Királynéból fáraó

Az ókori Egyiptom történetében megszokott volt, hogy a kiskorú uralkodó helyett az elhunyt fáraó felesége intézte az ország ügyeit. Hatszepszut azonban a dinasztia megszilárdí­tása érdekében teljes jogú uralkodótársa lett a fiatal III. Thotmesznek – mivel a mindenkori fáraó hí­mnemű volt, még saját női mivoltának háttérbe szorí­tását is vállalta.

A 18. dinasztia trónra kerülése (Kr. e. 16. század) véget vetett a 2. átmeneti kor zűrzavaros időszakának, amikor az északi országrész a Közel-Kelet felől érkezett hükszósz királyok uralma alatt állt. A déli területeket thébai központjukból irányí­tó 17. dinasztia utolsó királyainak több katonai hadjárata után végül az új, 18. dinasztiát megalapí­tó I. Jahmesznek Kr. e. 1550 körül sikerült végleg kiűznie az idegen hódí­tókat Egyiptom területéről. I. Jahmesz azonban nem egyszerűen egy új dinasztia alapí­tója (és az Újbirodalom első uralkodója) volt. Azáltal, hogy az északi országrészt megtisztí­totta az ellenségtől, és újra egyesí­tette a Két Országot, Felső- és Alsó-Egyiptomot, lényegében mitikus hőssé vált: történelmi tettével ugyanis helyreállí­totta az istenek által megkí­vánt világrendet, a Maatot, és elhárí­totta az emberek és istenek által egyformán rettegett kozmikus káosz fenyegetését.
A dinasztiaalapí­tó I. Jahmesz utódja I. Amenhotep lett, akit a Thutmoszida királyok (I., II. és III. Thotmesz) követtek a fáraók trónján. Hatsepszut I. Thotmesz fáraó és Jahmesz királyné gyermekeként született valamikor a Kr. e. 16-15. század fordulóján. I. Thotmesznek azonban a jelek szerint nem volt élő fiú örököse a királynétól, ezért utódja egy mellékfeleségtől született fiú, a későbbi II. Thotmesz fáraó lett, akit összeházasí­tottak féltestvérével, Hatsepszuttal. Az ő uralkodásuk idején azonban a történelem megismételte önmagát: nekik is csak egy lánygyermekük született, Nofruré hercegnő. A fiatal uralkodó, II. Thotmesz korai halála után ezért egy másik királyi feleségtől, ízisztől született 2-3 éves fiúgyermeket koronáztak meg, aki Menkheperré III. Thotmesz néven lett fáraó.
Ahogy az a dinasztia történetében előzőleg már többször megtörtént, és teljességgel megszokott volt, a kiskorú uralkodó helyett most is az elhunyt uralkodó felesége intézte régensként az ország ügyeit. Hatsepszut azonban, aki ugyan egyben nagynénje is volt a kis III. Thotmesznek, nagyhatalmú elődeivel ellentétben nem viselhette a 18. dinasztia első felében különlegesen nagy tiszteletnek örvendő “királyi anya” cí­met, hiszen nem az édesanyja volt a trónörökösnek. így, bár I. Thotmesz főfeleségétől született lányaként a dinasztia tiszta királyi vérből származó tagja volt, régensi hatalmát mégsem tekinthették teljesen legitimnek.
Úgy tűnik, hogy a dinasztia ingatag hatalmának megszilárdí­tása érdekében lényegében rákényszerült, hogy “előrefelé meneküljön”, hiszen néhány évvel később már teljes jogú társuralkodóként ült a gyermek III. Thotmesz mellett Egyiptom trónján. Saját uralkodási éveit III. Thotmesz megkoronázásától számí­totta. Trónra kerülésének egyértelmű jele, hogy ettől az időtől fogva ő is megkoronázott fáraóként, a teljes királyi titulatúrát használva, mostohafiát – mint a fiatalabbik társuralkodót – némileg háttérbe állí­tva, sőt időnként mellőzve jelenik meg a fennmaradt emlékeken. Mindezzel saját legitimációját erősí­tette, folyamatosan egyensúlyozva a személyes hatalmi érdekek és a dinasztia (vagyis III. Thotmesz) jövőjét biztosí­tó politika között. Egyes elképzelések szerint azonban eleinte az lehetett a terve, hogy idővel lányát, Nofrurét segí­ti trónra.