Hogy képesek lehetünk-e hosszabb távon normálisan együtt élni a bioszférával, nem tudhatjuk. Az biztos, hogy a bioszférát elpusztítani nem tudjuk, de az emberiség kipusztíthatja önmagát… Ez a lehetőség azonban csak az emberiség nézőpontjából mondható pesszimistának. A Földön számtalan faj él, amelyek szempontjából egy ilyen prognózis kifejezetten optimistának tûnik…1953-ban egy nemzetközi konferencián Enrico Fermi Nobel-díjas fizikus arról beszélt, hogy miért nem lehetséges kapcsolat idegen civilizációkkal. Elmélete szerint, ha a Föld keletkezése óta eltelt időt 24 órának tekintjük, a technikai civilizáció kialakulása az utolsó századmásodpercben történt. Fermi szerint egy fejlett technikai civilizáció néhány évszázad alatt elpusztítja önmagát, márpedig ez az idő csupán egy újabb századmásodpercnek felel meg.
Bár a világegyetem hatalmas, több milliárd fényév kiterjedésí, mi azonban ezen belül kommunikálni csak olyan bolygóval tudnánk, amely legfeljebb párszáz fényévre van tőlünk, mert az üzenetünkre kapott válasz csak így érkezhetne meg a civilizációnk pusztulása előtt. Ám ha létezik is a közelünkben lakható bolygó, nem valószíní, hogy ott is éppen olyankor áll fenn az a bizonyos század másodperc, amikor a Földön.
Fermi az előadását a világháború után tartotta és úgy vélte, hogy az egyre hatékonyabb fegyverek okozhatják az emberiség pusztulását. Nem volt akkor még világos, hogy a béke akár kockázatosabb is lehet, mint a háború. Ezt a békebeli kockázatot a fogyasztói társadalom jelenti, amely indokolatlan mértékben pazarolja a természet erőforrásait, és veszélyezteti azt a bio-ökológiai környezetet, amely lehetővé teszi a Földön az emberi életet.
J. E. Lovelock Gaia elmélete szerint,
amely az ember és a természet viszonyával foglalkozik, a földi bioszféra úgy míködik, mint egy bonyolult élőlény, például egy emlősállat, amely többmilliárd sejtből áll. Az élő szervezetben számos önszabályozó mechanizmus míködik. Ezek tartják optimális szinten a testhőmérsékletet, a vércukorszintet, a sejteken belüli ionkoncentrációkat, amelyek normálistól való eltérése az élőlény károsodását, sőt halálát okozhatja. Az élethez nemcsak belső szabályozásokra van szükség, hanem megfelelő külső feltételekre is, ezért az élőlények ennek megfelelően alakítják, befolyásolják a környezetüket.
Lovelock elméletében a bioszféra is az élő szervezetekhez hasonlóan képes önmaga míködését és a környezeti feltételeket optimálisan szabályozni. Erre utal, hogy bár a Földön az élet mintegy 3 és fél milliárd évvel ezelőtt kezdett kialakulni, a klíma az azóta bekövetkezett számos globális katasztrófa ellenére meglepően stabil maradt.
Előfordult, hogy több millió évig olyan erős besugárzás érte a Földet, hogy az élőlények jelentős része elpusztult, de a bioszféra néhány millió év alatt regenerálódott. Más alkalommal a Nap sugárzása több millió évig sokkal gyengébb volt, mint ma, és ez akár 50-80 fok hőmérséklet-csökkenést is okozhatott volna. Ámde a Földön az átlagos hőmérséklet alig változott, mivel a csökkenő besugárzást az üvegházhatás felerősödése kompenzálta.Arra is volt példa, hogy az ózonréteg hosszú ideig megszínt létezni, de a bioszféra ezt is túlélte.
Lovelock szerint a klíma szabályozásában nem annyira a nagytestí álatok és növények, inkább a mikroélőlények, baktériumok, penészgombák, moszatok, kék és zöld algák játsszák a fontosabb szerepet. Példaként említi, hogy az idők folyamán sokmilliárd korall mészkővázából több kilométer magas és több ezer kilométer hosszú tenger alatti zátonyok épültek fel. Ekkora építmények hatalmas terhelést képeznek az óceánok alatti földkérgen, és képesek befolyásolni a tengeráramlatokat, a vulkáni tevékenységet, sőt a kontinensek vándorlását is.Sok milliárd mikroélőlény tevékenysége képes megváltoztatni a mély tengerek és a magasabb légrétegek közti gázcserét, és ezzel hatékonyan befolyásolni az üvegház erősségét.
Lovelock szerint 3 és fél milliárd évvel ezelőtt véletlenül jöhettek létre az organikus élet feltételei, ámde ami ezután történt, nem véletlen. A világírben a rendszeres szupernóva-robbanások miatt a bolygóközi terekben minden lehetséges kémiai elem előfordul, és mivel a csillagok közelében hatalmas intenzitású sugárzás míködik, az írben folyamatosan képződik a szerves és szervetlen molekulák óriási választéka.
Az Univerzum ontja magából a szerves élet építőköveit, és ha ezek olyan bolygóra kerülnek, ahol megfelelő klímaviszonyok vannak, az élet létrejön. És ha az élet létrejött, az élőlények olyan szabályozórendszert alkotnak, amely stabilizálja a környezeti feltételeket. A szabályozási folyamatokban jelentős szerepet kap a természetes kiválasztódás, amelynek során egyre életképesebb fajok jönnek létre. A természet ugyanakkor az egyes egyedekkel szemben kíméletlen, hiszen minden élőlény más élőlényekkel, vagy ezek maradványaival táplálkozik. Így azután a bioszféra míködési mechanizmusához az is hozzátartozik, hogy az élőlények kölcsönösen elpusztítják, bekebelezik, felfalják egymást. Sőt, a bioszféra stabilitásának megőrzése érdekében időnként egyes élőlényfajok tömegesen kipusztulnak, ahhoz hasonlóan, ahogyan az emberi szervezet a fehérvérsejtjeinek tömeges pusztulása árán hárít el egy veszélyes fertőzést.
A bioszférában is létrejöhet rákos daganat,
egy élőlényfaj gátlástalan elszaporodása, amely veszélybe sodorhatja a bioszférát, amely ilyenkor a nem kívánatos populáció megsemmisítésére mozgósítja erőforrásait.Az emberiség csupán egy a sok élőlényfaj közül, és bár hasznos tényezője lehet a hatalmas öko-biológiai rendszernek, de fennáll az a kockázat is, hogy egyszer majd a rákos daganat szerepét tölti be. Az emberiség barátságtalanul viszonyul a bioszférához. Tudományunk birtokában ugyanis úgy vélhetjük, hogy kísérletezünk a természettel, miközben a természet kísérletezik velünk, és ha a kísérlet eredménye nem megfelelő, az emberiség megszüntetésére kerülhet sor.
Az ember nem képes elpusztítani a bioszférát, mert ehhez nincs elég hatalma, eszköze és energiája, de önmaga pusztulását előidézheti.A bioszféra iránti ellenséges magatartás egyik megnyilvánulása, hogy megváltoztatjuk a légkör összetételét. Az ebből eredő kockázatot főleg azok a légnemí vegyületek jelentik, amelyek módosítják a légkör optikai tulajdonságait, emiatt megváltozhat az éghajlat és a légkör, s a világírből érkező veszélyes sugárzásokat nem tudja megfelelő mértékben kiszírni.
Az éghajlat a földfelszín
átlagos hőmérsékletétől függ, és akkor lehet stabil, ha a Föld felszínére jutó és ott keletkező hőenergia megegyezik a világírbe kisugárzott hőenergiával. A Föld felszínére jutó energia legnagyobb része a Nap sugárzásából ered. Ehhez adódik hozzá a Föld mélyéből feláramló hőenergia, és a Föld felszínén termelődő hőenergia.
A Nap felől sugárzás formájában érkező, valamint a kisugárzással a világír felé eltávozó hőenergia-áramlások a légkörön haladnak keresztül. A Napból érkező besugárzás mintegy kétharmadát a légkör átengedi és az eljut a felszínre. A földfelszín a sugárzás mintegy harmadát visszaveri, a többit elnyeli és a felvett hőt infravörös sugarak formájában a világír felé kisugározza. Ez utóbbi egyharmad részét azonban a légkör nem engedi átjutni, hanem elnyeli és visszasugározza a felszínre. Ez a jelenség az üvegházhatás, ami járulékos melegedést jelent az atmoszféramentes állapothoz képest.
A Földön az átlagos éves középhőmérséklet +16 Celsius-fok körüli. Üvegház nélkül az átlagos hőmérséklet mintegy –18 Celsius-fok lenne. A 34 Celsius hőmérséklet-különbség az üvegházhatás eredményeként alakult ki. Ez az emberi élet szempontjából optimális, jelentősebb megváltozása az emberi életet megnehezítené, esetleg lehetetlenné is tehetné.Az üvegház azonban kényes egyensúlyi állapotban van. Ha az üvegházhatás csökkenne, a hőmérséklet is csökkenne, emiatt több víz fagyna meg és mivel a jég és hó sok fényt ver vissza, a lehílés tovább gyorsulna. Ha viszont az üvegházhatás erősödik, a víz fokozott párolgása miatt a levegő páratartalma növekszik és mivel a vízgőz jó infravörös elnyelő, a melegedés erősítené önmagát.
(Az üvegház jelentőségére példaként hozható a Vénusz bolygó, ahol a felszíni átlagos hőmérséklet +460 Celsius-fok körül van, habár ez üvegház nélkül csak körülbelül +22 Celsius-fok lehetne. Másik példa a Mars, ahol az átlagos hőmérséklet –60 Celsius-fok, de éjszakánként ez –150 Celsius-fok alá süllyedhet. Megfelelő összetételí és síríségí légkör esetén a Földhöz hasonló klíma is kialakulhatott volna.)
A Földön az üvegházhatást
a légkörben lévő infravörös elnyelő vegyületek okozzák. A természetes eredetí üvegházgázok közül a legfontosabbak a szén-dioxid, a vízgőz, a metán és az ózon. Bár nem a szén-dioxid a leghatékonyabb infravörös elnyelő, ám ennek a koncentrációja olyan magas, hogy ez okozza az üvegházhatás mintegy kétharmad részét. Nem véletlen, hogy a nemzetközi egyezmények elsősorban ennek a kibocsátását igyekeznek korlátozni, eddig kevés sikerrel. A Földön az összes szén mennyisége adott. Ennek egy része a levegőben lebeg szén-dioxid formájában, más része a földön élő szervezetekben található, harmadik része mélyen el van temetve a föld alatt és a tengerek mélyén.
Ez teszi lehetővé a szén- és olajbányászatot. A még ki nem bányászott szén, olaj és földgáz 4000 milliárd tonna szénnel egyenértékí. Ha mindezt kibányásszuk és elégetjük, a légköri szén-dioxid-koncentráció megháromszorozódik. Ha a melegedési folyamatot meg akarjuk állítani, nem elegendő a szén-dioxid-kibocsátást korlátozni, hanem legalább további 1000 milliárd tonna szenet kellene a föld felszíne alá visszatemetni. Nem várható gyökeres javulás a növényi eredetí üzemanyagok bevezetésétől sem. Természetes körülmények esetén a növények jelentős része nem ég el, hanem a talajba visszajutva a bennük lévő szén lekötődik. A kőszén- és kőolajtelepek is sok millió év alatt alakultak ki a földbe jutott növényi és állati maradványokból.
A bioszféra természetesen védekezik,
és mozgósítani igyekszik a megfelelő önszabályozó mechanizmusokat. Fontos önszabályozás a biológiai visszacsatolás, amely úgy míködik, hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció és/vagy a hőmérséklet növekedése esetén megváltozik a növények és állatok aránya és a több növény több szén-dioxidot bont le, mint amennyit a lecsökkent állatállomány termel. Ez a mechanizmus azonban ma már nem míködik megfelelően, mert a Föld biológiai egyensúlyába az ember annyira beleavatkozott, hogy a növények és állatok arányát leginkább a tervszerí mezőgazdasági tevékenység határozza meg.
Az önszabályozó negatív visszacsatolás mellett létezik önmagát erősítő pozitív visszacsatolás is. Ha ugyanis a melegedés elér egy kritikus értéket, a pozitív visszacsatolások túlsúlyba kerülhetnek az önszabályozó visszacsatolásokkal szemben és ez a melegedés gyorsulását eredményezheti. Egy ilyen pozitív visszacsatolás például úgy míködik, hogy a melegedés miatt a felszíni vizek párolgása fokozódik, ami tovább erősíti az üvegházhatást, miközben a hó és jégtakarók elolvadása miatt a talaj több napsugárzást nyel el és még jobban felmelegíti a levegőt.Nézzük meg, melyek azok a tevékenységek, amelyek üvegházgázok kibocsátásával fokozzák a felmelegedést, vagy más módon károsítják az emberiség létfeltételeit.
A káros tevékenységek két csoportba
oszthatók: üvegházgáz-kibocsátó és ki nem bocsátó csoportba. A Földön a mesterséges eredetí üvegházgáz-kibocsátás 50-60 százaléka a közlekedésben használt belső égésí motoroktól, további 30–35 százalék fítésből és villamosenergia-termelésből, a maradék 10–12 százalék főleg a mezőgazdaságból és a vegyipari míveletekből származik.
A legnagyobb kibocsátó a közlekedés. A Földön több mint félmilliárd gépkocsi közlekedik. Ezek elégetnek naponta legalább 2 millió tonna üzemanyagot, másodpercenként átlag 25 000 litert. Az elhasználódott autókat és alkatrészeiket rendszeresen leselejtezik. Leselejteznek évenként több mint 30 millió gépkocsit, másodpercenként átlag egyet, és szemétbe kerül másodpercenként 5-6 akkumulátor és 10-12 gumiabroncs is. Mindezek újratermelése és a keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanítása is jelentős energiafelhasználással és üvegházgáz-kibocsátással jár. Sokak szerint a megoldást hidrogénnel hajtott jármívek bevezetése jelentheti. Ámde a hidrogén üzemanyagot is elő kell állítani. Ez víz felbontásával történhet, amihez szintén energiára van szükség.
További üvegházgáz-kibocsátó tevékenység a fítés és a villamosenergia-termelés, amely ugyancsak növekvő tendenciát mutat. Egy ország életszínvonalának talán legfontosabb mérőszáma az egy főre jutó energiafelhasználás. A világ lakossága rohamosan növekszik és a szegényebb országok igyekeznek a fejlett országok példáját követve magasabb életszínvonalon élni, ezért az energiatermelés gyorsabban növekszik, mint a lakosság. A világ népességének növekedését megakadályozni nem lehet. Az egy főre jutó energiafelhasználás növekedését megakadályozni szintén reménytelen vállalkozás lenne.
Az egyetlen lehetséges kiút
olyan módon termelni energiát, amely nem jár szén-dioxid-kibocsátással, bár egyelőre az is sokat segíthetne, ha a jelenleginél sokkal mérsékeltebb kibocsátással lehetne előállítani ugyanazt az energiát. Ha azt vizsgáljuk, hogy egy villamos erőmí milyen mennyiségí üvegházgáz-kibocsátásával termel meg egy kilowattóra energiát, akkor nemcsak a míködése során fellépő kibocsátást kell figyelembe venni, hanem azt is, amely az erőmí építése, berendezéseinek előállítása, karbantartása, javítása során keletkezik.A Földön a villamos erőmívek többsége ma is szén, olaj, vagy földgáz elégetésével nyeri azt a hőenergiát, amellyel nagynyomású gőzt állít elő áramfejlesztő turbinák meghajtásához, és ezzel jelentős mennyiségben termel környezetre ártalmas anyagokat és üvegházgázokat, főleg szén-dioxidot.
A legtöbb káros anyagot a hagyományos széntüzelésí villamos erőmívek bocsátják ki. Egy ezer megawattos hőerőmí eltüzel évenként 3-4 millió tonna szenet és kibocsát 10-12 millió tonna szén-dioxidot, 3 millió tonna hamut, 30 ezer tonna salakot, 16 ezer tonna kén-dioxidot, ezer tonna port, sőt még 5-6 tonna urániumot is, és ezzel még radioaktív szennyezés szempontjából is veszélyesebb, mint egy atomerőmí.
Az üvegházgázokat ki nem bocsátó
erőmítípusok a következők: atomerőmívek, vízerőmívek, szélerőmívek, naperőmívek, geotermikus erőmívek. Fel kell tenni a kérdést, van-e ezek között olyan, amelyik igazi zöldenergiát termel. A válasz nemleges. Az üvegházkímélő energiatermelési technológiák között sem létezik tökéletesen természet- és környezetbarát megoldás. Igazi zöldenergia csak a fantáziában létezik, a valóságban nem.
Bárhogyan termelünk energiát, beleavatkozunk a bioszféra míködésébe, a természet rendjébe. Vegyük sorra az üvegházkímélő energiatermelési lehetőségeket!
• Az atomenergia szerepel első helyen, mivel atomerőmívekkel lehet nagy mennyiségí energiát alacsony költséggel termelni. Ezek azonban állítólag balesetveszélyesek és nagy egészségi kockázattal járnak. Ennek azonban ellentmond, hogy az ilyen munkahelyeken a megtermelt megawatt-órákra vetített fajlagos baleseti gyakoriság alacsonyabb, mint a fosszilis tüzelőanyaggal míködő hagyományos erőmíveknél, sőt alacsonyabb a kémiai és radioaktív szennyezők miatt kialakuló daganatos, érrendszeri és légzőszervi egészségi ártalmak gyakorisága is. A nukleáris energiát és a radioaktív sugárzást nem az ember találta fel. Ősidők óta ki vagyunk téve ionizáló sugárzásoknak. Nem csak a Földből felszivárgó radioaktív radon gázt szívjuk nap mint nap a tüdőnkbe, hanem a Napból és a világírből érkező ionizáló sugarak is minden másodpercben tömegesen hatolnak keresztül a testünkön. Ionizáló sugárzások nélkül nem is alakulhatott volna ki élet a Földön.
Bár a túlzott mértékí sugárzások szerepet játszanak többféle egészségi ártalomban, ezek kockázata mégis jóval kisebb, mint amit manapság a vízben, a levegőben és az élelmiszerekben található vegyi anyagok okoznak. Sőt ma már statisztikai adatok meggyőzően igazolják, hogy bizonyos mértékí ionizáló besugárzásra is szükségünk van ahhoz, hogy egészségesek legyünk és tovább éljünk. Régebben a radioaktivitás pozitív hatása is ismert volt. Néhány évtizede számos termálfürdő hirdette büszkén, hogy radioaktív gyógyvize jó hatású a mozgásszervi betegségekre, ivókúraként alkalmazva pedig az emésztőszervi panaszok enyhítésére. A termálvizek és a mélyfúrású kutakból nyert jó minőségí ásványvizek ma is jelentős mennyiségben tartalmaznak radioaktív izotópokat. Az üvegházgázokat ki nem bocsátó másik hatékony energiatermelési lehetőség a vizek mozgási és potenciális energiájának hasznosítása, villamos energiává alakítása.
• Vízenergia nyerhető folyók duzzasztásával, valamint tengerpartokon az árapály-dagály során fellépő szintingadozások révén. Bár egy vízerőmí felépítése és üzembe helyezése a közvetlen környezetében megváltoztatja az ökológiai rendszert, azonban ilyen helyeken általában kialakul egy másfajta ökológiai egyensúly, amely képes normálisan beleilleszkedni a természet rendjébe. Becslések szerint egy 1000 megawatt teljesítményí vízerőmí létesítése nagyjából akkora ökológiai változást okoz a környezetben, mint egy 5–10 km hosszúságú autópálya- szakasz megépítése, azzal az eltéréssel, hogy egy ilyen létesítmény míködése nem jár ártalmas füstgázok kibocsátásával.
• A szélenergia hasznosítása is üvegházgázokat ki nem bocsátó energiatermelési lehetőség. Ennek hatékonysága azonban lényegesen alacsonyabb, mint a vízerőmíveké. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a szélturbinákon fellépő nyomásesés sokkal kisebb, mint a vízturbinákon, és a levegő sírísége is sokkal kisebb, mint a vízé. Márpedig azonos áramlási sebesség mellett azonos keresztmetszetí turbinák esetén a kivehető villamos teljesítmény a közeg (víz, levegő) síríségének és a turbinán fellépő nyomásesésnek a szorzatával arányos. A részletesebb számítások azt mutatják, hogy egy áramtermelő vízturbina teljesítményének kiváltásához több tízezer azonos átmérőjí szélturbina lenne szükséges. Ekkora mennyiségí szélturbina előállítása, telepítése, üzembe helyezése, rendszeres javítása, karbantartása, az elromlott alkatrészek cseréje durvább beavatkozást jelentene a természet rendjébe, mint az ennek megfelelő vízerőmí létesítése és míködtetése.
További probléma, hogy a szélturbina csak akkor termel energiát, ha fúj a szél, és emiatt az energia tárolásának
kérdése is felmerül. Ha a paksi atomerőmí egyetlen napi teljesítményének megfelelő mennyiségí villamos zöldenergiát akkumulátorokban szeretnénk tárolni, akkora tárolási kapacitás kellene, ami megfelel 140 millió gépkocsi akkumulátorának. Ekkora akkumulátortelep fenntartása, a tönkrement akkumulátorok rendszeres kiselejtezése és újratermelése hatalmas környezetterheléssel járna. A reális lehetőségeket figyelembe véve a szakértők egyéb okok miatt is úgy tartják, hogy a szélerőmívek az emberiség energiaszükségletének legfeljebb 1–2 százalékát tudnák csak fedezni.
• A Nap sugárzási energiájának hasznosítása is lehetőséget ad az üvegházgázt ki nem bocsátó energiatermelésre. Napelemek alkalmazása jó megoldás a zsebszámítógépeknél, vagy más kisebb teljesítményí hordozható eszközöknél, jelentős villamosteljesítmény-igény esetén azonban ez a lehetőség nem gazdaságos. Egyetlen nagy teljesítményí gőz- vagy vízturbina teljesítményének kiváltásához ugyanis több száz hektár területet kellene napelemekkel beborítani. Egy ilyen napelemtelep létesítése, a napelemek előállítása, a rendszeres karbantartás, hibajavítás több környezeti kárt okozna, mint hasznot. Járhatóbb út a napsugárzás energiáját hőenergiává alakítani. Számos ilyen megoldás létezik, gazdaságos alkalmazásuk azonban csak olyan földrajzi térségekben lehetséges, ahol a napsütéses órák száma magas. Itt is felmerül azonban az energia tárolásának kérdése, hiszen a legnagyobb villamosenergia-fogyasztás általában nem olyankor lép fel, amikor éppen süt a nap.
• Megoldás lehet a geotermikus erőmívek létesítése, amelyek a földalatti mélyebb rétegek melegebb hőmérsékletét hasznosítják, elsősorban fítés céljára. Egyik módszer szerint mélyfúrással szondákat juttatnak le, és ezek közvetlenül veszik fel a hőenergiát. Másik lehetőség a mélyből feltörő termálvizek hőenergiájának hasznosítása, sőt ha a termálvíz nyomása és hőmérséklete elég magas, villamos energia termelésére is alkalmas lehet. Az ilyen megoldások teljesítőképessége azonban a jelenlegi technikai adottságok mellett erősen korlátozott, így rövid távon ettől sem remélhető az energiagondok globális megoldása. Ráadásul ezek a technológiák sem tökéletesen „zöldek”. A közelmúltban például vita alakult ki Magyarország és Ausztria között a Rába folyó vizének habzást okozó szennyezése miatt. Ezt eleinte főleg az ausztriai bőrfeldolgozó üzemeknek tulajdonították, ám kiderült, hogy a legnagyobb szennyező egy geotermikus hőerőmí volt, amelyet végül is le kellett állítani. Az erőmí nagy mélységből szivattyúzta fel és engedte a folyóba a veszélyes fémsókkal és radioaktív izotópokkal feldúsult termálvizet.
Tökéletes zöldenergia nem létezik.
Bármilyen módon termelünk energiát, beavatkozunk a természet rendjébe, bár nem ugyanolyan mértékben. A sok lehetséges rossz megoldás közül ezért a legkisebb rosszat érdemes választani. A legkisebb rossz pedig a nukleáris erőmívek és vízerőmívek fokozott alkalmazása és a fosszilis energiahordozók elégetésével történő energiatermelés radikális visszaszorítása, beleértve azt az energiát is, amelyet jármívek meghajtásához használunk. Ez a gondolat nem új, évtizedek óta ilyen és ehhez hasonló javaslatokat publikál számos élvonalbeli természettudós.
Hogy képesek lehetünk-e hosszabb távon normálisan együtt élni a bioszférával, nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy a bioszférát elpusztítani nem tudjuk, ámde az emberiség kipusztíthatja önmagát és akkor Fermi pesszimista jóslata következik be. Hogy is írtuk az elején? Ez a lehetőség azonban csak az emberiség nézőpontjából mondható pesszimistának. A Földön számtalan olyan élőlényfaj található, amelyek szempontjából egy ilyen prognózis kifejezetten optimista… §
