Vakító robbanások rázkódtatták meg Engebit és az Eniwetok atoll többi kis szigetét a Csendes-óceán nyugati vizein. Minden szélrohammal halálosan sugárzó ködpalást borult föléjük a gomba alakú felhők alatt. Az Egyesült Államok kipróbálta az atomfegyvert. Néhány évvel e boszorkányszombat után biológusok keresték fel Engebit, s radioaktív szennyeződést találtak az élő növényekben, a part menti halakban, a talajban.– Kitettünk néhány csapdát – emlékszik dr. William B. Jackson, a tudományos kutatócsoport egyik tagja –, amelyek gyorsan megteltek patkányokkal. Nem megnyomorított vagy genetikailag eltorzult teremtmények, hanem erőteljes rágcsálók voltak, összhangban környezetükkel, és az élettartamuk a szokásosnál hosszabbnak bizonyult. A patkányok alkalmazkodása a nukleáris pusztítás közepette megdöbbentő, de nem lepheti meg azokat, akik jól tudják, hogy egy átlagos patkány mire képes: keresztülbújik egy másfél centi átmérőjí lyukon, átrág egy téglafalat, akkor is, ha rudak vannak benne, képes fél mérföldet úszni és a vizet taposni három napig, túléli, ha a vécén leöblítik, és ugyanazon az úton be is hatol az épületekbe, ötemeletnyi zuhanás után sértetlenül fut tovább. Nem csoda, hogy az ellenük folytatott szakadatlan küzdelem nem sok eredményt hozott.
Amióta a régi egyiptomiak az első mérget kitették nekik, sok ezer tonnányi mérget etettünk meg velük. Leleményesnél leleményesebb csapdákat állítottunk, kifüstöltük, vízzel árasztottuk el, felégettük a patkányok vackait. Megpróbáltuk a sterilizálást és az elektromos áramütést, baktériumháborúhoz folyamodtunk, még jobb macskákat is megpróbáltunk kitenyészteni. Kétségbeesésünkben házakat gyújtottunk föl, hogy a patkányokat kiirtsuk. És mégis minden reggel annak biztos tudatával ébredtünk, hogy a kérlelhetetlen ellenség még mindig elválaszthatatlan kísérőnk.
Könyörtelen rizsaratás
Amikor megkezdtük tudósításainkat a küzdelem frontvonalából, még nem éreztük át teljes mélységében Michael Fall biológus szavait: a mérsékelt égöv alatt élők számára a trópusok patkányproblémája az elképzelhetőség határát is meghaladja.Fülöp-szigetek. Luzon kiterjedt mocsarai fölött repültünk, amikor valami derengeni kezdett bennünk.
– A mocsár kitínő rizstermő vidék – magyarázta pilótánk, Russ, a helyi kutatóközpont biológusa. Sajnos, a patkányok számára is nagyon jó környezet, minden négyzetméterre jut belőlük.Éjjelente hordákban lopakodnak előre, hogy rajtaüssenek a rizsföldeken. Átokként nehezednek a gazdákra, minden évben elpusztítják a rizstermés nagyobbik részét. Egyikük különleges miséket mondatott, úgy kért védelmet a patkányveszedelem ellen. Szomszédaival körmenetben hordozták végig a földeken védőszentjük életnagyságú faszobrát, úgy könyörögtek segítségért. Kíváncsiságból részt vettünk egy aratáson. Az emberek körülbelül akkora rizsföldet álltak körül, villogó sarlókkal, mint egy kosárlabdapálya. Lassan szíkítették a kört a rizsparcella körül. Ekkor egy maroknyi gyerek, botokkal fölfegyverkezve, hadirendbe fejlődött mögöttük. Hirtelen egy patkány tört ki két arató közül. Egy aprócska fiú szélsebesen utána iramodott, a bot lesújtott. A gyerek fölszedte, és egy nyaláb rizsszalmára dobta a tetemet. A patkányok a kiáltozó, botokat rázó, kavargó gyereksereg közé ugráltak a rizsből. Az aratók is csatlakoztak, puszta kézzel fogdosták, taposták, sarlóval vágták a menekülő állatokat.
– Minden éjszakát itt kinn töltöttem – magyarázza a kimerült tulajdonos –, és egy cinkannát ütögettem, hogy elriasszam a patkányokat. Még így is tíz nappal hamarabb kell aratnom, hogy legyőzzem őket. A termésnek alig egyharmada marad meg.Erőfeszítései mégis hoztak eredményt. A szomszédos letarolt földre mutatott, amelyet gazdája átengedett a patkányoknak. Miután az utolsó szál rizst is levágták, az utolsó patkányt is megölték, az aratók újabb parcellát fogtak közre. Estére a csoport mintegy ezer patkányt vert agyon. Azt gondolhatnánk, hogy a patkányok évekig nem heverik ki az ilyen mészárlás következményeit. Sajnos, a túlélők már az új vetésig könnyíszerrel újratermelik a nemzetséget.Hazafelé menet a város szélén megálltunk. Egy ismeretlen megvásárolt két patkányt, darabját két centavóért. Egy háztömbnyivel arrébb újabb két patkány eladásának voltunk tanúi. Hamarosan az utolsó patkány is vevőre talált.
– A patkányok hozzájárulhatnak
az oly nagyon szükséges fehérje biztosításához – mondta Russ. – De a gazdák igen nagy árat fizetnek ezért;
a rágcsálók nagyon rossz hatásfokkal alakítják át a növényi táplálékot hússá.Vacsorára egy San Antonió-i ültetvényes magtárában gyíltünk össze. A patkányok az ő termésének legnagyobb részét is felfalták.
– Néhány évvel ezelőtt – mondta Russ, amikor asztalhoz ültünk – az egyik helybeli üzletember patkányhúskonzerv eladásával kísérletezett.Star (Csillag) volt a készítmény neve, azaz Rats (Patkányok), visszafelé olvasva. Nem volt kelendő. Azt reméljük, nekünk nagyobb sikerünk lesz az itt kikísérletezett patkánykolbásszal. Gőzölgő kókuszolajat tartalmazó tál járt körbe előttünk, mindegyikünk leemel róla egy-egy ropogósra sült patkányt. Az íze a mókus vagy nyúlhús ízére emlékeztet.
Kötélösvény a hajótól a fákig
Ázsiában a patkányok évente legalább 47 millió tonna rizst falnak fel. Ez 250 millió ember ellátásához lenne elegendő. Vajon Ázsia rizstermelő gazdálkodói képesek lesznek-e korlátok közé szorítani a szívós ellenséget? Amerikai és Fülöp-szigeteki szakemberek bebizonyították, hogy ha mérgezett csalétekközpontokat telepítenek a stratégiailag fontos helyeken, és ezek számát a termékeny évszakban növelik, a rizsveszteséget 95 százalékkal tudják csökkenteni. A Csendes-óceán sok kisebb szigetén, ahol sem sertés, sem kutya, sem ember nem él, a patkányok uralkodnak. A tengerészek behurcolta közönséges és norvég patkányok gyakran csatlakoztak a bennszülött polinéziai fajtához. Amikor például James Cook úgy találta, hogy hajóján elszaporodtak és elszemtelenedtek a patkányok, horgonyt vetett, és vontatóköteleket kötözve a fákhoz, ösvényt készített a számukra, hogy partra tudjanak szállni. Rövid tájékoztatásért fölkerestem az Egyesült Államok egyik kutatóközpontját Hawaiin.
– A patkányok mindent fosztogatnak, amit termelünk, a kávétól az orchideáig és a macadamiadióig – magyarázta Larry Pank, az állomás igazgatója. – A cukornádültetvényeken csak a múlt évben 11 millió dollárnyi kárt okoztak. A patkányok egyetlen harapása utat nyit a gombáknak, melyek megerjesztik a cukrot, és tönkremegy az egész nád. A pusztítás mérete elképesztő. A nádültetvényesek 1883-ban meghonosították a patkányok természetes ellenségeit, a monguzokat Hawaii szigetén. A baj csak az volt, hogy a monguzok nappal vadásznak, a patkányok pedig éjjel, így útjaik sohasem találkoztak. A monguzok a viharmadarakra, a védtelen harisra, a vészmadarak egyes fajtáira vetették magukat. Nagy szerepük van abban is, hogy a csak itt honos hawaii lúd, a neme, kiveszőfélben van. A patkányok pedig zavartalanul szaporodnak.
A hinduk nem gyilkolnak
Indiába hajórakományszám érkezik a gabona Amerikából. Az Egyesült Államok néhány szenátora azonban felpanaszolta, hogy a segély csak azt fedezi, amit a rágcsálók megesznek – azaz Amerika gabonája táplálja India patkányait. A veszteség tírhetetlen méreteket öltött. Felszólították a lakosságot, hogy helyezzenek el mérgezett csalétkeket a házakban és a mezőkön, és a hagyományos, sárból és agyagból gyúrt gabonatárolókat patkánybiztos edényekre cseréljék ki.
– A vallás volt a legnagyobb problémánk – mondja dr. Chaturvedi, a patkányellenes akciók vezetője. – A hinduk ellenérzése a gyilkossággal szemben igen erős (ezért oly sok a vegetáriánus közöttük). Ha a családban megbetegszik valaki, az asszonyok ezt gyakran arra vezetik vissza, hogy a férj patkányt ölt. Az elefántfejí Ganesha isten (aki sok hindu szemében a gazdagság szimbóluma) hintóját patkányok húzzák. Hogy áthidaljuk a vallás okozta nehézségeket, a programot mohamedán falvakban indítottuk útjára. Munkatársaink filmen mutatták be, hogyan terjeszti a patkány a betegségeket, milyen kárt okoz a termésben és az elraktározott élelemben. Ingyen ajánlottuk föl a csalétkeket. A többi település lakói között hamarosan híre ment a sikernek: a kísérleti terület 84 települése közül 20 lényegében patkánymentes, 60 pedig már elfogadott bizonyos ellenintézkedéseket. Csak négy utasította vissza a programot teljes egészében.
– Az éhségtől való félelem a mezei patkányokra irányította a figyelmet. Tapasztalatainkat azonban leginkább a városi rokonaikkal vívott harcban szereztük: idegesítő ellenfélnek bizonyultak. A patkány elég ravasz ahhoz, hogy elkerülje az utcákat, ahol megfoghatja a kutya, a macska; elragadhatja a bagoly, elgázolhatja az autó.
A tisztaság az egyik drága ellenszer
A baltimore-i kutatás a második világháború alatt kezdődött. Attól féltek ugyanis, hogy a tengelyhatalmak patkányok felhasználásával baktériumháborút kísérelnek meg. Az Egyesült Államok kormánya intenzív, hosszú lejáratú vizsgálatokat kezdeményezett a városi patkányok elleni küzdelem módszereinek tanulmányozására, melyek vezetését a felújított John Hopkins Egyetem pszichobiológusára, Curt P. Richterre bízták.A tudósok azt találták, hogy a méreg csökkenti és gyengíti a populációkat, amint azonban a méreghatás megszínik, a patkányok óriási reprodukciós képessége nagyon gyorsan az eredeti létszámra növeli a populációt.A mérgek és csapdák csak elősegítik, hogy még több patkány növekedjék fel. A természetes ragadozók éppoly kevéssé bizonyultak hatásosnak. Egy macska évente 25-30 patkányt öl meg. Ez túl kevés ahhoz, hogy akár csak egyetlen kolónia létszámát is befolyásolni tudja. A kutyák hanyag étkezési szokásai néha még bátorítják is a patkányokat; a legjobban fejlett példányt egy jól táplált kutya ólja alatt fogták.
A patkánykolónia ádáz versengés színtere. Az az anyapatkány, amelyik élelemforrás közelében élt, és sikeresen tíz kölyköt ellett, minden nőstényt megelőz. A hím állatok között hierarchia alakul ki, a domináns patkányok jogot formálnak az élelemforrás melletti helyekre, és az alárendelteket távolabb kényszerítik. Szíkösebb időkben a gyengébb patkányok éhen halnak, vagy másik kolóniához próbálnak csatlakozni, ahol többnyire visszautasításra találnak, és így elpusztulnak. Az emberiség szerencséjére kevés patkány él egy évnél tovább. A tudósok egy alapvető törvényszeríséget állapítottak meg: ha nem csökkentjük a számukat, egy bizonyos területen mindig annyi patkány él, amennyit az adott környezet képes befogadni, azaz, amennyi patkány elegendő élelmet, vizet és szálláshelyet talál. Csak a környezet megváltoztatásával, elsősorban jobb egészségügyi berendezésekkel lehet tartósan visszaszorítani a patkányokat. Ez a látszólag egyszerí koncepció – melyet dr. Davis környezeti manipulációnak nevez – határozza meg a patkányok elleni háború elméleti körvonalait. Csakhogy a gyakorlatban kétségbeejtően nehéz feladat a környezet tisztaságának megteremtése, különösen az öreg és elhanyagolt belvárosokban.
Inkább éhen pusztul, de nem eszik
1960-ban megdöbbentő hírek kerültek nyilvánosságra. Skót tanyákról olyan patkányok kerültek elő, melyek szemlátomást sértetlenül úszták meg a szokásos mérgezést. A rágcsálókban örökletes rezisztencia alakult ki az alvadásgátló szerekkel szemben.
– Ma már sok helyütt fordulnak elő rezisztens patkányok Nagy-Britanniában – tájékoztatott David C. Drummond biológus, a Tolworthy laboratórium igazgatója. – A problémát azonban mégsem kell eltúlozni. Bízom benne, hogy a tudomány úrrá tud lenni a patkányok rezisztenciakialakító képességén. Az új mérgek legjobb forrásai a gyógyszergyárak. A gyárak patkányokon próbálják ki az új gyógyszereket. A gyógyszerészeknek ez nagy bosszúság, de számunkra öröm: új patkányirtó…A végzetes, belső vérzéseket okozó, alvadásgátló szerek, mióta 30 évvel ezelőtt Wisconsin egyetemén előállították őket, a patkányok elleni védekezés legfőbb eszközei. A kutatók azt vizsgálták, hogy miért véreznek el gyakran azok a szarvasmarhák, amelyek romlott szénát ettek, és eközben olyan vegyi anyagot találtak, amelyet dikumarolnak neveztek el. Ebből származott a warfarin neví szintetikus készítmény, mely a patkány számára halálos méreg, de a többi állat számára viszonylag veszélytelen. Miközben újabb anyagok után kutatnak, a tudósoknak meg kell birkózniuk a patkányoknak a csalétkekkel szembeni rendkívül nagy gyanakvásával: a patkány, ha egyszer gyanút fogott, inkább éhen pusztul, de nem eszik abból a táplálékból, amellyel szemben bizalmatlanná vált.
A csapdaállítás is hasonló nehézségekkel jár. A patkányok szinte paranoid gyanakvást mutatnak minden újjal és szokatlannal szemben. Ha felállítanak egy csapdát – vagy csak egy ártalmatlan téglát helyeznek el –, a patkányok egy-két éjszakára teljesen eltínnek. Ez az óvatosság a forrása az okosságukról terjedő híreszteléseknek. Hogy ezeket a nehézségeket legyőzzék, a tudósok egy sor más lehetséges fegyverrel is kísérleteznek. Vegyi és sugárzó eszközökkel próbálják sterilizálni a patkányokat, magas frekvenciájú hanggenerátorokkal hanggátakat próbálnak emelni, ragacsos-süppedős felületeket alakítanak ki, hogy az áthaladó patkányok elmerüljenek.
Új gazdát keres a bolha
Különös, hogy ősidők óta tartó ellenségeskedésünk ellenére a legnagyobb veszedelemről, betegségterjesztő szerepükről csak a századforduló óta van tudomásunk. Biztos, hogy az olasz kereskedők nem estek pánikba 1374-ben, amikor a Fekete-tenger partjairól származó físzerekkel megrakott hajók Genua zsúfolt rakpartjai előtt horgonyt vetettek, és közönséges patkányok kapaszkodtak ki a partra. Az emberek testét hamarosan fájdalmas nyirokcsomó-duzzanatok lepték el: a bubópestis bélyegei. Hamarosan egész Európa a fekete halál szorításában vergődött. Pápai följegyzések 200 ezer elnéptelenedett városról szólnak. Ez volt az emberiség történelmében a legnagyobb járvány: három évig tartott, és 25 millió áldozatot követelt.
Századokon át lángolt föl időnként
a pestis, kétszer dúlta föl Velencét, százezreket ölt meg Londonban az 1665-ös iszonyatos ostrom alatt. Az 1890-es években újra végigsöpört a világon, San Franciscót sem kerülve el. Rengeteg döglött patkányt figyeltek meg mindenütt, ahol a pestis dühöngött. Hamarosan fölfedezték a pestisbacilusokat a patkánybolhák két fajtájában. 1908-ra a kép összeállt: ha egy pestissel fertőzött patkány elpusztul, betegséget hordozó bolhái új gazdát keresnek, köztük lehet az ember is.A tudósok azóta egy sor betegséget fedeztek föl, amelyet ugyancsak a patkányok harapása, férgei, és ürüléke terjeszt. Egyesek, mint például a szalmonellózis és a leptospirózis, rendszerint nem végzetes kimenetelí, lázas megbetegedés formájában zajlanak le. A patkányok által terjesztett Lassa-láz azonban a legnagyobb arányú halálozással járó, ismert betegségek közé tartozik.
– Ha a patkányok ellen harcolunk – figyelmeztet Joe E. Brooks, New York város járványügyi szakértője –, úrrá kell lennünk a lealacsonyító környezeten. A patkányok jelenléte szemrehányást jelent, s olyan bínökre emlékeztet bennünket, melyekről legszívesebben tudomást sem vennénk. §
* mi újság ’78 óta?
Emlékezet és szaglásA patkányok viselkedését és képességeit vizsgálva az elmúlt években is számos különleges tulajdonságra derült fény, például az emlékezetüket és a szaglásukat illetően. A Massachusettsi Egyetem kutatói egy kísérlet során felfedezték, hogy a rágcsáló éppen arról a labirintusról álmodik, amelyben nappal éberen szaladgált. A tudósoknak már korábban sikerült kimutatniuk, hogy a patkányok összetett emlékeket alkotnak azokról az eseményekről, amelyek éber állapotban történtek velük, és ezek az emlékek álmukban előkerülnek. De mert az emléknyomokat az állat hippokampuszában, az agy emlékezőközpontjában azonosították, akkor nem tudták megállapítani, hogy együtt járnak-e olyan vizuális élményekkel, amelyeket az ember is tapasztal álmaiban. Miután alvás közben egyidejíleg mérték a hippokampusz és a látókéreg aktivitását, azt találták, hogy az álomban visszatérő emlékek tartalmaznak olyan képeket, amelyeket a patkány ébren a labirintusban látott.
A tudósok ebből azt a következtetést vonták le, hogy az emléknyomok aktiválódása vagy hozzájárul az emlékek megerősítéséhez, vagy magának a megerősítési folyamatnak az eredménye.A patkányok szaglása úgy míködik, mint a sztereohallás. Az orrlyukon felvett szagokat a rágcsálók agya képes villámgyorsan és térben értelmezni. Indiai kutatók kísérletük során megállapították, hogy a rágcsálók a szagingereket külön-külön veszik fel a jobb és a bal orrlyukon keresztül, s az információkat agyuk 50 ezred másodperc alatt feldolgozza. Egyetlen rövid szippantással átfogó képet kapnak az őket körülvevő világ szagvilágáról, és képesek felismerni nemcsak a szagokat, de azok forrását is.
- Furulya, csapda, sütemény
A patkányokkal való küzdelem ma is zajlik, újabb fegyverekkel. Nincs egyetlen üdvözítő megoldás, a világ különböző pontjain más és más módszerekkel igyekeznek visszaszorítani a betolakodókat. Nemrég visszatértek a patkányok a hamelni patkányfogó városába. A németországi települést – a legenda szerint – 1284-ben valósággal megszállták a rágcsálók, ám egy furulyás játékával elcsalta őket a városból. Igaz ugyan, hogy később a gyerekekkel is ezt tette, a város azonban töretlenül ünnepli a csodát ma is. Idén 725 éve a zenés patkányirtásnak – a furulyás becsalta az állatokat a közeli folyóba, amelyben megfulladtak. Hameln mostani lakosai közül senki sem próbálkozik furulyával, a hatóság emberei inkább patkánycsapdákat állítanak fel. Különböző módszereket vetnek be a világ számos pontján a patkányok ellen, van, ahol mérgezett kenyérrel, másutt mogyoróba kevert fogamzásgátlóval kísérleteznek.
- Az általános gyakorlattal szemben nálunk nem kampányszerí a rágcsálók irtása, hanem állandó méregmezőt alakítanak ki, amellyel a patkánymentes állapot fenntartása a cél. Kakaóssütemény-utánzatok segítségével 24 órás hajtóvadászat zajlik az állatok után. A patkányirtók célzott és szúrópróbaszeríen kiválasztott objektumokra koncentrálnak, vagyis azokra a helyekre, ahol nagy eséllyel bukkannak fel a rágcsálók. Itt is főként a behatolási kapukra figyelnek, azokra a pontokra, ahol a patkányok beférkőzhetnek. A gócokat külön felderítőcsoportok mérik fel, paraffinos mérőkockával. Ez a mignonszerí kocka olvasztott paraffint, faggyút, tejport, és zabpelyhet tartalmaz, s van benne etil-vanillinnel dúsított jó minőségí holland kakaó is, amellyel vonzóvá teszik a patkány számára. Sz. E.
