Kína mai területén, a Jangce-folyótól délre háziasították az első kutyákat tizenhatezer évvel ezelőtt – derült ki egy új svéd kutatásból.Korábbi kutatások arra engedtek következtetni, hogy Kelet-Ázsiában kezdték domesztikálni a farkasokat, ám lehetetlen volt pontosan megállapítani, hogy mikor és hol jelentek meg az első kutyák. A stockholmi Királyi Technológiai Intézet (KTH) munkatársainak most sikerült precízen behatárolniuk térben és időben az ember legjobb barátjának a színrelépését.
A kutatásról szóló tanulmány a Molecular Biology and Evolution címí tudományos szakfolyóiratban látott napvilágot – olvasható az EurekAlert (http://www.eurekalert.org) címí tudományos hírportálon.
"Első ízben sikerült a történelem során meghatározni a kutya születési helyét, idejét, és azt, hogy elsődlegesen hány farkast háziasítottak a térségben" – hangsúlyozta Peter Savolainen biológus, a KTH kutatója, aki svéd és kínai kollégáival végezte a vizsgálatot. A kutatók szerint a kutyát 16 ezer éve domesztikálták a Jangce-folyótól délre eső területen.
"Korábbi, 2002-es kutatásaink eredményeit nem fogadta el teljes mértékben a tudományos világ" – jegyezte meg Savolainen, ám reményei szerint a mostani adatok nagyobb egyetértésre találnak a kutatók körében. Mint hozzátette: a legújabb kutatás ugyanis sokkal részletesebb képet vázol a kutyák háziasításának folyamatáról.
Az ebek domesztikálásának időpontja összhangban van azokkal az adatokkal is, amelyek szerint a világnak ezen a részén 10-12 ezer évvel ezelőtt tértek át a vadászó-gyíjtögető életmódot folytató törzsek a földmívelésre és állattartásra.
A biológus szerint a kutyák domesztikálása ugyan egyetlen földrajzi ponton kezdődött, ám az ebek nagyszámú őstől származnak, legkevesebb 700 farkast háziasítottak a térségben.
"A háziasított farkasok nagy száma azt jelzi, hogy a domesztikálás fontos része volt a korabeli lakosság kultúrájának" – mutatott rá Savolainen. Mint kifejtette, a kutatás során több érdekes hipotézist is felvetődött. Az egyik elmélet szerint az eredeti kutyák – későbbi európai leszármazottaikkal ellentétben, amelyeket pásztorkodásra vagy házőrzésre alkalmaztak – az emberek gyomrában fejezték be földi pályafutásukat.
