A vadászokra Szent Hubertus vigyáz, az autósokra Szent Kristóf, a bányászokra Borbála, a sebészekre Alexandriai Szent Katalin. Az intrenetezőkre meg Szent Izidor – egy vatikáni döntés szerint.A Vatikán Internet-figyelő szolgálata (amely felhatalmazását a Társadalmi Érintkezés Főpapi Tanácsától nyerte) néhány éve elgondolkozott azon, nem választhatna-e védőszentet a számítógépes tervezők, a programírók és az egyszerí felhasználók számára. Ahogy például a tízoltókra vigyáz Szent Flórián. A vadászokra Szent Hubertus. Az autósokra Szent Kristóf. A bányászokra és tüzérekre Borbála. A hídépítőkre Miklós püspök. A sebészekre Alexandriai Szent Katalin. A trombitásokra Szent Balázs. És így tovább. Minden nemzetnek és foglalkozásnak megvolt a maga szentje a középkorban, és akik hisznek a szentekben, azoknak ma is rendelkezésükre állnak a segítő szentek. E védőszenteket legfeljebb az a balszerencse érhet, hogy az egyházi tudomány finoman elhatárolódik tőlük, mondván, hogy kiváló emberek voltak, az egyetlen hibájuk, hogy sose léteztek. Így járt például a sárkányölő Szent György, aki közben a lovagok patronusából a rendőrök védőszentje lett.
Latinul írt, de érteni lehetett
Szent Izidor 560 körül született a mai Spanyolország déli részén vélhetően Cartagénában vagy Sevillában. Cartagéna az észak- afrikai föníciaiak, a punok gyarmatvárosa volt, Sevilla a punokat legyőző rómaiaké. Akkoriban Hispalisnak hívták, ezért Izidor neve hivatalosan Isidorus Hispalensis. Később ugyan a derék püspök afféle spanyol nemzeti szent lett, és 1200 körül textilre hímzett „hiteles” képén lóháton, kereszttel és szablyával kergeti a mórokat (fején nagy püspöksüveggel). Szentté és egyháztanítóvá hivatalosan a XVI. század végén avatták, s ezután készült Batolomé Esteban Murillo képe (1655) a sevillai székesegyház sekrestyéjébe, amely hatalmas könyvvel jeleníti meg. Igazából inkább szobatudós volt: gyakorlati teológus és népszerísítő lexikonszerkesztő. Egy szintén korai ábrázolása úgy mutatja be, amint lánytestvérének, az apácafőnök Florentinának olvas fel.
A lányok ugyanis nem feltétlenül tanultak meg olvasni, pláne nem tanultak latinul, s ezért óriási szerepük volt a nemzeti kultúrák fejlődésében: ők voltak a közönség. Mellesleg, később is nekik – apácáknak, úri hölgyeknek és cselédlányoknak – készültek a nemzeti nyelví szentéletrajz-fordítások, szerelmes versek, irodalmi mellékletes divatlapok és ponyvaregények. Nélkülük nem volna irodalom. (A mórverő Izidor képéről már csak azért is tudhatjuk, hogy ábrándozás, mert amikor a püspök míködött, Mohammed, az ifjú tevehajcsár még épp csak megalapozta a vallásalapításhoz szükséges anyagi függetlenséget egy módos özvegy, Hadidzsa ágyában. Néhány emberöltő eltelt, amíg Tárih vezérletével átkeltek a mórok, azaz észak-afrikai berberek és arabok Gibraltárnál…)
Umberto Eco, a híres regényíró és középkorkutató megmosolyogtatónak nevezi Izidor szófejtéseit – nyilván joggal. Ám a papjai és tanítványai által csodált hispániai püspök munkájából a középkor századaiban csaknem ezer másolat készült. Akkoriban óriási példányszám! Népszeríségének az volt az egyik alapja, hogy érteni lehetett: latinul volt ugyan, de nem a klasszikus latin nyelven, hanem annak egyszeríbbb, világosabb, középkori változatán íródott.
600 táján többen is próbálkoztak az ókori tudomány összefoglalásával. Nevüket ma már csak a legaprólékosabb adatokkal is bíbelődő szakemberek ismerik. Ilyen volt az írországi Mo-Chuoróc maccu Neth Sémon, Szent Kolumbán egyik mestere, akit kollégái és tanítványai az ír szigeten, „a világ végén” „a földkerekség professzorának” tartottak. De nem kisebb tekintély volt a szíriai nesztoriánus keresztény Mopszvesztiai Theodórosz, „a világ legjobb bibliamagyarázója”. Az örmény Siráki Ananiás 650 körül írott összefoglalásával – úgy vélte – feleslegessé tette görög írások tanulmányozását Világosító Szent Gergely Örményországában, amelyben elsőként lett államvallás a kereszténység.
Honfitársai a teljes tudomány „summázóját”, összefoglalóját látták benne. Hrabanus Maurus kénytelen volt a szerényebb „Germánia iskolamestere” névvel beérni. Beda Venerabilis, az első angol egyháztörténet szerzője, aki száz évvel Izidor után élt, „csodálatraméltó” melléknevét átfogó míveltsége miatt kapta, ennek pedig egy hatalmas kézikönyvtár volt az alapja. Hogy mennyire hatalmas? Háromszáz kötet. Ám akkoriban ez volt a legnagyobb könyvtár az Alpoktól északra. (Az első magyar könyvtár, a pannonhalmi, indulásakor – ezer éve – 80 könyvet birtokolhatott. Köztük egy Izidor-kötetet is.)
A középkori bámulók örömmel fogadták a latin nyelví míveket, amelyből mindent lehetett tudni. E könyvekből mindent lehetett tudni, legfeljebb leegyszerísítve, olykor tévesen. De ha valamiről csak egy adatot ismer az ember, akkor azt hiszi, minden fontosat tud. A középkori latinnak amúgy is annyi köze volt a klasszikusok nyelvéhez, mint a számítógépes és repülőtéri angolságnak Dickens vagy G.B. Shaw regényeihez. Ám e korban nem a népnyelv megőrzése volt fontos (az magától is megmaradt, ha megmaradt), hanem egy közös mívelt nyelv kialakítása, amely nemzetfélét formál a germán, bizánci, észak-afrikai gyökerí társadalom embercsoportjaiból. Akkoriban még nem a nyelv volt a nemzethez való tartozás alapja, inkább az ősökre hivatkozó hagyomány. A nemzet, a „náció” létrejöttéhez irodalmi nyelv kellett, s ez volt a papok latinja. A pap volt akkor az írástudó, akire az egyszerí ember fölnézett; az értelmiségi, aki a templomban prédikált…
A koraközépkor adatbázisa
Izidor és bátyja, Leander püspök ismereteiket és szervezőkészségüket a vizigót királyok szolgálatában hasznosították. (Hispalis, vagyis Sevilla körül, Andalúziában – amelyet a rajtuk keresztül korábban Afrikába vonuló vandálokról, egy nem túl jó hírí germán népről neveztek el – a VI. században a vizigótok éltek.) 589-től már katolikus kereszténynek mondták magukat, hátat fordítva az ariánus eszméknek… A testvérpár elődje és példaképe, Boethius egy osztrogót király mellett tette ezt, de vigyázatlanul börtönbe, majd vesztőhelyre juttatva magát. Boethius nem tudta meggyőzni a maga gót királyát az arianizmus helytelenségéről.
A Sevillai-testvérpár viszont sikerre, valamint a pápának, Nagy Szent Gergelynek tetsző felfogásra törekedett. S maga mellé tudta állítani a nemzete nevéhez méltóan értelmes vizigót királyt, Sisobult. (A vizigót királyokat magyarul olykor vízigótnak is írják, de ez tévedés. Semmi közük a vízhez, és a Nyugat német-angol nevéhez, a westhez sem. Inkább az angol wisehoz és a német wissenhez. Ők voltak a tudós gótok, míg a keleti, arianus osztrogótok az erősek.)
Izidor főmíve, az Etimológiák húsz fejezete (a régi hagyomány szerint könyv néven) témák szerint tagolódik, tehát semmiképp sem betírendes lexikon, hanem a tartalomra ügyelő enciklopédia. Először a grammatikát (latin nyelvtant) és az időmérték szabályait tárgyalja, azután a retorikát és a dialektikát, amin a jó stílusban és okosan előadott érvelés mívészetét kell érteni. Ezt követte a harmadik könyvben a számtan, a mértan, a csillagászati és zenei alapismeretek. Vagyis az első kettőben előadta a trivium három, a másodikban a quadrivium négy tantárgyát, az iskolák tananyagát, együtt a hét szabad mívészetet.
A továbbiakban áttér a medicinára, a könyvtárakra, a törvényekre, a kronológiára, az egyházi könyvekre és hivatalokra, Istenre és a mennyei hatalmakra, az egyetemes egyházra és a különböző szektákra. A vállástant földrajzi, nyelvészeti és néprajzi összefoglalás követi, a társdadalmi rangok rendszere, szavak eredete, az embertan alapjai, az állattan, a világ felépítése, a természeti földrajzról szóló információk, a híres épületek, a kövek és a fémek, a mezőgazdaság, a hadmívészet és a jog, meg mindenféle hasznos ismeret, amit a szerszámokról, bútorokról, hajókról, élelmiszertárolásról vagy öltözködésről akkortájt érdemes volt tudni.
Izidor ismerte a görög-római mitológiát. A császáréletrajzairól híres Suetonius egy elveszett lexikonszerí könyvét is feldolgozta, miként az idősebb Plinius csak részben fennmaradt természettudományos írásait. Jól tudott görögül, valamint héberül is, és az egyházi embereket igyekezett rászorítani a három „szent nyelv” meg a „szabad mívészetek” tanulmányozására. Az elsők között tanulmányozta Arisztotelész hagyatékát, még mielőtt az arab tudósok felfedezték volna a görög bölcs írásait. Egyébként is, hozzávetőleg másfélszáz ókori szerzőt idézett közvetlenül az eredetiből vagy valamilyen átdolgozás alapján. Ezért ismerte a színjáték hagyományát is – igaz, rossz véleménnyel volt róla…
A hispaniai városokban lakó zsidókat szívesen megtérítette volna, de nem erőszakkal, inkább hitvitázó és értelmező iratokkal. Mint a De fide catholica contra Judaeos, amelyet már a VIII. században lefordítottak rajnai ónémet nyelvre. Számos hispániai zsinaton részt vett, majd elnökölt, arra törekedve, hogy fokozza az egyház szervezettségét és emelje szolgáinak szellemi színvonalát. Tőle származik a mise elnevezés is az istentisztelet megjelölésére.
Sisibul királynak külön könyvet állított össze a gyakorlati tudományokról, továbbá a gótok, vandálok és egyéb germán népek történetéről, azt vallva, hogy a gótok Góg és Magóg népének utódai. Ez a felfogás egyébként a magyar krónikás hagyományban sem volt ismeretlen. Mivel a Bibliában Góg és Magóg népe „Isten ostoraként” bünteti a meggyengült hití országokat, a kereszténnyé lett korábbi nomádok és vándornépek számára praktikus módszer volt ez a múlt kínos emlékeinek feldolgozására: kisebb-nagyobb rablóhadjáratokért nem kell a megtért királynak szégyenkeznie, mert tetteik által csak az Úr büntető szándéka érvényesült.
Szenté avattata a könyve
Püspöknek lenni, vallotta Sevillai Izidor, nem csupán a díszes pásztorbot viselését jelenti, hanem nagyon sok munkát. Nem az a fő, hogy az illető egy magas egyházi rangot betöltsön, hanem az, hogy használjon az embereknek. És először a szeretet adományát kell megszereznie, mert enélkül minden erény hazugság. A szeretet pedig az alázat közelében lakik. Ilyeneket mondott Izidor püspök, mikor a szavaknak még igazi értékük volt, és a szeretet szót nem használták például csokoládé reklámozására.
A pápai udvar 1722-ben az egyháztanítók (doctor ecclesiae) rangjára emelte Izidort, hangsúlyozva, hogy az egyházatyák és -tanítók tiszteletreméltó sorában ő volt időben a legutolsó.Még a könyvnyomtatás elterjedése is használt népszeríségének, 1470 és 1529 között tíz kiadás látott napvilágot az Etimológiákból vagy más címén A dolgok eredetéből (Etymologiarum sive Origium Libri XX). A hivatalos szentté avatás épp e „modern” siker nyomán, feltehetőleg 1598-ban történt meg. A könyvnyomtatás épp olyan technikai és kommunikációs fordulat volt, mint az Internet, és a pápa jól választott patrónust a világhálónak. Még akkor is, ha a szentképeken a könyv Izidor attribútuma, jelképe. És aki sokat internetezik, az kevés könyvet olvas.
- A webszörfözök imája
A délkelet-floridai episzkopális egyház honlapja szerint igaz lelkí webszörföző a következő imádságot mondja el bejelentkezés előtt: Mindenható és Örökkévaló Istenünk, aki a saját képmásodra teremtettél minket, feladatunkul adva, hogy keressük a jót, igazat és szépet, egyetlen fiad, Urunk, Jézus Krisztus istenségében megadtad nekünk, amit annyira vártunk. Mikor Szent Izidor püspök és egyháztanító közbenjárásával az Interneten útra kelünk, kezed útmutatását és szemed pillantását követve igyekszünk azt tenni, ami szívednek kedves, és felebaráti szeretettel és türelemmel tekintünk minden lélekre, akivel összehoz utunk. Az Úr Jézus segítsen ebben. Ámen. És ha még írni is akar néki az internetező, hát tegye, ime az e-amil cime: St-Isidor@heiliger-isidor.net.
