Lefitymált uralkodók

Orvosok és kutatók véleménye szerint a szexuális zavarok manapság több mint 200 millió férfit érintenek, ami azonban rendszerint a két érintett fél problémája. Az uralkodók termékenysége azonban a trónutódlás kényes kérdése miatt mindig is közügynek számított, ezért az impotens királyok hálószobatitkaira előbb-utóbb mindig fény derült, a korabeli „bulvársajtó” nem kis örömére. Ráadásul a gonosz, zsarnoki hajlamú, háborodott vagy istentagadó fejedelmeket sem sújtotta oly mértékben alattvalói megvetése, mint az ágyban kudarcot kudarcra halmozó uralkodókat.Betli a nászéjszakán
Meglehetősen gyakori eset, hogy a féktelen szexuális étvággyal felruházott apák fiai gátlásokkal, szorongásokkal küszködnek egész életükben, s képtelenek teljesíteni férfiúi kötelességüket.

• Talán a természet bosszúja teljesült be VI. Ferdinánd spanyol uralkodón is. Édesapja naponta legalább három alkalommal gyakorolta a lepedőakrobatikát, s még haldokló feleségét sem kímélte meg heves gerjedelmétől. A bigottan katolikus király persze minden alkalommal annak rendje-módja szerint meggyónta „bínös” vágyait. Ferdinánd roppant messze esett apja (termékeny) fájától. Az alacsony, félénk, visszahúzódó trónörökösről sevillai orvosok megállapították, hogy még a magömlésig sem képes eljutni próbálkozásai során. A csodában bízva azonban megházasították, de hogy miért éppen a csúnya és himlőhelyes portugál hercegnővel, Barbarával, annak csak a diplomácia csírcsavaros útvesztője a megmondhatója. A nászéjszaka érdeklődés hiányában elmaradt, ám a pár később mégis megtalálta a közös hangot. Rajongtak a színházi előadásokért, és mindketten odavoltak Farinelliért, a kasztrált tenoristáért. Talán elnézhetjük nekik a testi-lelki azonosulást. Felesége korai halála után a depressziós Ferdinánd kifordult önmagából: tört-zúzott, erőszakossá és ingerlékennyé vált. Megkísérelte ollóval felvágni ereit, lepedőjénél fogva igyekezett felakasztani magát, méregért könyörgött doktorainak. Végül az állandó koplalás mellett döntött, s a kóros lesoványodás éhhalálba taszította a szerencsétlen sorsú, gyermektelen uralkodót.

• XIII. Lajos francia király már kisgyermekként is erős kisebbségi érzésben szenvedett. Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy szoknyavadász apja az alig hároméves kisfiúnak megmutatta a péniszét, s elmagyarázta neki, hogy ez a nemes fa, melynek tövéről ő is származik. A nevelőnők és udvarhölgyek gyakran cirógatták az apróság ágyékát, és visongva arra biztatták, hogy követelje meg udvaroncaitól, csókolgassák a „nemes fegyvert”. Dajkái folyton azzal riogatták: micsoda szégyen lesz, ha képtelen lenne teljesíteni kötelességét a nászéjszakán. „Vicces kedví” orvosa azzal ijesztgette, hogy ha nem engedelmeskedik, akkor levágja a férfiasságát. Nem csoda, hogy amikor a gátlásos, rémült kamasz frigyre lépett Ausztriai Annával, már a nászéjszakán csődöt mondott. Az udvaroncok és cselédek, akik akkoriban bejáratosak voltak a királyi nászágyhoz, sikamlós történetekkel igyekeztek felszítani vágyait, ám csak a fiatalember szorongása erősödött. Több kísérlet után sem tudott behatolni, mire kétségbeesetten azt kiáltozta: „Jézusom, bele fogok pisilni a testébe!” És mint a baljós jóslatok általában, ez be is következett. A nyomasztó éjszaka annyira sokkolta a tapasztalatlan uralkodót, hogy négy esztendőn át kerülte vonzó hitvesét, gyóntatója is hiába próbálta rábeszélni, hogy együtt háljanak. Azután egyik nővére esküvőjén szemléltető oktatást kapott. Testvére így bátorította: „Sire! Csinálja ugyanezt a királynéval, s akkor minden rendben lesz!” Egy hét múlva Lajos nekiveselkedett, és végre asszonnyá tette Annát. Azért néhányan ma is kételkednek a későbbi Napkirály származását illetően. Ha az angol Buckingham hercegnek a királyné körüli legyeskedésére gondolunk, ebben akár lehet is valami.

Csömörből vödörbe
Előbbi példából is kiderül, hogy a szexuális zavarokat a legtöbb esetben nem születési rendellenesség okozza. Néha éppen a túlfítött vágy, mohó gerjedelem, féktelen szenvedély csap át impotenciába.

• A törpe növésí dán uralkodót, VII. Keresztélyt nevelői nagy adag veréssel, rengeteg nyugtatóval próbálták lecsillapítani, hiszen már serdülőként az  alkohol és az örömlányok rabjává vált. Olyan megszállottan maszturbált, hogy orvosai már az életéért rettegtek. Ivócimboráival napestig a koppenhágai utcákon randalíroztak, bunkósbottal félholtra verték a járókelőket, nőket hajkurásztak, bordélyházakat dúltak fel. Az ifjú király szadomazochista hajlamai egyre vadabb tettekre sarkallták. Püfölte, csipkedte magát, tízifával égette a húsát, sót dörzsölt a sebeibe, nekirohant a falnak, barátaival kínpadon korbácsoltatta magát véresre. Környezete úgy vélte, ezek a kis fiatalkori botlások abbamaradnak majd, amint Keresztélyt megházasítják. Az aberrált uralkodó azonban nem rajongott az ötletért, noha Karolina Matilda angol hercegnő kezével 100 ezer font hozományt is kapott 1768-ban. Hitvese arcmását árnyékszéke fölé akasztotta, tíket szurkált kipárnázott karosszékébe, s néhány gyors éjjeli menet után teljesen elhanyagolta asszonyát. Életmódja miatt a felséges úrra a cseppet sem hízelgő „Észak pernahajdere” gúnynevet aggatták. Heves vágyait azonban alaposan lelohasztotta, hogy az egyik örömtanyán nemi bajjal ajándékozták meg, melynek következtében többé nem érezhette magát férfinak. Persze talált magának elegendő érdekes elfoglaltságot. Éjszakánként a palota folyosóin rohangált, és minden ajtón bedörömbölt, hogy mások se tudjanak aludni. Rendszeresen felpofozta minisztereit, bakugrásokkal lendült át az előkelőségek hátán. Pincéjében patkányokra vadászott, de imádott kutyáját udvari tanácsossá nevezte ki. Kevésbé imádott feleségét házasságtörés miatt eltaszította. Alattvalói végre rádöbbentek arra, hogy az impotens király agya teljesen megbomlott, és miután ön- és közveszélyessé nyilvánították, hátralévő évtizedeit szigorú házi őrizetben kellett eltöltenie.

• Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemről azt rebesgették rosszakarói, hogy markában egy vérröggel jött a világra, és amikor vízbe helyezték, hallá változott. Bár epilepsziás rohamok gyötörték, már kamaszként habzsolta a nőket. A német-római császárral kialakított törökellenes szövetséget Mária Krisztierna főhercegnővel kötött házasságával kívánta megpecsételni. Színpompás, pazar esküvőt tartottak Gyulafehérváron, ám a nászéjszakán a fejedelem rádöbbent a valóságra: már nem képes a merevedésre. Ettől kezdve a szégyent elviselni alig képes uralkodó szinte menekült felesége elől a csatamezőre. Különböző mendemondák röppentek fel, mely szerint fiatalkori kalandjai során vérbajjal fertőzték meg, mások elhagyott kedvese bájitaláról, átkáról suttogtak. Némely udvaronc szerint szerény, visszahúzódó természetí hitvese beszélte rá a szízi életmódra. Különböző praktikákkal kísérleteztek: imádkozással, varázserejí forrásokban való fürdéssel, masszázszsal, kenőcsökkel, bívös öv viselésével – mindhiába. Végül mindkettejük viaszszobrát is elkészíttette, és a két bábut szeretkező pózban egymásra fektette, ám ez sem segített. Az elkeseredett uralkodó szerzetesi életre vágyott, majd bíborosi kalapot kért a szentatyától. Három alkalommal mondott le a hatalomról unokatestvére javára, egyben nyakába akarta varrni érintetlen asszonyát is, ő viszont inkább zárdába vonult.

Elhálatlan házasságok
A férfiúi cselekvőképtelenség hangoztatása kiválóan alkalmas a politikai ellenfelek lejáratására is. Sőt, az uralkodóház számára értéktelenné vált házasságokat is fel lehetett bontani ilyen vádak terjesztésével.

• Toscanai Matild, a 43 esztendős özvegyasszony azért lépett házasságra a nála majd három évtizeddel fiatalabb Welf bajor herceggel, hogy a német fejedelmet a pápa oldalára állítsa a császárral szemben. A dáma azonban kopaszra nyírt fejjel, szőrcsuhában bújt ágyba az ifjúval, hogy ezzel is jelezze, nem rabja az érzéki örömöknek. Nem csoda, hogy az újdonsült férj csütörtököt mondott. Erre azonban szíve hölgye alaposan elnáspángolta, és hazazavarta anyucihoz. A jeles frigyet hat esztendővel később érvénytelenítették alkalmatlanságra hivatkozva.

• Néha azonban akár erényt is lehetett kovácsolni a férfiú tehetetlenségből. Az ájtatos nyugat-római császár, Honorius gyengekezí uralkodónak, és csődtömeg férjnek minősült. Eszes tanácsadói azonban kiötlötték, hogy kizárólag erkölcsössége miatt gyakorolja az önmegtartóztatást, s a szízi házasság bajnokaként reklámozták alakját. Néha azért kilógott a lóláb, mert a császár szenvedélyesen rajongott egyik húgáért. &Oumllelgette-csókolgatta, enyelgett vele, ám a testvérke visszautasította közeledését.

• Fekete Leszek lengyel herceg is a vallásosság máza mögé menekült az ágybeli viszontagságok elől. Szókimondó hitvese, Grifina azonban ötesztendei kudarchalmozás után Krakkóban közhírré tétette, hogy férje impotens. Szemérmes Boleszláv és neje, Szent Kinga, akik hosszú házasságuk ellenére érintetlenek maradtak, megbékítették a viszálykodó párocskát. Leszek orvosi kezelésnek vetette alá magát, ám ez jottányit sem segített rajta.

• Zsebszájú Margitnak, Tirol és Karintia örökösnőjének arcát hatalmas száj és ormótlan állkapocs csúfította el. Két gazdag tartománya azonban kérők sokaságát vonzotta. Miután igent mondott a kamasz és éretlen Luxemburgi János Henriknek, keseríen kellett tapasztalnia, hogy ura a szerelmes éjszakák helyett rendszeresen elpáholja. Ezért mindenáron meg akart szabadulni hites urától. 1341 őszén bereteszeltette a vár kapuját, hogy vadászatról hazaérkező együgyí férje tudtára adja, kívül tágasabb. A bárdolatlan ifjú éhesen, ázottan, összefagyva, kivert kutya módjára kullogott el. Margit nyilvánosan kihirdette, hogy János Henrik képtelen volt elhálni a házasságot, majd a következő évben egy rokonszenvesebb hercegnek nyújtotta a kezét. A Luxemburg-família azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Kicsapongó, züllött életére utalva sározták be az „Alpok Hamupipőkéjének” jó hírét, mintegy alátámasztva a vádakat azzal, hogy a zsebszáj közönségesen a női nemi szerv megjelölésére szolgált a népnyelvben. Az európai udvarok férfifaló szajhának titulálták Tirol grófnőjét, a pápa pedig kiközösítette újdonsült férjével együtt.

• Ce-hszi kínai anyacsászárnő Margittal ellentétben éppen azért választotta ki a pekingi sárkánytrónusra unokaöccsét, Kuang-hszüt, mert tudott komoly testi fogyatékosságairól. A gyermeket abnormális herékkel verte meg a sors. Felnőttként is olyan betegségben szenvedett, mely önkéntelen ejakulációt okozott, így örökös nemzésére nem volt módja. Hatalomvágyó nagynénje éppen ezt akarta, hiszen maga kívánta kijelölni a soros utódot. A dadogó, visszahúzódó császár többszörösen is hátrányos helyzetínek számított: iszákos apja és neurotikus anyja gyakran éheztette. Impotenciája közismert ténynek számított, ezért alattvalói titkon mélyen megvetették, és a becsmérlő tien jen (természetes eunuch) kifejezéssel illették. Mivel a halhatatlanságot gyermekei révén nem nyerhette el, sikeres nyugati mintájú törvényekkel akarta Kínát felemelni. Ce-hszi azonban államcsínnyel megbuktatta a 100 napos reformokat. Az uralkodót házi őrizetbe helyezte, majd a heréltek révén megmérgeztette a félreállított Kuang-hszüt.
 
Szík férfiasság
Sok esetben a potenciazavar magyarázata pofonegyszerí. A fitymát alkotó bőrredő nyílása túl szík, amely fájdalmassá, vagy képtelenné teszi a közösülést. E bajtól szenvedők ezért kerülni igyekeznek a szexuális kihívásokat, noha egy apró mítéttel tökéletesen lehet kezelni a problémát.

• Az elhízott, félszeg francia trónörökös, Lajos, 1770-ben vezette oltár elé a rendkívül csinos osztrák Marie Antoinette hercegnőt. A kamaszok nászéjszakáján semmi említésre méltó nem történt, hiszen a pufók ifjú férj teletömte magát a lakomán, s jóízíen szuszogott kívánatos hitvese mellett. Néhány hónap múlva a hozzáértő doktorok megvizsgálták, s úgy vélték, hogy még éretlen a szexre, ám helyes táplálkozással és megfelelő gyakorlattal teljesíteni fogja férfiúi kötelességét. Teltek-múltak a hetek, hónapok, évek, nem történt semmiféle változás. Sokan azt terjesztették, hogy Lajos ejakulátuma tiszta víz, míg hamvas bőrí felesége udvaroncaival és barátnőivel hancúrozik. Hamarosan trágár gúnyiratok jelentek meg a pár meddő nemi életéről. Miután Marie Antoinette minden Bécsbe küldött levelében panaszkodott férje tehetetlenségére, végül bátyja, II. József császár inkognitóban Versailles-ba érkezett, hogy kifürkéssze, mi a probléma tárgya. Bizalmasan elbeszélgetett sógorával, és így hamar rájött, hogy az uralkodó fitymaszíkülettől szenved. Hosszas kérlelés után XVI. Lajos végre túlesett a mítéten, amely visszaadta férfiasságát. Ezt követően boldogan gyakorolta az eddig ismeretlen örömöket. Nem sokkal később szépséges hitvese trónörökössel is megajándékozta. Abban az esztendőben Párizsban a Caca de dauphin vitte el a pálmát a legdivatosabb színek között, mely a trónörökös pelenkájában lapuló széklet árnyalatát idézte vissza.

Egy ágyban az ellenséggel
III. Péter cár nem az egyetlen impotens uralkodó volt, akinek alaposan meggyílt a baja feleségével.
• III. Péter orosz cár sorsa cseppet sem irigylésre méltó. Mindössze háromesztendős volt, amikor édesanyja meghalt. A kisfiút vasszigorral nevelték, több verést kapott, mint ételt, betegségeinek se szeri, se száma. Lázrohamok, görcsök, ájulások kínozták, felfogóképessége kivételesen gyengének bizonyult. A cérnavékony, holtsápadt, himlőhelyes serdülő ráadásul még fitymaszíkülettel is kínlódott. Még trónörökösként kellett egybekelnie Katalin hercegnővel. A bállal, fogadásokkal, opera-előadással és tízijátékkal színesített esküvő után Péter bábukat és játékokat hozatott a hitvesi ágyba, s azokkal szórakoztatta fiatal hitvesét. Hét esztendőn keresztül sosem közeledett hozzá, ellenben komoly ón- és ólomkatona seregletet halmozott fel, papírvárakkal és faágyúkkal. Amikor egy patkány megrágcsálta két keményítőlisztből gyúrt harcosát, a tettest elrettentésül hálószobájuk közepén akasztotta fel. A gyermeteg lelkí ifjú hamarosan rászokott az italra, gyakran részegeskedett, durva vicceket sütött el, alaposan eltángálta feleségét. Testi hibáját azzal igyekezett enyhíteni, hogy folyton vélt hódításaival hencegett, több udvarhölgyet is kitüntetett figyelmével. Katalintól mindenképp örököst várt az udvar, s ő nem tagadta meg kegyeit a jóképí férfiaktól.

Amikor megtudta, hogy várandós, rábeszélte együgyí férjét a mítétre, ezáltal a közvélemény előtt hitelesítették az utód származását. Péter azonban magtalannak bizonyult, s soha többé nem osztotta meg ágyát hítlen asszonyával. A kancsal, ragyás arcú, bögyös Jelena Voroncova grófnőt választotta szeretőjének. A buta és közönséges amazon folyton köpködött, úgy káromkodott, mint egy kocsis, s néha egy-egy nyaklevest is kiosztott az iszákos cárnak. Az uralkodó azonban nem sokáig ült trónján, mellőzött felesége maga mellé állította a hadsereget, s államcsínnyel magához ragadta a hatalmat. A gyámoltalan Péter levélben kért bocsánatot nejétől, lemondott a koronáról. Ôrei néhány nappal később meggyilkolták, a hivatalos források azonban aranyeres bélgörcsöt jelöltek meg a halál okaként.

• &Aacutedáz Alfonz aragón király a csatamezőn érdemelte ki imponáló melléknevét, az asszonyoktól azonban irtózott. Csupán azért lépett frigyre Kasztília és León özvegyen maradt örökösnőjével, hogy egyesíthesse a spanyol földeket. Az asszony azonban nem vette jó néven a mellőzöttséget, és hamarosan faképnél hagyta impotens urát. Ezt követően tizenhárom esztendőn át kíméletlen harcot vívtak egymás ellen seregeik élén. A dúsgazdag dámát fővezérei egyben szeretőként is szolgálták, talán hogy ezzel is bosszantsák a csődöt mondott „csődört”.

• XVIII. Lajos francia királyt kamaszkorában „örvendeztették meg” Mária Jozefa szárd hercegnő házassági ajánlatával. A törpe termetí, kövér, csúnya és buta lányt csak hosszas könyörgés után tudták rávenni, hogy néha-néha nyakat, hajat és fogat mosson. Négy évtizedes házasságuk alatt nem is alakult ki a pár között semmiféle testi érintkezés. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lajos másoknál sem volt képes teljesíteni. Ezt azonban azzal igyekezett leplezni, hogy tüntetőleg kegyencnőt tartott.

• Amikor II. Izabella spanyol királynőt 1843-ban nagykorúvá nyilvánították, egyik unokatestvérét, Assisi Ferencet, Cádiz hercegét ajánlották férjjelöltnek. A kiszemelt vőlegényről olyan pletykák terjedtek el, hogy 21 éves kora ellenére sosem volt még kapcsolata hölggyel. Szoprán fejhangja, nőies cicomázkodása, finom alsónemík iránti rajongása szintén riasztóan hatottak. Izabella sírt és toporzékolt, hogy nem akar a hitvese lenni. Apja azonban nem tágított. A királynő meggyőzésére egy híres apácát használtak fel, aki eskü alatt vallotta, hogy Cádiz hercege tökéletes férfi. A nászéjszaka azonban ezúttal is komoly csalódást hozott, másnap a pár már külön hálószobába költözött. Izabella kérelmezte a válást, ám a pápa nem volt hajlandó felbontani a szent köteléket. A nimfomániás hölgy kárpótlásul férfiak tucatjaival vigasztalódott, és sorra szülte a gyermekeket. Tehetetlen férje féltékenységi rohamokkal gyötörte, s állítólag megbízott egy papot, hogy hítlen asszonyával végezzen. Végül mégis a bosszú meghökkentő módját választotta: falkányi felpántlikázott uszkárt sétáltatott a parkban, s mindegyik kutyust felesége egy-egy kedveséről nevezte el. Az 1868-as forradalom elízte a gyílölködő párocskát a spanyol trónról, s Franciaországban végül kimondhatták egymásnak a boldogító nemet.

• VI. Alfonz portugál uralkodó szerencsésnek érezhette magát, hiszen annak ellenére örökölte a trónt, hogy csak hatodik fiúként látta meg a napvilágot. Fortuna azonban gúnyt ízött szegényből, hiszen gyengeelméjí,beszédhibás, sánta, bal karjára béna, s mindezek mellett még nemzőképtelen is volt. Lustasága miatt naphosszat ágyában heverészett, és iszonyatosan meghízott. Vallási kötelezettségeit úgy teljesítette, hogy a papoknak megengedte: minden reggel a szobájában misézzenek, ám fel nem ébreszthették. Az impotenciájáról szállingózó híreszteléseknek azzal próbált gátat vetni, hogy csábos örömlányok társaságában mutatkozott palotájában. Busásan megfizette a könnyívérí perszónákat, akik cserében a király fantasztikus szexuális képességeit ecsetelték vendégeiknek. Még egy hozzá hasonlító kislányt is udvarába hozatott, akit a törvénytelen gyermekének mondott. Bár a szeretkezésre képtelen volt, testében túlfítött vágy tombolt. Gyakran azért hivatott prostituáltakat, hogy nézhesse, miként teszik magukévá őket a cimborái. Sosem akart megházasodni, ám környezete szüntelen unszolásának engedve 1666 nyarán rászánta magát e lépésre. Arájának, a csinos Mária Franciska hercegnőnek azonban ebből semmi haszna nem származott. Férje elhanyagolta, szinte be sem tette a lábát a hálószobájába. Nem csoda, hogy a fiatalasszony inkább egy zárdába menekült. Alfonz fejszésekkel próbálta bezúzni a kolostor ajtaját, ám az uralkodó öccse lovagiasan megvédelmezte sógornőjét. Foglyul ejtette a királyt, aki beismerte nemzőképtelenségét, és lemondott a trónról. A frigyet felbontotta a lisszaboni püspök, s Mária Franciska kezét, valamint a portugál koronát elnyerte a hős megmentő.

Páratlan páros
• IV. Henrik, Kasztília királya és II. Károly, Spanyolország uralkodója számtalan kórságtól szenvedtek. Dinasztiájuk utolsó férfitagjaként azonban a közvélemény megkövetelte tőlük, hogy örökösöket nemzzenek. Két-két feleséggel, elképesztőbbnél elképesztőbb módszerekkel kísérleteztek, ám életük alkonyán be kellett ismerniük: kudarcot vallottak. Alattvalóik persze nem tudtak belenyugodni abba, hogy felséges uraik csütörtököt mondanak az ágyban. Fekete mágiát gyanítva a háttérben, azt rebesgették, hogy a koronás főket ellenségeik babonázták meg.

• Több mint két évszázaddal később
a spanyol trónon ücsörgő II. Károlyt sújtották hasonló megpróbáltatások. A sovány és gyenge szervezetí uralkodót négyéves koráig 14 különböző szoptatós dajka táplálta. Lábain alig bírt megállni, deformált állkapcsa miatt nem tudta megrágni az ételt, így darabokban kellett lenyelnie. Szédülés, vízkór, lázrohamok, fejgörcsök, emésztési zavarok gyötörték, néha heves dühkitörések robbantak ki belőle. Mániákus önkielégítési szenvedély kínozta, ami miatt a korai magömlés súlyos formájában szenvedett. Tizennyolc esztendős korában az elragadó Orléans-i Mária Lujzát vezette oltár elé. A nászéjszaka után Károly kijelentette, hogy már nem szíz, ám senki sem vette be a maszlagot. A király és alattvalói is a csinos hercegnőt okolták, hogy nem esett teherbe. Férje meddőség elleni főzetekkel traktálta, melyek hányást és gyomorfájást okoztak. A francia követ ugyanakkor ellopatta az uralkodó alsónadrágját, hogy kiderítsék a kudarc valódi okát. A legtöbb udvaronc azonban úgy vélte, bíbáj béklyózza meg felséges urukat. A királyné kíséretének tagjait kínvallatásnak vetették alá, de mégsem találták meg az átok forrását. A kuruzslók szerint a gonosz akkor szállta meg a királyt, amikor tejben oldott csokoládét ivott. A rontás elízésének legegyszeríbb módját ajánlották, böjt idején szentelt olívaolajat kellett kortyolnia, s 18 napon át az önmegtartóztatást gyakorolnia. Tízesztendei kínos és terméketlen házasság után 1689-ben Mária Lujza kilehelte a lelkét. A mai uralkodóházak leszármazottjai szívesen mutogatják ősi családfáikat. A leírtakból azonban erősen gyanítható, hogy a vérvonal továbbviteléhez néha bizony egy-egy lovászfiú vagy szobainas „besegítésére” is szükség volt. §

•   Deli szultán feltámadása Ibrahim török szultánt a Deli (&#336rült) melléknévvel ruházták fel igazhití alattvalói. Trónra kerülése előtt a Belső Palota, a Ketrec foglya volt, teljesen elszigetelve a külvilágtól. &Aacutellandó rettegésben élt, nem tudhatta, hogy bátyja mikor küldi hozzá a hóhérokat. Az értelmi fogyatékos herceget a félelem szinte teljesen megbénította, ezért kormányzása első évében nem is közeledett a nőkhöz. Nem csoda, hogy már azt pletykálták, impotens. Miután a dinasztia utolsó férfi leszármazottja volt, sokan attól tartottak, hogy vele kihal az uralkodóház. Anyja szebbnél szebb lányokat vásárolt háremébe, ám a 24 éves Ibrahim jóformán rájuk se nézett. Nevelője pornográf képeskönyveket mutogatott neki, és mérhetetlen mennyiségí ajzószerrel tömte. A spanyol légy mellett giliszta, porrá őrölt rinocéroszszarv, tejben főtt mézes koshere, tigrisvizelet is szerepelt a „pompás" afrodiziákumok listáján. És lássunk csodát: Ibrahimban végre feltámadt a szexuális étvágy. Az első éjszakán már öt rabnőt kéretett magához, aztán egyre inkább fokozta az ütemet. Minden eszközzel nemi vágyait akarta serkenteni: bájitalokat ivott, szobája falát körös-körül tükrökkel boríttatta, hogy minden szögből láthassa saját szeretkezéseit. Imádta meglesni mások pásztoróráit is. Hosszasan legelészett a szeme a hárem medencéjében viháncoló ágyasain. A palotakertben minden rabnőjének le kellett dobnia fátylait, majd a kéjvágyó és pucér uralkodó nyihogva rohangászott közöttük.

  Megkövetelte, hogy fújtassanak, kapálózzanak, amikor magáévá teszi őket. &Uacutegy döntött, csakis cobolyprémeken szeretkezik, és az erotikus kötetek szenvedélyes gyíjtőjévé vált, sőt igyekezett maga is új pozitúrákat kitalálni. Ha ágyasai a feléjük hajított drágakövet, gyöngyöt ügyesen elkapták szeméremajkaikkal, meg is tarthatták a kincseket. Amikor megpillantotta egy üsző hatalmas nemi szervét, annak aranyba öntött mintáját birodalma minden szegletébe elküldte, hogy hasonló adottságú asszonyt kerítsenek neki. Különösképpen rajongott a molett, sőt egyenesen hájas hölgyekért. &Uumlgynökei kirajzottak, hogy megleljék országa legsúlyosabb teremtését. A versenyt végül a másfél mázsánál is többet nyomó örmény származású Cukorfalatka nyerte. Megtalálóját egy egész tartománnyal jutalmazták. Ibrahim néhány év mámoros és kicsapongó nemi élet után azonban megcsömörlött az élvezetektől. Asszonyai könnyedén az ujjuk köré csavarták a kiégett férfit, akinek aktivitása melankóliába csapott át. Nyolcesztendei kormányzás után végül lázadás döntötte meg hatalmát. Ibrahim az anyjához menekült, és rimánkodott, hogy védje meg. De már nem volt szükség rá, hiszen közben rengeteg utódot nemzett. Lemondatása után kilenc napon át zokogott tömlöcében, a Verébházban, de nem kerülhette el a sorsát. Legközelebb a hóhér kopogtatott nála.

•  &Oumlrdögi praktikák
  IV. Henrik 1440-es valladolidi esküvőjét széthasított koponyákkal, letépett karokkal színesített lovagi torna, emberrablás, kivégzés kísérte. A lakomák alatt sorra hullottak az udvaroncok, így a vendégek végül gyászruhát öltöttek. A nászéjszakán három jegyző állt lesben a 15 éves fiatalok hálótermében, hogy meggyőződjenek a házasság elhálásáról. Az ajtóban két hírnök várakozott a vérfoltos lepedőre, s további szolgák álltak készenlétben, hogy a nagyszerí pillanatban megfújják a fanfárokat. Vártak és vártak órákon keresztül, ám az égvilágon semmi sem történt, a kürtök némák maradtak. Henrik e különleges teljesítményével kiérdemelte kortársaitól a Tehetetlen jelzőt. A toledói érsek 13 esztendő elteltével – isten malmai lassan őrölnek – felbontotta a meddő frigyet. Az elküldött ara atyja azonban haragra gerjedt, hogy lánya nem volt képes felszítani férje szenvedélyét, ezért örökös fogságra ítélte szerencsétlen gyermekét.

  Henrik újabb esélyt kapott a sorstól. Ezúttal a karcsú, fekete hajú, szépséges Portugáliai Johannát szemelték ki számára, aki csekély tizennégy évvel volt fiatalabb nála.A hajlott hátú, kövér, izzadságtól és a lovak szagától bízlő király az esküvő után bekanalazta a bikaheréből készült erőlevest, benne a tarajos sül porrá tört tüskéivel, s ily módon felvértezve mászott be menyasszonya ágyába. Teljes fiaskó, az uralkodó ismét felsült. Ekkor a Padovai Egyetemen tanító német orvos gondosan megvizsgálta, s megállapította, hogy nemi szervének rendellenessége miatt (túl vékony pénisz, hatalmas makk) nem képes normális szexuális életre. A professzor mesterséges megtermékenyítést ajánlott megoldásként. Kézzel felizgatták Kasztília urát, a csekély vizes ondót aranyból készült libatömő segítségével juttatták Johanna méhébe. Hétévi próbálkozás után a királyné végre teherbe esett. Henrik azonban meg volt győződve felesége hítlenségéről, s a második gyermek világrahozatala után hazakergette kikapós asszonyát.