Egy motoros naplója – egy IPM-klubtag szemével

Nem kalandfilmet láttunk, hanem a valóságot. A Budapest–Bamako rali eseményeit sok-sok színes képpel és még színesebb szavakkal idézte fel a legutóbbi IPM-klub előadója, aki már hatodszor vett részt ezen a nem mindennapi úton.

A Dakar elment Afrikából, a Bamako maradt. A magyar szervezésí kalandrali az elmúlt években a legnagyobb technikai sporteseménnyé nőtte ki magát Afrikában. Milliós szervizháttér, helikopteres és míholdas mentőasszisztencia nélkül a résztvevők csak magukra és társaikra számíthattak. A Budapest-Bamako-rali nemcsak verseny, hanem maga a kaland. Kilencezer kilométer a legelképesztőbb jármívekkel, hegyeken, sivatagokon, szavannákon és őserdőkön át a legkorszeríbb terepjárók mellett motorokkal, rabszállító- és rokkantkocsikkal, csuklós busszal és Dáciával.
Amit az előadó kamerája megörökített és az IPM-klub nézői elé tárt címszavakban: Vespa robogókkal Európából Bissau-Guineáig, a homokvihar és a sivatag titokzatos épületei, gépfegyveresek a szaharai tábor körül, óceánparti fövenysztráda, krokodilok a sivatagban, iskolák és iskolás gyerekek, benzinkutak üzemanyaggal vagy inkább anélkül, napfelkelték és naplementék, a fekete afrikaiak hihetetlenül színes ruhái és táncai, a dogon törzs elképesztő kultúrája. Az IPM-klub előadásán felfedeztük Afrikát, ahogy kevesen ismerik!