Vinkó József: Szellem a fazékból

E kerek nyitómondat után akár hátra is dőlhetnénk: az előírt penzum egytizede teljesítve. Aztán a bennfentesek lazaságával még odavethetnénk, hogy „a szerzőt aligha kell bemutatnunk”. De azért ne menjünk el mellette szó nélkül. Ez a könyv ugyanis (Vinkó kedveli ezt a szót), tényleg nem jöhetett volna létre Vinkó József nélkül, akit praktikus egyszerísítéssel leginkább újságíróként tartanak számon. Pedig dramaturg is, amire, ha nem tudjuk, rájöhetünk, ha a könyvet lapozva, az írások utolsó mondatait sorjában elolvassuk. A slusszpoén Vinkó pallérozott, ún. vinkós stílusának egyik alapeleme.

S hogy ki is valójában Vinkó József? &Uacutejságíró, majd színházi ember, dramaturg, a tévében szerkesztő-mísorvezető, producer, ügyvezető, főszerkesztő, mífordító. A beszédes szavak világában mozog, abban definiálja magát. Honlapjának lovagi jelmondatokat idéző mottója szerint: „Az életnek nincsen értelme azon kívül, amit mi adunk neki.” A Szellem a fazékból kerek, zamatos írásai ennek fényében nyernek igazi értelmet.

Hét fejezet, 70 történet. Afféle gasztro-Ráth-Végh, s bár van irodalomjegyzéke, semmiképpen nem tudományos munka. A szerző (ön)ironikus esszéknek szánta őket, könnyedséggel, humorral vegyítve, jó papíron, szép rézmetszetekkel, kőnyomatokkal, ízléssel és arányérzékkel. Nem látható, ám a tartalommal, az írások ívével, belső rendjével akadhatott munka bőven. Az esszék így lehettek végül olyanok, mint a cirkuszi akrobaták, akiknek az arcáról a legnehezebb gyakorlatok közben sem tínik el az őszinte mosoly.

Hogy egy könyvnek mi lesz a sorsa, miként olvassák a kortársak, s miként értékeli az utókor, aligha tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy a szerző miféle reményekkel indította útjára. Vinkó ajánlása szerint: „&Uacutegy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek. Remélem, ezeknek is van aromája, zamata.” 

A könyv szellemiségét a szerző alábbi mondatai ragadják meg legjobban: „A Szellem a fazékból az ételek lelkéről szól. Ha megismerkedsz velük, jobban fogod szeretni őket. És jobban is fognak ízleni.”