Kis labdákat erre alkalmatlan szerszámokkal hasonlóan kicsi lyukakba kell ütni. Számos vicc járja a golfról, amely kétségtelenül más, mint a por- és füstfelhőben száguldó motorversenyzők vagy a csontokat törő bokszolók küzdelme. Sem izzadságszag, sem a szurkolók üvöltése… hát sport ez?A skót történészek szerint a XI. században a golf ősének számító népi játékot már ûzték a pásztorok: bottal kavicsot ütöttek minél messzebbre, majd lyukat ástak, és ez lett a cél. A golfnak, amit Európa-szerte úri, nemesi játéknak tartottak, így tehát rendkívül régi és a lehető legdemokratikusabb az eredete: századokon át csak a skót pásztorok szórakoztak vele.
Parasztoktól királyokig
Lassanként alakultak ki a játék szabályai és szerszámai, mindenekelőtt a golfütő. Ennek készítése meglehetősen bonyolult, de Skóciában megvoltak az alapjai. A skótok ugyanis sokat katonáskodtak, idegen uralkodók szolgálatába is szegődtek. Számos európai udvarban kedvelték a skót testőrséget, és több hadseregnek voltak skót íjászai. A sajátos fegyverkészlet alapja tehát az íj volt, amelyet otthoni mesterek készítettek. Az íjgyártásnak jelentős szerepe volt Skócia gazdasági életében, a kialakult technika és a tapasztalatok megkönnyítették a golfütők gyártását is.
Az évek során Skóciában mindenki rákapott a golfra, egy 1424-es dokumentum szerint szinte az egész tartományban golfoztak. A skót királyok és a hercegek történetén át követhetjük a golfét, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez leginkább a kisemberek sportja volt. Ha bármilyen okból bejelentették a hadiállapotot, a király azonnal rendeletet adott ki: Golfozni tilos! Aztán amint helyreállt a béke, érvényét vesztette a rendelet, és kezdték elölről a golfozást. A legrégebbi ilyen rendeletet 1457-ben adták ki. Két háború közt viszont arról tanúskodnak a dokumentumok, hogy a király ütőket és labdákat is vásárolt.
Mária, Skócia leendő királynője még közvetlenül fia születése előtt is golfozott. Ha gondja-baja volt, mindig a golfpályán keresett vigasztalást, amit szemére is hánytak. A királynő sorsa nem alakult túl fényesen: számûzték, és a golfkedvelő Stuart Mária vérpadon végezte. Ettől kezdve egy ideig véres a golf története is. A puritán Angliában természetesen üldözték, mint mindent, ami könnyed kedvtelés, szórakozás vagy játék volt. Beköszöntött a vértanúk kora, és nemcsak a politikában… A békésebb időre száz évet kellett várni erre.
Ekkor az angol trónörökös, a yorki herceg –, aki ízig-vérig Stuart, tehát skót és nagy golfimádó volt – vitába keveredett két angol nemesemberrel, akik azt állították, hogy jobbak, mint a skótok. Komoly tétben fogadtak, és találkozót rendeztek: íme a történelem első nemzetközi mérkőzése. A leithi golfpályán, a város kapujában tûnt fel a két angol úr és az ellenfelük, a herceg, partnere kíséretében. A herceg személyesen akarta megvédeni színeit, meg akarta nyerni a játszmát, ehhez jó partnerre is szükség volt. A legjobb golfozó egész Edinburghban egy varga volt. A golf pedig demokratikus sport, a yorki herceg partnere tehát egy mesterember lett, aki messze felülmúlta a két angol nemest; Skócia legyőzte Angliát, a herceg megnyerte a fogadást, és hálából a vargának adta nyeresége felét. Ezt a legelső bajnokot John Patersone-nak hívták.
A legrégebbi társaság, az Edinburghi Golfozók Tiszteletre méltó Társasága. 1744-ben elérte, hogy a város ezüstütővel jutalmazza az évi bajnokság győztesét. A legrégebbi klubverseny első győztese egy John Ratray nevû edinburghi seborvos volt. Sikere nem lehetett véletlen, mert a következő évben megismételte győzelmét.
Legelőtől a fjordokig
Kezdetben a játékot rekettyésekben vagy legelőkön, gyakran a tenger partján ûzték. A pálya nagysága húsz és negyven hektár között változott. Leglényegesebb része a green, egy nagyjából fél teniszpálya nagyságú terület volt, ennek közepén helyezkedett el a lyuk, amelybe a labdát kellett ütni. A green felülete egyenletes, sima, a rajta növő, különösen tömött, finom gyeppel kapcsolatban is különleges előírások érvényesek még ma is: a green felületén a fûszálak magassága hat centiméter lehet, se több, se kevesebb!A pályákon kezdetben az akadályok mind természetesek voltak.A történelem első ismert pályája a leithi, Edinburgh mellett, ahol az első nemzetközi találkozó is folyt. Hamarosan nála is híresebb lett egy másik pálya: Saint Andrews, amelyet egy fjord választott el a fővárostól. Annyira ideális itt a terep, hogy azóta is Saint Andrews a golf fővárosa. Beavatottak a játék szabályait is Saint Andrews-i szabályoknak hívják.Ezek a szabályok tulajdonképpen egyszerûek: a labdát a lehetőlegkevesebb ütéssel kell a pálya kezdőpontjától a lyukba vinni…
Labdától az ütőig
Az első labdák, föltehetően kövek, tengertől legömbölyített-csiszolt kavicsok voltak. Azután jött az esztergált fagolyó. A golflabdagyártási monopóliumról szóló királyi rendeletből tudjuk, hogy 1600 körül feltûnik a tökéletesített labda: egy tollal tömött kis bőrzsák. Két és fél évszázadig ezt használták, de bőven volt hibája. Sohasem lehetett tökéletesen gömbölyû, ez nagyon bizonytalanná tette irányítását, és a legkisebb nedvesség hamar használhatatlanná tette, de még így is szép eredményeket értek el vele. 1836-ban a Saint Andrews-pályán egy Samuel Messieurs nevû francia professzor 361 yardot ütött. Nagyon hideg volt, a talaj megfagyott, és jó irányban enyhe szél fújt. Állítólag ez a golf történetének hivatalosan mért leghosszabb ütése.
Ezután kezdődött a modern labdák története. 1850-től gumiból készítették őket. A jól megütött, tökéletesen gömbölyû gumilabda nyílként röppent, de nagyon gyorsan megtorpant. 1900 körül alakult ki a mai golflabda: a belseje kaucsuk, kevésbé kemény, élőbb anyag és tökéletesen szabályos alak. Külsején több tucatnyi, szabályosan elrendezett mélyedés van, átmérője 411 milliméter, legfeljebb 45,93 gramm lehet a súlya.A labda mellett a másik legfontosabb eszköz az ütő. A botok ősidők óta fából voltak. 1850 körül a gumilabda megjelenése tette szükségessé az acélfejek használatát. Akkoriban ritkán használtak többet öt-hat ütőnél, és jól kellett adagolni az ütések erejét, hogy meglegyen bennük a híres érzék. Ma tizennégy, fémmarkolatú, tökéletesen kiegyensúlyozott ütőből áll a teljes golfütőkészlet.
- Klubok és kapitányok
Ha véget ért a játszma, a társaság tagjai összegyûltek egy szomszédos pincében, ahol már várta őket a kiadós vacsora. Ebből nőtt ki évek során a klub, a vele járó helyiséggel, magánterülettel, szabályokkal, főleg pedig a kor nagyon katonás szellemének megfelelő egyenruhával.A társaságokban a kapitány irányított mindent, ő volt a klub vacsoráinak szervezője és elnöke. Rövid és szellemes beszéd után megköszönte az adományokat, bort rendelt. A kapitányt nem választották, maga szerezte a címet, mint az utolsó éves bajnokság győztese. Így volt ez mindaddig, amíg a híres devoni Westward Ho klubban egy tizenhat éves kollégista legyőzte a nála idősebbeket, megnyerte a klub bajnokságát. Képtelenség volt, hogy egy diák lássa el a kapitányi tisztséget, ezért módosították a régi szabályokat; ettől kezdve választják a klub elnökét. A leghíresebb angol kapitány William Saint Clair of Roslin volt a XVII. században. Élete alkonyán kezdett golfozni, hatvanegy éves korában lett az Edinburghi Golfozók Tiszteletre méltó Társaságának kapitánya. Még tíz év múlva is megőrizte ezt a címet, ami olyan rendkívülinek számított, hogy boszorkánysággal gyanúsították.
