Az orángutánok figyelemreméltó mérnöki képességekkel rendelkeznek, amennyiben fészeképítésről van szó.A Manchesteri Egyetem kutatói a Szumátra szigetén élő emberszabású majmokat követték és filmezték le, emellett orángutánok fészkeit is szétbontották, hogy az építés folyamatát megértsék. PNAS tudományos lap hasábjain megjelent tanulmányból kiderül, hogy az említett élőlények vastag ágakat választanak állványzatul, míg vékonyabbakat a ruganyos matracok készítéséhez. Köztudott, hogy valamennyi nagy emberszabású majom – beleértve a gorillákat, csimpánzokat, és a bonobókat – éjszakáról-éjszakára új fészket készít. Gyakran előfordul, hogy nappal is létrehoznak egy alvóhelyet, feltételezhetően azért, hogy egy alapos táplálkozás után lepihenhessenek. Ezek azonban sokkal esetlegesebbek az éjjeli változatoknál. A fiatal orángutánok egészen 8 éves korukig anyjukkal közös fészekben élnek, azonban addig is sírín gyakorolják a lakhelyépítés technikáját. Az állatok kifinomult eszközhasználattal rendelkeznek, és otthonosan mozognak a fészek megtervezésében. Rájöttek például arra, hogy a még friss, lédús és zöld ágak nehezebben törnek ketté, ezért ezeket meghajlítva és egybeszőve a fészek állványzatához használják. Ezt bélelik ki aztán finom leveles ágakkal, gallyakkal. Az építési folyamat 5-6 perc alatt gyakorlatilag befejeződik, az elkészült alvóhelyek gyakran több mint 30 méter magasban helyezkednek el, és mivel egy kifejlett hím orángután a 80 kg-os testsúlyt is elérheti, a fészeknek meglehetősen strapabírónak kell lennie. A fészeképítés jelentőségét mind a madarak mind az emberszabású majmok esetén elhanyagolták a tudósok, talán azért, mert úgy vélték ez a tudás a génekben rejlik, és nem szükséges fejlett eszközhasználat hozzá.
