A világon forgalomban lévő és különböző országokból származó bankjegyeken és váltópénzeken legtöbbször II. Erzsébet brit uralkodó képmása jelenik meg. Nem csoda hát, ha ezzel az ábrázolással fordul elő a legtöbb félreértés és bonyodalom. A véletlen mívei vagy szándékosan alakultak így? Nem tudni, de néhányat bemutatunk ezek közül.Nemrégen II. Erzsébet angol királynő portréit ábrázoló bankjegyekről írtunk. A Brit Nemzetközösség, az ún. Commonwealth néhány országában kibocsátott papírpénzen szereplő képekkel kapcsolatos gondolatokat, véleményeket, illetve rákerülésük körülményeit ismertette a szerző. Mostani írásunkban a királynő pénzeken történő ábrázolása körüli érdekességeket és bonyodalmakat villantjuk fel. Abból kiindulva, hogy a különböző országok pénzein az angol uralkodó képmása jelent meg – talán egyedüliként – a legnagyobb számban a világon, így nem lehet csodálkozni azon, ha egyik-másik ábrázolás véletlenül vagy urambocsá’ készakarva félreértésre adott okot és ez meglehetősen nagy hullámokat kavart. De fogalmazhatunk úgy is, hogy hogyan reagált a világbirodalomhoz való kapcsolódásra az illető ország lakossága, és miként tükröződött mindez a közhangulatban.
A kanadaiak habókosa
A kanadai egydolláros érmét kézbe véve, azon szintén megtaláljuk II. Erzsébet képmását, igaz, hogy a különböző években kiadott pénzen váltakozva hol koronával, hol diadémmal láthatjuk. Az érme már csak azért is különleges, mert 11 sarkú, szemben a szokásos kerek kialakítással, formával. Az írásos felén viszont egy, a nálunk jól ismert vadkacsához hasonló búvármadár, angolul loon szerepel. A mindennapi életben a kanadaiak loony-nak becézik ezt a pénzt. Ez a jelzőképzést kifejező szóalakulás azonban már mást jelent, nevezetesen habókost, bolondost, őrültet és nem feltétlenül a búvármadár miatt ragasztották rá ezt a becenevet vagy inkább gúnynevet. E mögött nemcsak a tréfás kedví magatartás nyilvánult meg, hanem a kétnyelví országban megfigyelhető belső feszültség is hozzájárult, amiben a Commonwealth-hez való tartozás kötöttségei, nehézségei kaptak hangot. A nem olyan régen kibocsátott kétdolláros érmét, az előbbi analógiájára, de ártatlanabb módon, már hamar elnevezte a honi lakosság twony-nak, magyarra fordítva a two-nak megfelel a kettő, és ezt játékosan megtoldották az előzőleg megismert, félig-meddig jelzős szerkezettel. És így lett belőle twony.
Szex a diadém felett
A Seychelle-szigetek szintén tagja a Brit Nemzetközösségnek. Afrika keleti oldalán található, az Egyenlítőtől
kb. 10 fokkal délre. Ezen szétszórt szigetvilágban létező kis lélekszámú népesség kormánya 1974-ben kiadott egy 50 rúpiás bankjegyet, természetesen a királynő arcképével. A szigetek trópusi növényvilágát és egyáltalán csábító környezetét ábrázolandó, megjelenítették a pálmafákkal benőtt tengerpartját. Mindezt a portré háttereként. Ez az általános szokás, hiszen a bankjegy nemcsak fizetőeszköz, hanem idegenforgalmi célokat is szolgál. Sok ember kezében megfordul, így valóban betöltheti ezt a funkciót is, reklámozza a sziget látványosságait, üdülésre, pihenésre hívogat. Igen ám, de a tájban gyönyörködve és a bankót kissé oldalvást megdöntve, az éle felől szemlélve, meglepve tapasztalhatjuk, hogy a királynő feje mellett lévő pálmafák ágai egy szót jelenítenek meg: SEX.
Éles szemí megfigyelők, játékos kritikusok hamar észrevették, felfedezték ezen különlegességet. Ettől kezdve már csak ezt a tréfát nézegették mindazok, akik a bankjegyet kézbe vehették. Ha úgy tetszik, rejtvényként szolgált, ki találja meg az elrejtett szót, mások mintegy üzenetként fogták fel, netán reklám az ábrázolt személynek? Kellemetlen véletlen volt, pedig nem is ott nyomták a szép kivitelí bankjegyet. Ezt követően nem sokkal, más képpel új bankjegyet bocsátottak ki, most már lehagyva a királynő portréját, elejét véve annak, hogy újabb – félremagyarázható – rejtvény keletkezzék.
Origamis átrajzolás
A Nagy-Britanniában kibocsátott 10 fontos bankjegy tekintélyes értéket képviselt. Akkoriban, amikor ez a verzió először megjelent (s ez történt 1992-ben), még inkább az volt. Az idő múlásával és az infláció közbejöttével azonban csökkent a reálértéke, de még ma is nagy becsben van. A királynő képmása természetesen ezen is látható, a hátsó oldalára, pedig nagy írójuk, Charles Dickens portréja került. Hiszen minden állam arra törekszik, hogy kimagasló kulturális vagy tudományos személyiségei, történelmük jeles egyéniségei vagy éppen vonzó tájaik, épületeik emlékeztessék a ma élőket, ha úgy tetszik, ezen úton is pedagógiai szerepet töltsenek be a fiatalság körében. Az említett papírpénzt játékos kedví emberek előszeretettel hajtogatják, mintha origamit játszanának e papírlappal.
( Itthon a hetvenes években a hajdani papír tízforintos és papir ötvenforintos hajtogatásával lehetett „malackodni” – a szerk. ) Nos, hát ezzel a bankjeggyel is megtették, nevezetesen a hátsó képet úgy hajtották előre, hogy mindkét portré felét összekombinálták. Az író fejének hátsó felével letakarták a királynő hajának egy részét. Amit így kaptak szintén egy ismert figura, csak éppen amerikai, McEnroe, a neves teniszező, mint ahogyan a képen is láthatjuk. A végeredmény annyira jól sikerült, hogy amikor magam is elvégeztem a hajtogatást, és másoknak mutogattam, legtöbben meglepetten felkiáltottak: hisz ez McEnroe! Hasonló trükköket a világ más valutáival, papírpénzeivel is csináltak, de most maradjunk még a Commonwealth-nél.
Oldalpár: portré és phallosz
Lóugrásszerí vándorlásunk során kössünk ki a csendesóceáni Cook-szigeteken, amelyek Új-Zéland közelében találhatóak, s összesen 15 kisebb részből áll. Európai ember 1773-ban járt itt először, Cook kapitány személyében. Ő fedezte fel, innen kapták nevüket is. A szigetek 1888 óta szintén a Brit Nemzetközösség tagjai. Ebből már automatikusan következik, hogy pénzeikre rákerült a királynő. Az 1974-ben vert egydolláros érme meglehetősen nagyméretí, szépen elfér rajta egy részletdús portré. A túlsó, ún. írásos oldalán tüntették fel a névleges értéket: 1 $. Ezt – ki tudja miért – kétszer is elhelyezték ezen oldalon, talán így biztosították a szimmetriát. Középre viszont egy helyi nevezetesség, számunkra érdekesség, Tangaroa, az ősi polinéz kultúra egyik istene, nemzeti mítosz, illetve szimbólum, jelen esetben totemfigurájuk és példaképük került. Pucéron, szakállal és hatalmas phallosszal.
Az európai jó modor mércéjével tekintve, illetlen a kép, mindenesetre az illendőség határait túllépi. Vajh hogyan fér meg egy jólnevelt királynővel egy érmén, és kézbe véve egy tenyérben? Korábban már felvetették, hogy ez nem felségsértés-e, ily módon összezárni a két személyt? Nyilván az ő dolguk, de mégis elgondolkodtató, hogy jelen korunk mennyire tapintatlan. Persze az ott lakók mindkét személyt nagy becsben tartják, talán Tangaroát még egy fokkal jobban becsülik, mint az óriási földrajzi távolságban regnáló II. Erzsébetet. Érthetően, az előbbit napi fohászukban emlegetik, míg a királynőt csak akkor, ha a szigetek gazdasága hanyatlik és hiányban szenvednek vagy nem kapnak elég színes gyöngyöt. §
