A honfoglaláskor hazánk tengerpart nélküli, szárazföldi országként alakult meg. 1091-ben, a Horvát Királyságnak a magyar korona fennhatósága alá kerülésével az ország tengerparthoz jutott. A part előtti számtalan sziget és a part egyes szakaszai a Velencei Köztársaság részét képezték. A velencei, majd később a török hajóhad uralta az Adriai-tengert. Azt leszámítva, hogy az első Magyarország térkép – Lázár neví szerző 1528-ban kiadott munkája – az Adriai-tengerben, a magyar partoknál egy szép vitorlás hajót ábrázol, nem nagyon tudunk korai magyar tengerhajózásról.A török kiízése után a tengeri hajózás súlypontja, Amerika felfedezésének nyomán, az Atlanti-óceán partvidékére került. A hajózás kérdése, a gazdasági fejlődés részeként csak a reformkorban került a figyelem középpontjába. Ekkor is a kereskedelem fejlődését segítő tényezőként a folyami és a balatoni hajózás fejlesztéséről volt szó. Kossuth 1846. évi, ismert felszólítása, a „Tengerre magyar!” is az ipar és a kereskedelem fejlesztését szolgálta, nem pedig új területek megismerését és megszerzését. A nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás menetéből hazánk, földrajzi helyzete és történelme miatt kimaradt. Mindössze egy-egy magyar vett részt – más országok alkalmazásában – néhány új, ismeretlen partszakasz feltárásában.
Óceáni kalandorok
Budai Parmenius István, Koncság Nándor
Budai Parmenius István (kiről is korábbi lapszámunkban más vetületben már esett szó – a szerk.) több protestáns egyetemen tanulhatott. 1581-ben Oxfordba érkezett. A következő évben latin nyelví verset írt az Amerikába expedíciót tervező Humphrey Gilberthez. 1583-ban, az expedíció krónikásaként ő is részt vett Gilbert felfedezőútján. A négy hajóból álló egység elérte Újfundland partjait. Parmenius augusztus 6-án latin nyelví verses beszámolót írt az útról és a felfedezett partszakasz természeti viszonyairól. Beszámolója szerencsésen eljutott Angliába, de az a hajó, amelyen ő utazott, a partközeli Sable-szigetnél elsüllyedt. A százfőnyi személyzetből csak néhányan menekültek meg, Budai Parmenius István is odaveszett. A feltárt területről készített verses leírásával viszont beírta nevét a felfedezések történetébe. Az expedíció négyszázadik évfordulóján a kanadai kormány Újfundland Saint John’s településén emléktáblát állított „az újvilág első költőjének” az emlékére. A Varasdon született Koncság Nándor, a Jézus Társaság (a jezsuita rend) tagjaként Trencsénben missziós szolgálatra jelentkezett. A rend 1730-ban az Új-Spanyolországi Alkirályságba (a mai Kalifornia, Mexikó területére) küldte. Beutazta és térképezte a terület északi részét, missziós telepeknek helyet keresve. 1746-ban végighajózott a Kaliforniai-öblön. Ezen útján tapasztalta, hogy a térképeken szigetként jelölt terület félsziget. A spanyol királynak küldött, térképpel kísért jelentése alapján VII. Ferdinánd a következő évben rendeletben rögzítette, hogy Kalifornia nem egy sziget, hanem szárazföld.
Jeges expedíció
Semsey Gusztáv, Kepes Gyula, Leidenfrost Gyula
A Bach-korszak vége felé a Habsburg Birodalom egy késői, világkörüli tudományos expedíciót szervezett. A hajó neve után Novara expedíciónak nevezett kutatóúton nem a tudományos expedíció, hanem a hajó személyzetének tagjaként négy magyar is részt vett. A hajó első tisztje, orvosa és két kadétja (hadapródja) volt magyar. A 200 tonnás vitorlás, 1857–1859 során, 551 nap alatt hajózta körül a Földet. Az egyik hadapród, Semsey Gusztáv (1838–1909) később, 1885-ben, a Fundsberg neví hajó parancsnokaként Indiában és Ceylonban (ma Srí Lanka) a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének a lehetőségeit tanulmányozta. Szintén a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztési lehetőségeinek a felmérését hangsúlyozva járta végig Dél-Ázsia kikötőit 1909–1911 között az I. Ferenc József neví hadihajó. A hajó orvosa Bozóky Dezső (1871–1957) 1911-ben kétkötetes könyvben (Két év Kelet Ázsiában) számolt be a hajóútról. A néhány egyéni utazó mellett a magyar állam csak a kiegyezés után kapcsolódott be a Föld még ismeretlen részeinek feltárásába. Az Osztrák–Magyar Monarchia 1872-ben expedíciót indított az Északi-Jeges-tenger területére, az Északkeleti-átjáró felkutatására.
Az expedíciót az Osztrák Földrajzi Társaság elnöke, Johann Wilczek gróf kezdeményezte. A kormány mellett magánszemélyek, így a kezdeményező Wilczek és Zichy Ödön gróf fedezte a kutatóút költségeit. Zichy jelentős hozzájárulásáról a mai osztrák irodalom teljesen elfeledkezett.Az expedíció részére a sarki körülményeknek megfelelő hajót építettek Németországban, Bremerhavenben. A 230 tonnás, 100 lóerős gőzgéppel felszerelt, 38,3 méter hosszú vitorlás hajót egy korábbi osztrák tengernagy után Tegetthoffnak nevezték el. Az expedíció 26 fővel 1872. június 13-án hajózott ki Bréma kikötőjéből. A hajó egyetlen magyar utasa Kepes Gyula (1847–1924) hajóorvos volt. A hajó már augusztusban, Novaja Zemlja északi végétől nem messze befagyott a sarki jégbe. Egy teljes évig, 1873. augusztus 30-ig sodródott észak felé a jéggel. Ekkor egy eddig ismeretlen szárazföld partjait pillantották meg, amelyet a Monarchia uralkodójáról Ferenc József-földnek nevezték el. A hajón már korábban, augusztus 18-án megemlékeztek az uralkodó születésnapjáról.
A közeli születésnapi megemlékezés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az uralkodót válasszák névadóként. A kutatók csak a következő év tavaszán járták be és térképezték az ismeretlen terület egy részét. A két nagyobb szigetet az út kezdeményezője és legfőbb támogatója után Wilczek- és Zichy-földnek nevezték el. A Wilczek-föld egy, a tengerből meredek jelként kiemelkedő déli csücskének a Pest-fok nevet adták. A szigetek bejárása során májusban az olvadó jég egyik jégtáblája felszakította a hajó oldalát. Az oldalára dőlt hajót az expedíció tagjai elhagyták és a csónakokat
a jégen vontatva indultak dél felé. Augusztusban elérték a nyílt vízfelszínt, és innen csónakkal haladtak tovább. A Novaja Zemlja partjainál egy orosz halászhajó felvette őket a fedélzetére, és behajózott velük a norvégiai Vardö kikötőjébe.
Hazatérve meglepve hallották, hogy 1873. november 17.-én Buda, Pest és Óbuda egyesüléséből új város született, Budapest néven. Azaz amikor a Pest-fokot elnevezték, Pest már az egyesített város része volt. Ezért utólag módosították a nevet Budapest-fokra.
A Wilczek-föld (Zemlja Wilczek) és a Budapest-fok még ma is megtalálható a térképeken. A Zichy-föld nevét, a szigetek környékét feltáró angolok azonban Graham Bell-szigetre változtatták. A szárazföldek partvonalainak és a szárazföldek belső területeinek a megismerése után az érdeklődés a tengerek mélységeinek és élővilágának a feltárására irányult. 1910-ben Ausztria és Olaszország megállapodást kötött az Adriai-tenger közös kutatására. A hír hallatán hazánkban is megalakult – polgári kezdeményezésként – a Magyar Adria Egyesület. Az egyesület folyóiratában, A tenger címí kiadványban tette közzé a tengerkutatással kapcsolatos híreket. Az olasz–osztrák kutatások a Monarchia hadiflottájának Najade neví hajójával folytak. A magyar egyesület elérte, hogy ők is használhassák a hajót kutatásaikhoz. Az engedély azonban kikötötte, csak olyan területen használhatják a hajót, ahol az olasz–osztrák expedíció nem kutat és csak abban az időben, amikor nekik nincs rá szükségük. Az engedély alapján, a magyar kutatók, az olasz–osztrák tervben nem szereplő Quarnero (ma Kvarneriç) szigetvilág feltárását jelölték ki feladatul. 1913-ban és 1914-ben három-háromhetes tanulmányutat szerveztek a területre. Az expedíció vezetője Leidenfrost Gyula (1885–1967) biológus volt. A háború miatt az utak megszakadtak és a tudományos munka eredményét is csak részben publikálták.
Föld körüli utak
Kompolthy Tivadar, Fa Nándor
A tenger csodálatos és veszélyes világa – nem az új föld keresése, csak a kaland izgalma – sok honfitársunk vágyát többször is felkeltette, és napjainkban is felkelti. A kalandkereső magyar tengerjárók közül néhányat meg kell említenünk. A kiegyezést követően végezte el a fiumei tengerészeti akadémiát Kompolthy Tivadar. Tanulmányait befejezve azonnal világkörüli útra indult. Négy évig járta a tengereket, hazatérve újságíró lett Veszprémben. Utazási élményeiről több könyvben számolt be: Tengeren és szárazföldön, 1873, Dalok a tengerről, 1880, Amerikában, 1885. Fia Kompolthy Jób örökölte tenger iránti szeretetét, kalandvágyát, de írói hajlamait is. Ő is tengerésztisztnek tanult, és a bizonyítvány elnyerése után ő is körbehajózta a Földet. Hazatérve a Monarchia kereskedelmi hajóin dolgozott, később már kapitányként.
Ő volt a Monarchia egyetlen magyar tisztje, aki kétszer körbehajózta a Földet.
Türelmetlen természete nem hagyta nyugodni, 1902-ben kínai szolgálatba állt és megszervezte a Jangcén
a postahajó szolgálatot. Kínai élményeit – apjához hasonlóan – könyvben és számos cikkben tette közzé. Festetics Rudolf gróf 1892–1900 és 1909–1912 között, bejárta a mérsékelt és forró égöv összes tengereit. Mindkét útját az őt elkísérő, amerikai, milliomos feleségei finanszírozták. Útjairól ő is több, a túlzó kalandok miatt csak kritikával olvasható könyvekben számolt be (Emberevők között, 1901). A szocialista korszak vége felé 1985–1987 között, Fa Nándor és Gál József a Szent Jupát neví kis vitorlással hajózta körül a Földet. Napjainkban pedig már viszonylag gyakran vesznek részt magyar hajók a különböző föld körüli versenyeken.§
- Rudolf a világtengereken…
Nem tartozik a tengerek magyar felfedezéseinek történetébe, de tengerhez kötődő története miatt meg kell emlékeznünk egy regényről is. 1889. január 30-án Rudolf trónörökös kedvesével együtt öngyilkosságot követett el Mayerlingben. A magyarokat kedvelő trónörökös szerelmi kettős öngyilkosságát a magyar közvélemény nem hitte el. A Noszty fiú esetéhez hasonló történet keringett országszerte. Eszerint a temetés csak álca volt, a szerelmesek elmenekültek a haragvó apa és feleség elől, és egy hajón kalandoznak a világtengereken. A suttogó pletykát felhasználva Abonyi Árpád, majdnem két évtizeddel később Három vitéz magyar baka meg egy káplár kalandjai címen regényt írt. A regény szerint a trónörökös és kedvese még ekkor is néhány hí emberével, a világtengereket járta és az ő hajójával kerültek a magyar bakák kalandjaik színhelyére, Afrikába.
