&Oumlreg sportoló nem vén sportoló

Vannak ennél végletesebb példák is : a tornász és úszólányok 18 – 2o éves koruk után sorra mondanak búcsút az aktív sporttól.  Nemrég olvastam egy 24 éves tornásznőről. „ A tornasport matrónája” címmel…Itt a kérdés : Mikor öregszik ki egy sportoló ? Dr. Nádori László  a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének volt igazgatója egyszer így vélekedett a kérdésről : Egyetlen tudományos vizsgálat sem igazolta, hogy a sport meghosszabbítja az életkort. Ugyanakkor a néhány látszólagos ellenpélda ellenére megállapítható, hogy az emberi életkor emelkedésével párhuzamosan az aktív sportolók versenyzési időtartama is meghosszabbodik. Ha valamennyi sportágat együttvéve vizsgáljuk. kiderül, hogy a sportolók teljesítményének a virágkora átlagban huszonhárom – huszonhét év közt van. Napjainkban a versenyzők nem idős koruk miatt vonulnak vissza. Elsősorban a szociális okok  késztetik őket erre. Sajnos az edzőknél is kialakult egy olyan szemlélet, amely szerint már csak a legfiatalabbaknak van helyük a válogatottban. Ez ellentmond a tudományos elveknek. Esetleg még harmincöt éves korban is tartható a már említett huszonhárom – huszonhét évesekre jellemző csúcsforma.

 Hogy valóban tartható -e a csúcsforma harmincöt év körül is, azt elég nehéz eldönteni, mivel ebben a korban már alig találunk versenyzőket. A túlzott generációváltások miatt az „ öregek” már nem bizonyíthatnak. Pedig nem is kell olyan túl messzire mennünk, hogy bizonyítást nyerjen, öreg sportoló, nem vén sportoló.  A magyar sport történetében tallózva bőven találunk olyan sportolókat, akik jóval túl a harmincadik, sőt negyvenedik, ötvenedik  életévükön túl, világraszóló eredményeket értek el.
A magyar sport nagy öregjeiből a vívópáston találjuk a legtöbbet. Gerevich Aladár első olimpiai aranyérmét 1932 – ben 22 éves korában nyerte. &Oumlsszesen hét olimpiai aranyt gyíjtött össze gazdag sportolói pályafutása alatt.  A hetediket 196o – ban a tokiói olimpián vívta ki magának, ötven esztendősen… Gerevich mellett Kovács Pál volt a magyar vívósport nagy egyénisége. Hat olimpiai aranyérme közül az elsőt 1936 – ban Berlinben akasztották a nyakába, az utolsót ugyancsak Tokióban, 48 éves korában.

Gerevich és Kovács Pál mellett Kárpáti Rudolf szinte gyereknek számított. 1956 -ban Melbourneben 36 évesen lett olimpiai bajnok. Negyvenegy esztendősen vonult vissza az aktív sportolástól. Nemcsak az urak, a vívó  hölgyek között  is akadt  egy valaki, aki  nagymama korban sem talált legyőzőre a páston. Elek Ilona a berlini olimpián nyerte első aranyérmét a világ legjobb tőrvívónői között. Balszerencséjére jött a világháború, amely miatt két olimpia is elmaradt. 1948- ban Londonban 38 esztendősen újból diadalmaskodni tudott. De esze ágában sem volt visszavonulni, s ülni a babérjain. Elindult az 1952- es helsinki olimpián is, ahol „ csak” ezüstérmes lett. Az 1955 -ös római világbajnokságon magasan ő volt a legidősebb versenyző. Elek Csibi mit sem törődött a korával, 48 évesen még bronzérmet tudott szerezni a fiatalok között, akik mind a lányai lehettek volna. Testvér húga Elek Margit is elpusztíthatatlannak  tínt a páston, 48 évesen ő is világbajnoki bronzérmes lett.

Az Elek lányok méltó utódja lett Rejtő Ildikó, kétszeres olimpiai bajnok tőrvívónő, aki 45 esztendősen is oszlopos tagja volt a válogatottnak. Nem éppen ifjú fővel, 39 évesen nyert Londonban olimpiai bajnokságot nehézsúlyú birkózásban Bóbis Gyula, akinek versenyzői nagyságát bizonyítja, hogy 195o- ben a stockholmi világbajnokságon 41 esztendősen ezüstérmet nyert. Papp László háromszoros olimpiai bajnokunk amatőr ökölvívó karrierje után profiként is ringbe szállt. Harmincnyolc esztendősen szerezte meg a profi Európa bajnoki címet. S, ha engedik tovább bokszolni, biztos, hogy megszerezte volna a világbajnoki címet is. „ &Oumlrök tüske maradt bennem, hogy  a politika közbeszólt, hogy ne folytassam a profi pályafutásomat. Nagyon szerettem volna a profik között is világelső lenni. Ezt az élményt elvették tőlem, sosem bocsátom meg nekik „ – mondja a 77 esztendős Papp Laci.

Egy másik sportág erős embere a súlyemelő Földi Imre példája az akarat diadala. Ereje teljében 28 esztendősen a tokiói olimpián ezüstérmet szerzett, amelyet négy év múlva Mexikóban megismételt. Földi nem elégedett meg az ezüstérmekkel, ő mindenképpen olimpiai bajnok akart lenni. z a vágya Münchenben valóra vált, 34 évesen játszották el a tiszteletére  a magyar himnuszt. A nagyszerí sportember mindvégig megőrizte a súlyát, végig légsúlyú versenyző maradt. Még 38 évesen is  eredményesen versenyzett, amikor is Európa bajnoki bronzérmet emelt össze magának.

Takács Károly gyorstüzelőpisztoly  kétszeres olimpiai bajnokot 1938 -ban majdnem végzetes balesetet szenvedett. Egy honvédségi hadgyakorlaton szerelés közben felrobbant egy gránát a kezében és a jobb kézfejét leszakította. Az akaraterejéről híres sportoló megtanult balkézzel lőni. S, hogyan, ezt az olimpiai bajnokságai mellett még egy világbajnoki győzelemmel is tetézte. Negyvenkét évesen lett másodszor olimpiai bajnok, 48 esztendősen  két világbajnoki  érmet vitt haza.

A női torna  jó ideje a tinédzserek sportja lett. Húsz éven felüli tornásznők már olyan ritkák az élmezőnyben, mint az öttalálatos lottószelvények.  Tizenöt- tizenhat esztendős valószínítlenül apró lánykák uralják a világ élmezőnyét. Már az edzőnők többsége is huszonévesek közül kerül ki. Talán el sem hinnék, hogy a melbourne – i olimpián egy 35 esztendős magyar tornásznő volt a legnagyobb sztár, aki  négy aranyérmet nyert. Ma egy hasonló korú hölgy legfeljebb csak a mamája lehetne a tornászlányoknak.

Keleti &Aacutegnes, aki évtizedek óta Amerikában él, de gyakran hazalátogat, túl a nyolcvanon is figyelemmel kíséri a tornasport eseményeit. „ A mai torna nehéz akrobatikai elemekkel teli  követelményeit aligha tudná teljesíteni egy harmincöt éves nő.  A mi időnkben jóval egyszeríbbek voltak a gyakorlatok. A  hibátlan gyakorlatokon túl, a szép nőies mozgást értékelték korunk pontozói.  Mi még igazi nők voltunk, a maiakat inkább fejletlen kis békákhoz tudnám hasonlítani.” Farkas Gizit méltán nevezhetjük minden idők legeredményesebb asztaliteniszező nőjének. Pályafutása alatt tíz világbajnokságot nyert. Az utolsót 35 esztendős korában.

&Uacutegy tínik a férfi pingpongozók között is akadnak elpusztíthatatlanok. Faházi Janika ötvenen túl is zseniálisan bívölte a kaucsuklabdát, nem véletlenül szerződtette le egy német klub nagypapa korában. Az egykori világbajnok Klampár Tibor ötven esztendősem még mindig aktív játékos.  Zseniális keze, játékos kedve még a régi.  Ha jó napja van, a mai menőket is veri. Ki hitte volna, hogy egyszer a sakkozás is a fiatalok sportja lesz. Míg régebben a sakkválogatott csapatát általában negyven – ötven esztendős nagymesterek  alkották, addig manapság az élmezőny csupa huszonévesekből áll. Ahhoz, hogy valaki magas szinten ízze ezt a szellemi sportot, követelmény a fizikai állóképesség is. Ezért aztán az ifjú nagymesterek kiegészítő sportágként futnak, súlyt emelnek, teniszeznek, tornáznak.

Dr. Négyesi György a világ nyolcadik csodája volt. Világraszóló eredményt ugyan nem ért el, erős mesternek számított, aki ellen a nemzetközi nagymesterek sem mehettek biztosra. Különösen büszke volt arra, hogy a legendáshírí Maróczy Géza nagymester elleni öt partija közül négy döntetlenül, egy pedig az ő győzelmével végződött. Hetven évesen erősítette meg sokad ízben a mesteri címét. Nyolcvan esztendősen az OB II – ben szereplő Péterfy kórház első táblása volt, legyőzte a nála 5o – 6o évvel fiatalabbakat is. Kilencvenhat esztendősen a magyar levelezési válogatott csapatunk kapitánya volt. Ha rajta múlt volna, még százévesen is tologatta volna a sakkbábokat.

A női röplabdasport egyik legnagyobb egyénisége Bardi Gyöngyi négyszázhét válogatottságával abszolút csúcstartó volt a sportágában. Ha nem mondja le harmincöt évesen a válogatottságot, elérhette volna az ötszázat is. Gyöngyinek volt egy álma, hogy egyszer egy csapatban játszhasson a lányával. Ennek is eljött az ideje, de ahhoz negyvenéves koráig kellett várnia, amikor is Bea lánya bekerült kezdőjátékosként a Vasas csapatába. Anya és lánya ezek után, még három évig játszott együtt. „ Miért is vonultam volna vissza, amikor  bírtam az iramot a fiatalokkal a csapat erőssége voltam.” S végül a legnépszeríbb sportág a labdarúgás se maradjon ki  a példákból. Közismert, hogy harmincon felüli játékosok egymás után akasztják szegre a futballcsukájukat. Negyven éven felül  az élvonalban legfeljebb egy- két kapus tudott kitartani. Egyetlen mezőnyjátékosról, nevezetesen az egykori tatabányai hátvédről Szabó Györgyről tudunk, aki negyven kétévesen még NB I- ben focizott.

Matthews csak egy volt. Az angol válogatott legendás jobbszélsője ötvenévesen vonult vissza a játéktól, egy harmadligás angol csapatból. Egy Mathews akadt a magyar  bajnokságban is. Igaz, az illető nem a teremtés koronái közül került ki, hanem egy női futball –  csapatból. Kiss Lászlóné nem egy  focista volt a női bajnokságban, őt mindenki a női labdarúgás nagyasszonyának tekintette. Ha a hölgyek több válogatott mérkőzést játszottak volna, ő lehetett volna a női foci Bozsikja. Nyolcvannégyszeres válogatottsága így is elismerésre méltó. Háromgyerekes édesanyaként, 31 évesen kezdett el focizni, olyankor, amikor más már visszavonul.  Rövid idő alatt Európa egyik legjobb női középhátvédje lett. Amennyivel később kezdte el a focizást, annyival később fejezte be. Negyvennyolc évesen még a válogatott csapat kapitánya volt.  Valamennyi játékos a lánya lehetett volna. Ma ötvenkét esztendősen kispályás csapatban játszik. „ pedig érzem, itt is fáj, ott is fáj, ám ha meghallom a labda pattogását, elfelejtem minden bajomat.”