Életre-halálra - A sózás művészete és a só elleni háború

Feltételezések szerint emberelődeinknek még nem volt szükségük a rendszeres sózására. A vadászattal megszerzett állatok szöveteiből származó só fedezhette az életműködésekhez nélkülözhetetlen nátrium- és kloridion-szükségletet, bár az állatok látogatta sólelőhelyek ismeretét és használatát is joggal feltételezhetjük. A vadászó-gyűjtögető életmódot felváltó mezőgazdasági civilizációk azonban már radikálisan új helyzetet teremtettek. A sózás élet-halál kérdésévé vált.

A mezőgazdaság jégkorszak utáni forradalma a táplálkozási szokásokat is mélyrehatóan átformálta. Tizenkétezer esztendővel ezelőtt számos közösségben csökkenni kezdett az elfogyasztott állati eredetű élelmiszerek aránya, miközben megnőtt a gabonafélék, kenyerek, kásák szerepe a táplálkozásban. Ezzel az emberiség sóhoz való viszonyában is gyökeresen új helyzet állt elő. A só létfontosságú stratégiai cikké vált, s legkevesebb nyolcezer évvel ezelőtt, Kínában, egy sós tó partján az iparszerű kitermelés is megkezdődött. A rendelkezésre álló só menny...

A teljes cikk az IPM 2015/9 számában olvasható, vagy regisztráció és online előfizetés után letölthető a weboldalunkról PDF formátumban.


Hozzászólások