Hogyan tovább?
Az emlőrák a leggyakoribb daganatos betegség a világon. Ritkán férfiak is lehetnek érintettek, de a betegség több mint 99%-ban a nőket fenyegeti – mint a legtöbb daganatos betegség, főleg az idősebb korosztályból. Nyolcból egy nő valamikor élete folyamán szembenéz vele.
A betegek kilátásai az elmúlt évtizedekben sokat javultak: az 5 éves túlélési arány, tehát azoknak a száma, akik jól reagálnak a kezelésre, és még 5 évvel a diagnózis után is életben vannak, durván 60%-ról 90%-ra emelkedett a 80-as évek óta. A siker viszont nagyban függ attól, milyen korán veszik észre a daganatot, és e téren a technológia még mindig nehézségekkel küzd.
A változás kulcsa a folyadékbiopszia lehet – ezzel kapcsolatos úttörő kutatásokat végez dr. Pankotai Tibor Genom Instabilitás és DNS-javítás kutatócsoportja is a szegedi HCEMM intézetben. A tudományos elnevezés a gyakorlatban csupán egy vérvételt takar. A vér ugyanis nemcsak különféle sejteket és a szervezet működtetéséhez szükséges tápanyagokat szállítja, hanem egyúttal nyüzsögnek benne a test különféle sejtjeinek életműködései folyamán keletkező molekulák – anyagcseretermékek, a sejtek pusztulása folyamán keletkezett törmelékek, hírvivő anyagok – amelyek sokat elárulhatnak a daganatos betegségekről is.
Ma, ha valakinél időben észlelik az emlőrákot, az többnyire vagy a mammográfiás szűrés, vagy kézzel végezhető önvizsgálat érdeme – ezek elterjedésének komoly szerepe van abban, hogy a daganatos betegek életkilátásai sokat javultak az évek alatt.
A mai módszerek korlátai
Azonban a ma használt szűrési módszereknek is megvannak a maguk korlátai. A kézi vizsgálat ritkán érzékel 2 centiméternél, a műszeres vizsgálat pedig 1 centiméternél kisebb daganatot. Ezek viszont a daganatok fejlődési útját tekintve már elég nagynak számítanak – ilyen tumorokban a daganatsejtek már változatosak, különféle csoportjaik eltérő genetikai hibákat halmoztak fel. Ráadásul közel vannak ahhoz a határhoz, amelyet átlépve már számolni kell azzal, hogy a daganat átterjed a környező szövetekre. Az ötéves túlélési esélyt pedig nagymértékben rontja, ha a hibás sejtek már az eredeti daganaton túl is felütötték a fejüket, és kialakul az áttét.
Ha egy daganatban már sokféle sejt van, az főleg azért jelent problémát, mert a különféle patogén mutációt hordozó sejtek nem egyformán reagálnak a kezelésre – tehát nagyobb az esélye, hogy néhányan élve megússzák az elpusztítására tett kísérletet, és újra szaporodni kezdenek. Ennek nehéz elejét venni úgy, hogy a ma elterjedt eljárásokkal a genetikai eltérések egy részét nem vizsgáljuk, vagy a kis mennyiség miatt meg sem találjuk.
A rutineljárás során az orvosok egy daganatgyanús csomót szövetbiopsziának nevezett eljárással vizsgálnak meg, ami egy tűvel történő mintavételt jelent. A genetikai eltérések azonosítása mellett ma már általánosnak tekinthető a minták génexpressziós elemzése, ami felfedi, mely gének működnek hibásan, vagy az ún. immunhisztokémiai elemzés, amely bizonyos jellegzetes fehérjéik alapján megjelöli és láthatóvá teszi a mintában a daganatsejteket. A tűvel történő mintavétel viszont csak a sejtek egy kis csoportját emeli ki, és nem biztos, hogy a vizsgált daganatrészlet a teljes tumort reprezentálja.
Jöhet egy sokkal jobb eszköz
A Genom Instabilitás és DNS-javítás kutatócsoport és más hasonló csoportok által végzett úttörő munka azonban hamarosan sokkal jobb eszközt adhat a kezünkbe. A daganatsejtek ugyanis az egészséges sejtekhez hasonlóan különféle anyagokat bocsátanak a vérbe – többek között az örökítőanyaguk darabjait, valamint RNS molekulákat, amelyek a sejtek életfolyamatairól árulkodnak.
A véráramban szabadon keringve sokféle sejt örökítőanyaga (DNS-e) megtalálható, főleg a sejtek pusztulása után kerül a keringésbe. A daganatsejtekből származó DNS (circkuláló tumor DNS, angolul röviden ctDNA) is megtalálható itt, sőt, örökítőanyag lévén hordozza a daganatsejtek kialakulásáért felelős hibák térképét is. A ctDNS nagyon ígéretes eszköz a daganatsejtek észleléséhez. A jelenleg is folyó kutatómunka arra enged következtetni, hogy a vérben keringő daganat DNS-t vizsgálva a korábbi módszerekhez képest majdnem egy évvel korábban és közel 90%-os pontossággal észre lehet venni, ha egy korábban visszahúzódott emlődaganat újra erőre kap.
Az RNS-molekuláknak rengeteg fajtájuk van: nagyon alapvető és sokrétű szerepet játszanak abban, hogyan lesz az örökítőanyagban tárolt információból végül működő sejt. Az RNS-ek csoportján belül a mikroRNS-ek (angol rövidítése után miRNA) fontos szabályozó makromolekulák, amelyek képesek „elhallgattatni” bizonyos géneket – nem közvetlenül, hanem úgy, hogy blokkolnak egy adott génről átíródó, a sejt számára közvetített üzenetet –, mondhatjuk: elfogják a futárt. Tehát abból, hogy egy mintában milyen keverékét találni különféle mikroRNS molekuláknak, következtetni lehet arra is, hogy valahol „hangosabbak-e” a daganatképződés szempontjából kritikus gének, vagy elnémultak-e olyanok, amelyek a daganatképződéstől védenek. Egyes típusaik többféle daganatos betegség esetén is érintettek lehetnek, a daganat fajtájáról ezek kombinációja árulkodik – emlőrák esetében a kutatók már azonosítani tudtak olyan kombinációt, amely a betegség egyedi ujjlenyomatának tekinthető.
A cirkuláris RNS (vagy circRNA) a molekulacsalád egy másik típusa, többféle útvonalon is szabályozzák a gének működését: többek között a miRNA-molekulák hatásának módosításán keresztül. A hasonló molekulákhoz képest hosszú életűek, sokáig fejtik ki a hatásukat, így nemcsak a daganatsejtek működéséről adnak információt, de akár a daganatok kezelésében is hasznukat vehetjük majd.
E molekulák akár egy vérminta alapján is jelezhetik a daganatos betegséget, ismételt mintavételekkel pedig a kezelés hatékonysága is nyomon követhető úgy, ahogyan az klasszikus biopsziával elképzelhetetlen lenne. Mivel diagnosztikáról van szó, a gyógyszerfejlesztés területén szokásos 10-15 éves engedélyezési eljárások helyett csak 3-7 éves várakozással kell számolni, ráadásul az emlőrák esetén már klinikai kutatásoknál jár a technológia: ha ott is beváltja a hozzá fűzött reményeket, rövidesen az egyszerű, érzékeny és pontos mellrákszűrés kora köszönthet ránk.
A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (Hungarian Center of Excellence for Molecular Medicine – HCEMM) egy több létesítményben működő intézet, amelynek kutatói úttörő eljárások és terápiás módszerek fejlesztésével járulnak hozzá az egészségesebb öregedéshez. A HCEMM Program jelenleg többek között a H2020 Teaming Projekt támogatásával működik, melynek keretei között a Semmelweis Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi Biológiai Kutatóközpont a heidelbergi székhelyű EMBL-lel mint partnerintézménnyel dolgozik együtt. A magyar kormány támogatása szintén elengedhetetlen a HCEMM működéséhez, ez jelenleg a Tématerületi Kiválósági Program és a Nemzeti Laboratóriumok Program projektjein keresztül valósul meg. A HCEMM célja, hogy az akadémiai és ipari területek között közvetítve, a molekuláris orvostudomány legújabb eszközein keresztül hozzájáruljon az öregedő magyar népesség életminőségének javításához, és az egészségügyi ellátás költségeinek csökkentéséhez. A szervezet sokrétű munkáját a szegedi székhelyű HCEMM Nonprofit Kft. irányítja.
