Nem tudom, nekem a nejem mondta, hogy ide álljak”.

Az igazság, hogy néhány férfi néha papucsként viselkedik, s a fájdalom, hogy vannak, akik mindennek még csak tudatában sincsenek. Sokak szerint egyébként minden emberi félelmet vissza lehet vezetni a haláltól való félelemre; nem csoda, hogy a fekete humor az egyik legerősebb humortípus, viccek tömkelege szól a halál igazságáról és fájdalmáról. A vallás szintén olyan élmény, amely mindenkit megérint, hiszen olyan nehéz másként magyarázni az emberi létet. A vallási témájú viccek a vallásos élmény igazságán és fájdalmán alapulnak: hinni akarunk, de nem vagyunk biztosak a dolgunkban.

Mit kapunk, ha egy Jehova tanúját keresztezzük egy szkeptikussal? Valakit, aki nyomja a csengőt, minden különösebb ok nélkül.

Az igazság: van, akinek van hite. A fájdalom: nem mindenki jut el idáig. Ha valaki nem érti egy vicc poénját, vagy támadásnak érzi, azt jelzi, nem fogadja el az igazságot, ami a viccben rejtőzik. Egy Jehova tanúja ezt nem találja viccesnek, mert ő valóban hisz, ezért nem vevő arra az igazságra, amit a vicc ebben a formában próbál eladni.
Van bármi, amivel nem lehet viccelni? Nincs, hisz éppen ez a lényeg: bármiből poént lehet csinálni, legfeljebb azokon a vicceken, amelyek a legmélyebb hitünket érintik, nem nevetünk. Elég a közelmúltbeli, világméretí Mohamed-botrányra gondolnunk, hogy megértsük, egy vicc sikere mindig azon alapul, hogy a hallgatóságnak van-e közös hiedelme az adott témáról. A szex, a vallás vagy a halál azért gazdag humorforrás, mert nagyon alapvető és erős emberi hiedelmeket érint. Ennek egyébként nem feltétlenül kell így lennie. Megtalálhatjuk az igazság és a fájdalom alapelemeit kisebb horderejí eseményekben is:

Miért nem jut el egy fogyókúrázó soha oda, hogy kicseréljen egy villanykörtét? Mert mindig holnap akar hozzákezdeni.

Az igazság itt az, hogy az embereknek megvannak a maguk korlátai. A fájdalom pedig, hogy nem mindig tudjuk ezeket átlépni. Érdemes ezek után végiggondolni kedvenc vicceinket, mitől találjuk őket olyan ellenállhatatlanul humorosnak. Milyen igazságot és fájdalmat testesítenek meg számunkra?

A humor többnyire az univerzális igazságok és fájdalmak kerékvágásán halad, de jól míködik kis igazságok és fájdalmak szintjén is. A trükk annyi, hogy tudnunk kell, a közönségünknek ugyanazok a referenciapontjai, mint a miénk. A stand-up komédiások sikere is ezen alapul: egy nyelvet beszélnek a publikummal, a poénokhoz mindenkinek van kapcsolódási pontja.

Ha nyilvánosan kell szólásra emelkednünk, mind az igazság és fájdalom eszközeivel élünk. Amikor a szónok azt mondja: „Tudom, hogy utálják a hoszszú beszédeket, ezért üdvözlök mindenkit és jó étvágyat!”, az igazság az, hogy a beszédek többnyire valóban végtelenül hosszúak, a fájdalom pedig, hogy a közönség többnyire unja őket. A megértő szónok ezzel tisztában van, s amint látható, sokszor nem is kell humorosat mondani ahhoz, hogy nevetést váltsunk ki, elég kimondani az igazat.

Szomorú, de tény: a politikailag inkorrekt humor szintén az igazság és fájdalom kettősével operál. Emberek egy csoportjában él egy közös hiedelem emberek egy másik csoportjáról, mondjuk, hogy azok büdösek, vagy megvesztegethetők, vagy erkölcstelenek, vagy buták. A fájdalom, hogy nekünk mégis el kell viselnünk őket, együtt kell élnünk velük. A lényeg, hogy bármely emberi tapasztalat, akármilyen kicsi vagy nagy, az igazságon és a fájdalmon alapuló humorforrássá válhat olyan közönség számára, amely ezeket a tapasztalatokat osztja. A sit-comokban például nem véletlenül viccelődnek gyakrabban emberi testrészekkel, mint mondjuk, szent szövegekkel, mert előbbieket lényegesen többen ismerik, mint a Tao Te Kinget. Ahogy egy ilyen viccet is kevesen értenek meg:

Egyik behaviorista megkérdezi a másikat szex után: „Nekem milyen volt? Mert látom, neked jó volt.”

Ezen a viccen csak az nevet, aki tudja: a behaviorizmus olyan pszichológiai irányzat, amely a belső élményt nem ismeri el tapasztalatként, s vizsgálata tárgyaként csupán a viselkedést hajlandó kutatni.
Ha valaki ilyen viccet dob be pszichológiailag képzetlen közönségnek, akkor túl nagy, erejüket meghaladó szellemi erőfeszítést követel hallgatóitól az igazság és a fájdalom felfedezéséhez.
 
Az osztály bohóca és az osztály hülyéje között mindössze annyi a különbség, hogy előbbi olyan vicceket mond, amit mindenki ért, utóbbi olyanokat, amiket csak ő. Ha valaki vicces akar lenni, annyit kell tennie, hogy megkeresi adott szituációban az igazságot és a fájdalmat. Minden szituációnál míködik: látogatás a fogorvosnál, családi vakáció, pénzfelvétel az automatából, adózás – bármi, mert minden helyzet magában rejti az igazságot és a fájdalmat. Vizsgára készülsz: az igazság, hogy fontos lenne átmenned, a fájdalom, hogy nem készültél fel.
S íme egy erre az igazságra és fájdalomra épülő poén:

Következzék Kőhalmi Zoltán egyetemista, aki valójában a kreditrendszer áldozata, s aki félreértelmezte a jó pap is holtig tanul mondást, mert úgy döntött, az alapképzésben teljesíti ki önmagát. Nem megy rá a posztgraduális dolgokra, kihozza az öt évből, ami benne van.

Nevetés és sírás egy tőről fakad

Amint kialakul a humorérzék, a két nem azonnal külön vágányon indul: A különbségek már kamaszkorban megjelennek. A kamasz fiúk humorának középpontjában (egy nő számára rejtélyes módon) az anyagcsere-folyamatok állnak. Halálra nevetik magukat, ha a pucér feneküket mutogatják egy csapat apácának, pillanatragasztót kennek a vécéülőkére, böfögő- vagy szellentőversenyt rendeznek, vagy meztelenül és részegen a lámpaoszlophoz kötözik a haverjukat a legénybúcsúja estéjén, majd magára hagyják (amint az utóbbi példa mutatja, a szellemi kamaszkor időnként akár harmincéves korig is elhúzódhat).

A Kész átverés vagy a Jackass tipikus férfimísorok: egy nő ritkán találja viccesnek, ha valakit kényelmetlen helyzetbe hoznak, mert ösztönösen empatizál az áldozattal. Éppen ezért volt érdekes annak idején Stahl Judit meglehetősen sikeres próbálkozása, amikor japán riporterként hozta kínos helyzetbe a média világából toborzott áldozatait, mert egy nő ritkán érzi jól magát a beugrató enyhén pszichopata szerepében.

A nemek közti másik lényeges különbség, hogy a férfiak megszállottan viccelnek tragédiákkal, illetve nemi szervükkel. A nők saját nemi szervükre sosem gondolnak ily módon: nem becézgetik, s nem gyártanak belőle viccet. A férfi nemi szerve védtelen helyet foglal el, és a móka és kacagás állandó forrásaként szolgál a hímek számára.
A női humor inkább az emberi kapcsolatokból, s persze főként a férfiakból táplálkozik.

A férfiagy elképesztő mennyiségí viccet képes tárolni. Akad olyan férfi, aki azt a viccet is fel tudja idézni, amit általánosban hallott, miközben fogalma sincs róla, hogy hívják a fia barátait.

A vicc a férfiak egyik legfontosabb kommunikációs csatornája. Valahányszor globális tragédia történik, a világ e-mail hálózataira rátelepednek a fekete humor hímnemí megszállottjai. Szeptember 11. után a férfiagy azonnal akcióba lendült:

Oszama Bin Ladennek 53 testvére, 13 felesége, 28 gyereke és 300 millió dollárnál is nagyobb vagyona van. Mégis az amerikaiak szertelen életmódját gyílöli.

Férfiak és nők további különbsége, hogy gyökeresen másként kezelik a komoly érzelmi témákat. A nők egy tragédia után nyíltan kimutatják érzelmeiket, a férfiak inkább elfojtják őket. A pasik jellemző módon viccben beszélnek a történtekről, s nem mutatnak közben érzelmet, mert az gyengeségről árulkodna.

Nevetés és sírás egy tőről fakad: mindkettő hatására endorfin szabadul fel az agyban, ennek vegyi összetétele a morfiumra és a heroinra hasonlít, nyugtató hatású, erősíti az immunrendszert. Amikor egy vicc hallatán hétrét görnyedünk a nevetéstől, a csiklandós érzés az agyból indul: endorfin kerül a vérbe, amitől természetes eufória fog el minket, valósággal elszállunk.

Aki képtelen nevetni az életén, és önmagát, illetve a világot túl komolyan veszi, gyakran fordul drogokhoz, alkoholhoz vagy szexhez, hogy átélje ugyanezt. Az alkohol oldja a gátlásokat, és nevetésre ingerel, a jókedví ember a szesztől is többet nevet, a boldogtalan viszont csak még szerencsétlenebbé, esetleg erőszakosabbá válik tőle. Kiadós nevetés után gyakran sírva fakadunk, kicsordulnak a könnyeink. A könny enkefalint tartalmaz, ami szintén fájdalomcsillapító, természetes nyugtató. Ha fájdalomban van részünk, és sírva fakadunk, endorfinnal és enkefalinnal érzéstelenítjük önmagunkat.

Haldoklik az öreg paraszt, mire városi rokona megkérdi: „Hívjak orvost, bátyám?” „Nem kell, fiam. Mi itt, falun természetes halállal szoktunk meghalni.”

A lelki fájdalmat a férfi többnyire humorral kezeli. Ha nehezére esik beszélni valamilyen érzelmi eseményről, az arról szóló viccen annál jobban fog nevetni, a nő szemében azonban ilyenkor szívtelennek és érzéketlennek tínik. A férfiak nemigen beszélnek szexuális életükről más férfiaknak, tehát viccet mesélnek róla, s ezzel mintegy kiteregetik a szennyest.

Azt mondják, a szőke nős vicceken csak a valódi szőke nők sértődnek meg. A sértődéssel az érintett azt kürtöli világgá, képtelen megbékélni a vicc tárgyát képező problémával, vagyis ezen a területen érzelmi töltése van. Az a szőke nő, aki szellemi adottságait tekintve magabiztosnak, önbizalommal teltnek érzi magát, tud nevetni a szőke nős vicceken, mert megérti azok igazságát.

Az érem másik oldala viszont a szőke nőkről viccet gyártó férfi, hiszen a viccben foglalt igazság gyakran frusztráció eredménye: a szőke nős vicceket olyan férfiak mesélik előszeretettel, akik ezt a típust nem kapják meg. Minél nagyobb a férfi fájdalma, annál jobban élvezi a viccet, a frusztrációhoz ugyanis többnyire agresszió kapcsolódik. A vicceket legtöbbször a frusztráció-agresszió üzemanyaga táplálja: minél több problémája adódik valakinek a másik nemmel, minél kevésbé érti a két nem közötti kapcsolat alapvető törvényszeríségeit, annál szívesebben mesél az ellenkező nem érzéseit bántó vicceket.

Az intelligens ember gorombáskodása

Érdemes megnézni a mozikban jelenleg futó legfurcsább humorú filmet, a Boratot, ami egyszerre csinál viccet a kelet-európai prosztóságból és az amerikai politikai korrektségből. A humor mint társadalomkritika mindig az egyik legerősebb fegyver volt, nem véletlen, hogy a filmen hivatalosan már vérig sértődött a kazah és a román kormány is. A humor igazságában mindig van valami agresszív, valami fájdalmas, valami sértő, feltéve, hogy a vicc alanya nem veszi a lapot, vagyis nem tudja magát pár lépés távolságból, egy objektív szemüvegen át is szemügyre venni.

A rólunk szóló igazság, az őszinteség gyakran fájdalmas, a legfájdalmasabb igazságokat pedig sokszor éppen a közülünk valók mondják rólunk: a puszta gyermekének kicsit mindig el kell árulnia a pusztát ahhoz, hogy őszintén mesélni tudjon róla. A bíróságokra pedig időről időre érkeznek olyan keresetek, amelyekben a felperes emberi méltóságában érzi sértve magát, és elégtételt követel egy róla szóló, viccesnek szánt írás szerzőjétől, mert nem tetszik magának abban a tükörben, amelyet a glossza szerzője felmutat.
 
Valljuk be, nehéz is határt húzni vicc és becsületsértés között. A Boratban a kazah riporter egy jelenetben azt mondja az egyik vacsoravendég feleségére, nem feküdne le a nővel, mert annyira ronda. Látszik az amerikai arcán a döbbenet, erre a szituációra nincs felkészülve. Száz évvel ezelőtt még megvolt rá a protokoll, ha egy férfi feleségét vérig sértették, azért elégtételt kellett vennie. A más kultúrából jött, furcsa lény furcsa humora miatt azonban a férfi itt és most nem érzi: nem helyénvaló, ha csak bárgyún vigyorog.

A humor, azt mondják, az intelligens ember gorombáskodása. Humoros formában olyan dolgokat vághatunk egymás szemébe, amit egyébként sosem engednénk meg magunknak. Miközben a humort olyan eszköznek gondoljuk, amely végtelenül közel hozhat egymáshoz két embert, használhatjuk arra is, hogy távol tartsunk magunktól másokat. Érdemes ezen a szemüvegen át nézni néhány profi humoristával készült interjút: őszinte megnyilvánulások helyett viccekbe burkolt védekezést, gátlásokat, hárítást, mögöttük pedig valami végtelen szomorúságot, az átlagosnál mélyebb lelki sérüléseket érezhetünk.

A hivatásos bohócok valójában a világ legszomorúbb és legmagányosabb emberei, s ezek az emberek többnyire férfiak, hiszen a távolságtartás, az érzelmek ki nem mutatása alapvetően férfiprincípium.

A humorban sokkal több van annál, mint első látásra gondolnánk. Amikor az egyik fél elveszti a humorérzékét a kapcsolatban, többnyire a viszonyt éltető szikra is kezd kihunyni. A humorérzék szexi, és sokkal többet elárulunk magunkról egy humoros megjegyzéssel, mint többórányi komolykodással. Vannak dolgok, amelyek ráadásul olyan közelről, olyan érzékenyen érintenek minket, hogy másképp nem, csakis humoros formában lehet őket
a másikkal közölni. Ha a társunk ezt nem érzi viccesnek, azt jelzi, még nincs felkészülve a viccben rejlő igazság felismerésére, elfogadására.

A házasság a nő számára küzdősport, a férfinak stratégiai játék.

Az első lépés az igazság kimondására, amikor már közösen tudunk nevetni ezeken a poénokon. Innen már egyenes út vezet odáig, hogy a problémával valóban szembe tudjunk nézni.

A viccek alapigazsága, hogy sosem viccek

A humorérzék mindig több holmi vicces megjegyzésnél: a lélekjelenléttel és a kiegyensúlyozottsággal áll összefüggésben. Tudatjuk a környezetünkkel, jól érezzük magunkat a bőrünkben. Nehéz helyzetekben tudatjuk a társunkkal, nem feszült túl bennünk a húr. A humor azért vonzó, mert önálló gondolkodást sejtet. Ha támadás esetén védekezés helyett humorral válaszolunk, jobban fognak tisztelni minket, mert meg tudjuk mutatni, mekkora az önmagunkba vetet hitünk. Az önmagán nevetni tudó emberből áradó nyugodt légkör azonnal vonzóvá tesz. Nem véletlen, hogy mind a férfiak, mind a nők a humorérzéket említik elsők között, ha a másik nem vonzó tulajdonságait sorolják.
Az önirónia a humor egyik legelbívölőbb formája, amikor képes valaki a töltött fegyvert önmaga ellen fordítani. Az effajta önreflexió kapásból szimpatikussá tesz, mert azt jelzi, az illető nem veszi magát halálosan komolyan.

A politikusok is ezért igyekeznek a humor fegyverével élni, mert magabiztosságot sugároz, és megnyerjük vele az embereket a saját ügyünk számára. Humorral sokkal többet el lehet mondani és sokkal hatékonyabban, mint faarccal. Hétköznapi kapcsolatainkban környezetünk állandóan feszíti bennünk a húrt, mert látni akarja, hogyan vágunk vissza. Látni akarja, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, mert mindenki eszerint fog hozzánk viszonyulni.
A humor valójában annak kommunikálása, hogy mit gondolunk saját magunkról.



  • Három cél

    A férfi életében a humor három célt szolgál.
    1. Előnyt szerezni a többi férfival szemben (rangsorképzés)
    2. Feldolgozni a tragikus eseményeket (feszültségoldás)
    3. Elismerni a – legtöbbször fájdalmas – igazságot (őszinteség).
    Az agy rétegfelvételeinek eredményei szerint a férfiak inkább azokon a dolgokon nevetnek, amelyek a jobb féltekét stimulálják, a nők fordítva.
    Az amerikai Rochester Egyetemen megtalálták a férfihumor forrását a jobb szem felett, az agy jobb oldali homloklebenyében.