Tetűk a ketrecben – Védőoltóanyag-gyártás Magyarországon

A védőoltások bevezetése hosszú múltra tekint vissza, és első alkalmazásuk hazánkban is a gyakran pusztító himlőjárványokkal függ össze. A mai ember számára már ismeretlen kór, a Poxvirus variolae által okozott fertőzés sokkal súlyosabb eseteket okozott, mint a ma himlő néven ismert betegségek.

A fekete himlő néven is emlegetett megbetegedés gyakran 40–80 százalékos halálozási aránnyal járt, és aki nem halt bele a fertőzésbe, az is örök életre szóló következményekkel számolhatott: a bőrén megmaradtak a durva hegek, sokan megvakultak (gondoljunk például Kölcsey Ferencre), vagy végtagjaik deformálódtak. A történelem során sok millió ember veszítette életét a betegség következtében. Az évről évre fellángoló járványok ellen folyamatos harcot vívtak, a megoldás végül a 18. században körvonalazódott: Lady Mary Wortley Montagu 1721-ben, visszatérve Isztambulból, ahová nagykövetként kinevezetett férjével utazott, Londonban ismertette a Törökországban tanult eljárást: a himlős betegek kiütéseinek váladékával megfertőzöttek enyhébb tünetekkel vészelték át a betegséget, mint azok, akik normál úton kapták el. Ennek érdekében a bőr alá juttatták a hólyagokból kinyert váladékot, így érve el a védettséget.

Scheffer Krisztina cikkét az októberi IPM-ben, a Laptapír.hu-n olvashatják!