A mindenség elmélete
Szöllőskei Gábor, 2015.02.03 11:02
Ha Oscar-díjat szeretnél nyerni, talán az a legfontosabb, hogy életrajzi filmet készíts.
![]() |
Stephen Hawking élete csak úgy ordított a megfilmesítésért, és bár Anthony McCarten forgatókönyvíró régóta fente a fogát a tudós exneje, Jane Hawking memoárjára, filmre viteli engedélyt mégsem kapott az asszonytól. Ám a kitartó filmíró addig nyüstölte a hölgyet, amíg az végül beadta a derekát, ez pedig nem véletlen, mivel őszinte és megható szkript készült a 20. század egyik legnagyobb hatású elméleti fizikusáról, akinél 21 éves kora után motoros neuronbetegséget avagy degeneratív idegrendszeri elváltozást állapítottak meg, minek következtében lassan elsorvadtak a férfi mozgatóidegei. Az orvosok két évet jósoltak neki, ám még most, több évtizeddel betegségének kezdete óta is köztünk van. Ráadásul a tudós szerelmi élete sem volt egyszerű, így több fronton is filmre kívánkozott a sztori.
A mindenség elmélete természetesen meg sem próbálja közönségét fizikai szakszövegeléssel zsibbasztani, és bár bemutatja Hawking szakmai előmenetelét (inkább csak felskicceli), sokkal inkább feleségével, Jane-nel való kapcsolatára, házasságára és szakítására, valamint az évek során lassan végbemenő leépülésére koncentrál. Temérdek ponton adná magát a giccs veszélye, ám szerencsére James Marsh rendező képes valódi könnyeket kifacsarni a nézőkből, és eszközei sem álságosak. A sikerben azonban két rendkívül tehetséges fiatal színészének is hatalmas szerepe van: Eddie Redmayne és Felicity Jones generációjuk ékkövei, sokat fogunk még róluk hallani. Az idei Oscar-díjkiosztón biztosan.