Sánta Gábor: Fekete István nyomában – Rendhagyó életrajz

Fekete István regényei bővelkednek az önéletrajzi elemekben, az író gyermekkorából és főiskolai éveiből előbukkanó figurákban. A szálakat kibogozni azonban nem egyszerí, mert a részletek gyakran pontatlanok, és az írott vagy elbeszélt történetek már az író életében folklorizálódtak. A szájhagyományban a képzelet és a valóság kibogozhatatlanul összekeveredett, és a falusi legendárium részévé vált. Matula bácsi alakját mindenki ismeri, de nem könnyí válaszolni arra, hogy kiről mintázta az író. Már az első elbeszélésében, az 1934-ben megjelent Herlicska és a vidrában is felbukkan. Ugyanaz a figura, de itt még Herlicska a neve. A darabos, kissé morózus öreg pákász csak a 30-as évek végétől lesz következetesen Matula Gergely, ám úgy tínik, alakját több különböző személyből gyúrta össze az író. Fekete István korai, szakmai természetí írásaira a Nimród főszerkesztője, Kittenberger Kálmán figyelt fel. Unszolására hamarosan rövidebb elbeszéléseket is írt a lapba, s ekkor ismerkedett meg Csathó Kálmánnal is. A korszak ünnepelt és befolyásos írója támogatta, bátorította, tanítványaként kezelte. „&Uacutegy írj, hogy a laikus is megértse, vagyis magyarázd meg neki a természetet” – írja neki egy helyütt. A gazdatisztből lett író életmíve mutatja, megszívlelte a tanácsot. Míveiben a természetábrázolás oly jól sikeredett, hogy talán el is fedte a kritikától sem mentes társadalomrajzot. Fekete Istvánt ifjúsági és meseregényírónak tartják, pedig mívei nem mesék. Egész életében vadászott, munkái a hazai vadászati szakirodalomban is jelentékenyek, vadászélményei regényeiben is meghatározók. Gazdatisztként jól ismerte az egyszerí zsellérek életét, de a háború előtti és utáni arisztokrácia vadászatait is. „Horgászni, vadászni, eltínődni a kimondhatatlan dolgokon” – talán ez a mondata fejezi ki legjobban a világhoz való viszonyát. &Iacuterásai közül alighanem a Vuk a legmeseszeríbb, de az sem annyira, mint amennyire Dargay Attila rajzfilmje mesét csinált belőle. A kisiskolásoknak ajánlott olvasmányként a Vukkal egy kötetben is megjelent Kele már keményebb dió. Szerintem a Bogáncs gyermek számára teljesen alkalmatlan, a Lutrára meg még a 18-as karikát is ki lehetne rakni, ha regényeknél volna ilyen. A Tüskevárból a hivatalos kultúrpolitika csinált ifjúsági regényt, amikor az általános iskola 3-4. osztályában kötelező olvasmánnyá tette. Tutajos és Bütyök a hetedik osztály utáni nyáron kerülnek a berekbe, és érthetetlen, hogy a 13–14 éves szereplők milyen „nevelő célzatú történettel” szolgálhatnak egy 9–10 éves gyerek számára. Persze szórakoztató, izgalmas is, de Fekete István írásait annál jobban lehet érteni, minél érettebb fejjel, minél nagyobb történelmi rálátással olvassa az ember. Érdemes őket felnőtt fejjel újraolvasni!