Winkler Nóra kiállításkritikája
Szépmívészeti Múzeum
1146 Budapest, Dózsa György út 41.
Nyitva: 2013.július 14-ig.
Kicsit furcsa, hogy a Szépmívészeti Helmut Newton-fotókiállítására a zsilipelős beengedőrendszerrel jutunk be, mint az előző Cézanne-ra. Ez a hermetikus zárás, ami a páratartalmat, hőmérsékletet is szabályozza, a festményeknél indokolt, sőt a múzeumok közti kölcsönszerződésben rögzített, de itt most fotók vannak, valamiért a Cézanne-kiállításhoz épített falakra installálva. Bent Newton hatalmas portréja fogad, mintha a fiatal Koós János szikárabb változata lenne, markánsabb, erős sármmal. Azt, hogy ez a kultikussá vált életmí létrejöhetett, egy jókor meghozott éleslátó családi döntésnek köszönhetjük – szemben sokakkal, ők ’38-ban eljöttek Németország zsidókat korlátozó légköréből. A szülők Dél-Amerika, a tizennyolc éves Helmut Kína felé indult, végül Szingapúrba érkezett, ahol elkezdett fotósként dolgozni. Innen az angol hatóságok küldték Ausztráliába, ahol a hadseregben szolgált, volt teherautó-sofőr, beleszeretett és feleségül vette June Brown színésznőt, aki Alice Springs néven saját fotós karriert futott be. Newton melbourni fotóstúdiója jól ment, színházi és még több divatfotót csinált magazinoknak, majd ’57-ben az angol Vogue egyéves munkaszerződésével Londonba költözött. A karakteres stílusát, erotikus, néha szado-mazo- és fétisfelhangokkal gazdagított, megkomponált, stilizált jelenetekből álló sorozatait London után Párizsban fejlesztette ki. Nemcsak stílusa volt felismerhető, egyes fotói még életében váltak ikonikussá.
Mert azon nem vagyunk meglepve, hogy Szinyei Majálisa sokféle vicces átiratban – szemétdombok közt hevernek vagy hajléktalanok csatlakoznak a társasághoz – születik újjá, 1873 óta volt ideje beleivódni az emlékezetbe, de Newton Jönnek sorozatának gyorsan lett ilyen erős utóélete. Sorozata egyik képén négy jól öltözött szupernő jön felénk valami ellentmondást nem tírő lendülettel, a másikon ugyanolyan testtartással meztelenül. Ennek láttam például télapós verzióját is. A Szépmíben természetesen ott a Jönnek, sok más kultképpel és kevésbé ismertekkel. Lagerfeld húszas évekbeli orosz hipnotizőrnek tínik portréján, Raquel Welch fürdőruhás amazon Beverly Hills-i villájának bokrai előtt. Elegánsan unatkozó Thurn-und-Taxis hercegnők cigarettáznak kereveteken, vagy yachtokon próbálják elviselni tíz izmos matróz tekintetét. Egyik sorozatán izgalmas lakásokban ülnek nők, körbevéve szanaszét tárgyakkal, direkt dekomponált, humoros beállításokon. Hínárban fekszik a modell egy aktképén, nekem Martin Munkácsi tengerparti divatfotói jutottak eszembe, síró, kiakadt modellekkel, akik szétfagytak a téli hajnalon, de a kép egyszeríen új korszakot nyitott. Newton divatfotóinak időtállósága szíven ütő. Szerinte ezek akkor jók, ha filmes képkockának tínnek. Ez ma evidens, minden szebb magazinban önálló sztorit mesélnek a divatsorozatok, de 1982-ben elég eredeti volt. Frissek is maradtak. Néztem egy ’84-es Chanel-kampányképét, van rajta egy fehér ruha, azt most azonnal elkezdeném hordani, és nyilván nem csak a szabása vágykeltő.
További kiállításkritikákat olvashat az oldal Kritika rovatában.
