A médiában leghangosabb vélemény ellenére lehetséges, hogy a klímaváltozást nem az emberi tevékenység okozza.A világ klímakutatóinak egyik része szerint a globális fölmelegedés következtében jelenleg zajló klímaváltozás egyértelmíen az emberi tevékenységgel hozható kapcsolatba, vagyis mi okozzuk az egyre szélsőségesebb időjárási eseményeket produkáló jelenséget. Azonban létezik a tudósoknak egy másik csoportja, akik nemhogy nem osztják ezt a nézetet, egyenesen ennek az ellenkezőjét állítják. Kordos László őslénykutató professzor, a Magyar Állami Föltani Intézet igazgatója szerint klímaváltozás mindig volt, mindig van, és mindig lesz. Függetlenül attól, hogy él-e ember a Földön.
– Professzor úr! Ön azt állítja, hogy a klímaváltozás okai közt elhanyagolható az emberi tevékenység. Ha nem mi magunk, akkor ki vagy mi okozza a klímaváltozást?
– Pontosan nem tudjuk. Az én feltételezéseim szerint a klímaváltozás hátterében a természet áll. A biológiai változékonyságot, az evolúciót, azt, hogy mi, emberek egyáltalán létezünk, gyakorlatilag mind a klímaváltozás mozgatja. Az való igaz, hogy a tevékenységünkkel az elmúlt 150 évben sok szén-dioxidot, port és egyéb szennyező anyagot juttattunk a levegőbe, de mint geológus azt is hozzáteszem, hogy ha egy vulkán pöffent egy tisztességeset, akkor több szén-dioxidot bocsát ki egyszerre, vagy néhány nap alatt, mint amennyit az ember az összes tevékenységével 100 év alatt. Ezért is merem azt állítani, hogy nem mi okozzuk ezt a jelentéktelen fölmelegedést.
– Mit ért jelentéktelen alatt?
– A földfelszínnek azt a 0,7 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedését nevezem elhanyagolhatónak, ami az elmúlt 150–160 év alatt ment végbe. Véleményem szerint ez még csak egy kis ingadozás, ami nem okozott érezhető változást sem az élővilág összetételében, sem a tengerek vízszintjében, sem a társadalmi mozgásokban. A mostaninál lényegesen nagyobb hőmérséklet-emelkedések és -süllyedések is voltak már a Föld életében.
– Amelyeknek köszönhetően például többször is beköszöntött a jégkorszak.
– Így van. De az is igaz, hogy például 6–8 ezer évvel ezelőtt volt egy úgynevezett klimatikus optimum, egyfajta ideális meleg, ami azt jelenti, hogy a Föld átlaghőmérséklete a mainál legalább 2 Celsius-fokkal magasabb volt – ez az időszak eltartott körülbelül 2–3 ezer évig. Ennek a klímaoptimumnak nagyon sokat köszönhetünk, hiszen ekkor tértek át az emberek a földmívelésre, a háziasításra és ez idő tájt jöttek létre a települések. Tehát a jelentős hőmérséklet-emelkedés és a megváltozott klimatikus viszonyok indítottak el minket a civilizáció útján. De hogy emlékezetesebb példát is mondjak a klímaváltozás pozitív hatásaival kapcsolatban, nem önszántunkból jöttünk a Kárpát-medencébe. Hanem azért, mert akkoriban, vagyis a 6–8. század környékén – néhány évszázadon keresztül – jelentős felmelegedés zajlott, aminek következtében megváltozott az eurázsiai sztyeppe flórája, faunája és kiterjedése. Ennek következtében a törzsek egyszeríen nem tudtak többé egymás mellett békében megélni. El kellett hát indulni új megélhetés után kutatva. Végső soron tehát a klímaváltozás hatására érkeztünk meg, és telepedtünk le itt a Kárpát-medencében.
– Ön a földfelszín átlaghőmérsékletének 2 Celsius-fokos emelkedését pozitívan ítéli meg. Az IPCC (az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testülete) a legutóbbi jelentésében az ugyanilyen mértékí emelkedést már határértéknek tartja, amin túllépve biztos környezeti katasztrófákkal kell szembenéznie az emberiségnek, főként, ha a legpesszimistább klímaváltozás-forgatókönyv válik valóra, a maga 6 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésével.
– Én nem osztom a katasztrófaelméleteket, és alaptalannak tartom ezeket a számításokat. Amennyiben katasztrófáról beszélünk, akkor az kinek a számára katasztrófa, és ha tudja, miért nem készül fel annak fogadására? Szakmámnál fogva jó rálátással rendelkezem az elmúlt földtörténeti korokra, akár több százezer évre. Bátran mondhatom, hogy semmi sem utal ilyen mértékí változás bekövetkezésére.
– A klímaváltozás ciklikusságát is néhány százezer évre visszamenőleg vizsgálják. A vizsgálatok szerint a klímaváltozásért leginkább felelősnek tartott szén-dioxid-koncentráció az elmúlt 400 ezer évben nem volt a maihoz hasonló szinten (380 ppm, vagyis minden egymillió összetevőből 380 szén-dioxid).
– Egyáltalán nem biztos, hogy ez igaz, ugyanis az elmúlt 400 ezer év légkörének szén-dioxid-koncentrációját elsősorban az antarktiszi Vosztok-jégfúrás mintája alapján vizsgálták és állapították meg. Sajnos azonban nem állt és jelenleg sem áll a rendelkezésünkre olyan technológia, amellyel olyan részletes bontással és pontossággal lehetne ezeket az adatokat értékelni, mint ahogy ezekből következtetéseket vonnak le. Vagyis, nem rendelkezünk megbízható adattal a mainál alacsonyabb szén-dioxid-koncentráció igazolására.
– Mint ahogy a magasabbra sem.
– Valóban. Nekem sem állnak a rendelkezésemre pontosabb adatok, viszont konkrét következtetéseket tudok levonni az elmúlt 10, de akár 100 ezer év magyarországi, vagy Kárpát-medencei emlős faunájának változásából. Eszerint pedig semmi sem utal arra, hogy a mai klimatikus viszonyok kiugróak, vagy éppen jóval fenyegetőbbek lennének az elmúlt évezredekhez képest. És bár manapság az egészet rákenik a szén-dioxidra, az üvegházhatású gázok valójában nem befolyásolják jelentős mértékben a Föld életét.
– Ön szerint mi gyakorol számottevő hatást bolygónkra?
– Például a tengerek és a szárazföldek eloszlása, a vulkáni tevékenység, a Föld tengelyének dőlésszöge és a napsugárzás mértéke. Vagyis olyan hatalmas, globális folyamatok, amelyek sokkal nagyobb mértékben hatnak a Föld klímájára, mint mondjuk a szén-dioxid vagy más üvegházhatású gázok. Amit viszont aláhúznék, az az, hogy nem az ember okozta, és nem is fogja megállítani a klímaváltozást. A napokban kinéztem az irodám ablakán, és egy óriásplakáton arra szólítottak fel, hogy állítsuk meg a klímaváltozást. Ilyenkor mindig elcsodálkozom: csak nem gondolja bárki is komolyan, hogy az ember fogja befolyásolni a Földet? És ez egyébként is antievolucionista nézet, ami tagadja a változást.
– Mindemellett, a nagyarányú szén-dioxid-kibocsátás valószíníleg nem jó irányban befolyásolja az említett globális folyamatokat.
– Én sem az ellen vagyok, hogy ne redukáljuk a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását. Természetesen mindent meg kell tennünk azért, hogy minél kevésbé szennyezzük a környezetünket és az életünket. Az emberi szennyezést és a klímaváltozás okait azonban nem szabad egymással közvetlen kapcsolatba hozni.
– Ha mindig volt klímaváltozás, a kutatók visszamenőleg is meg tudják vizsgálni annak hatásait?
– Természetesen. Őslénykutatóként az őslénytani adatok alapján tudom tanulmányozni, hogy bizonyos hőmérséklet-változás, milyen időtartamban, milyen hatást váltott ki. Ezen adatok ismeretében könnyebb felkészülni a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására. Mert nem az a lényeges, hogy mennyivel lesz melegebb, hanem az, hogyan tudunk alkalmazkodni a változáshoz. Egyébként ez is természetes folyamat volt valamikor. Gondoljunk például a holland malmokra. Nem azért építették őket, hogy őröljenek rajtuk, hanem azért, mert a tenger vízszintje megemelkedett fél méterrel, és a vizet ki kellett lapátolni az alacsonyan fekvő területekről. Az emberi hatást hangsúlyozóktól tehát csak azt kérdezem, hogy akkor, amikor nem volt ipari termelés, sem a maihoz hasonló szén-dioxid-kibocsátás, mitől emelkedhetett meg ennyire a tengerek vízszintje?
– A tengerek vízszintjének emelkedése azonban manapság is sok tengerparti országot, nagyvárost fenyeget. Ön mennyire tartja elképzelhetőnek a közeljövőben a tengerek vízszintjének akár egyméteres emelkedését?
– A tengerek vízszintje egészen biztosan meg fog emelkedni, elsősorban a felmelegedő tengervíz térfogatának hőtágulás miatti növekedése hatására. Lehet, hogy egy méterrel, lehet, hogy többel. Szoktam is mondani, hogy aki el szeretne menni Hollandiába, az most tegye meg, mert 50 év múlva víz fogja borítani az országot. Egyébként a klímaváltozással kapcsolatos leglényegesebb kérdés éppen a vízszintemelkedés.
– Ön közremíködött a klímaváltozásra való hazai felkészülés, más néven a VAHAVA (Változás-Hatás-Válaszadás) Programban. Az Ön álláspontja a klímaváltozással kapcsolatban merőben eltér a program legtöbb munkatársának véleményétől. Hogyan tudtak együtt dolgozni?
– Úgy, hogy a résztvevők rendelkezésére bocsátottam az elmúlt évszázadokról, évezredekről gyíjtött adataimat, melyek alapján meg tudom mondani, hogy mondjuk ahhoz, hogy egy területen teljesen kicserélődjön az állatvilág, több ezer évig tartó, 1,5-2 Celsius-fokos, tartós hőmérséklet-emelkedés, vagy csökkenés szükséges.
– Mi volt az, amiben egyetértett a program résztvevőivel?
– Az, hogy az alkalmazkodásra kell koncentrálni. Földünkön a klimatikus viszonyokkal együtt sok más rendszer is változásban van. De ezeket nemcsak elemezni kell, hanem alkalmazkodni hozzájuk. Fel kell készülni például arra, hogy olyan anyagokból építkezzünk, újítsuk fel az úthálózatot vagy fejlesszük a távhőszolgáltatást, amelyek a jelenlegitől nagyban eltérő környezethez is tudnak alkalmazkodni. Mindemellett, én az emberiségnek nem sokat adok. Egy-két ezer éven belül eltínik az ember a Földről.
– Ezt miből gondolja?
– Az előrejelzésekből. A Föld lakosságának száma a mai majd 7 milliárdról 50 év múlva 20 milliárdra fog emelkedni, ami már végképp eltarthatatlan állapot. Vagyis már 100 éven belül eldől, hogy mi lesz a mindössze 200 ezer éves Homo sapiens sorsa.
– Ha ez így van, nehéz lesz bárkit is meggyőzni arról, hogy csökkentse a károsanyag-kibocsátását.
– Én nem is szeretnék senkit meggyőzni sem erről, sem arról. Amit tehetek, hogy felhívom a figyelmet a már most előre látható változásokra való felkészülés fontosságára. Ne feledjük, hogy az emberek erkölcsi értékrendje és önzése nem áll összhangban egymással.
– De ha az emberiségnek meg vannak számlálva a napjai, mi értelme van bármire is felkészülni?
– Leginkább a napi életre kell felkészülnünk és alkalmazkodnunk a változásokhoz. Néhány évvel ezelőtt az első hóeséstől az utolsóig terjedő telünk hosszabb volt, mint a többi évszak együttesen. A mostani nyarak hőségét pedig én is nehezen viselem el, de ha nagyon kell, akkor berendezkedem a légkondicionálásra, és vállalnom kell, hogy több lesz a nyári villanyszámlám a télinél. Aki viszont gazdálkodik, és megélhetése az időjárástól függ, az készüljön fel arra, hogy nem lesz termése, vagy éppen nem tudja majd eladni. Tapasztalatom szerint azonban az embereket a legkevésbé érdekli, hogy mi lesz a haláluk után.
– Ön azt mondta a klímaváltozással kapcsolatban, hogy az mesterségesen előidézett dolog. Fenntartja a véleményét?
– Természetesen, sőt! Észre sem vennénk a klímaváltozást, ha nem beszélnénk róla. Ugyanez történt hozzávetőleg 20 évvel ezelőtt is, amikor Al Gore – az Egyesült Államok alelnöke Bill Clinton elnöksége alatt – azt állította, hogy az emberi tevékenységnek köszönhetően percenként ezrével halnak ki az állat- és növényfajok. Pedig ez egyszeríen nem volt igaz. Viszont kitínő ugródeszka volt egy politikusnak akkor, amikor az ökológia és a zöldmozgalmak kezdtek nagyobb szerepet kapni. Most itt van a klímaváltozás, melynek élharcosaként ugyanaz az Al Gore kapott Nobel-békedíjat, egyébként éppen az IPCC-vel megosztva. De hogy mást is említsek: néhány évvel ezelőtt a meteorológusoknak eszükbe sem jutott a klímaváltozás, most pedig hirdetik a globális katasztrófa veszélyét.
– Amit az utóbbi két évtizedben megszaporodott szélsőséges meteorológiai eseményekkel támasztanak alá.
– Gondoljon csak a szén-dioxid-kvótákkal való kereskedelemre, és máris láthatja, hogy az extrém időjárási események csupán egy kitínő üzlet jó indokai. Sokak számára pedig nagyszerí felhajtóerő, hogy a klímaváltozással foglalkozni kell. Ugyanakkor több olyan magyar vezető fizikust ismerek, akik azt állítják, hogy még a változást sem tudják kimutatni a maguk fizikai paramétereivel, akárhogy csírik-csavarják a dolgot. A geológusszakmában sincs szinte senki, aki elfogadná a globális klímaváltozás emberi okokra való visszavezetését. Azt kell, hogy mondjam: amikor egymás között vagyunk, jót mulatunk, vagy bosszankodunk a dolgon.
– Markáns ellenvéleménye miatt érik Önt támadások?
– Igen, előfordul, de abszolút nem zavar. Én ugyanilyen nyíltsággal vállalom a véleményemet úgy a televízió-mísorokban, mint a Mindentudás Egyetemén, és a könyveimben. Egyébként az engem támadókkal egy valamiben egyetértünk: mindig volt, van, és mindig lesz is klímaváltozás. Csupán annyit tehetünk, hogy fölkészülünk rá és alkalmazkodunk hozzá.
- Kordos László:
1950-ben született Mezőcsáton, egyetemi tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia–földrajz, ezzel egy időben a Szegedi József Attila Tudományegyetem geológus szakán végezte. 1974-től munkatársa, később főmunkatársa, tanácsadója, 2006-tól pedig igazgatója a Magyar Állami Földtani Intézetnek. 1993-ban lett a földtudományok doktora. A Debreceni Egyetem, az ELTE és a Szent István Egyetem tanára.A National Geographic magazin és a Természet Világa szerkesztőbizottságának tagja.
