Az idén először alakult ki ózonlyuk az északi féltekén. A jelenséget a szokatlanul hosszú és hideg téllel, és a sarki állandó ciklon szokatlan erejével magyarázzák a tudósok. Az ózonréteg vastagsága nyolcvan százalékkal csökkent.Már a mérési eredmények első, tavaszi felülvizsgálatakor is drasztikus ózonveszteségről számoltak be az Északi-sark légkörét vizsgáló tudósok, de a Nature tudományos folyóirat október 2-i számában megjelent teljes elemzésből kiderül, a mostani mérési adatok szerint húsz kilométerrel a felszín felett 80 százalékkal csökkent az ózonréteg vastagsága, ami példátlan, gyakorlatilag már lyuknak lehet nevezni. Ózonlyuk eddig csak a Déli-sark fölött keletkezett, alapvetően meteorológiai okokból.
A kutatók szerint az ózonlyuk amiatt alakulhatott ki, hogy idén szokatlanul hideg volt a tél a sarki sztratoszférában, és az északi-sarki állandó ciklon (polar vortex) szelei is vadabbul fújtak, elzárva a dél felől érkező melegebb áramlatok útját. Az ózonlyuk azért szokott csak a Déli-sark felett kialakulni, mert ott jellemzően hidegebbek a telek.
Egyelőre még nem kell számolni az ózonlyuk állandósulásával, de ha a sztratoszférában hideg tél van, és ez magas klórszinttel párosul, az a jövőben a mostanihoz hasonló ózonveszteséget okozhat.
A mérési adatok szerint egyébként idén nem dőlt meg semmilyen hidegrekord az arktiszi atmoszférában, de sokkal hosszabb ideig és sokkal nagyobb területen maradt szokatlanul hideg a levegő. Hogy ez miért történt, és hogy idén miért voltak erősebbek az állandó ciklon szelei, azt egyelőre nem tudják.
Az ózonlyuk kiterjedése térben és időben is változott, ahogy az állandó ciklon forgott. Amíg fennállt, Skandináviában és Oroszországban is rekordszintí UV-B sugárzást mértek, bár nem tudni, hogy ez jelentett-e veszélyt az emberi egészségre.
Az ózonréteg vékonyodásában a klórvegyületek játszanak nagy szerepet, ezeket 1987-ig nagy mennyiségben használta az ipar, például a hítőszekrények hítőgázaként, vagy a dezodorok hajtógázaként. Lebomlásuk évtizedekig is eltarthat, becslések szerint a század közepére állhat vissza a levegő ózonszintje az ipari kor előttire.
