A növények között természetesen harc folyik a megporzók megszerzéséért, és ennek érdekében persze reklámozzák is önmagukat.A reklám korunk mindennapos, feltartóztathatatlannak tínő és sokszor gyílölt jelensége. Manapság megkérdőjeleződni látszik a régi mondás, miszerint „Jó bornak nem kell cégér”. Úgy tínik, hogy megfelelő reklámmal a silányabb termék is eladható, ugyanakkor egy mégoly kiváló áru is aligha lehet sikeres megfelelő ismertség, terjesztés és imázs nélkül. A rovarmegporzású virágos növények többsége – antropomorf hasonlattal élve – tisztességesnek tínő kereskedelmi viszonyt alakított ki megporzóival. Virágaik megporzásáért cserébe táplálékot (nektárt, virágport) kínálnak. A megporzók rengeteg különböző szolgáltatást nyújtó virág között válogathatnak. A növények között természetesen harc folyik a megporzók megszerzéséért, és ennek érdekében persze reklámozzák is önmagukat.
A virágos növényeknek azok a fajai, amelyek állatokra bízzák virágaik megporzását, energiát és költséget nem kímélve reklámozzák magukat. A reklám előállítási költsége beépül a termék árába, de közvetlen előnnyel nem jár a fogyasztó felé. Csupán azt szolgálja, hogy a vásárló a rendelkezésére szolgáló választékból az adott terméket válassza. Ugyanez igaz a növények reklámjaira is: az energetikailag költséges színes szirmok, hívogató fellevelek vagy más módon csalogató berendezések nem juttatnak a megporzóknak semmit, csupán a megporzók csalogatását szolgálják. A növény szempontjából ugyanakkor energetikailag gazdaságosabb lehet színes, reklámozó szirmok, fellevelek nevelése, mint például nektár termelése.
A szél- és vízporozta növények hiábavalóan reklámoznák magukat, ezért virágaik rendszerint kisebbek, kevéssé feltínőek (sokszor zöldes színíek), takaróleveleik gyakran hiányoznak vagy jelentéktelenek. A rovarporozta virágoknak viszont a legtöbbször feltínő színí virágtakaró leveleik (szirmaik, csészeleveleik vagy leplük) van. Tulajdonképpen tehát minden szál harangvirág, ibolya vagy kosbor valóságos hirdetőtábla.
Színes, látványos megtévesztések
Vannak azonban olyan növények is, amelyek a reklámnak ezen az egyszerí szintjén messze túlléptek és más stratégiát követnek. A feltínő, színes fellevelek a legkülönbözőbb növénycsoportokban előfordulnak és szerepük minden esetben a reklámozás. Egyes esetekben a viszonylag kevéssé feltínő virágokkal éles kontrasztot alkotnak, máskor a virágtakaró levelekkel azonos színíek és így erősítik azok hatását. Az ajakosvirágúak közé tartozó Salvia splendensnek – mely paprikavirág néven igen közismert dísznövény – nemcsak a pártái lángvörösek, hanem ugyanilyen színíek a csészelevelei, a kocsányai és a virágzati tengelye is.
A csodatölcsérfélék közé tartozó murvafürt (Bougainvillea) magyar neve is erre a feltínő sajátosságára utal: virágzata tele van, megnagyobbodott és feltínő, bíborvörös murvalevelekkel. Az ember szemében éppen ezek teszik olyan vonzó dísznövénnyé is: a kicsiny, fehéres virágok jelentéktelenek, díszítőértékük csekély, de a murvalevelek nemcsak nagyon dekoratívak, hanem igen tartósak is: több hónapig is díszítenek. A fészkesvirágzatúak több faja esetében az apró, rendszerint színes virágok tömegéből álló virágzatot speciális, erre a családra jellemző fellevelek, az úgynevezett fészekpikkelyek teszik igazán látványossá. A bábakalácsok vagy a vasvirágok felső, megnyúlt fészekpikkelyeit a laikus rendszerint szirmoknak nézi.
Több, egymással közvetlen rokonságban nem álló fürtvirágzatú növénycsoport alkalmazza azt a reklámfogást, hogy a virágzat csúcsán, feltínő képletekkel csalogatja a rovarokat, melyek azonban semmiféle táplálékot nem kínálnak nekik. Ilyenek például a csormolyák (Melampyrum) megnövekedett, legtöbbször kékes, lilás vagy bíboros színí, rojtos szélí fellevelei – melyek ráadásul feltínő kontrasztot adnak a sárgás virágokkal. Hasonló megoldást alkalmaznak a jácintfélék rokonságába tartozó gyöngyikék (Muscari) is. E fajok esetében a virágzat felső részén meddő virágok szolgálnak reklámként. A fürtös- és az epergyöngyike esetében ezek a steril, világosabb színí virágok méretben alig különböznek a virágzat alsóbb részén található termékeny virágoktól, de az üstökös és karcsú gyöngyike esetében megnyúlt kocsányaik révén lesznek igazán feltínővé. Az ajakosak családjában is több csoport fajai folyamodnak hasonló reklámfogáshoz. Egyes zsálya- (Salvia) és levendula- (Lavandula) fajok esetében színes, megnagyobbodott murvalevelek szolgálnak cégérül.
Saját rajzolatú rovarutánzatok
Ismert és bevett marketingfogás, hogy a vásárlóval el kell hitetni, a termék mások körében is népszerí. Nagyobb a keletje azoknak az áruknak, amelyeket többen fogyasztanak, vagy legalábbis azt hisszük… Az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó növények túlnyomó többségének világos árnyalatú (zöldessárga vagy fehéres színí) virágai vannak, melyek általában többszörösen összetett, lapos virágzatokba rendeződve fejlődnek. Több évszázaddal ezelőtt feltínt a kutatóknak, hogy a sárgarépa vadon élő alakjának, a legelőkön, kaszálókon, gyomtársulásokban igen gyakori vadmuroknak (Daucus carota) fehér virágzataiban középen rendszerint egy sötét árnyalatú virág található. Pontosabban szólva középső helyzetí egyszerí ernyőjének egy virága a többinél nagyobb méretí, hosszabb kocsányú, szirmainak és ivarleveleinek színe pedig a vörösestől a sötét feketésibolyáig változik. (Más esetekben a középső virág melletti egy-két megszokott méretí virág néhány szirma is lehet színes, de vannak sötét középső virág nélküli példányok is.) E virágok szerepe, jelentősége hosszú idő óta vita tárgya a biológusok között. Charles Darwin úgy vélte, hogy funkció nélküliek.
A XX. század második felében néhány kutató azonban más következtetésre jutott. Van, aki szerint e virágok rovart utánoznak, az álrovar elősegíti a rovarok leszállását a fehér virágzatra. Házi legyekkel végzett kísérletek során azt tapasztalták, hogy azok szívesebben telepedtek le olyan fehér körökre, amelyeken rovarméretí fekete pontok voltak láthatók, mint az ugyanolyan méretí folttalan körökre. A hipotézis szerint a rovarok nagyobb biztonságban érzik magukat és ezért szívesebben szállnak olyan virágzatra, amelyről azt hiszik, hogy azon már egy vagy több társuk lakmározik. (Az elv ugyanaz, mint amit a vadkacsa- és vadlúdvadászok alkalmaztak régen: a les környékén kirakott, fából vagy míanyagból készült csalimadarak vagy a már lelőtt, de viszonylag természetes testtartásban elhelyezett példányok vonzóan hatottak e vízimadarakra.) Ugyanakkor Észak-Amerikában, valamint Angliában végzett kísérletek nem igazolták ezt a hipotézist. A vadmurok virágzatait kétszárnyú rovarok (Diptera) igen sok faja látogatja. Az egyes rendszertani csoportjaik mennyiségében és virágpor-hordozási képességében azonban a különböző évek között jelentős különbségek vannak. Lehetséges, hogy a számos megporzó közül csak némelyikre hat a sötét középső virág és a nagyszámú egyéb pollinátor jelenléte miatt ez a hatás elmosódik. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a növény evolúciójának egy korábbi szakaszában volt jelentősége ennek a feltínő jellegnek, de funkciója mára elveszett. Ezzel együtt nagyon valószínínek tínik, hogy a vadmurok e feltínő jellegzetessége – legalábbis korábban – a megporzók csalogatására szolgáló álrovarként alakult ki.
Parabolatükrös melegedő
Korunk fogyasztói társadalmában is mindennapos, hogy az áruházak télen fítéssel, a rekkenő nyári hőségben pedig légkondicionálással teszik kívánatossá magukat a vásárlók számára. Tulajdonképpen ez is reklámnak fogható fel, hiszen a termék minőségével nincs összefüggésben, ugyanakkor ennek is jelentős költsége van, melyet végső soron a vásárló fizet meg. E jelenség analógiája is megfigyelhető a növényvilágban. Több, igen zord éghajlati viszonyok között élő növénycsoport fajainak virágai miniatír parabolatükrökként míködnek. A magcsákó (Dryas octopetala) valamint több mák- (Papaver) és kőtörőfí- (Saxifraga) faj fehér sziromlevelei visszatükrözik és összegyíjtik a fényt a virág középpontjában, ahol emiatt a hőmérséklet néhány fokkal növekszik a környezetéhez képest. Emiatt a tundrán és a magas hegységekben élő rovarok kellemes, meleg, melegedő szigetekként érzékelik ezeket a virágokat. A hőmérséklet-különbséget ez esetben a növény nem aktív módon állítja elő, hanem közvetve, a napsugárzás segítségével. §
