Hát az, aki egy íreszközön eljut a világírbe, hangozhat a gyanútlan válasz, csakhogy az ír nem egy világosan elhatárolt réteg felett kezdődik, azaz a légkör hajszálvékony „héja” felett már a semmi helyezkedik el. A korai kutató eszközök, rakéták csak kóstolgatták, de nem érték, érhették el a Föld körüli keringési pályára való kapaszkodás sebességét, de a 200-300 kilométeres magassági sávban már kétségtelenül hosszabb-rövidebb időt töltöttek az írben.Ha pedig megkérdeznének tíz embert, hogy ki volt az első írhajós, a többségük bizonyára rávágná, hogy Jurij Gagarin! De ha az első amerikai felől érdeklődnének, akkor már kevesebben mondanák John Glenn nevét. Mivel az Egyesült Államok hagyományosan a légierőt részesítette előnyben, a rakétatechnikában – a német szakértők segítsége ellenére – meglehetősen lemaradt. A Szovjetunióban már a Föld körülrepülését tervezték, amikor az Egyesült Államok még csak ballisztikus „írugrásokra” vállalkozhatott a rendelkezésükre álló hordozórakéták elégtelen teljesítménye miatt. Egyes források szerint Wernher von Braun kitartóan ostromolta a NASA-t, hogy az 1961. március 24-ére tervezett írrepülés ne csak a Mercury-írhajó hordozórakétájának, a Redstone-nak a főpróbája legyen, hanem indítsák el egy negyedórás írugrásra az első amerikai írhajóst. Alan Shepard így három hetet vert volna Gagarinra, ő lett volna az első ember az írben.
1961 áprilisában Gagarin tehát megelőzte az amerikai írhajósokat, így a néhai John F. Kennedy elnöknek nem maradt más választása, mint az első, amerikai írhajósként kitüntetni Alan B. Shepardot. Ha viszont Shepard volt az első amerikai az írben, akkor ki vagy mi volt John Glenn? Ő volt az első amerikai írhajós, aki a Friendship 7 neví írhajóján háromszor megkerülte Földünket, vagyis az első amerikai, aki orbitális írrepülést hajtott végre. Az USAF (amerikai légierő) vezetői – nem csekély pszichológiai érzékről téve tanúbizonyságot – nemes egyszeríséggel kijelentették: mindenkit írhajósnak tekintenek, aki eléri legalább az 50 mérföldes (80 km-es) magasságot. Az X-15-ös rakétarepülőgép Boeing B-52-es repülőgép szárnya alól indulva 199 repülésből 13-szor volt képes ezt a magasságot elérni, tehát az írhajósok létszáma e magassági kritériumnak megfelelően utóbb hét pilótával tovább gyarapodott.
Az ASE (Association Space Explorers), az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége (melynek Farkas Bertalan is tagja), ugyanakkor csak azt fogadja el hivatalosan írhajósnak, aki legalább egyszer megkerülte a Földet, a szuborbitális repülések végrehajtóit nem tekinti annak. (Ennek értelmében nem tekintik annak azokat a Challanger-írhajósokat sem, akiket a kilövés utáni pillanatokban ért végzetes katasztrófa…)Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a különféle rekordok hitelesítéséhez, nyilvántartásához egy csomó feltételnek kell megfelelni. Gagarin írrepülésével egyszerre három világcsúcsot állított fel – kozmikus magassági csúcsot, kozmikus repülési időtartam-csúcsot és az embert szállító írhajók teherbírási csúcsát. Ilyen eredmények addig még nem voltak a történelemben. Csakhogy a FAI, a Nemzetközi Repülési Szövetség hitelesítési szabályzatának (K osztály, írjármívek) egyes pontjai szerint a rekordot csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a pilóta nemcsak az íreszközével együtt száll fel, hanem azzal együtt – annak belsejében – is ér földet! Az már csak „hab a tortán”, hogy a 2.12.3-as pont szerint a „halott írhajós nem is jó írhajós…”
Kétségbe vonható
Gagarin rekordja is Gagarin kétségtelenül óriási jelentőségí írrepüléséhez már a kezdetben olyan nagymértékí titkolózás járult, hogy írrepülésének tényleges részletei egész egyszeríen sírí homályba vesztek. El kellett titkolni, hogy egy szovjet írhajón olyan míszaki jellegí probléma léphetett fel, amely miatt a világ első írhajósa, szovjet állampolgárként – a leszállás során – közvetlen életveszélyben volt. A másik ok ugyan bonyolultabb, de ezzel együtt sokkal prózaibb. Szinte minden forrásmunka megemlíti a földet érés pontos helyét. Nem derül ki azonban világosan, hogy a leszállás időpontjának megadott 8 óra 55 perc az írhajó, vagy Gagarin földet érésének az időpontja-e? Gagarin a Vosztok leszállásáról a következőt mondta az 1961. április 15-ei sajtótájékoztatón:
– A Szovjetunióban különböző változatokat dolgoztak ki a leereszkedésre, a többi között kidolgozták a leereszkedés ejtőernyős változatát is. De a mostani úton a pilóta a fülkében tartózkodott… Hm, pestiesen szólva, ez, ebben a formában – nem igaz! Ma már tudjuk, hogy Gagarin katapultált az írhajóból, és nem azzal együtt ért földet. De vajon miért nem mondott igazat? A Gagarin által felállított három világcsúcsot hitelesítő sportbiztos így nyilatkozott: „Alulírott Ivan Boriszenko, a Cskalov Központi Repülőklub sportbiztosa tanúsítom, hogy moszkvai idő szerint 10 óra 55 perckor a szaratovi területen Szmelovka falu közelében földet ért a Vosztok írhajó. A leszállás koordinátái: északi szélesség 51° 16′, keleti hosszúság 45° 59′. Aláírás: Ivan Boriszenko.”
Itt némi pontosításra van szükség. 20 perccel a leszállás előtt Gagarin még az írhajóban volt, és nagyjából 220 méteres másodpercenkénti sebességgel zuhant lefelé. 7 kilométeres magasságnál lerobbantották az írkabin záró fedelét, és Gagarin katapultált. Két másodperc elteltével kinyílt a stabilizáló ernyő, majd 4 kilométeres magasságban levált róla a katapultülés. Ekkor nyitott az írhajós főernyője, és nemsokára épségben földet ért. Boriszenko 15–20 perccel az írhajó leszállása után ért Gagarin földet érésének helyéhez. Meglepetésére az embergyíríben álló Gagarin kissé csalódottnak tínt, olyan benyomást keltve, mintha nem egészen tudná, mi is történt vele. A sportbiztos megfigyelése pontosnak bizonyult annak leírására, hogy a szétválasztási nehézség következtében feltehetően gyorsan pörgő írkabinban Gagarin legalább tízszeres (10 G) túlterhelésnek volt kitéve.
A felállított rekordokat viszont csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a pilóta az írjármível együtt száll fel – és le! Így nyomban érthetővé válik a sok-sok titkolózás, amely az első Vosztok földet érése köré fonódott. Ha ugyanis Gagarin nem az írhajóval együtt ért földet, akkor a rekord nem hitelesíthető. Keserves harc kezdődött a párizsi bizottságban. A szovjetek több mint harminc kötetes dokumentumcsomaggal bizonygatták a rekordok meglétét, az ellentábor a kétségtelenül egyértelmí paragrafusra hivatkozott. Csak 1962-ben, a Vosztok-3 és -4 páros írrepülése után jutottak dílőre: írrepülési időnek továbbiakban is csak az íreszköz fedélzetén eltöltött időt ismerik el, tehát a gagarini 108 perc a katapultálásig értendő.
- Repülés és írrepülés
A világhírí angol szakember és sci-fi író, Arthur Clarke érdekes összehasonlítást tett a repülés és az írhajózás, írrepülés között: Clarke az adatokból azt a következtetést vonta le, hogy az írrepülés eseményei nagyjából fél évszázad távlatából követik a repülés eseményeit. Természetesen tetszés szerinti további adatokkal bővíthető a táblázat, – például az első ejtőernyős ugrás és az első írséta, vagy az első legnagyobb baleset mindkét kategóriában – párhuzamba állításával.
