A legkülönfélébb okok állhatnak amögött, hogy az emberek miért hagyják el tömegesen lakóhelyüket. A legnagyobb szellemvárosok háborúknak, természeti vagy ipari katasztrófáknak vagy gazdasági és geopolitikai változásoknak állítanak furcsa, megdöbbentő emléket.
Az egyik legismertebb szellemváros a ciprusi Famagusta, amelynek egy részét 1974-ben hagyták el lakói. A messzire visszanyúló török–görög szembenállás egyik szomorú momentumaként a török hadsereg 1974 augusztusában elfoglalta a sziget egyik felét, így Famagustát, a népszerí nyaralóhelyet is. A Varosha városrészből elmenekülő görögök hátrahagyták lakásaikat, üzleteiket, szállodáikat, amelyekbe azóta sem térhettek vissza. Az elegáns szállodákkal határolt homokos tengerpart így ma is tiltott területnek számít, török fegyveres katonák őrzik, így még a fosztogatók sem jelentek meg benne. Szintén a háborúskodás vetett véget az egykor virágzó, a 18. században alapított azerbajdzsáni Agdam város történetének. Az azeri–örmény háború során, 1993-ban az örmények foglalták el, az addig ott lakó, több mint 40 000 ember elmenekült, és a városban még mindig tízezrével található taposóaknák miatt nem is nagyon akar visszatérni. A szinte teljesen elhagyatott városban azóta a természet az úr. Ennél is megdöbbentőbb azonban a franciaországi Oradour-sur-Glane története. A városka teljes lakosságát 1944 júniusában egy megtorló akció keretében az SS 4. ezredének katonái kivétel nélkül lemészárolták. A férfiakat legéppuskázták a főtéren, a nőket és a gyermekeket a templomba terelték és rájuk gyújtották azt. A háború után maga De Gaulle tábornok döntött arról, hogy a várost soha nem építik újjá, így az megmaradt Franciaország német megszállásának fájdalmas emlékhelyeként. Ugyanezen a néven kicsivel arrébb új várost építettek, ebben 2200-an laknak.
Egészen más okból lett lakatlan a kaliforniai Bodie városa. Az 1879-ben tízezer lakosú városkát az aranyláz hívta életre 1859-ben, és az aránybányák kimerülése miatt az 1910-es évektől kezdve folyamatosan néptelenedett el, míg az 1940-es évek végére teljesen lakatlanná nem vált. A száraz sivatagi környezet ugyanakkor kedvezett a többnyire fából készült épületek fennmaradásának, így az 1960-as években úgy döntöttek, hogy az egykori aranyvárost múzeumként őrzik meg az utókor számára. Bodie városát ma évente 200 000 látogató tekinti meg. A pennsylvaniai Centraliában is a bányászat vezetett az elnéptelenedéshez, itt azonban a város alatt fekvő szénbányában tomboló bányatíz üldözte el a lakókat. A fénykorában közel 3000 lakóval rendelkező bányászváros egyik szénbányájában 1962-ben ütött ki tíz, amely eleinte nem okozott nagyobb problémát, de amikor 1979-ben a helyi benzinkutas fölfedezte, hogy a kút benzintartályaiban 77 fokosra melegedett a benzin, rádöbbentek a helyzet súlyosságára. A föld alatt azóta is izzik a szén, számos helyen tör fel a füst és a mérgező gáz, így a lakók a 2000-es évekre szinte teljesen elhagyták a várost, amelynek ma már irányítószáma sincs, ugyanis azt 2002-ben érvénytelenítette az amerikai posta.
Az egykori keleti blokk országaiban egymást érik a szovjet hadsereg által a rendszerváltások éveiben hátrahagyott laktanyák, repülőterek és támaszpontok. Közép-Európa legnagyobb lakatlan városa azonban mégsem emiatt, hanem az 1986-os csernobili nukleáris katasztrófa miatt maradt lakók nélkül. Pripjaty városát 1969-ben kezdték építeni, hogy szállást adjon a tőle néhány kilométerre elhelyezkedő atomerőmí építői és munkásai számára. Az 1985-ben 47 000 lakosú város lakóit az erőmíben történt robbanást követő 36. órában kezdték kitelepíteni. Néhány hónap múlva a lakók ugyan visszatérhettek otthagyott tárgyaikért, de lakásaikban már csak a fosztogatók által hátrahagyott dolgokat találták. A többéves sugármentesítési program következtében ma a város kockázat nélkül látogatható, de ott élni továbbra sem ajánlatos.
