A film szerelmesei már rég rájöttek, hogy a mozi remek kukkolási lehetőség: a sztárok közeliben vetkőznek, a közönség meg ül a sötét nézőtéren, ők látnak, de őket nem lehet látni, elmerülhetnek fantáziáikban, szárnyalhat a képzelet. Amikor az 1930-as erkölcskódexet megfogalmazó cenzorok kikötötték, hogy a vetkőzős és szenvedélyes jeleneteket kerülni kell, különösen azokat, ahol kéjes ölelések és testi érintkezés történik, ezt annak tudatában tették, hogy az effajta jelenetek a közönséges néző szenvedélyét felkeltik, vagy szítják. Úgy vélték tehát, hogy az ilyesfajta szenvedély káros a társadalom érdekeire nézve, és veszélyt jelent az emberi fajra. Nos, nélküle nem is létezne az emberi faj…Egyfajta peepshow
volt a korai filmek többsége, ahol a voyeurök pillanatokra meztelen testet láthattak. A Bolha (1897) egy szórakozóhelyi sztriptízszám filmes változata: a modell sorra leveszi minden ruhadarabját, mert állítólag bolhát keres. A Hipokritákban (1915) allegória szolgáltat ürügyet a csupaszságra, ugyanis egy nő a Meztelen Igazságot alakítja. Ez már túl sok volt az igazságról Boston polgármesterének: követelte, hogy kockánként fessenek ruhát a hölgyre. Príd korszakokat ábrázoló filmekben már egy tenyérnyi csupasz bőr látványa is roppant izgató lehet: ahogy a Gildában (1946) Rita Hayworth lassan lehúzza hosszú szárú fekete kesztyíjét, az felér egy sztriptízzel. Claudette Colbert az Ez történt egy éjszakában (1934) pedig bebizonyítja, hogy elég a kisujjat mutatni, hogy gondoljunk az egész kézre: amikor Clark Gable társaságában autóstoppol, úgy állít le egy kocsit, hogy lábából csak egy kis darabot mutat. A sztriptíz izgalmát gyakran kísértő tánccal és szirénénekkel fokozzák. A Szőke Vénuszban (1932) Marlene Dietrich gorillajelmezben jön ki, amit levet, és közben ezt énekli: „Forró vudu, égesd el a ruhámat, egy szál mosolyban akarok táncolni.” Brigitte Bardot-ból nyers érzékiség árad az És Isten megteremté a nőtben (1956), amikor végigsimítja egész testét, majd mambó közben zöld szoknyája szétnyílik, és kivillan fekete bugyija. Bardot mutatta be ebben a filmben az amerikaiaknak a bikinit, ezt a szenzációs, majd’ mindent felfedő apró ruhadarabot, ami bombaként hatott.
Michael J. Bader így fogalmaz a Szenvedély: a szexuális fantázia rejtett logikája címí írásában: „A sztriptíz azért izgató a férfi számára, mert olyan nőt lát, aki szemérmetlenül büszke szexualitására és testére, s ezzel épp az ellentéte azoknak a szégyenlős és gátlásos nőknek, akiket a mindennapi életből ismer.” A bíntudat árnyéka sem fért ahhoz a sztriptízhez, amelyet Jane Fonda mutatott be a Barbarellában (1968). Könnyedén legyőzi a prüdériát és a gravitációt, miközben írhajós öltözéke egyes darabjait leveti, és azok ellebegnek a súlytalanság állapotában.
Férfi exhibicionizmust
ritkábban lehet látni filmeken, és ha mégis, akkor általában vígjátéki helyzetekben, amelyek hibáikat vagy férfierejük nagyságát túlozzák el. Mikor a szuperügynök James Bondon (Sean Connery) a Gyémántok az örökkévalóságnak (1971) címí filmben rajtaütnek szeretkezés közben, így büszkélkedik: „Nemcsak a hajam áll égnek.” Woody Harrelsonnak a Két cowboy New Yorkban (1994) címí filmben cowboykalapra van szüksége, hogy eltakarja magát, amikor ugyancsak szeretkezés közben elkapják. A pálmát mindazonáltal Mark Wahlberg viszi el Dirk Diggler pornósztár szerepében, amikor a Boogie Nights (1997) végén leleplezi hihetetlen méretí szerszámát, ami persze valójában mípénisz volt. David Niven viszont elszörnyed, amikor férfitagját a felesége A szoborban (1971)valóságosnál kétszer nagyobbra mintázza. A férfitest, főleg a pénisz megmutatása szigorú kulturális tabu, különösen, ha valamilyen formában homoszexualitásról van szó, vagy nők nézik, tárgyiasítják, méregetik, beszélnek róla, vagy megkívánják.Vannak azért példák a férfitest felszabadult, természetes megmutatásának örömére is: talán mivel senki nem látja. Csak mi… Tom Cruise önfeledten, vadul rokizik mindössze egy szík alsónadrágban és fehér zokniban a Kockázatos üzletben (1983). A Rómeó és Júliában (1968) Olivia Hussey (és a homoszexuális rendező, Franco Zeffirelli) szeretettel legelteti szemét Leonard Whiting csupasz fenekén, amikor Júlia felébred az átszerelmeskedett éjszaka után, és megpillantja az ablaknál Rómeó első napsugarakban fürdő meztelen testét. A Gimme an F-ben (1985) a gimnazista Stephen Shellen félmeztelenül hajt végre egy nyújtógyakorlatot, majd pancsol a vízben két mazsorett szeme láttára, akik megjegyzik: „Minél hosszabban nézed, annál jobb, és minél jobban nézed, annál hosszabb.”
Az exhibicionizmus izgalma olykor abból ered, hogy a legszemélyesebb dolgok válnak láthatóvá vagy obszcénné, mert rosszalló pillantások kísérik. Az Aranykoriban (1930) Gaston Modot és Lya Lys egy nyilvános ünnepség kellős közepén hemperegnek az iszapban, a Harry és Sallyben (1989) pedig az étterem vendégei jó adag orális exhibicionizmust kényszerülnek végighallgatni, amikor Meg Ryan tettetett orgazmustól nyögdécsel és sikoltozik, mire a szomszéd asztalnál egy hölgy (a rendező édesanyja alakítja!) így szól a pincérhez: „Ugyanazt kérem, amit a hölgy evett.”
A voyeur számára valakit véletlenül meztelenségen vagy in flagrante delicto (tett közben) kapni csak fokozza a vétkes cselekedet izgalmát, a hatalomnak azt az érzését, amely a másik személy magánéletébe való behatolásból fakad. Nancy Friday írja, hogy a férfi „voyeurisztikus fantáziája visszájára fordítja a nő hatalmát: a nő birtokából a férfi szemébe helyeződik át. A férfi azzal, hogy elrejtőzik, vagy láthatatlan, akaratát rákényszeríti a nőre. A nőnek nincs lehetősége nemet mondani.” A leskelődő férfi mindenhatóságának szinte komikus példáját láthatjuk az Édes életben (La dolce vita, 1960), ahol Marcello Mastroianni helikopterről lesi meg a háztetőn bikiniben napozó lányokat. A tiltott nézés gyakran egy másik tilos gyakorlattal, az önkielégítéssel párosul. A filmek tele vannak tréfákkal, amelyek az önkielégítés felett érzett bíntudatot hivatottak levezetni, de közben a tevékenység által szerzett örömöt sem tagadják le. A Duddy Kravitz tanoncideje (1974) címí filmben Richard Dreyfuss így szól szobatársához: „Miért nem használod a másik kezedet is? Olyan lenne, mintha valaki mással szexelnél.” Woody Allen pedig az Annie Hallban (1977) ezt mondja: „Nem szokom le a maszturbálásról. Így olyasvalakivel szexelek, akit szeretek.” A hiedelemhez, miszerint csak azok a fickók nyúlnak magukhoz, akik nem jutnak nőhöz, társul még az a félelem vagy vágy, hogy az önkielégítők melegek. Ezt tanúsítja a Ha nem hagyod abba… megvakulsz (1978) párbeszéde is:
„Hé, pincér, ez a srác magával játszik!” „Ne törődj vele.” „De az én kezemmel csinálja!”
Tény, hogy a férfiak büszkék, de aggodalmaskodóak is ama fontos testrészükkel kapcsolatban, amely gyakran lehetetlen igényeket támaszt. Groucho Marx mondta a Gyanús dologban (Animal Crackers, 1930): „Egyik reggel elefántot lőttem a pizsamámban. Hogy került oda, fogalmam sincs.” A Magányos szex címí könyvében Thomas W. Laqueur három indokot sorol fel az önkielégítéshez a XVIII. század óta társuló negatív képzetekre: „Először: az önkielégítést nem a vágy valamely valódi tárgya, hanem könyvből vagy filmből vett képzet motiválja. Másodszor: minden más szex társadalmi, az önkielégítés viszont magányos tevékenység, vagy ha nem is egyedül ízik, társadalmilag helytelen, mivel nem szaporodás a célja. Harmadszor pedig: szemben egyéb étvágyakkal, az önkielégítés vágyát sem csillapítani, sem mérsékelni nem lehet. Egyedül csinálják, csak az elme saját szüleményei ösztönzik: ősi, gyógyíthatatlan és – csábítóan, mi több, ellenállhatatlanul – egyszerí kihágás.” A különböző korokban azt gondolták az önkielégítésről, hogy vakságot, bénulást, elmebajt és kimerültséget okoz, megszőrösödik a tenyér, no és megbetegszik a lélek. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a filmek szereplői minden tiltás ellenére szívesen vették a dolgokat a saját kezükbe, és kiálltak a tabu ellen.
Az önkielégítés néha finomabb, és csak jelképes a filmen. A banda mind itt van (1943) címí filmben a tánckar óriási banánokat lenget, a Thomas Crown ügyben (1968) Faye Dunaway Steve McQueennel sakkozva a bábokat, különösen a futót fényesíti. Az Atalantában (1934) Jean Dasté és Dita Parlo egymástól távol lévő szeretőket játszanak: a kamera ide-oda jár köztük, és látjuk, hogy ágyukban magányosan fekve a másikra gondolnak, és feltehetően mind a ketten onanizálnak.
Az ilyen szomorkás, romantikus és humoros pillanatokkal ellentétben azok a filmjelenetek, amelyek nyíltan mutatják be a maszturbációt, gyakran zavarba hozó komédiák vagy súlyos drámák. A Változó világban (1982) a tinédzser Judge Reinhold a fürdőszobában úgy maszturbál, hogy hozzá lassított felvételként elképzeli, amint Phoebe Cates kijön az úszómedencéből, kikapcsolja bikinije felsőjét, és megmutatja neki a mellét. Ekkor Cates beront a fürdőszobába, és rajtakapja. A Keresd a nőt!-ben (1998) Ben Stiller a vécén ül, és onnan Cameron Diazra lát, aki éppen átöltözik. Stillerről azt hiszik, hogy maszturbáló kukkoló, és a nagy kapkodásban a pénisze beleszorul a cipzárba. Egy későbbi jelenetben, miután tényleg onanizált, ezt röstelli bevallani, és rémülten nézi, amint Diaz hajzselének használja azt a fehéres valamit. Ennél is megalázóbb egy jelenet az Éjféli expresszben (1978), ahol a szexuálisan kiéhezett Brad Davis úgy maszturbál, hogy az őt meglátogató barátnője (Irene Miracle) a börtön beszélőjének üveg válaszfalára nyomja a mellét. A Ken Parkban (2002) pedig van egy autoerotikus önfojtogatási jelenet, ahol a halálmániás tinédzsert játszó James Ransome egy ajtógombhoz kötött övvel fojtogatja magát önkielégítés közben. Kulcsszerepe van az exhibicionizmusnak és a voyeurizmusnak Paul Verhoeven
Elemi ösztön
címí filmjében (1992). Catherine (Sharon Stone) kihívóan mutogatja a testét, így próbálja gúny tárgyává tenni Nicket (Michael Douglas), a rendőrt, aki azzal gyanúsítja, hogy szadomazochista szex közben megölt egy férfit. Nick otthon keresi fel a nőt, hogy kifaggassa. Catherine átöltözik a hálószobában, és gondoskodik róla, hogy a férfi megláthassa meztelenül. Később egy diszkóban Catherine aranyszín miniruhában izgató táncot jár Roxyval (Leilani Sarelle), rátapad leszbikus barátnője testére, nyelves puszikat vált vele, miközben Nick elbívölten, voyeurként nézi távolról. Catherine leglátványosabb exhibicionista alakítása azonban az, amikor a rendőrségen kihallgatják. Nick és a többi nyomozó mind őt nézi, amint ott ül előtte. Nick szemmel próbál erőszakot tenni a nőn, próbálja áttörni Catherine jéghideg külső burkát, kiszedni belőle titkait, hogy elkaphassa a gyilkosságért. Catherine nem szerzi meg azt az örömöt Nicknek, hogy akarata ellenére behatolhasson legrejtettebb gondolatai közé, viszont Nick és a többi zsaru megdöbbenésére úgy rakja a lábait, hogy azok láthassák vagináját (nincs rajta bugyi). Steve Rebello így beszél erről: „Sharon Stone szétnyitotta a lábát, s ezzel a filmtörténet legjobb special effectjét produkálta azóta, hogy Charlton Heston a Tízparancsolatban (1956) szétválasztotta a Vörös-tengert.” Szexualitásával kérkedve Catherine lehengerli az őt néző férfiakat, és a zsaruk szinte megsemmisülnek zavarukban. §
„Mikor a felöltözött jeleneteket forgatjuk, körülnézel, és látod a rendezőt, meg a hattagú forgatócsoportot. Aztán, mikor a melltartót le kell venni, valahogy egyszerre csak 83 ember vesz körül, köztük a büfés, a szállítmányozó gyerek, mind úgy érzi, hogy feltétlenül ott a helye." Jewel Shepard színésznő
„Megmutatta, hol van a kis gomb. Most már akár sötétben is megtalálom. Jó tudni ezt egy férfinak." Brad Pitt a Johnny Suede-ben (1981)
„Nem a gyerek pornográf, aki maszturbálással felfedezi szexualitását, hanem a felnőtt, aki őt ezért megpofozza." Bernardo Bertolucci
